Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-27 / 72. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 72. szám ARA: 1,80 Ft 1985. március 27., szerda beszámolók és a jelentések folytatta munkáját a XIII. feletti vitával kongresszus Felszólalt Grigorij Romanov, Carlos Brito és Teszfaje Dinka * Szót kapott megyénk küldötte, Klein István is Kedden reggel 9 órakor a Budapest Kongresszusi Központban a Központi Bizottság beszámolója, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a hétfőn elhangzott szóbeli kiegészítések feletti vitával folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa. Szűrös Mátyásnak, a Központi Bizottság titkárának elnöki megnyitója után Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Borsod-Abaúj- Zemplén megye küldötte lépett a mikrofonhoz. Lázár György: Nagyobb tudatosságra és korszerűbb munkamódszerekre van szükség A Minisztertanács elnöke bevezetőben kifejezte egyetértését a Központi Bizottság beszámolójával, Kádár elv- társ szóbeli kiegészítőjével, a határozattervezettel, a megerősítésre váró okmányokkal, és javasolta, hogy azokat a kongresszus fogadja el, emelje határozattá, majd így folytatta: — A kormány az utóbbi években azt tartotta legfőbb kötelességének, hogy a szocialista építés állami irányításában — az igazgatásban, a kulturális életben, a külpolitikában — a nehéz, olykor kritikus nemzetközi viszonyok és a korábbinál bonyolultabb belső feltételek között is érvényt szerezzen a XII. kongresszus határozatának, megfeleljen a bizalomnak. Feladataink ellátásához számunkra is népünknek a párt politikájába vetett bizalma jelentette és jelenti a legfőbb erőforrást. Ezt az alkalmat sem mulaszthatom el, hogy köszönetét mondjak népünknek azért a megértésért és támogatásért, ami nélkül a kormány aligha tudott volna eleget tenni megbízatásának. Az utóbbi fél évtizedben a legtöbb feladatot a gazdaság mindennapi, nemegyszer szorító gondjai adták számunkra. Voltak helyzetek, amikor ezeket csak a megszokottnál szorosabb központi irányítással tudtuk megoldani. Emiatt megnőtt az aggodalom, hogy visszatérünk egy korábban már túlhaladott gyakorlathoz. Ügy vélem, ma már világos, ez nem volt szándékunk. A kormány saját döntési hatáskörében és a gazdasági szabályozók célszerűbb érvényesítése közben is a vállalatok önállóságának biztosítására törekedett, és törekszik a jövőben is. A XII. kongresszus határozataiból és a Központi Bizottság időközi állásfoglalásaiból kiindulva egyebek között előreléptünk a szocialista demokrácia intézményeinek fejlesztésében. Programokat dolgoztunk ki egyebek mellett az elektronika, a biotechnika fejlesztésére, az energiával és az anyaggal való takarékosabb gazdálkodásra. Olyan fontos kérdésekkel foglalkoztunk, mint a népesedéspolitika, a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztése, a szociálpolitikai koncepció, a településfejlesztés hosszú távra szóló irányelvei. Kidolgoztuk a népgazdasági tervezés és a gazdaság- irányítási rendszer fejlesztésének komplex programját. Megvitattuk a 2000-ig terjedő időszak társadalmi-gazdasági fejlődésének irányait. Előrehaladtunk a VII. ötéves terv kidolgozásában és nemzetközi koordinálásában. Fejlődött a központi és a helyi igazgatás. Jó érzéssel mondhatom, hogy a minisztériumi és a tanácsi köztisztviselők nagy többsége hozzáértéssel és becsülettel végzi munkáját, átérzi felelősségét. Ám népünk politikailag igényesebb és kritikusabb lett, Ismert előttünk és nem közömbös számunkra, hogy a közvélemény gyakran illeti bírálattal munkánkat. Jogosak-e a bírálatok, van-e felelőssége a kormánynak abban, hogy a szükségesnél kevesebb történik a gazdálkodás megjavítása, a kedvezőtlen jelenségek visz- szaszorítása érdekében? Igen, a kormánynak ebben van felelőssége és még inkább tennivalója. Ezt számon tartjuk és a kormányzati munkát úgy kívánjuk továbbfejleszteni, hogy az még következetesebben szolgálja társadalmi törekvéseinket, jó feltételeket biztosítson a szocialista közéletiség, a jobb, az eredményesebb munka anyagi és erkölcsi elismerése számára, kevesebb lehetőséget hagyjon az ügyeskedésre. Lázár György ezután a szocialista építés eredményeiről, a négy év alatt megvalósult termelő- és kommunális beruházásokról, a nemzeti vagyon gyarapodásáról, a fogyasztás alakulásáról szólott, majd így folytatta: — Az összes körülményt figyelembe véve, a mérleg pozitív. És talán még inkább az, ha kitekintünk a világba. Mi mégsem vagyunk elégedettek. Mindenekelőtt azért nem, mert ha jobban dolgozunk, többre juthattunk volna. A hatékonyság javult, de a lehetségesnél és a szükségesnél kisebb mértékben. Ennek az egyik, bár nem az egyedüli mutatója, hogy amíg a külkereskedelmi cserearányok négy év alatt 7,5 százalékkal romlottak, a népgazdasági hatékonyság mindössze négy százalékkal, forintban számolva alig többel javult, mint amennyit a cserearányok romlása miatt vesztettünk. Más szóval a világgazdaság számunkra kedvezőtlen alakulásán kívül munkánk gyengeségeinek is szerepe van abban, hogy a nemzeti jövedelem a tervezettnél kisebb mértékben nőtt, hogy fizetőképességünk fenntartása érdekében az előirányzottnál kevesebbet fordíthattunk a belső fel- használásra, főleg a felhalmozásra. A helyzet ilyen alakulása két olyan következménnyel járt, amit bármennyire szerettünk volna, nem tudtunk elkerülni. Az egyik az, hogy a fogyasztói árakat az eredetileg tervezettnél ismétlődően nagyobb mértékben kellett növelnünk, a másik következmény a beruházások visszaszorításából származik. Mivel a külső egyensúly javítását szándékainktól eltérően nagyobbrészt csak a belső felhasználás csökkentésével tudtuk biztosítani, van, aki megkérdőjelezi, vajon szükségszerű és helyes volt-e az életszínvonalat és a beruházásokat ilyen mértékben alárendelni a nemzetközi fizetőképesség megőrzésének. Meggyőződésem szerint igen. Mindenekelőtt azért — s ezt sok ország példája mutatja —, mert egy offenzív gazdaságpolitika kibontakoztatásának elengedhetetlen feltétele az egyensúlyi viszonyok rendezése. Egész társadalmunkban tudatosítani kell: az egyensúly megszilárdítása, haladásunk megalapozása nem történhet meg a hatékonyság javításának gyorsabb kibontakoztatása nélkül, a gazdaság korszerűsítésének folyamata pedig elakad, de legalábbis lassul, ha az egyensúly megszilárdításában nem jutunk előre. Ezzel együtt azt is meg kell értenünk, hogy a hatékonyság növelése, a gazdálkodás intenzív jellemzőinek kibontakoztatása, áminek csak a kezdeténél tartunk, nem csupán a szűkén vett gazdasági szféra ügye, hanem annak határait messze túllépő össztársadalmi ügy. Ahhoz, hogy a magasabb követelményeknek eleget tudjunk tenni, az irányítás minden szintjén, minden láncszemében szemléleti megújulásra, több tudásra, nagyobb tudatosságra és korszerűbb munkamódszerekre van szükség. Magunkról, a kormányról szólva ehhez még hozzátehetem: fejlődésünk új igényeinek érvényesítésekor ugyanazzal a következetességgel kell eljárnunk, mint tettük az utóbbi években, amikor az eladósodás folyamatát kellett megállítani és megfordítani. El kell fogadtatni, hogy az áru- és pénzviszonyok következetesebb figyelembevétele, az új vállalkozási és vállalatvezetési formák, a kereseteknek a teljesítménytől függő nagyobb és valódi differenciálása, az igazságosabb közteherviselés szorgalmazása nem jelentenek eltávolodást szocialista elveinktől. Ezt követően Grigorij Romanov, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a szovjet küldöttség vezetője szólalt fel. Tolmácsolta az SZKP Központi Bizottságának, a szovjet kommunisták tizenkilencmilliós seregének és az egész szovjet népnek a forró, szívélyes üdvözletét a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának, a magyar kommunistáknak és dolgozóknak. Ezek után így folytatta: — Nagy hatást gyakorolt ránk Kádár János elvtárs színes és tartalmas beszéde. Az ő személyében a testvéri Magyarország kipróbált vezetőjét, az elkötelezett internacionalistát és leninistát, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom nagy tekintélyű személyiségét tiszteljük. A magyar nép szoros egységben immár négy évtizede építi az új világot a Szovjetunió és a többi testvéri ország népeivel. Mindaz, Azt is el kell fogadtatni, hogy amikor a gazdaság minden elemében megújulásra van szükség, amikor a világgazdasági környezetre a nagyfokú változékonyság a jellemző, csak olyan irányítástól remélhetjük, hogy betölti funkcióját, amely világos és stabil elvekre épül, de képes rá, hogy mindig a konkrét viszonyokból kiindulva válassza meg a cselekvésre ható legcélszerűbb eszközöket. Erre viszont nincs kész recept. Népgazdasági terveink megalapozásában, mint korábban, most is és a jövőben is pótolhatatlan szerepet töltenek be a Szovjetunióval amit ezen évek alatt elért, tanúsítja választott útunk helyességét, a szocialista rend vitathatatlan előnyeit és lehetőségeit. Munkájukban önök, kedves elvtársak, az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is építhetnek a megbonthatatlan szovjet—magyar barátságra, a legszorosabb együttműködésre a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a Nagy Október hazájával. A történelmi gyakorlat gazdagította elképzeléseinket az új társadalom építésének formáiról és módszereiről. A közösen szerzett tapasztalatokból levonható egyik legfőbb elvi következtetés azonban az, hogy a testvéri országok fejlődése egy sor általános törvényszerűség alapján megy végbe. A szocialista államok nemzeti érdekeit nem lehet megbízhatóan érvényesíteni másként, csak úgy, ha erősítjük egész közönségünket, követjük Leninnek, a forradalmárok több nemzedékének útmutatását, erőteljesen támaszkodunk a kiépült gyümölcsöző és bővülő kapcsolataink. A KGST- ben folytatott együttműködés számára nagy távlatokat nyitott a tavaly megtartott felső szintű értekezlet, melynek határozatát végrehajtva új lehetőségek tárulnak fel ahhoz, hogy gyorsabban haladhassunk nemzeti és egyben közös céljaink felé. A magunk részéről mindent megteszünk, hogy alkotó módon járuljunk hozzá a szocialista gazdasági integráció elmélyítéséhez, Feladataink megoldásának nélkülözhetetlen feltétele a béke. A fegyverkezési hajsza felszítása, az Egyesült Államoknak és a NATO-nak az a törekvése, hogy katonai erőfölényre tegyenek szert, súlyosan kiélezte a nemzetközi helyzetet. Szilárd meggyőződésünk, hogy a szélsőséges imperialista körök minden mesterkedése ellenére megvan a lehetőség az emberiséget fenyegető veszélyek elhárítására. Ennek legfőbb biztosítéka a Szovjetunió és a szocialista közösség ereje, következetes békepolitikája, a világ béke- szerető erőinek összefogása. A miniszterelnök felszólalása befejezéseként hangsúlyozta: — A szocializmus útját járva népünk otthonos hazát teremtett magának, tekintélynek és megbecsülésnek örvend a világban. Pártunk XIII. kongresszusa azzal a vonzó programmal áll népünk elé, hogy a szilárd alapokra építve, nemzeti ösz- szefogással, új lendülettel folytassuk tovább a szocialista társadalom építését. proletár és a szocialista internacionalizmus hagyományaira. A szovjet kommunisták alapállását mindig is ez jellemezte. Ezen alapelv iránti hűséget erősítette meg az SZKP KB ez év márciusi rendkívüli ülése, amely kimondta, hogy az SZKP és a szovjet állam elsőrendű kötelessége a testvéri barátság megőrzése és erősítése a nagy szocialista közösség országaival, s az, hogy megte- gyünk minden tőlünk telhetőt a közösség nemzetközi szerepének és befolyásának növeléséért. Ezt hangsúlyozta Mihail Gorbacsov elvtárs, az SZKP KB főtitkára is a Varsói Szerződés tagországai párt- és állami küldöttségeinek vezetőivel nemrégiben Moszkvában lezajlott találkozón. Pártunk nagyra értékeli az MSZMP, a népi Magyarország vezető és irányító erejének következetesen internacionalista vonalát. (Folytatás a 2. oldalon.) Grigorij Romanov: A jövőben is építhetnek a megbonthatatlan szovjet-magyar barátságra Lázár György a szónoki emelvényen (Telefotó)
