Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-26 / 71. szám
12 ^fepCUSÄG 1985. március 26. Labdarúgás NB-s serdülő- és ifi bajnokság SERDÜLÖK Szekszárdi Dózsa—Bp. Volán 2-0 (0-0). Sz. Dózsa: Bar- tal — Pető, Kasza, Máté, Pesti — Marsai, Sörös (Hámori), Lizák — Kálmán, Ig- nácz, Balogh, (Fajszi). Edző: Gálffy Dezső. A többet támadó és jobban játszó hazai csapat nagyobb különbséggel is nyerhetett volna. G.: Marsai, Kálmán. Jók: Bartal, Marsai, Kálmán, Lizák, Kasza. IFJÜSÁG1AK Szekszárdi Dózsa— Bp. Volán 0-0. Sz. Dózsa: Holler — Póli, Vecsei, Ferger, Nagyfalusi (Topánka) — Farsang, Boros, Bottyán — Vida, Pilisi (Sebestyén), Petrovics (Gabi). Edző: Teszler Vendel. A második félidő utolsó harminc percét sérülés miatt tíz játékossal játszotta végig a Dózsa. így, hazai környezetben is jó eredmény a döntetlen. Jók: Bottyán, Holler, Nagyfalusi. Sárkányrepülők Ezer kilométer a levegőben Hazánk felszabadulása 40. évfordulójának tiszteletére a Paksi Atomerőmű Honvédelmi Klubja sárkányrepülő szakosztálya a mintegy 1000 kilométeres útvonalszakaszon felszabadulási emléktúrát szervez. A hazánk földrajzi elhelyezkedését követő útvonalon a repülést az országos központ repülőfőnökének felkérésére ez a szakosztály vezeti. Az emléktúra ünnepélyes megnyitójára a paksi, valamint a Nagykanizsáról ideérkező és innen együtt haladó sárkányrepülők részvételével március 27-én, szerdán délelőtt 10 órakor kerül sor az Ürgemezőn. A felszállás előtt a PAV KISZ-bizottsága, valamint a helyi társadalmi szervek szalagot helyeznek el a gépeken, majd a hat gép megkezdi ezer kilométeres repülését. Az útvonal tizenkét állomásán az emléktúra résztvevői zászlókat adnak át az őket ünnepélyesen fogadó tizenkét város párt- és társadalmi vezetőinek, repülőtér-parancsnokoknak, valamint MHSZ-aktíváknak. A túra résztvevői két alkalommal megkoszorúzzák a szovjet hősi emlékművet: Nemes- medvesen és Szombathelyen. Április 1-én érkeznek visz- sza hat nap múltán a sárkányrepülők az indulás helyszínére, a paksi Ürgemezőre. A Paks—Kiskunfélegyháza —Békéscsaba—Debrecen— Nyíregyháza—Miskolc—Eger —Gyöngyös—Budapest—Győr —Szombathely—Nagykanizsa útvonalat teljesítő sportolók így kívánnak tisztelegni a negyven éve hazánk légterében harcolt szovjet és szövetséges pilóták emlékének. Ötletbörze Lakóterületi sportegyesületek Egy szakosztály élni akar A baráti kör segít Mindig bosszankodva hallom, ha a tömegeknek a labdarúgás iránti őrülete miatt egy egyesületnél valamely más szakosztályra csak épp annyi jut, hogy vegetálhassanak, vagy még annyi sem. Ilyenkor állandóan visszaköszönő érv: a széles tömegeket az érdekli, hiszen még egy megyebajnoki labdarúgó mérkőzésre is több ember jön össze, mint egy NB I- es ..., és itt számos sportágat sorolhatnék. Igen, ez nyomós ok, mégis elfogadhatatlan. Mondom: mindig bosszant, ha ilyenről hallok. Márpedig gyakran előfordul. De, vajon hallott már valaki olyant, hogy a labdarúgás a mostoha gyerek egy egyesületnél? Van erre is példa. A Tolnai VL szekszárdi körzeti bajnokságban szereplő csapata az őszt ötpontos előnnyel az élen állva fejezte be. Ügy tűnt, teljesül végre mindenki óhaja, sok év vergődése után megyebajnokságban szereplő csapata lesz a nagyközségnek. Hosszú idő óta a küszöbön botlik meg a Tolnai VL, de az őszi idény végén mindenki biztosra vette, most már, ha akarják sem tudják elveszíteni a bajnokságot, és az ezzel járó feljutást. Csakhogy jött a téli alapozás, és robbant a bomba: lehet, hogy feloszlik Tolnán a labdarúgó-szakosztály. A minimális feltételek hiányoztak a szakosztály működéséhez. Kénytelenek voltak edzőmérkőzéseket lemondani, és ami a legelszomorítóbb: félő volt, hogy közel nyolcvan felnőtt, ifjúsági és serdülő labdarúgó marad egyesület nélkül. Sajnos, egyre inkább és egyre gyakrabban tudomásul kell vennünk, hogy nem dúskálnak egyesületeink az anyagi javakban. Kétszer is meg kell gondolniuk, hogy mire adnak pénzt. És sajnos előfordul az is, hogy valamire már nem jut. Az is természetes, hogy azokat a szakosztályokat kell támogatni, amelyek a minőséget képviselik, a klub hírnevét örgebítik. Márpedig Tolnán van egy Európa-hírű asztalitenisz-csapat. De még mielőtt valaki is azt hinné, hogy őket bezzeg felveti a pénz, azokat ki kell ábrándítanom. Hosszasan mesélhetnének ők is, mennyire mostohák a körülményeik, hányszor küszködnek filléres, máskor nem is annyira filléres problémákkal. Ám mégis csak ők képviselik a színvonalat, nekik kell biztosítani a szűkös lehetőségek mellett a megfelelő támogatást. A labdarúgásra pedig marad ami marad, ha nem jut semmi, úgy is jó. Erre az évre már inkább az utóbbi verzió maradt. Lehet ugyan, hogy a körzeti bajnokság csak tömegsport, de az már biztos: még egy üzemi bajnokságban sem lehet szakadt cipőben, lyukas zokniban, rojtosra mosott mezben játszani. Nem elítélendő tehát, hogy a tolnaiak a feloszlás gondolatával foglalkoztak. De mindezt szerencsére már múlt időben lehet leírni. Volt ugyanis valami, ami az első kétségbeesés után összetartotta őket: a labdarúgás szeretete. Vádaskodhattak, fenyegetőzhettek volna ehelyett inkább cselekedtek. Az egyesület vezetőinek javaslatára a labdarúgók baráti kört szerveztek. Tolnán minden üzemben van egy felelőse az ügynek. Az ő feladatuk, hogy híveket toborozzanak. Az így befolyt pénzről könyvelést is vezetnek. Most derült csak igazán ki, hogy hányán viselik szívükön a labdarúgók sorsát a nagyközségben. Az előzetes számolgatások szerint havonta úgy háromezer forint gyűlik majd össze. A baráti kör tehát jó annak, aki ad, és annak, aki kap. A szurkolók jobban magukénak érezhetik a csapatot, elvárhatják a jó eredményeket. Hasznos a csapatnak, mert ha nem is old meg minden problémát, de a költségvetés tátongó réseit némiképp betömi. És jó az edzőnek, mert mérkőzés előtt azt mondhatja a játékosoknak: úgy szolgáljátok ki a közönséget, hogy a pénzüket adták... A labdarúgók Tolnán már előre gondolkodnak, és csínján bánnak a baráti körtől befolyt pénzzel. Szeretnék a megtakarított pénzből az edzőpályájuk világítását megcsináltatni. A teljes csapat ugyanis csak este tud ösz- szejönni edzeni. Márpedig a megyebajnokságban nem lehet felkészületlenül helytállni. Él ugyanis bennük a nemes bosszú vágya: meg akarják mutatni, hogy azért is feljutnak a megyebajnokságba. P. I. Az életmódban bekövetkezett változások egyre gyakrabban felvetik a rendszeres testedzés gondolatát. Az egészség megőrzése igényli a sportolást, mozgást. Egyre fokozódik az igény, különösen a lakótelepeken korlátozottabbak a lehetőségek, kevés a zöld terület a környéken és a távolságok is korlátozzák az ott lakókat. Ezért vetődött fel még a hatvanas évek közepén, hogy szervezett sportolási lehetőséget kellene biztosítani a lakótelepeken. Az eltelt két évtized igazolta, az a jövő útja, ha közvetlen lakókörnyezetünkben biztosítjuk a rendszeres testedzést, sportolás lehetőségét. Ezeknek a formáknak a biztosítására a lakótelepi sportegyesületek a hivatottak. Az első ilyen egyesületek a hetvenes évek elején jöttek létre, de akkor még a természetbarát sportolókból álltak. Ma már az ország csaknem valamennyi városában működik lakóterületi sportegyesület. Ezek kimondottan a szabadidősporttal foglalkoznak, különböző versenyeket szerveznek a környéken élők számára. Szerencsére már eljutottunk odáig, hogy számos lakóterületi sportegyesületnek függetlenített vezetője van. Egy példa a fővárosból: 25 egyesület működik 69 főállású vezetővel, akiknek munkáját több száz társadalmi aktivista segíti. De kell-e ennyi függetlenített vezető. A válasz egyértelmű: igen! Ha az állampolgár egy kis mozgás érdekében létesítményt, felszerelést, partnert keres magának, akkor a sportolásra szánt időt csaknem teljes egészében erre a keresésre fordítaná. Ezek az egyesületek azonban mindent előkészítenek, mindent megszerveznek. Azt is mondhatnánk: mindez elfogadható, de mégiscsak költségekkel jár. Az egyesületek többsége viszont tagsági díjakkal előteremti a felmerülő költségek fedezetét, és amit a társadalom erre áldoz, kamatostól megtérül az egészséggel. Nemcsak Magyarországon, szerte a világon a lakótelepi sport óriási léptekkel halad előre. A kibontakozás ellenére a sezrvezés mégis gyerekcipőben jár, hiszen csak egy-két évtizedes múltra tekint vissza. Van tehát még mit tanulniuk a sportvezetőknek. Az előadások mellett sor került egy módszerbörzére, ahol az ország különböző pontjairól érkezett sportvezetők elmondhatták; ők miként végzik mnkájukat. Az elhangzottakban mindenki számára volt újdonság, melyet hazatérve hasznosíthat saját munkájában. Ezen a börzén kiderült, hogy a legnagyobb gond a létesítmény megszervezése. De máris volt megfelelő válasz: szoros kapcsolatot kell kialakítani a társadalmi sportegyesületekkel, ki kell használni a nyitott pálya akciókat és sokat segíthetnek az iskolák is. Ugyancsak lényeges az együttműködés a különböző társadalmi szervekkel, nem egy városban az ő aktív hozzáállásuk is garantálja az eredményeket. Az elhangzottak alapján szükségesek a hasonló tapasztalatcserék, és el kell kezdeni a leendő lakó- területi sportvezetők szervezett képzését is. A szabad idő kulturált, hasznos eltöltéséhez. az egészséges életmódra nevelésben jelentős szerepe van a lakóterületeken szervezett testedzésnek, sportolásnak. Ezért a lakóterületen indokolt elősegíteni, kezdeményezni és támogatni minden olyan testedzést, sportolást, amely a lakosság igényének és a helyi lehetőségnek megfelel. L. L. Világbajnokok Bubkétól Moaztyepanoválg 1984 végén a szovjet sport- újságírók szövetsége megrendezte hagyományos ankétjét. A sajtó, a rádió és a televízió képviselői megvonták az elmúlt év mérlegét és kiválasztották a tíz legjobb sportolót. Ezek a következők: Szergej Bubka, a rúdugrás bajnoka, világrekorder. 1984 májusában a 20 éves do- nyecki egyetemista Bratisla- vában 5 méter 85 centimétert ugrott, 2 centiméterrel megjavítva a világrekordot. Egy héttel később Párizsban Bubka még magasabbat ugrott, 5 méter 88 centimétert. Majd július 31-én Londonban átvitte az 5 méter 90 centimétert. S végül augusztus 31-én Rómában legyőzte az 5 méter 94 centimétert. Jurij Szedih a kalapács- vetés világrekordere, a mont- reáli és moszkvai olimpia bajnoka. 1984 júliusában az írországi Corkban 86 méter 34 centimétert dobott. Ez volt Jurij Szedih negyedik világrekordja. Anatolij Beloglazov, a szabadfogású birkózás háromszoros világbajnoka, az 1980- as olimpiai bajnok, a „Barátság—84” verseny győztese. Egyedülálló rekordot állított fel a szabadfogású birkózásban, három súlycsoportban, a 48, 52 és 57 kilós kategóriában lett világbajnok. Szergej Zabolotnov a hátúszás világbajnoka, 1 perc 58 másodperc 41 századmásodperces új világrekordot úszott a Barátság—84-es verseny 200 méteres hátúszószámában. Szergej Kopilov háromszoros világbajnok, világrekorder kerékpáros versenyző, a hagyományos Kolumbiai verseny győztese. Jurij Vardanjan hatszoros nehézatlétikai világbajnok, a moszkvai olimpia győztese, öt alkalommal javított világrekordot a Barátság—84 nehézatlétikai versenyen. Jurij Vardanjan 43 világrekordot álltíott be. Oleg Bozsev. A svédországi Göteborgban a 22 éves moszkvai fiatalember lett a gyorskorcsolyázás világbajnoka. Nyikolaj Zimjatov a sífutás négyszeres olimpiai bajnoka, az 1980-as, Lake Pla- cid-i téli olimpia háromszoros aranyérmese, azóta hosz- szú időre eltűnt a sportéletből, értetlenséget keltve tisztelői körében. De a szarajevói téli olimpián ismét teljes fegyverzetben jelent meg és az első versenyen megszerezte csapatának és hazájának az olimpiai aranyat. Jelena Valova és Oleg Va- sziljev az 1984-es téli olimpia páros műkorcsolyabajnokai, Európa-bajnokok. Olga Mosztyepanova, a Barátság verseny abszolút győztese, világbajnok, a gerendán és a világbajnok tornászválogatott tagja. A 9. osztályos moszkvai iskoláslány fantasztikus rekordot állított be a Barátság—84 versenyen: négyszer kapott 10 pontot. Felülről lefelé, balról: Szergej Zabolotnov, Nyikolaj Zimjatov, Jurij Vardanjan, jobbról: Oleg Bozsev, Szergej Kopilov.
