Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-25 / 70. szám

a népújság 1985. március 25. (Folytatás a 3. oldalról.) ra szóló népesedéspolitikai programot dolgozott ki, melynek célja, hogy a lakos­ság egészségi állapota javul­jon, a népesség csökkenése megálljon, majd a létszám növekedjen. Népesedéspoli­tikánk továbbra is az egyé­nek, a családok elhatározá­sára épít, és a demográfiai folyamatok feltételeinek ja­vítására törekszik. A XII. kongresszus óta eltelt időszakiban javult a nők társadalmi, gazdasági és szociális helyzete, kedvező irányban változtak élet- és munkakörülményeik. Arra törekszünk, hogy társadalmi és gazdasági eszközökkel egyaránt segítsük a gyer­meknevelés, a munkahelyi feladatok és a közéletiség együttes vállalását. Egész társadalmunk érde­ke, hogy hasznosítsuk az idősebb — már nyugdíjban levő — nemzedékek tapasz­talatait. Kötelességünk, hogy segítsük részvételüket a köz­életben, figyelemmel kísér­jük helyzetüket, s könnye­sünk az idős karral járó ter­heken. A beszámolási időszakban szocialista államunk rendel­tetésének megfelelően mű­ködött. Az Országgyűlés és az Elnöki Tanács betöltötte alkotmányos szerepét. A Mi­nisztertanács megfelelően el­látta feladatát. A szocialista állam a jö­vőben is fontos és nélkülöz­hetetlen szerepet tölt be al­kotmányos rendünk, szocia­lista vívmányaink külső és belső védelmében, a gazda­ság és a kultúra irányításá­ban, szervezésében. Az új választójogi tör­vény kedvezőbb feltételeket teremt a népképviseleti tes­tületek tartalmasabb mun­kájához. A többes jelölés törvénybe iktatásával az idén esedékes országos kép­viselő- és tanácstagválasztá­sok során tovább szélesedik a szocialista demokrácia, bő­vül a közéletben résztvevők köre. A választások a Haza­fias Népfront programja alapján váljanak fontos köz­életi eseménnyé, segítsék Az 1970-es évek közepétől jelentősen megváltoztak a gazdasági fejlődés külső és belső feltételei. A világgaz­daságban végbement válto­zások tartós jellegét kése­delmesen ismertük fel. Ezek­ben az években a gazdaság- politika elsősorban arra irá­nyult, hogy elhárítsuk e vál­tozások negatív hatását a gazdaság fejlődésére és az életszínvonalra. Az ország kiadásai éveken át számot­tevően meghaladták a bevé­teleket, s ez végső soron a népgazdaság külső egyensú­lyának romlását, jelentős adósságállomány kialakulását idézte elő. A XII. kongresszus meg­erősítette a Központi Bizott­ság döntését, azt az 1979 óta folytatott gazdaságpolitikai gyakorlatot, amely a nép­gazdaság külső egyensúlyi helyzetének javítását és az elért életszínvonal megőrzé­sét állította a gazdasági munka középpontjába. E céloknak rendelte alá a gaz­dasági növekedést és a nem­zeti jövedelem belföldi fel- használását. Céljaink eléréséhez a kor­mányzati szervek aktívabb gazdaságirányító és szervező tevékenységére, a gazdálko­dó szervezetek eredménye­sebb munkájára és a dolgo­zó nép jelentős erőfesztítésé- re, esetenként áldozatválla­lására volt szükség. Alapvető vívmányaink sé­relme nélkül sikerült meg­őrizni az ország nemzetközi fizetőképességét. Ez rendkí­vül nagy erőfeszítéseket igé­nyelt. Szükségessé vált, hogy csökkentsük az a dósságállo- mányt is, holott eredetileg csak a VI. ötéves terv utolsó évében számoltunk ezzel. Az elmúlt négy évben az export volumene 28 százalék­kal, az importé 4 százalékkal bővült. A külkereskedelmi áruforgalomban 1982 óta fo­elő, hogy a lakosság megvi­tassa az ország ügyeit, az egyes települések fejleszté­sének, az életkörülmények további javításának lehető­ségeit, s ezek különböző megoldási módjait. Az Országgyűlés fokozot­tabban vegyen részit az álla­mi feladatok meghatározá­sában, erősödjön törvényal­kotó tevékenysége. Tovább kell fejleszteni a kormányzati munkát. A ha­táskörök pontosabb elhatá­rolásával, az állami és a tár­sadalmi szervek tevékenysé­gének jobb összehangolásá­val, a közigazgatás és az ügyintézés egyszerűsítésével is növelni kell az irányítás hatásfokát. Jogos igény, hogy javuljon az államszervezet működése, és csökkenjen a bürokrácia. Arra kell töre­kednünk, hogy a központi állami irányítás a leglénye­gesebb társadalmi és gazda­sági feladatokkal, a fejlődés fő kérdéseivel foglalkozzon. Az állami szervek igé­nyeljék a társadalmi és tö­megszervezetek közreműkö­dését, támaszkodjanak ta­pasztalataikra, támogassák a lakosság öntevékenységét, kezdeményezéseit, követke­zetesen érvényesítsék a köz­érdeket. Tovább kell növelni a ta­nácsok önállóságát, felelős­ségét és a gazdálkodásban való érdekeltségét. Javítani kell munkájuk szervezeti, személyi és anyagi feltétele­it. Erősödjön a lakosság részvétele a közügyek inté­zésében. A szocialista demokrácia fejlesztése pártunk történel­mi programja. A szocialista demokrácia intézményeinek hatékony működése erősíti a dolgozó nép hatalmát, segí­ti céljaink gyorsabb elérését. A helyi szervek, a vállalatok és az intézmények önállósá­gának növekedése kedvező feltételeket és lehetőségeket teremt ahhoz, hogy a lakos­ság közvetlenül vagy az őt képviselő társadalmi szer­vek, testületek útján részt vegyen a közügyek intézésé­ben, a döntéseik előkészíté­sében és a végrehajtás ellen­őrzésében. kozatosan növekvő aktívum­ra tettünk szert. Mindez le­hetővé tette, hogy a konver­tibilis valutákban fennálló adósságállományunkat mint­egy 15 százalékkal csökkent­sük. Fenntartottuk, illetve né­hány fontos területen javí­tottuk a népgazdaság belső egyensúlyát. Javult a költ­ségvetés, a munkaerő és a beruházási piac egyensúlya, megőriztük az áruellátás és a fizetőképes kereslet össz­hangját. Az ipari termelés négy év alatt 10 százalékkal nőtt, de elmaradt az előirányzattól. Jelentős eredmény, hogy a nehezebb értékesítési feltéte­lek ellenére az ipari export nagyobb mértékben növeke­dett, mint a termelés. Ered­ményesen teljesítik a terme­lési ráfordítások mérséklését szolgáló kormányprogramo­kat. Az új, gabdaságosan ér­tékesíthető termékek aránya, a termékek versenyképessége nem növekedett a kellő mér­tékben. Az építőipari vállalatok na­gyobb gondot fordítottak a karbantartásra és a felújí­tásra. Lassú az előrehaladás a munka minőségének, szer­vezettségének javításában. A mezőgazdaság és az élel­miszeripar teljesíti a XII. kongresszuson meghatározott feladatokat. A mezőgazdasági termelés a VI. ötéves terv el­ső négy esztendejében az elő­ző öt év átlagához képest 12—13 százalékkal nőtt. Min­den eddiginél nagyobb ered­ményeket értünk el a gabo­na, valamint az ipari növé­nyek termelésében és fel­dolgozásában, s ez a belföldi szükségletek kielégítésén túl jelentős exportot tett lehe­tővé. Nem ilyen kedvező a kép a zöldség- és gyümölcs- termesztésben. Az állatte­nyésztés a tervezettet meg­A szocialista törvényesség belpolitikánknak alapvető és változatlan eleme. A belügyi szervek, az ügyészségek és a bíróságok betöltik alkotmá­nyos rendeltetésüket. Tevé­kenységükkel nagymérték­ben hozzájárulnak, hogy alapvetően szilárd a közrend és a közbiztonság. Állampolgáraink nagy többsége a törvények előírá­sainak megfelelően gyako­rolja jogait, fegyelmezetten teljesíti kötelességét, erköl­csi normáink szerint él és dolgozik. Nem kevés azon­ban azoknak a száma, akik valódi vagy vélt érdekeiket a közösség rovására érvényesí­tik, kötelességeiket elhanya­golják, vagy tudatosan meg­szegik. Szaporodnak a tör­vénybe ütköző, az erkölcsi normáinkat sértő jelenségek. A társadalmi élet minden területén erősíteni kell az ál­lami, az állampolgári fegyel­met. A párt-, állami és tár­sadalmi szervek — a közvé­lemény támogatására is épít­ve — határozottan és erélye­sen lépjenek fel a negatív jelenségek visszaszorításáért, a bűncselekmények megelő­zéséért, a törvények megtar­tásáért és megtartatásáért. Különösen fontos a közélet tisztaságának megóvása, a következetes harc, a hata­lommal való visszaélés, a személyi összefonódások, a protekció, a korrupció min­den megnyilvánulása ellen. A Magyar Népköztársaság fegyveres erői és testületéi, a néphadsereg, a határőrség, a rendőrség, a munkásőrség és más fegyveres testületek egymással szorosan együtt­működve, népünk támogatá­sával eredményesen járulnak hozzá a béke megőrzéséhez, illetve belső rendünk bizto­sításához.. A Magyar Néphadsereg szorosan együttműködik a Varsói Szerződés tagállamai­nak fegyveres erőivel. Harc- készültsége magas fokú, a tervezett ütemben valósul meg haditechnikai és szerve­zeti korszerűsítése. Fegyveres erőink és testületeink készen állnak a szocialista társada­lom szolgálatára, a haza vé­delmére. haladva fejlődött, A mező- gazdaságban a fajlagos anyag- és energiafelhasználás csökkent, a termelési ráfordí­tások azonban — néhány ágazat kivételével — még mindig nagyok. Az intenzív gazdálkodás ki­bontakoztatásában számotte­vőek az elért eredmények, de az egész népgazdaságra ki­terjedő változást még nem sikerült elérnünk. Népgazda­ságunk jövedelemtermelő ké­pessége a lehetségesnél és a szükségesnél egyaránt kisebb. Az egyensúly javításának kö­vetelményét csak a belföldi felhasználás 3 százalékos csökkentésével lehetett telje­síteni. Az elmúlt évek eredményeit és gondjait elemezve, a Köz­ponti Bizottság megalapozot­tan jelentheti a kongresszus­nak és dolgozó népünknek: a rendkívül nehéz viszonyok között is sikerült megőrizni népgazdaságunk stabilitását, és alapvető szociális vívmá­nyainkat. Építőmunkánk külső kö­rülményeiben a következő években sem várható lénye­ges javulás. A külső egyen­súlyi helyzet javítása tovább­ra is alapvető feladat. Gaz­dasági nehézségeink leküz­dése azt is megköveteli, hogy bővítsük a műszaki fejlődés­hez és az életszínvonal eme­léséhez szükséges alapokat. Mindezt csak a népgazdaság jövedelemtermelő képességé­nek növelésével érhetjük el. A hangsúlyt tehát a gazdál­kodás színvonalának javítá­sára, a dolgozók alkotó ener­giájának és vállalkozó kész­ségének kibontakoztatására, ezáltal a népgazdaság dina­mikusabb fejlődéséhez szük­séges feltételek megteremté­sére helyezzük. Ez aktív, ösztönző termeléspolitikát és gazdaságirányítási gyakorla­tot igényel. A gazdasági növekedést az intenzív fejlődés minőségi jegyeit erősítve úgy kell élénkíteni, hogy tovább ja­vítsuk a népgazdaság egyen­súlyát, gyorsítsuk a szüksé­ges strukturális változásokat. A nemzeti jövedelem növeke­dését csak akkor tudjuk gyor­sítani, ha a rendelkezésre álló eszközökkel, természeti fel­tételekkel, szellemi erőforrá­sokkal jobban, eredménye­sebben gazdálkodunk. Az exportképesség fokozása, az importigény mérséklése, a fajlagos ráfordítások csök­kentése, az emberi alkotóerő hasznosítása döntően tőlünk függ. Tartalékaink e terüle­teken még mindig számot­tevők. Az intenzív fejlődés érvé­nyesítése a gazdálkodás min­den területén kötelező. A gazdálkodás feltételeinek ja­vításával, a gazdálkodó szer­vezetek felelősségének és vál­lalkozókészségének kibonta­koztatásával kell elősegíteni a versenyképes, korszerű ter­mékek termelésének dinami­kus emelkedését. Ezt szol­gálja többek között a gazda­ságirányítási rendszer to­vábbfejlesztése is, amely a jó minőségű és hatékony mun­kára ösztönöz. A következő időszak gaz­daságpolitikai feladatai rész­letesebb meghatározásának az a célja, hogy töretlenül folytatódjon a szocialista tár­sadalom építése, erősödjön anyagi-műszaki bázisa. Ezt szem előtt tartva dolgozták ki és fogadták el az iparpoli­tika és a külgazdasági stra­tégia hosszabb távra szóló koncepcióját. A Központi Bizottság úgy ítéli meg, hogy a VII. ötéves népgazdasági tervnek a haté­kony és fokozatosan élénkülő gazdasági fejlődés program­jának kell lennie. A gazda­sági egyensúlyi viszonyok fenntartása és megszilárdí­tása mellett alapozza meg a nemzeti jövedelem növekedé­sét, a műszaki haladást, a la­kosság életszínvonalának ér­zékelhető emelkedését, élet- körülményeinek javulását. Mai ismereteink szerint a VII. ötéves népgazdasági terv időszakában a nemzeti jöve­delem 14—17 százalékos nö­vekedését lehet előirányozni. Az ipari termelés 13—16 szá­zalékos, és a mezőgazdasági termelés 12—14 százalékos bővítése lehetővé tenné a belföldi felhasználás 13—16 százalékos növelését, és a külső gazdasági egyensúly to­vábbi javítását. Az iparnak a jelenleginél nagyobb mértékben kell hoz­zájárulnia a nemzeti jövede­lem gyarapításához, az ex­portfeladatok teljesítéséhez, a lakosság életszínvonalának, áruellátásának javításához. Az extenzív források ki­merülése miatt az iparban valamennyi termelési ténye­zővel hatékonyabban kell gazdálkodni. Többet kell ten­ni az alkotó- és vállalkozási készség kibontakoztatása, a munkakultúra javítása, vala­mint a szervezeti rendszer korszerűsítése érdekében. Meg kell gyorsítani a terme­lési szerkezetet korszerűsítő, a versenyképességet és a ter­melékenységet jelentősen fo­kozó, a természeti kincsek hasznosítását, az energia- és anyagtakarékosságot szolgáló programok kikdolgozását és végrehajtásait. Az iparnak hozzá kell já­rulnia az élelmiszer-terme­lés fejlesztéséhez, ezt első­sorban korszerű gépek és berendezések. agrokémiai termékek, csomagolóeszközök gvártásának fokozásával, a biotechnológia fejlesztésével segítse elő. Bővíteni kell a magasabb színvonalú szellemi és fizi­kai munkát megtestesítő és nemzetközileg is elismert szakágazatokat, mint példá­ul a gyógyszeripart, híradás- és vákuumtechnikai ipart, közlekedésigép-gyártást. Az intenzív fejlődés kibontakoz­tatása ugyanakkor mindin­kább függ az elektronika, különösen a mikroelektroni­ka fejlesztésétől, eszközei­nek széles körű használatba­vételétől. A mezőgazdaság és az élel­miszeripar összehangolt fej­lesztése a jövőben is kiemelt feladat. Hazánk természeti adottságai és a szocialista nagyüzemekben rejlő erőfor­rások lehetővé teszik, hogy az élelmiszergazdaság egy­idejűleg biztosítsa az alap­vető fontosságú, magas szín­vonalú hazai élelmiszer- ellátást és a nemzetközi pia­ci igényekhez igazodó ex­portnövekedést. Jobban ki kell használni és folyamato­san meg kell újítani az élel­miszergazdaság anyagi-mű­szaki, biológiai alapjait, al­kalmazni a tudományos ered­ményeket. Törekedni kell a termékek feldolgozottsági fo­kának emelésére, a minőség javítására, a termelési rá­fordítások csökkentésére. A mezőgazdaság feladatai­nak megvalósítása alapvető­en a szocialista nagyüzemek gazdálkodásától függ. A me­zőgazdasági termelésnek a jövőben is fontos része lesz a háztáji gazdaságoknak a nagyüzemek által integrált tevékenysége és a kisegítő gazdaságok termelése. Foly­tatjuk bevált szövetkezetpo­litikánkat, amely a szocia­lista fejlődés évtizedei alatt különösen a falvak életében, felemelkedésében töltött be nagy szerepet. Társadalmi-gazdasági elő­rehaladásunknak alapfelté­tele az emberi alkotóképes­ségnek és szorgalomnak a hasznosítása, a jobb munka­erő-gazdálkodás anyagi, er­kölcsi, szervezeti feltételei­nek megteremtése. A szocia­lista társadalmi rend nagy vívmánya a teljes foglalkoz­tatás. A további fejlődésnek a teljes foglalkoztatással egyenértékű követelménye a hatékony foglalkoztatás. Ez helyenként azzal járhat, hogy a gazdaságtalan tevékeny­séget _ folytató vállalatoknál megszűnnek munkahelyek, míg a jól gazdálkodóknál bővülnek a foglalkoztatás és a munka anyagi elismerésé­nek lehetőségei. Az intenzív gazdasági fej­lődésnek lényegi feltétele a tudományos-technikai előre­haladás ütemének gyorsítá­sa. Ezt kell elősegíteni meg­felelő ösztönzők kialakításá­val, a termelő- és a kutaitó- fejlesztő szervezetek együtt­működésének javításával, az erőknek és az eszközöknek a legfontosabb feladatokra való koncentrálásával. Na­gyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy csökkentsük technológiai elmaradásunkat, meghonosítsuk a nemzetközi élvonalat képviselő techno­lógiákat. Fokozott figyelmet kell fordítani a meglevő ter­melőkapacitások korszerűsí­tésére, a termelőberendezé­sek pótlólagos automatizálá­sára, elektronizálására. Az elmúlt években a fejlesztés­re fordítható eszközök is csökkentek, de a fő gondot az okozza, hogy az egész be­ruházási folyamat hatékony­sága nem kielégítő. Igen fontos, hogy a jövőben adott­ságainknak és a piaci kö­vetelményeknek jobban meg­felelő strutkúrában, az in­tenzív követelmények követ­kezetes érvényesítésével ha­tározzuk meg fejlesztési fel­adatainkat, és valósítsuk meg beruházásainkat. Hazánk természeti-gazda­sági adottságai és az előt­tünk álló feladatok megva­lósítása szükségessé teszik külgazdasági kapcsolataink fejlesztését. Ennek érdeké­ben javítani kell külkeres­kedelmi munkánkat, a ter­melésben pedig növelni a keresletnek megfelelő, jó áron értékesíthető termékek arányát. Népgazdasági terveink megalapozásában, külgazda­sági stratégiánkban megha­tározó szerepe van KGST- tagságunknak. Aktívan részt veszünk az 1984. évi felső szintű KGST- értekezlet határozatainak va­lóra váltásában, amelyek megfelelő alapot teremtenek a tagállamok gazdasági fej­lődésének hatékonyabb ösz- szehangolására. Az energia­és nyersanyagszükségletek kielégítése, a műszaki-tudo­mányos együttműködés el­mélyítése, a gazdaságpoliti­kai konzultációk rendszeres­sé tétele, az együttműködés közgazdasági eszközeinek fej­lesztése ösztönzőleg hat az egyes szocialista országok gyorsabb ütemű, intenzívebb gazdasági fejlődésére, erősíti a szocialista közösség világ- gazdasági pozícióit. Legfontosabb, meghatározó jelentőségű gazdasági part­nerünk a Szovjetunió, vele bonyolítjuk le külkereskedel­mi forgalmunknak csaknem harmadát. A jövőben arra tö­rekszünk, hogy a gyártássza­kosítás, mindenekelőtt a ter­melési kooperáció fejleszté­sének lehetőségeit kihasznál­va tovább bővítsük, még ha­tékonyabbá tegyük a Szov­jetunióval és a többi szocia­lista országgal folytatott együttműködést. A fejlett tőkés országok­kal az egyenjogúság és a köl­csönös előnyök alapján kí­vánjuk bővíteni kapcsola­tainkat. A fejlődő országok­kal az áruforgalom növelése mellett a termelési együtt­működés fejlesztésére törek­szünk. Az 1968-ban bevezetett gazdasági reform erősítette szocialista rendszerünket. Fejlődtek a szocialista tulaj­donviszonyok, bővültek gaz­daságunk termelőerői. Javult a gazdálkodás hatékonysága. A Központi Bizottság 1984. áprilisi ülése a megváltozott feltételeknek és követelmé­nyeknek megfelelően elhatá­rozta a gazdaságirányítási rendszerünk átfogó korszerű­sítését. Az irányítási rendszer olyan további fejlesztésére törekedtünk, amely figyelem­be veszi a szocializmus építé­sének általános törvénysze­rűségeit, országunk adottsá­gait, számol szerkezeti sajá­tosságainkkal, előmozdítja társadalmunk szocialista vo­násainak erősítését, segíti a kezdeményező és a vállalkozói készség kibontakoztatását. A gazdaságirányítási rendszer a szocialista tervgazdálkodás keretében fejlődik, a népgaz­dasági terv, valamint a szo­cialista gazdaságban is létező áru-, pénz- és piaci viszo­nyok összekapcsolására, a piac aktív szerepének figye­lembevételére épül; lehetővé teszi az önálló, felelős válla­lati döntéseket. Az elhatáro­zott (lépések szocialista meg­oldást jelentenek, megvalósí­tásuk segíti a kedvezőtlen folyamatok felszámolását, alapvető társadalmi és gaz­daságpolitikai céljaink el­érését. Gazdaságpolitikád felada­taink megoldásában megha­tározó szerepük van a szo­cialista nagyüzemeknek. Az állami vállalatok és a szö­vetkezetek meghatározó sze­repét biztosítva támogatjuk az egyéni és családi munka­erő-tartalékok jobb kihasz­nálását. A kisegítő és kiegészítő gazdasági tevékenységeknek, a kisvállalkozásoknak és a gazdasági munkaközösségek­nek a nagy része fokozatosan beilleszkedik a szocialista gazdálkodás rendszerébe, hozzájárul a vállalati ered­ményekhez, a lakosság ellá­tásához. A kisvállalkozások­kal kapcsolatban tapasztal­hatók kedvezőtlen jelensé­gek, visszaélések is. A törvé­nyek megkerülését e terüle­ten is határozottan meg kell szüntetni. A Központi Bizottság úgy ítéli meg, hogy társadalmi céljaink eléréséhez van meg­felelő gazdaságpolitikai programunk, irányítási rend­szerünk, valamint a megva­lósításhoz nélkülözhetetlen anyagi és szellemi bázisunk. Reálisan kitűzhető gazda­ságfejlesztési céljaink szám­szerűségüket tekintve szeré­nyek, minőségi szempontból azonban igényesek, megva­lósításuk ezért az eddiginél nagyobb erőfeszítést, szerve­zettséget és fegyelmet köve­tel. A gazdálkodás minősé­gének magasabb szintre A gazdasági építőmunka

Next

/
Oldalképek
Tartalom