Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-13 / 60. szám

1985. március 13. NÉPÚJSÁG 5 "T"a\/oc7 ».A tél és a nyár közötti évszak. Csillagászati- " V lag akkor kezdődik az északi féltekén, mikor a Nap középpontja látszólagos évi útjában dél felől az egyenlítőbe ér, és addig tart, míg a Nap legnagyobb északi deklinációját el nem érte, vagyis tavaszi napéjegyenlőségtől (március 20—21.) a nyári napfor­dulóig (június 21.) ... Meteorológiailag az északi félgömbön március, április, május hónapokat számítjuk tavaszi hónapoknak. Az időjárás nagyon változó (áprilisi idő), nedves; majd (főleg később nappal) mór meleg, de éjjel még hűvös, úgy, hogy (összevetve a légnyomás elosz­lásával) májusban is fellépnek éjjeli fagyok.” (Révai Nagylexikona.) Kinek-kinek jelent A magát még kevésbé mu­togató tavasz mindenkinek mást jelent, de a különböző­ségek ellenére is van két közös dolog: a jó idő, a me­leg áhítása és a szabadban végezhető — évszaknak megfelelő — munkák utáni vágy. Azt gondolom, az utóbbiakat felesleges részle­tezni, hisz az ezután követ­kező „vallomásokból” sok minden kiderül. Benkő József, a nagydoro- gi dohánybeváltó portása szabad idejében szőlő-, il­letve dohánytermesztéssel foglalkozik. A „mit jelent a tavasz?” kérdésre ennyit vá­laszol: — Alig várjuk már, hogy beköszöntsön, hiszen a tavaszi munkákkal nagyon elmaradtunk. A dohányma- got máskor március 10-ig el szoktuk vetni a fóliasátor­ban, de most úgy néz ki, hogy 20-ig is elhúzódik. Ügy lenne jó, ha minél előbb tavasz lenne, mert akkor a munkák — szőlő­metszés, dohánypalántázás — nem torlódnának össze. Kíváncsian várom, hogy mi­re fejlődik majd a szőlő, hi­szen jég borította a vessző­ket ... A tavasz a szórako­zást is jelenti nekem, éppen a futball miatt. Érdekel, hogy labdarúgóink mennyire tudják bepótolni az őszi le­maradást. Kovács Istvánné 72 éves kajdacsi nyugdíjast, mint mondja, nemcsak az öreg­ség, hanem a hosszú tél is megsanyargatta: — Nagyon várjuk a tavaszt, mert a jó időben megdolgozhatjuk a kertben lévő szőlőnket, vete- ményezhetünk, és a kis jó­szággal is szívesebben fog­lalkozhatunk. Majd talán a télen mellénk szegődött be­tegség is elmúlik ... Kovács József, a Közép­dunántúli Vízügyi Igazgató­ság gépszerelője is az elő­zőekhez hasonló véleményen van. <5 így indokol: — Sok­kal jobb kint dolgozni, jobb kint javítani a gépeket... A pénz is ilyenkor több, mert többet és hosszabb ide­ig lehet a szabadban dolgo- ni. Az ember a szabad ide­jét is hasznosabban tudja eltölteni, kirándulhatunk a családdal, foglalatoskodha­tunk a faddi telkünkön lévő barackfákkal. Még egy szempontból jelentős a ta­vasz: az ember könnyebben öltözködhet. Tompái Aladár is a Kö­zép-dunántúli Vízügyi Igaz­gatóságnál dolgozik, T—100- as erőgépet vezet. A bony- hádvarasdi munkás tömören fogalmaz: — Sok mindent jelent, de legtöbbet talán forintban, ugyanis az egyre hosszabbodó napokon többet tudunk dolgozni... Nem kell az üzletben megvenni a zöldséget, mert majd otthon is megterem, ezért könnyebb lesz a megélhetés. Novák Ildikó a kölesdi presszó fiatal felszolgálójá­nak kikapcsolódást — bécsi kirándulást — jelent az év­szak, a jó idő, és ez a tavasz is „közelebb hozza” egy év­vel a tervezett esküvőjét. Ennyi volt a megkérdezet­tek véleménye, ami — úgy gondolom — sokunk vágyá­val, elképzelésével is talál­kozik. Mikor iesz tavasz 7 A hosszú, kemény tél — úgy tűnik — továbbállt, s a havat és jeget olvasztó bá­gyadt napsütés is itt volt már. A meteoro­lógiai tavasz március 1-ével beköszöntött ugyan, de mégis Arkagyij Rajkin szavaival — „Válámi ván, de nem áz igázi" — jel­lemezhetjük az évszakot. Az Országos Meteorológiai Szolgálat Köz­ponti Előrejelző Intézetének Középtávú Előrejelző Osztályát arra kértük, hogy „árulják el", mikorra várható az igazi ta­vasz, milyen lesz március és az évszak többi hónapjának időjárása. A telexen ér­kezett válasz a következő: — A legfrissebb előrejelzéseink szerint valószínűleg várnunk kell még az igazán enyhe, tavaszias idő tartós beköszöntésére. A melegedés folyamatában kisebb vissza­esések még lehetségesek, így a hét első napjaiban érezhetően — körülbelül 5 fokkal — esik vissza majd a hőmérséklet, de ez a lehűlés minden bizonnyal nem lesz tartós. Mindenesetre a márciusi átlaghő­mérséklet várhatóan még mindig kevéssel a szokásos alatt marad. Az előttünk álló tavasz második hónapja, az április, átla­gosnak, a május pedig az átlagosnál vala­mivel melegebbnek és csapadékosabbnak ígérkezik. — Mit mond, mit javasol az orvosmete­orológia? — Az átlagos időjárású tavaszon is gyak­ran panaszkodunk tavaszi fáradtságra, ál­talános gyöngeségre, gyors kimerülésre — oz idei március pedig valószínűleg túl is tesz ebből a szempontból a többi márciu­son. A tavaszi fáradtság alapvető oka az ingerszegény téli környezetben, a hideg időjárásban, következésképpen a szervezet túlzott energiafelhasználásában, az ibolyán­túli napsugárzás hiányában keresendő. Mire vége a télnek, szervezetünk „feléli" a tartalékait, és ha azt nincs mivel pótolni, jelentkeznek a szokásos panaszok. A már­ciusi változékony időjárás pedig nemhogy az energia pótlását tenné lehetővé, hanem még újabb erőbevetésre is késztet bennün­ket. Sajnos, ilyenkor nagyon nagy a ve­szélye a megbetegedésnek, megfázásnak, fertőzéseknek. Valószínű, hogy az una­lomig megszokott már a figyelmeztetés, mégis újra meg kell tennünk: a tavaszi betegségeket csakis úgy kerülhetjük el, ha a mindenkori időjárásnak megfelelően (me­legebben, illettve könnyedebben) öltözünk, egészséges életmódot folytatunk, lehetőleg sok zöldségfélét, vitamindús gyümölcsöket fogyasztunk. Munkák előtt a határban I A télutón, az új évszak küszöbén a mezőgazdaság helyzetéről tájékozódtunk Magyar Jánostól, a Tolna megyei Tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osz­tályának munkatársától. — A szokatlanul hideg és hosszú tél elvonulóban van, és a tavasz közeledté- | vei a nagyüzemi ültetvé­nyeken és szántóföldeken is megindult az élet. A szőlő és gyümölcsösökben , közel egy hétig tartó jég- ; borítás ma már egyértel­műen megállapítható, hogy \ terméskiesést okoz. Ennek | nagyságát, azonban csak 1 később tudjuk megállapí- ! tani. A nagyüzemi szőlők j metszése befejezéséhez kö­zeledik, és a nagyüzemi munkakollektívák növény­védő gépeiket a lemoso permetezéshez készítik elő. — Készen állnak a szán­tóföldi gépegységek is. A magágy-előkészítés és a ta­vaszi kalászosok elvetése jelenti most a legfonto­sabb tennivalót. Erre azon­nal sor kerül, amint a ta­laj állapota lehetővé' teszi, a jelenlegi felázott földe- í ken ugyanis még nem le­het elvégezni ezeket a munkákat. Az őszi kalá- I szosok átteleléséről a rövi­desen elvégzendő állapot- í minősítéskor megbízható < képet kapunk. Addig is, | ahol lehetséges, az őszi j búza, őszi árpa fejtrágyá- j zását végzik. Ezzel egyide- 'S jűleg tervszerűen folyik a j közelgő tavaszi munkák \ alapozása. Az oldalt készítették: Czakó Sándor, Ékes László, Horváth Mária és Takács Zsuzsa. Hol a fény és hol a virág? Nem akarok siránkozni, de most már elég volt a télből. A túl hosszúra sikeredett és hideg télből. Nem vagyok egye­dül, aki esténként optimistán várja a meteorológiai intézet másnapra szóló jelentését, hátha megtörik a jég. Persze, a múlt héten egy-két napra ... Optimisták voltunk, amikor ezt az oldalösszeállítást terveztük. S vagyunk most is, amikor „nem hagyjuk magunkat”. Emlékszem, középiskolás voltam, amikor az egyik lány kitalálta, hogy rendezzünk versírási versenyt. Ez február 25-én történt, s a költemények 26-án kerültek a szomszéd osztály zsűrije elé. (A dátumok pontosak, dokumentumom van róla — oklevél formájában.) A nevezőknek mindössze egyet­len kikötéshez kellett alkalmazkodniok, mégpedig a vers címéhez, amely az volt, hogy: TAVASZ. Érthető, hiszen csodálatosan sütött kint a nap, s azt, 16—17 éves lányok lévén, ragyogóan érzékeltük is. Magam is jelentkeztem a nagy att­rakcióra, s elkövettem életem egyetlen, ugyanakkor frenetikus sikerű költeményét: „Levetem a nagykabátom. Felveszem a kiskabátom.” Hát igen, ennyi a vers. mely pontosan visszaadta a való­ságot, s igazán jókat lehetett nevetni rajta. Most viszont mosolyogni sem tudok e sorokon, mert csak nem akar múlni a nagykabátos időszak, s ez bizony nem ke­vés gondot okoz a mezőgazdaságnak, g mindannyionknak. Kérdések és sóhajok tömkelegé röppen föl naponta: mi lesz az őszi vetéssel, hiszen a fejtrágyázást nem lehet időben el­végezni, a gyümölcsösökben már metszeni kellene — hiszen március 1-ével „beköszöntött” a meteorológiai tavasz — és egyáltalán, késnek a tavaszi munkák, s ebből adódóan min­den késve kerül elénk, amit a föld ad. S összetorlódnak majd a kinti munkák. És szedhetjük — ha lehet kapni — a vita­mindrazsékat még jó ideig, a spenót, a cseresznye... várat magára. És hol a fény, hol a virág? A vitaminok kapcsán egy érdekes ellentmondás jut eszem­be. Ügy mondják, hogy ilyenkor — alig merem leírni — tavasszal az emberek fáradékonyabbak, mint más évszakok­ban, amit tavaszi vitaminhiány néven is emlegetnek. És ilyenkor, amikor a madarak hangolni kezdenek, amikor lát­hatóvá válnak a rügyek, amikor szőkülnek a fűzfa ágai. ami­kor vidáman kacsint ránk a nap, ilyenkor éledünk, mondják, ilyenkor születnek a nagy szerelmek, s ilyenkor vagyunk tettre készebbek, jobban megy a munka is talán, mintha időnk is több lenne, kimegyünk a kis kertbe, egy kis rendezkedésre, vagy a ház körül takarítjuk a tél maradványait, folytatjuk a játszótér építését, s lessük, hogy a járda mellett bújik-e már a tavaly vetett fű. S olyan jó, hogy tavasszal van oly sok és szép ünnepünk. A fiatalok már lázasan készülődnek a forradalmi ifjúsági napok gazdag eseménysorozatára, a méltó ünneplésre, s mind­annyian így teszünk, várva a legnagyobb idei ünnepünket, hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulóját. Bizo­nyos vagyok benne, hogy addigra kivirul a természet, ünnepi díszbe öltözik, s jut kedves virágaiból dekorációul az emlé­kezés színhelyeinek is bőven, hiszen ha késik is a várva-várt tavasz, csak beköszönt ma, holnap, vagy holnapután. Mert mint Áprily Lajos írja: „... a természet hű hozzád, mint anyád”. Nyátnikék! — szól a cinke, de az időjárást látva hajla­mosak vagyunk azt is hallani ebben az énekben, hogy kiscipőt! kiscipőt. Mitagadás: nehezen bontakozik a kike­let. Márpedig nagyon óhajtanánk és óhajtja minden a langymeleg verőfényt. De késik áradni, rügyet fakaszta­ni, bimbót bontani, csírákat serkenteni. Sajnos földjein­ken még fagyos lábbal toporog a március. Szégyenszem­re rügyfakadás idején is még telet idéző képeket készít­hettünk és a tavalyi óhajunkat mutathatjuk csak be. V lllyitnilcelc! *

Next

/
Oldalképek
Tartalom