Tolna Megyei Népújság, 1985. március (35. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-01 / 50. szám
1 *i I/-;./11 Wí 1 11i i| MtämRsmimmimMII11 il'/®#Í«//t®?/;^ívIliißflmßviWt$mmmmWÄ AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 50. szám ARA: 130 Ft 1985. március 1., péntek v • • • • Mai számunkból TÖRTÉNELMI LECKE FIUKNAK (2. old.) 1 ' A TÖRVÉNYES ÜTŐN SZERZETT f \ \ (3. old.) ' \\ MAGYARORSZÁG— SPANYOLORSZÁG saBSKíjlr. Xy -.Ív*»«, SZEKSZÁRDON TÉLI OLIMPIA (4. old.) 1992-BEN? OLVASÓSZOLGÁLAT (4. old.) Vezetőképzésünk kérdőjelei Nem is olyan régen még arról szólitak a szakmai publikációk, hogy a vezetőképzés nem örvend túlságosan nagy népszerűségnek a vezetők körében. A nyolcvanas évek elején még statisztikailag is kimutatható volt, hogy például a legnagyobb hazai nagyvállalatok csúcsvezetői, ha csak tehették, mellőzték — az egyébként részben kötelező — továbbképzést. Való igaz; a vezetőképzéssel kapcsolatos első központi határozatok mereven előírták, hogy a vállalati vezetőknek ötévenként részt kell venniük a továbbképzésben. Ma már nyilvánvaló, hogy ez a rendelkezés túlságosan is mechanikussá, következésképpen — és gyaníthatóan — ellenszenvessé tette a képzést a vezetők körében, ök ugyanis úgy tartják, hogy a vezetési szakma elméleti tudnivalóinak ötévenkénti átismétlése merőben fölösleges. Viszont nem lenne fölösleges — ám kezdetben hiábavaló várakozás volt, — hogy a vezetőképzők lehetőleg gyorsan reagáljanak a gazdasági környezet aktuális változásaira; hogy oktatási tematikájukban érvényesítsék a gazdaságirányítás és a népgazdaság előtt álló feladatokból adódó konkrét vezetési tennivalókalt. Gondoljuk csak meg: a ^központi követelmények” ismételgetése, agitatív célzattal történő agyonmagya- rázása, a gazdasági szabályzók és az ezekhez igazodó rendeletmagyarázatok, s a mindezekhez kapcsolódó irányelvek és „főhatósági” állásfoglalások „értelmezése” lényegében nem vezetőképzési feladat. E tudnivalók elsajátíthatók a hivatalos lapokból, a szaksajtóból és persze a „főhatósági” eligazítások során. A gyakorló vezetők számára inkább az lenne a segítség, ha megtanítanák őkdt arra, hogy milyen módszerekkel,, milyen technikai fogások alkalmazásával szolgálhatják legjobban a gazdaságpolitikai, illetve a gazdaságirányítási követelmények végrehajtását. Most — illetve az utóbbi években — úgy látszik, hogy szerencsés fordulartot vett a hazai vezetőképzés gyakorlata. Erre utal például az Országos Vezetőképző Központ, de más vezetőképző iskolák bőséges tematikájú céltanfolyam-sorozata is. Erre utal az is, hogy megkezdték a vezetői készségeket és képességeket fejlesztő „tréningek” rendszeresítését. Továbbá az is, hogy a vezetőképzéssel foglalkozó hazai intézmények között valamiféle versenyhelyzet van kialakulóban. Amelyik intézet jobbat, többet, a gyakorlati életben is használhatóbb ismeretekre koncentráló tanfolyami rendszert kínál, az inkább számíthat a lehetséges hallgatók —, illetve az őket foglalkoztató munkáltatók — érdeklődésére. Nagy kérdés azonbani, hogy a napjainkra fölépített vezetőképző-hálózat, s annak irányítása mennyire tekinthető racionálisnak, s mennyire fellel meg a hatékony működé; feltételeinek? Kezdetben a Munkaügyi Minisztérium irányításával működő bázisintézet (az Országos Vezetőképző Központ) mellett több mint harminc ágazati intézet foglalkozott a vezetők képzésével, továbbképzésével. Hogy az ágazati intézetek manapság is az illetékes tárca irányításával dolgoznak — ez még csak-csak érthető. Hogy a bázis- intézmény, a Munkaügyi Minisztérium megszűntével a művelődési tárcához került, ez inkább csak kényszer- intézkedésként fogható fel. Végtére is, mi köze lehet a vezetőképzés irányításához és felügyeletéhez egy olyan minisztériumnak, amely messze áll a gazdálkodás napi gyakorlatától, s még távolabb a gazdálkodási — következésképpen az irányítási — gyakorlatot is befolyásoló események, folyamatok és prognózisok elemzésétől ? Még tovább gondolkodva: a valamikori harminc- valahány vezetőképző iskola napjainkra alig húszra csökkent. (Nem számítva az államigazgatási továbbképzőket. (S bár a szakmában dolgozók szerint egyre inkább versenyhelyzetbe kényszerítik egymást ezek az iskolák, mégis úgy tűnik, hogy ez a '„verseny” inkább c^ak affr’» Dre;ztízs verseny; különösebb anyagi és megélhetési kockázat nélkül. Ha valamelyik intézet nem önfenntartó, vagy éppenséggel veszteséges, akkor bízvást számíthat a költségvetési dotációra. (Például az OVK jelenlegi költségvetése évi 40 millió forint, bevétele pedig mindössze 12 millió forint.) Ilyen körülmények között valóságos versenyhelyzet?... Ha esetleg megszűnne a vezetőképzés ágazati irányítás alá vont rendszere; ha a jelenlegi majdnem húsz hpi-roi,; e’ptileg csak alig fél tucat —. de csakis önfenntartásra ítélt — intézet működne, akkor talán valóban kialakulhatna a hallgatókért való kíméletlen —, de mindenképpen az oktatási színvonal emelését szolgáló — versengés. Végtére is mi szükség van arra, hogy az iparvállalatnál dolgozó vezető az Ipari Minisztérium Továbbképző Központjában tanuljon; a posta kötelékébe tartozó vezető pedig a Postavezérigazgatóság felügyeletével működő vezetőképzőben? A menedzsment manapság — és a fejlett ipari államokban már hosszú ideje — önálló tudományág. S bár nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a hazai vezetőképzés szakmai színvonala a kezdetekhez képest — és főleg az utóbbi években — sokkal magasabbra emelkedett mégis elgondolkodtató, hogy a vezetők kinevezésének változatlanul nem feltétele valamelyik vezetőképző tanfolyam elvégzése. Mi több: például egy OVK-diploma még ajánlólevelet sem jelent valamely vezetői állás megpályázásakor. Vértes Csaba Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtöki ülésén Lázár György tájékoztatást adott dr. Fred Sinowatznak, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárjának meghívására Ausztriában tett hivatalos látogatásáról. A kormány a tájékoztatást tudomásul vette. A kormány a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésére tett intézkedésekkel való összhang biztosítása céljából módosította a gazdasági ágazati irányításról, az állaipi ellenőrzésről, valamint a munkavédelemről szóló korábbi rendeletéit. A kormány elfogadta a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésének 1985. évi munkaprogramját. A Minisztertanács megerősítette a zöldség- és gyümölcstermelés növelésére kidolgozott programot, egyidejűleg utasítást adott a forgalmazás szervezettebbé tételéhez szükséges feltételek megteremtésére. Él Kongresszusi és felszabadulási munkaverseny Kiemelkedő teljesítmények a GMV-nél Műemlékvédelem Élénk vita után elfogadta tegnap délelőtt a megyei népi ellenőrzési bizottság a megye műemlékeinek, városképi jelentőségű épületeinek és más létesítményeinek védelméről szóló vizsgálati anyagot. A vitában kristályosodtak ki azon javaslatok, amelyeknek megvalósításával eredményesebben lehetne megőrizni a megye 235 különböző védettségű, kategóriájú építményállományát. Ezek közé tartoznak ismert műemlékek, szobrok, kastélyok, ipari létesítmények és tanyák. A Tolna megyei Gabona- forgalmi és Malomipari Vállalatnál megkezdődött a szocialista munkaverseny-moz- galam értékelése. Az egész megyét felölelő vállalatnál 46 szocialista brigád — mintegy 5000 tag — 1984. évi munkájának az értékelését egy operatív bizottság végzi, bevonva a körzeti üzemek társadalmi és gazdasági vezetését. Az előzetes jelek szerint a brigádok kiemelkedő teljesítménye nagyban hozzájárult a vállalat 1984. évi jó gazdasági eredményeihez. A végső átfogó értékelésre, a következő feladatok meghatározására majd a szocialista brigádvezetők megyei vállalati tanácskozásán kerül sor. Gromiko és González madridi tárgyalásai Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a minisztertanács első elnökhelyettese, külügyminiszter csütörtökön délelőtt — római tárgyalásait befejezve — Spanyolországba utazott. Madridban megbeszélést folytatott Felipe González spanyol kormányfővel. A baráti jellegű megbeszélésen áttekintették a kétoldalú kapcsolatok helyzetét, és azok fejlesztésének távlatait, valamint megvizsgálták a nemzetközi helyzet néhány fontos kérdését. A felek kijelentették, hogy elégedettek a szovjet—spanyol gazdasági, tudományosműszaki és kulturális együttműködés alakulásával, méltatták a két ország politikai kapcsolatainak erősödését. Gromiko bírálta az Egyesült Államok militarista politikáját és kijelentette: minden államnak aktív erőfeszítéseket kell tennie a nemzetközi biztonság megszilárdítására, a nukleáris katasztrófa elkerülésére. Meg kell akadályozni, hogy tovább növekedjen Európában a konfrontáció — mondotta a szovjet külügyminiszter. González üdvözölte a szovjet-amerikai megállapodást a genfi tárgyalásokról. Andrej Gromiko megújította a Felipe Gonzáleznek szóló hivatalos meghívást a Szovjetunióba. A meghívást spanyol részről elfogadták, időpontját később rögzítik. González ebédet adott Gromiko tiszteletére. Magyar felszólalás Géniben A genfi leszerelési értekezlet csütörtöki ülésén felszólalt Meiszter Dávid nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. Sajnálattal állapította meg, hogy az értekezlet már hosszú évek óta képtelen eredményt felmutatni, sőt — a nemzetközi viszonyokban tapasztalt, jól ismert oikok miatt — egyetlen égető kérdés kapcsán nem tudott eljutni még az érdemi tárgyalások megkezdéséig sem. Egyes jelek azonban lehetőséget adnak az óvatos bizakodásra. Két hét múlva megkezdődnek a tárgyalások a Szovjetunió és az Egyesült Államok között az űrfegyverkezés megelőzéséről és a nukleáris fegyverkezési verseny megfékezéséről. Magyarországon várakozással tekintenek a tárgyalásokra, és remélik, hogy azokon hatékony megállapodások születnek majd. A magyar kormánynak változatlanul az a meggyőződése, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének nincs ésszerű alternatívája, s ezért köztük a párbeszéd elengedhetetlenül fontos. Ehhez természetesen az őszinte politikai készség tényleges megnyilvánulásaira van szükség — hangsúlyozta a magyar küldöttség vezetője, majd rámutatott arra, hogy a kétoldalú tárgyalásokkal párhuzamosan célratörő erőfeszítéseket kell tenni a leszerelési értekezlet sokoldalú fórumán is. Az értekezlet napirendjén szereplő kérdések közül magyar részről különös fontosságúnak tartjuk azokat az intézkedéseket, amelyek előmozdíthatják a nukleáris háború megelőzését, a háborús veszély és a feszültségek csökkentését. A Varsói Szerződés tagállamai e célból számos kezdeményezést és konkrét javaslatot tettek, amelyek változatlan érvénynyel a genfi értekezlet asztalán vannak. Közéletünkből Pénteken délelőtt Szek- szárdra látogatott dr. Ormos Mária, a Pécsi Janus Pannónius Tudomány Egyetem rektora, kíséretében az állam- és jogtudományi kar docensével dr. Ivanics Imrével, továbbá az egyetem pártszervezetének titkárával, Gáspár Józseffel. A Tolna megyei Tanács székhazában Császár József, a megyei tanács elnöke és a megyei tanács tisztségviselői fogadták a vendégeket. A kölcsönös üdvözleteket követően került sor annak az együttműködési megállapodásnak az áttekintésére, mely a Tolna megyei Tanács V. B. és a JPTE Állam- és Jogtudományi Kara között 1968 szeptemberében jött létre, s mely együttműködési megállapodás az azóta rendszeresen visszatérő értékelések és új feladatmeghatározások révén teljesedett ki tartalmilag. Bevonulás A két napig zászlókkal díszített szekszárdi Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központban több száz fiatalembert kísértek el hozzátartozóik, hogy a bevonulási ünnepélyt követően innen induljanak a sorkatonai szolgálatuk teljesítésének állomáshelyére. A bevonulókat köszöntötte Rúzsa János, a megyei pártbizottság osztályvezetője, valamint Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottságának titkára. Képünkön: Az újoncok családtagjaik társaságában a színházteremben.
