Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-27 / 48. szám

A NÉPÚJSÁG 1985. február 21. Kiállítás Kondor Béla grafikái Dombóváron nagy sikerű kiállítást rendeztek Kondor Béla grafikáiból a művelő­dési otthonban. A művész Pestlőrincen született, 1931-ben. Gimná­ziumi érettségi után villany- szerelőként dolgozott az Óbudai Hajógyárban, innen került a Képzőművészeti Fő­iskolára. Mestere Barcsay Jenő, Koffán Károly és Kmetty János volt. Diplomá­ját 1956-ban szerezte grafi­ka tanszakon. Csoportos kiállításokon 1954 óta szere­pelt. Első önálló kiállítása pedig 1960-ban volt Buda­pesten. Több külföldi szerep­lés után az 1964-es székes- fehérvári kiállítástól veszi tudomásul a szakma és a közönség Kondor művészeté­nek jelentőségét. 1964-ben nyerte el a tokiói grafikai biennálé díját. Két ízben Munkácsy-díjjal tüntették ki. A művész 1972-ben halt meg. Élete rövid volt, de al­kotásaiban tovább él. Diákok a kiállításon „Hiszem, nem kis mérték­ben azért is különült el kor­társaitól, mert még a teljes­ség igézetében élt, amikor festett vagy rajzolt, nem elé­gedett meg a részleges érté­kek realizálásával. Számára a mű totális értelmű volt, a művészi munka célja önálló mikrokozmosz megteremté­se, amely a valóságban gyö­keredzik ugyan, mégsem pusztán a valóság másolása” — írja róla Németh Lajos művészettörténész. Kondor Béla grafikáit az érdeklődő közönség március 3-ig láthatja. BODÖ IMRE Fotó: Dombal Kojak - új szerepben Hétesztendős szünet után visszatért a képernyőre Ame­rikában a New York-i rendőr­ség híres detektív-hadnagya-, Theo Kojak. Igaz, nem soro­zatban, hanem csak egy két­órás külön filmben jelent meg a kopasz detektív, de ez a film mindenképpen emlí­tésre méltó. Kojak ugyanis egy politikai történet hőse lett. A „Belorusz dosszié” című film talán nem olyan moz­galmas, mint a korábbi Ko- jak-sztorik voltak. Azért a néző nem panaszkodhat: a kétórás filmben van négy ha­lott, pisztolypárbaj, autós ül­dözés és sok minden a régi Kojak eszköztárából. Teljesen új viszont a tör­ténet. A „Belorusz dosszié” ugyanis fasiszta tömeggyilko­sokról szól. Olyanokról, akik csendben meghúzódnak a ve­lük a jelek szerint mit sem törődő Egyesült Államokban, New York orosz negyedében békésen élnek, az egyik nyomdász, a másik festő, a harmadik ügynök. A nyu­godt életnek egy-egy pisztoly- lövés vet véget. Ezeket a gyilkosságokat nyomozza a kopasz hadnagy, s amikor rájön, hogy a látszólag jelen­téktelen figurák között vala­miféle kapcsolat lehetett, be­vándorlási okmányaik után kezd vizsgálódni. S itt jön a film érdekes fordulata. Kojak ugyanis valóságos betonfalba ütközik. Az amerikai hatósá­gok, a külülgyminisztérium képviselői mindenféle felvilá­gosítást megtagadnak tőle, sőt minden követ megmozgat­nak, hogy a szívós detektív kezéből kivegyék az ügyet. Kriminek nem illik ugyan elmesélni a történetét, de ez a történet innen már nem egyszerű detektívhistória. Kojak — a minisztérium egyik tisztviselőnője segítsé­gével — mégis hozzájut a szigorúan titkos okmányok­hoz. Ezekből derül ki azután, hogy nem egyszerű, a háború után Európa valamelyik or­szágújáról Amerikába vető­dött „menekültekről” van szó. A bevándorlási papíro­kon rajta van az — addigi — három halott élettörténete: az SS szolgálatába állt árulók, egy koncentrációs tábor egy­kori tömeggyilkos őrei vol­tak, akiket az amerikai fel­derítés tudatosan fogadott közvetlenül a háború befe­jeztével saját szolgálatába, hogy egy esetleges szovjet­ellenes idegenlégió szervezői legyenek. S aki végez velük, nem más, mint egy másik be­vándorló, Kojak barátja, aki ugyanabból a táborból került Amerikába, csakhogy ő fo­goly volt. ö veszi aztán saját kezébe azt az igazságszolgáltatást, amit a hatóságok szándékosan elmulasztottak. S amikor szembekerül a tábor egykori hírhedt SS-parancsnokával, az — a rászegezett pisztoly előtt — így kiált fel: „Én az Egyesült Államok kormányá­nak védelme alatt állok”. Félreértés ne essék, a tör­ténet 1984 végén játszódik, abban az Egyesült Államok­ban, amely a demokrácia baj­nokaként szereti feltüntetni magát. Itt élnek háborítatla­nul az egykori tömeggyilko­sok. Hogy hányán? Véletlen egybeesésként a Kojak-film vetítésének másnapján egy másik tévéadó éppen a Men- gele-üggyel foglalkozott, an­nak kapcsán, hogy a jelek szerint az auschwitzi tömeg­gyilkos a háború után az amerikai hatóságok kezében volt, de ők szabadon enged­ték. Itt mondta el Allan Ryan, aki egy ideig az igaz­ságügyi minisztérium csak 1979-ben létesített, a háborús bűnösök ügyeivel foglalkozó osztályát vezette, hogy leg­alább tízezer háborús bűnös kapott menedéket az USA- ban. S hogy hányán kerültek úgy oda, mint a „Belorusz dosszié” szereplői? Erről nincs adat — de azt például felemlítették ebben az adás­ban, hogy Klaus Barbie, a lyoni hóhér, hosszú időn át az amerikai felderítés szol­gálatában állt — nyilván nem egymagában. A Kojak-történet váratlan fordulattal ér véget. Az egy­kori koncentrációs táborbeli foglyot, saját jó barátja, ma­ga Kojak állítja emberölésért az ügyész elé. Ám, ekkor megjelenik két jól öltözött úr, valamit súgnak a vizs­gálóbíró fülébe, majd ma­gukkal viszik a vádlottat. Az amerikai kormányzat nem enged nyilvános tárgya­lást, nehogy fény derüljön arra, hogy háborús bűnösö­ket tartott vagy tart szolgá­latában. „Végül is kinek az oldalán állunk?” — kérdi a film vé­gén önmagától Kojak had­nagy. Valóban, kinek az ol­dalán? KIS CSABA Szép kis magyar komédia A szekszárdi művelődési központban feb­ruár 15-én kellett volna szerepelnie a Magyar Színkörnek, Balassi Bálint Szép magyar komédia című darabjával. Az elő­adás azonban elmaradt: a Magyar Színkör előző nap azzal mondta le, hogy néhány nap múlva tartja meg, miután az egyik hangerősítő berendezés elromlott. Azonban a másodszor beígért előadást sem tartották meg, ezúttal arra hivatkoztak, hogy „a díszletek még nem készültek el”. Ez is nem sokkal az előadás előtt derült ki, de ezúttal már megtoldva azzal, hogy az elő­adást egyáltalán nem tartják meg. A mű­velődési központban mindkét esetben nagy vihart kavart a váratlan lemondás, hisz a darabot a Babits-bérletben hirdették meg, a még szabad jegyek pedig egy szálig el­keltek, tehát telt ház várta volna a Magyar Színkör előadását. Külön gondot okozott, hogy egy napon belül kellett intézkedniök, hogy a vidéki színházlátogatók ne indul­janak útnak, így is, többen elzarándokol­tunk a színházba. Mit mondjunk? Nem valami figyelmes eljárás. Nem is szabályos, arról nem Ts beszélve, hogy a szekszárdi művelődési köz­pontnak jelentős kárt okozott a kétszer is lemondott előadás. Erkölcsi kárt is, ami nem elhanyagolható, hisz bérleteseit, láto­gatóit szándékától függetlenül félrevezette, s megnyugtató megoldást az sem jelent, ha a színház megtéríti az így keletkezett, pénzben is kifejezhető kárt. A Magyar Színkör alkalmi színészekkel dolgozó kisvállalkozás, működésében a je­lek szerint sok minden akadozik, de ezek firtatása nem a mi feladatunk. Egyébként a Szép magyar komédia az elmúlt évtizedek legnagyobb irodalomtörté­neti eseménye volt, ugyanis 1958-ban ta­lálták meg Balassi Bálint addig lappangó színművét. Egy olasz mű átdolgozása, han­gulatos pásztorjáték, a reneszánsz szelle­mében. A Magyar Színkör rejtélyes átdol­gozást hajthatott végre a darabon, ugyanis az ártatlan pásztorjátékból „18 éven felüli­eknek” való színmű lett, nimfákkal és tün­dérekkel, akik az eredetiben egyébként nem szerepelnek. A Szép magyar komédiából nem kívá­natos szép kis komédia lett, de milyen lehet a 18 éven felülieknek szóló előadás? Sose tudjuk meg. A gimnazisták, akiknek kötelező tananyag, nagyon kedves pásztor­játékot olvashatnak, csak szigorúan 18 éven aluliaknak. Cs. Somogyi Néplap 1979 óta a városi tanács ti­zenkétmillió forintot fordí­tott a desedai víztározó fej­lesztésére. Az eredeti tervek­hez képest szerényebb el­képzelések szerint a tó, a ki­építésére fordítható összeg szűkre szabta a lehetősége­ket. Január elsejétől a városi tanács átvette a kezelési jo­got az eredeti gazdától, a DRVV-től. A tó hasznosítá­sa továbbra is több célú ma­rad; elsősorban az árvízi csúcs csökkentése és a víz­minőség szabályozása a cél. Járulékos feladat a haltele­pítés, a mezőgazdasági ön­tözés, az ipari vízkivétel, s a szabadidő-központ megte­remtése. E célok érdekében intéző bizottság alakult, mely a fejlesztési tennivalók ösz- szehangolását tartja szem előtt. A tájrendezési tervek 1976- ban termálfürdővel, szállo­dával, szabadtéri színpaddal, hatalmas üdülőközpont ki­építésével kecsegtettek. Az évek során az elképzelések a ráfordítható anyagi erők függvényében módosultak. A VI. és VII. ötéves terv vá­rosi fejlesztési feladatai kö­zött nincs az elsők között a víztározó kiépítése, az inté­ző bizottság mégis fontos fel­adatának tartja, hogy még ebben az évben hozzálássa­nak egy átgondolt, szaka­szokra osztott terv szerint a környezet kialakításához. A területre vonatkozó komplex rendezési tervet a napi feladatokra bontva, sza­kaszosan valósítják meg. Ma elsőrendű feladat a nyáron megrendezendő úttörő-olim­pia vízi táborának megépí­tése. A területet és a létesít­ményeket már úgy alakít­ják ki, hogy azok illeszked­jenek a rendezési terv kon­cepciójához. Még az idén el­készült a Deseda egészére vonatkozó hasznosítási sza­bályzat. Várfalvi István, a megyei tanács pénzügyi osz­tályának vezetője, mintegy összefoglalva a lényeget el­mondta: minden résztvevő­nek tisztában kell lennie az­zal, hogy a fejlesztés komoly áldozatvállalással, társadal­mi munkával jár. Unokáink számára készítjük, de lehe­tőleg úgy, hogy mi is örül­hessünk a kialakuló szabad­időközpontnak. PETŐFI NEPE A vállalatok, szövetkeze­tek gazdasági munkájában, a hatékonyság növelésében, az eredményesség javításá­ban jelentős tényező a köz- gazdasági szabályozórend­szer, a pénzügyi, árképzés- és hitelügyi, adózási rendel­kezések gyors és alapos meg­ismerése, azok helyes alkal­mazása — a költséggazdál­kodást javító, az ésszerű ta­karékosság követelményeit megvalósító ügyviteli, köny­velési, elemzési módszerek szervezése és gépesítése, va­lamint alkalmazása. A Pénz­ügyminisztérium Szervezési és Ügyvitel gépesítési Válla­lata jelenleg Bács-Kiskun megyében 113 vállalatnál és szövetkezetnél az előbbi fel­adatokkal kapcsolatos célki­tűzések eléréséhez ad haté­kony segítséget. Korszerű ügyvitelszervezés ma már számítógépes adat­feldolgozás nélkül nem kép­zelhető el. A vállalatok szá­mítógép-alkalmazási tevé­kenysége főként az irodai számítógépekre irányul, kar­tonrendszerű nyilvántartás­sal. Emellett a személyi és mi­niszámítógépek egy része szövegkiírásra is alkalmas, s ez megteremti az irodai munka komplex szervezését, egyes termelési feladatok szá­mítógépes irányítását és programozását. A vállalati, szövetkezeti munkára jellemző progra­mokból jelenleg mintegy Száz darab, különféle ügyviteli fo­lyamatra és adott számító- géptípusra alkalmas prog­ramcsomagot használnak Bács-Kiskun megyében. Az ezen anyagot igénybe vevők a Robotron, a Felix, a Flpy- mot és a Commodore számí­tógépek különböző típusait üzemeltetik. Az idén sor ke­rül a Robotron 1715-ös pro­fesszionális személyi számí­tógépek és a Felix 1000-es mikroprocesszoros mikroszá­mítógépek megyei alkalma­zására is. A költségvetési szerveze­tek és intézmények számára is mód nyílik hasonló le­hetőségek igénybe vételére. A tanácsadási tevékenység a gazdálkodás igen széles kö­rét öleli fel, s a következő témakörökre terjed ki szám­vitel, pénzügy, hitel, árkép­zés, adózás, támogatás, ke­resetszabályozás, kalkuláció, belső ellenőrzés, új vállalko­zási, gazdálkodási, szerveze­ti formák, ügyvitelszerve­zés. Dunántúli napló A sörgyártás egyik fontos alapanyagáról, a komló ter­mesztéséről tartottak kétna­pos országos tanácskozást Harkányban, a bólyi Humu- lon korr\lótermelési rendszer szervezésében. A rendez­vényre a komlótermelő szak­embereken kívül a hazai sör­gyárak és a jugoszláviai ku­tató intézetek képviselői is eljöttek. A bólyi kombinát irányí­tásával működő Humulon komlótermelési rendszer gya­korlatilag az egész hazai komlóterületet kézben tartja. A múlt évben, mint arról Lipcsey Szabolcs rendszer­vezető főmérnök a résztve­vőket tájékoztatta, a jégkár és az aszály ellenére hek­táronként 11 mázsa 70 kiló tobozt szüreteltek a gazda­ságok az átlagosnál jobb mi­nőségben. Ez ugyan elmarad a 15 mázsás nemzetközi át­lagtól, de a mi termőhelyi adottságaink mellett figye­lemre méltó eredmény. A bólyi kombinát komlóterme­lői ezúttal is kitettek magu­kért, 1 kiló híján 17 mázsa komlótobozt takarítottak be hektáronként. Jó termést adott a komló a Tamási és a Hevesi Állami Gazdaság­ban is. Az átvételi átlagár az előző évihez képest 11 szá­zalékkal emelkedett, ebből 4—5 százalékot a termelői áremelés tette ki, a többit a jobb minőségért fizette ki a söripar. Az eredménnyel azonban a termelők korántsem elége­dettek. A tanácskozáson el­mondták, hogy az utóbbi időben meggyorsult a komló- fajták biológiai leromlása. A bőtermő hibridek ugyanis hamarabb elhasználódnak, a gépek és vegyszerek intenzív alkalmazása csökkenti a ter­mőképességüket. Ezért kor­szerűbb alapokra helyezik a komlótermelést. Fajtacse­rére kerül sor, amit a „le­futott” Northern Brewer faj­tából kezdtek el. Helyette korszerűbb fajták, elsősor­ban Brewers Gold, Saladin, s részben a jugoszláv Atlasz és a Bolyban honosított és kipróbált cseh fajták, illetve hibridek kerülnek telepítés­re. A növény gépesítésével és kemizálásával bekövetkezett ártalmak, a mechanikai sé­rülések és a tősarjperzselés megelőzésére a Tamási Álla­mi Gazdaságban komlóhajtás- védő PVC-fólia alkalmazá­sát próbálták ki sikerrel. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A műholdról vehető színes tv-műsor, a számítógéppel öszekapcsolható házistúdió, vagy a fényvezető üvegszá­lon közlekedő „távolbalátó” telefon és viderendszer már hazánkban sem utópia. Ha nincs is meg a gyártáshoz minden technikai feltétel, a kissé már a jövő századhoz tartozó csodaberendezések fogadására éppen úgy fel kell készülni, mint a másfél évtizeddel ezelőtt a számító­gép és a színes televízió gyártására. Ezek a híradástechnikai eszközök ugyanis a techni­kai fejlettség, a bonyolul­tabb munkakultúra hordozói is, aki tehát nem sajátítja el gyártásukat és lemond használatukról, az menthe­tetlenül évtizedekre elmarad a tudományos haladástól. Szinte minden elemét gyártja már a székesfehér­vári Videoton Elektronikai Vállalat, a készülékek, tune­rek és erősítők mégiscsak évek múlva állnak össze univerzális házistúdióvá. Ahogy Fister Ferenc, a tv- gyár főmérnöke magyarázta, a fejlesztés nem egy-két év­re szóló feladatok halmazát, hanem a rokonterületekkel szüntelenül kapcsolódó, ál­landó folyamatot jelent. — Miből áll majd a Video­ton házistúdiója? Monitor televízióból, amelyhez BTX- adapter, vagyis a tv-készü- lékbe épített, telefonvonal­ról számítástechnikai adat­bankhoz kapcsolódó terminál tartozik, aztán természete­sen rádió- és tv-tuner közös erősítővel, valamint lézer disc, videolemezzel működő lemezjátszó, magnetofon, és személyi számítógép. Az egész berendezést közös ve- zérlőplult segítségével lehet kezelni. Ebből a félszobányi stúdióból természetesen a lé­zer lemezjátszót, a videole­mezt és a képmagnót licenc-, illetve szetvásárlással tesz- szük hozzá. Az egymáshoz és a külön­féle adásrendszerekhez csat­lakoztatható hang-, kép- és számítástechnikai készülékek fejlesztése már megkezdődött Székesfehérváron és az évti­zed végére a kezelőberende­zésekkel együtt működő — esetleg nagysorozatú — min­dennapos termékké válik. Fister Ferenc ismeretei és előjelzése szerint a század- fordulóig nem a készülékek bonyolultsága növekszik, ha­nem a felhasználási terüle­tük bővül az információ-át­vétellel. A házistúdió egy­szerre számítógép, műsor­szóró és képújság, vagy ha úgy tetszik, olyan színes te­levízió, amely az egész vilá­got fogja. A jól ismert színes tele­vízió, a terjedő képmagnó, sztereo rádió-magnó és lé­zeres lemezjátszó végül is házistúdióvá szervezve, sze­mélyi számítógéppel együtt áll össze magasabb minősé­gű, sokoldalúan felhasznál­ható híradástechnikai és in­formációs berendezéssé. En­nek megteremtése a Video­ton fejlesztésének ötéves fel­adata.

Next

/
Oldalképek
Tartalom