Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-11 / 34. szám
A NÉPÚJSÁG 1985. február 11. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Lesz-e sertésgége? Szabó Barnabás szekszárdi olvasónk azt kérdezte, hogy miért nem lebet sertésgégét vásárolni. A húskombinát mintaboltjában azt a választ kapta, bogy a jövőben nem is várható. Miért nem lesz? Mi módon lehet Szekszár- don állatélelmezéshez olcsó húsfélét vásárolni? A Szekszárdi Húsipari Vállalat igazgatója, Hartmann Lajos válaszolt: A jelenleg hatályban lévő állat- és élelmezésegészségügyi jogszabályok szerint a vágóállatokból származó gégét és légcsövet még akkor sem szabad közélelmezés céljából forgalomba bocsátani, ha egyébként az állat húsa és ehető belsősége közfogyasztásra feltétel nélkül alkalmas. Ebből eredően az állati test ezen részei a kob- zásra kerülő egyéb testrészekkel együtt a húsliszt- üzembe kerülnek feldolgozásra, hasznosításra. A Szekszárdi Húsipari Vállalat termelési profiljánál fogva csak emberi közfogyasztásra állít elő tőkehúst és húskészítményeket, így az állatélelmezés problémáiban nem tud a lakosságnak segítséget nyújtani. Javasoljuk — amennyiben kutyáról, vagy macskáról van szó — áfész-boltokban érdeklődjön kutyaeledel iránt, melyet egyes mezőgazdasági vállalatok (Bábolnai Mg. Kombinát, Monori ÁG) állítanak elő. Az is járható megoldás lehet, hogy a szekszárdi hatósági húsboltban árusított csekélyebb tápláló és élvezeti értékű olcsó húsárut használtjának fel állatetetésre. Telefonszámunk: 16-211 Mi az oka, hogy nem volt olaj ? Göncziné Lengyel Éva szekszárdi olvasónk elmondta, hogy a Tartsay lakótelepi kútnál huzamosabb ideig nem volt fűtőolaj. A lakások pincéjében megtiltották az olaj tárolását, ezért kénytelenek 10—20 literenként beszerezni azt. Mint tájékoztatták, a mőzsi kirendeltség kocsija — amely szállítja az olajat — meghibásodott. Január 19-én, szombaton is reggel 7 órától délutánig sorban álltak az emberek, hogy fűtőolajhoz juthassanak. Kérdezi: miért nem lehet olajat kapni — rendszeresen is? A bejelentést továbbítottuk az ÁFOR Asványolajforgalmi Vállalat Dunántúli Területi Központjához, ahonnét Sági Dezső kereskedelmi vezető a következőket válaszolta: — A Szekszárd, Tartsay lakótelepi MOBIL-kút ellátásában január hónap folyamán valóban fordultak elő zavarok. Ezek egyrészt az ellátó mözsi kirendeltségünk áruellátási problémáiból, másrészt a rendkívüli hideg idő miatt a gépkocsik folyamatos üzemben tartási gondjaiból adódtak. Ehhez járult még a január 21-i áremeléssel kapcsolatos felfokozódott igények jelentkezése is, mely okok köztudomásúan a területünkön működő összes eladóhelyünknél okoztak ki- sebb-nagyobb zavarokat. Ennek ellenére az említett MO- BIL-kút a hónap folyamán az általa megrendelt árut 80 százalékban — a nehézségek ellenére is — megkapta. Az említett — árváltozás előtti héten — gépkocsi-meghibásodás miatt a kirendeltség két szállítmányt részben, egy szállítmányt teljes egészében nem tudott teljesíteni. Ez okozhatott az ellátásban jelentősebb fennakadást. A város területén a Tartsay lakótelepi MOBIL-kúton kívül a Kövesdi úti MOBIL- kút, 2 töltőállomás^ egy ki- rendeltség üzemelt és szolgált ki HTO-t, ezen kívül a TÜZÉP, az áfész és a Volán házhoz szállítás biztosította a lehetőségekhez mérten az ellátást háztartási tüzelőolajból. Miért nem fűtötték a buszvárót? Gábor Attlláné szekszárdi olvasónk írta, hogy a szekszárdi autóbuszállomáson van egy váróterem is. A hideg januári napokban az autóbuszokra várakozva, hogy felmelegedjenek, betértek ide. De bent a váróteremben is kellemetlen hideg fogadta őket. Kérdezte, hogy lehet-e fűteni a várótermet, s ha igen, mi az oka, hogy még januárban sem gondoltak az illetékesek a terem fűtésére? A Volán 11. számú Vállalat igazgatója, Pech József válaszolt: A szekszárdi autóbusz-állomáson visszatérő gond volt a váróterem megfelelő fűtésének biztosítása. A különböző megoldások után a jelenleg alkalmazott melegleve- gő-befúvásos rendszer — melyet olajtüzelésű kazán biztosít — az utóbbi években aránylag elfogadható hőmérsékletet tudott biztosítani. Sajnos ezen a télen — a kazán több esetben is meghibásodott. Első ízben 1984. december 25-én, amikor is a javítást a kéményseprő vállalat szakemberei elvégezték. Ezt követően 1985. január 3-án ismét meghibásodott, amikor a javítást ugyancsak az említett vállalat végezte efl. Két nap elteltével a kazántér kiégése miatt a fűtés ismételten szünetelt mindaddig, amíg vállalatunk szakemberei a hibát el tudták hárítani. A szükséges anyagok beszerzése miatt ez két napot vett igénybe. A kazán üzemképességének biztosítása után néhány napra volt szükség, amíg a rendkívüli hidegben nagy. mértékben lehűlt fűtőalagútrendszeren át elfogadható hőmérsékletet tudtunk biztosítani a váróteremben. Ennek érdekében folyamatosan, éjjel, nappal működött a fűtőberendezés. Elrendeltük a váróterem hőmérsékletének rendszeres mérését — reggel 4 órakor, délben és este 18 órakor —, így állandóan figyelemmel kísérjük a fűtés mértékét. Sajnos — és ezt nem mentségünkre kívánjuk felhozni egyes utasok a kifüggesztett felhívás ellenére is sok esetben nyitva hagyják a váróterem ajtaját, aminek követ, kezménye a hőmérséklet csökkenése. Hangsúlyozni ki. vánom még, hogy nem kívántunk és a jövőben sem kívánunk a fűtés korlátozásából megtakarításhoz jutni. Bízunk abban, hogy ilyen sorozatos meghibásodás a jövőben nem fog megismétlődni és ilyen jellegű — jogos — panaszra sem lesz ok. Ml VÁLASZOLUNK A sokszorosítógépekkel kapcsolatos rendészeti feladatokról szól a belügyminiszter 2/1984. (XII. 28.) BM számú rendelete, amely meghatározza — többi között — hogy a sokszorosítógépet használó által vezetett nyilvántartásnak milyen adatokat kell tartalmaznia, kimondja, hogy: „A sokszorosítógépet olyan helyiségben kell tárolni, amelynek ajtaját biztonsági zárral, szükség esetén a nyílászáró szerkezetét védőráccsal vagy más biztonsági berendezéssel látták el.” A jogszabály a sokszorosítógépet gyártó, forgalmazó, javító, használó stb. részére meghatározott esetekben 72 órán belüli bejelentési kötelezettséget is előír, indokolt tehát, hogy az ilyen géppel rendelkezők a rendeletet megfelelő alapossággal áttanulmányozzák. A pénzügyminiszter 62/1984. (XII. 28.) PM számú rendelete a víziközmű társulatok jövedelemszabályozásáról szól, s a jogszabály szerint a társulat a kifizetett munkabérek után — költségei terhére — 40 százalék társadalombiztosítási járulékot fizet, a kivitelező társulatnak 10 százalék termelési adót kell fizetnie a külön megrendelésre végzett, az alaptevékenységhez nem kapcsolódó ipari, építőipari és egyéb tevékenység után, kimondja a jogszabály azt is, hogy a társulat dolgozóinak alapbérét a vállalati dolgozók alapbérének megállapításáról szóló rendelet előírása szerint kell meghatározni, a nem kivitelező társulat dolgozói részére adható éves jutalom felső határa az éves bérköltség 20 százaléka. „Az utasoknak devizahatósági engedély nélkül szabad kivinniük 100 forintnál nem nagyobb címletekben, személyenként legfeljebb négyszáz forintot, a határszéli forgalomban személyenként legfeljebb ötven forintot; a határszéli forgalomban kivihető belföldi pénz azonban havonta, személyenként a kétszáz forintot nem haladhatja meg." — mondja ki a pénzügyminiszternek az e tárgykörben korábban kiadott rendeletét módosító 64/1984. (XII. 28.) PM számú rendelete. Az említett jogszabályok kihirdetésük napján, illetve 1985. január hó 1. napján hatályba léptek és a Magyar Közlöny 1984. évi 57. számában jelentek meg. A Minisztertanácsnak a a leányvállalatról szóló, a Magyar Közlöny 1984. évi 58. számában olvasható 65/1984. (XII. 29.) számú rendelete meghatározza, hogy mely szervek hozhatnak létre leányvállalatot, annak létesítéséhez kinek, mely szervnek a véleményét kell kikérni, utal arra, hogy a leányvállalatok tevékenységi körét a szövetkezetekről szóló jogszabályokban foglaltak figyelembevételével lehet megállapítani. Tudni kell, hogy a leányvállalat dolgozói a leányvállalattal — és nem az azt létrehozó szervvel — állnak munkaviszonyban. A halászatról szóló törvény végrehajtása tárgyában korábban kiadott jogszabályt módosítja a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 10/1984. (XII. 29.) MÉM számú rendelete, amelyből itt csupán ennyit idézünk: „Üzemi halászat célját szolgáló belterjes halgazdálkodás alatt álló vizen horgászni vagy kisszerszámos halászatot folytatni tilos. Az üzem kérésére a horgászat tilalma alól a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter felmentést adhat.” A pénzügyminiszter 67/1984. (XII. 29.) PM számú rendelete a gépjárműadóról szóló korábbi jogszabályt módosítja, táblázatban tünteti fel a belföldi rendszámú gépjárművek adótételeit lökettérfogattól és attól függően, hogy a gépjármű benzin-, dízel- vagy gázüzemű-e, illetve személygépkocsiról, autóbuszról, tehergépkocsiról vagy egyéb járműről van e szó. Ez utóbbi jogszabályok is a Magyar Közlöny 1984. évi 58. számában jelentek meg, s kivétel nélkül 1985. január 1. napján hatályba léptek. DR. DEÁK KONRAD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Beda Lajos munkacsapat-vezető és Szihalmi János brigád vezető Halászat jég alatt A tolnai halászok több mint egy évtizede nem halásztak télen, jég alatt. Az idén a rendkívüli időjárás arra késztette őket, hogy ellenőrző halászatot végezzenek. Előkerült a több mint 200 méter hosszú nagyháló, a jégvágó fejsze, a csák- lya, a stangli és a szán. Az eddig két alkalommal rendezett halászat célja az volt, hogy megtudják, milyen biológiai állapotban viselik a halak a telet. Fotó: Gottvald Károly. Lékvágás m tolnai holt Dunán A jég alá eresztik a nagyhálót Joó József szakmunkás
