Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-04 / 28. szám

Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 28. szám ARA: 1,80 Ft 1985. február 4., hétfő KUTYA A RÁCS MÖGÖTT (2. old.) DÉDAPÁINK VÍG KEDÉLYE (4. old.) LABDARŰGÓÖSZ ’84 (6. old.) KISPRÖBA,, ANNAK AKI NEM INDULT (6. old.) Forintért vett csend Más és más pápaszemen át nézve ugyanaz, örült az üdüllőiteleik tulajdonosa, ment birtokától nem mesz- sze közutat építettek, vége tehát a kocsit gyötrő buk­dácsolásnak. Később azután férjhez ment az egy szem gyermek, vevőit várt a gonddal kezelt kent, a szerény hétvégi ház. A vevő jött és — fitymált. Nem valami jó hely ez. Itt az út. Forgalmas, zajos.... ő csendet keres. Csend. Kezd értélke lenni. A legrégibb hazai „természetvédelmi törvény”, az 1504. évi XVIII. tör- vényeitek — mély a vadászatról rendelkezett —, már bemerészkedett a hangok világába is; daloló barátain­kat, a madaraikat is megóvandónlak tartja. Tíz esztendő alatt, 1975 óta a két és félszeresére nőttek a környezetvédelmi beruházások, a kiadott ösz- szeg döntő részét azonban „a vdzék tisztán tartása hivatalos elnevezésű teendőkör emésztette fel, a zaj- ártalom elleni védekezésre a teljes ráfordításoknak az öt-hét százaléka jutott, jut csupán. Bizonyos, hogy többre lesz majd szükség. Repülőgépek sugárhajtomu- vének dübörgése, légkalapáosok vad bömbölése, feltor­lódott gépkocsik motorjainak hörgése, a betonba hato­ló fúró sikoltozása ... környezeti ártalmaink legjelen­tősebbjeinek egyike a zaj és a vibráció. A szakembe­rek különösen „a közúti, forgalmi eredetű zajterhelés gyors növekedéséről” beszélnek, a magunk szerény, laikus tapasztalatai pedig azt mutatják, mind ritkább a csendes pillanat, a zajokat megszűrő, 'azokat távol tartó környezet, hely, mert már az erdők mélyének mélyén is négykerekű, lemeztestű vaddisznók csör­tetnek, nyomtatott áramkörök jeled erősödnek fel böm- böléssé a hangszórókban. Az országnak csupán a városaiban 15,5 ezer kilo­méter a belterületi utak hosszúsága. Ebből rendszere­sen 50 millió négyzetméternyi útfelületet tisztítanak, ami eredmény. Az eredmény teremtette gond: az út­tisztítás — mert már döntő részben gépek dolga ez — egyre nagyobb zajjal jár. A lakosság tiltakozik esti, éjszakai nyugalmának háborgatása miatt, javasolja, járjanak nappal ezek a szuszogó, harákaló, a csendet durván szilánkokra hasító masinák. Járhatnak nap­pal, de a felét sem végzik el, mint éjszaka, mert szá­mukra akadály a forgalom, amint lassú mozgásukkal, nagy testükkel maguk számítanák elefántoknak a ver­senylovak menetébe keveredve. Hol, kinél az igazság, hogy most nappal vagy éj jól...?! Kicsiny, köznapian közönséges példája annak, mi minden keveredik — akárcsak sok másban — zajok és csendek birkózásában, s bár az utóbbi gyakrabban legyőzött, mint győztes, a közönség fokozatosan rájön, nem lehet puszta szemlélő. Ezer módon tudunk zajt kelteni. A vasút, a gépjárművök, a légi forgalom — így bizony, a vegyszert szóró kétfedelű meg a heli­kopter is ide tartozik! —, az ipari berendezésék mind- mind zajforrások, almint — a szakma nyelvén — egy­re erőteljesebb szerep jut a lakossági csendszennye­zésnek is. A kedves szomszédnak, aki vasárnap dél­előtt a lakótelep kellős közepén szereli és túráztatja gépkocsija motorját, az ismeretlennek, aki szombaton reggel hatkor kezdi ed a paiteettosdszolást, a bömbölő rádióknak, tv-készülékeknék, magnetofonoknak, a dalo­ló borisszáknak, minden rendű és rangú zajongóknak, akik azt hiszik, mert a csend köztulajdon, akkor köz­préda is lehet. S mintha tényleg közpréda lenne... Igaz, bár ezer módon tudunk zajt kelteni, ezer módon már a védékezésre is képessé tesszük magunkat. Ad­minisztratív eszközökkel például, így csendvédelmi övezetek kijelölésével, gyógyinitézmények, iskolák kör­nyékén, üdülőhelyeken. Az új építkezéseknél védősá­vok kialakításával, a passzív védekezés sokféle esz­1 közének — növényzet, falak, épületek, földrézsűk — alkalmazásával, továbbá településrendezési, forgalom­szervezési intézkedésekkel mérsékelve a zajjal meg­terhelt népesség arányát. A védekezés tárházába tar­tozik az a zajvédelmi számítógépes adatbázis, amely­nek 'létrehozásán most dolgozik az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hivatal felügyelete alatt mű­ködő Környezetvédelmi Intézet, amint ide sorolódnak olyasmik is, mint az egyirányú útvonalak kijelölése, az átkelőhelyek, a kereszteződések, a csomópontok fe­lülvizsgálata a nyomvonaüikonrekoiók, a kényszerű megállások és indítások számának a csökkentése, a gépjárművek zajemissziójánalk (zajkibocsátásának) fo­lyamatos ellenőrzése a szervizékben éppúgy, mint az országutakon... hosszú a sor, szerencsére. Szeren­csére, de sajnos, sok pénz kell hozzá. Mert már fo­rintért vehetjük csak meg a csendet, a csend társát, a nyugalmat, a nyugalom adta pihenést. Sok pénz kell tehát hozzá, ám a sok forintnál is több figyelem, tapintat, mások iránti tisztelet, az együttélés szabályainak betartása, azaz viselkedési kultúra, s ráadásul mindez ingyen lenne. Ha lenne. MÉSZÁROS OTTÓ Nagyközségi, üzemi pártértekezletek Januárban lezajlot­tak a pártalapszerveze- tekben a vezetőség- és küldöttválasztó taggyű­lések. Február a maga- sab szintű tanácskozá­sok hónapja. A hét vé­gén a megye nagyköz­ségeiben és nagyobb üzemeiben tartottak pártértekezletet, közü­lük háromról tudósí­tunk. S/montorn ya : Eredményesen gazdálkodó ipar gyarapodó község Tizenegy alapszervezet több mint 400 tagjának 7il küldötte vett részt a si- monltomyai nagyközségi pártértekezleten, amelyet szombaton tartottak a párt- székházban. Győré Nándor, a pártbizottság titkára fű­zött szóbeli kiegészítést a pártbizottság írásos beszá­molójához, valamint előter­jesztette a kongresszusi irányelvékkel kapcsolatos ál­lásfoglalást. Mind a beszámoló, mind a vita azt tükrözte, hogy a siimontomyai kommunisták, a pártszervezetek és a párt­bizottság, eredményesen te­vékenykedtek az elmúlt öt esztendőben a XII. kongresz- szus határozatainak megva­lósításáért. Az országos ered­ményekhez a nagyközség dolgozói szorgalmas munká­val járultak hozzá. Mutat­ják ezt a jellegzetesen ipari település üzemeinek terme­lési, gazdálkodási adatai, és azOk a nagyközség gyarapo­dását érzékeltetik. Ez utób­biak közül egy különösen fontos és mintegy követke­zik a többiből. Szemben az országos tendenciával, Si- montomya lakóinak száma öt év alatt 5500-ról 5700-ra emelkedett. A pártbizottság kiemelt feladatának tekintette a gazdasági építőmunka segí­tését, éllenőrzését. A párt­tagok gondolkodásmódjában javult a gazdasági tisztán­látás, a korábbinál jobban ismerik a gazdasági össze­függéseket. A megváltozott közgazdasági és piaci körül­ményekhez való alkalmazko­dás céljából a vállalatok ko­moly gyártmányösszetétel- jaivító intézkedéseket tettek, új termékek gyártására tér­tek át. Jelentősen nőtt a termelés — nemcsak érték­ben, hanem például a bőr­gyárnál és a SIMOVILL-nél naturális mutatókban is — az export csaknem másfél­szeresére növekedett, az el­múlt öt esztendő alatt mint­egy félmilliárd forint simon- tornyai termék került az or­szághatárokon túlra. A vál- lalatok-szövetkezetek nyere­sége öt év alatt megközelí­tette a háromnegyed milliárd forintot — köztük a bőrgyá­ré az 1979. évi 700 eZerröl 1984-ben 119 millióra nőtt. A bérszínvonal összességé­iben évi átlagban 6%-tkai nö­vekedett. Magasabb bérnö­velést ott tudtak megvalósí­tani, ahol jobb volt a haté­konyság, magasabb a jöve­delmezőség. Eredményes politikai fel- világosító-nevelő munkát folytatnak az alapszerveze­tek, a képzettség növekedé­sének számszerű adatain kí­vül ezt az is mutatja, hogy mind tobben vesznek részt az alapszervezetek munkájá­ban, a közéletben, a közgon­dolkodás formálásában. Javult a községi pártbi­zottság irányító, szervező és ellenőrző munkája, fejlődött az állami, társadalmi szer­vek, tömegszervezetek irá­nyítása, munkájuk koordiná­lása és a kádermunka. Tervszerű és folyamatos a tagfelvétel az alapszerveze­tekben. A feladatokról szólva töb­bék közt az állami-tanáasi munka javításának fontossá­gára hívja fel a figyelmet a pántbizottság beszámolója. A gazdaság pártirányítása területén, a hatékonyság nö­velése érdekében kiemelt fi­gyelmet kell fordítani a vál­lalati alkalmazkodóképesség, a vállalkozói készség foko­zására és a munkafegyelem javítására. Fejleszteni kell az ideológiai munkát, növelni a párttagok vitakészségét. A (Folytatás a 3. oldalon.) A művelődési házak táján jártunk Válogatás nélkül, kijelöltünk magunknak két irányt, s azzal a céllal indultunk, hogy megtudjuk: hét végén mi­lyen az élet a '.művelődési otthonokban. Mehettünk volna több tucat más községbe, minden városunkba, találtunk volna minden bizonnyal érdekes programokat másutt is. Ügy véljük, összeállításunk is bizonyítja: nincs hétvége a nagyobb művelődési házakban, míg a kisebb falvak „házai” inkább alkalmi, mintsem állandó rendezvények otthonai. Ezzel kapcsolatban külön kell szólni azokról az emberekről, akik szombaton és vasárnap a művelő­dési házakban dolgoznak. Ügyeleteseknek mondják őket, bár gazdái ezekben a napokban a művelődés sokféle ágazatának, ök is, mint annyian a hétvégeken értünk dolgoznak. Pillanatokat rögzítettünk, de ezekben az egész tükröződik. Jegenyés János alkotásait a héten már ismét láthatják Kényszerszünet Pakson Pakson a Munkás Műve­lődési Otthon ajtaját zárva ... az ablakot bedesz- kázták... találtuk. Kis cédula tudatta, hogy ezen a vasárnapon nincs belépés. Itt is rombolt az időjárás, aminek követ­keztében két hatalmas üveg­tábla betörött, s csak a tűz­oltóság segítségével tudták ideiglenesen bedeszkázni, némileg védetté tenni a he­lyiséget. így az épület ter­mészetesen nem fogadhatott látogatókat. Pedig lett volna mit nyújtani, hiszen nemré­giben nyílt meg Jegenyés János üvegtervező iparmű­vész kiállítása, egyszerű, szépen kidolgozott darabjai valóban szemet gyönyörköd- tetőek. A máskor délután 2 órakor nyitó „házban” a gyerekek általában a számí­tógépes játékkal töltik szíve­sen idejüket, a nagyobbak pedig sokszor csak az együtt­sét, a közösség kedvéért jön­nek. Tegnap mindez elma­radt. Táncosok és madárvédők Dunaföldváron Dunaföldváron már az ut­cán hallani lehetett a pat­togó, ütemes zenét, a fiata­lok tiszta énekhangját. Az Alpári Gyula Művelődési Házban próbált éppen a tánccsoport, majdnem szűk volt számukra a színházte­rem, hiszen ezúttal együtt gyakorolt a középső és a nagy csoport, kisebbek és idősebbök. Űj darabot pró­báltak, mert a minősítőn két tánccal — a sióagárdival és a kalocsaival is — bővítik majd repertoárjukat. De nemcsak a színpad, a klub­terem is megtelt vasárnap délelőtt. A Madártani Egye­sület hölyi csoportja nagy érdeklődés mellett tartotta meg összejövötaelét. A táp­lálékláncról, a természet, a (Folyttatás a 3. oldalon) A legidősebb küldött, a 77 éves Deli György felszólalása

Next

/
Oldalképek
Tartalom