Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-25 / 46. szám

1985. február 25.

NÉPÚJSÁG 3

Brigádvezetők tanácskozása a TÁÉV-néi

A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatinál pénteken tartatták meg a szocialista brigádvezetők tanácskozását. Az írásbeli beszámoló — melyet Villányi József igazgató készített el — tartalmazta a váLlaláti intézkedési tervekét és az 1985. évi irányelveket, továbbá a szocialista brigád- mozgalőm értékelését.

Stordh János termelési igazgatóhelyettes vitaindítójában beszélt a vállalat előtt álló feiadátolkról, majd Tóth Béla, a szakszervezeti bizottság titkára vette át a szót, és kérte a brigádvezetőket, mondják el véleményüket a beszámdlőkről, a szóbeli előterjesztésről.

A TÁÉV-nél 1984-ben 87 brigád 962 taggal nevezett be a munkaverseny-mozga- lomba. Az első félévtől kezdődően a XIII. kongresszus és hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére kezdeményezétt felajánlásokhoz újabb brigádok csatlakozták, és végül 116 kollektíva 1196 dolgozóval vett részt a versenyben.

Az önértékelést az építés- vezetőségi, üzemi osztály- szintű követte, majd a vállalat operatív értékelő bizottságának előterjesztésében került a szocialista brigádvezetők tanácskozása elé.

A résztvevők a vita után, amelyen többen is felszólaltak — elfogadták a beszámolót, az újítási feladattervet, és az 1985. évre készített szodialislta munkaverseny 'irányelvet.

1196 dolgozótársukat képviselték

A MTESZ nélkül nehezebb lenne

Immáron báróim és fél évtizedes múltra tekint vissza hazánkban a Műszáki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége — közkeletű nevén a MTESZ. A mi megyénkben másfél évtizede kezdődött a szervezett egyesületi munka, de a szakemberek és a társadalmi szerveik a megmondhatói, hogy a MTESZ-akrtivisták tevékenysége nélkül szegényebbek lennénk.

Erről beszélgettünk Endrényi Imrémével, a MTESZ megyei szervezetének ügyvezető titkárával.

Elmondta az ügyvezető titkár, hogy a megyei szervezet és tagegyesületei — ösz- szesen több mint háromezer tag — az elmúlt évben is arra törekedtek, hogy tevékenységükkel kellőképpen hozzájáruljanak az országos és helyi tervek megvalósításához, tudománypolitikai és műszáki eszközökkel konkrétan vegyenek részt a végrehajtás gyakorlatában.

Az idei terv összeállításánál hasonló elveket és célokat vett figyelembe a megyei szervezet vezetése. Készülünk párturtk XIII. kongresszusára és vele szinte egy időben ünnepeljük fel- szabadulásunk 40. évfordulóját. E két esemény, illetve dátum, a MTESZ munkájában is fontos. Az egyik legalapvetőbb feladat a területünkön működő egyesületeknél gyorsítani a műszaki-tudományos haladás érdekében elért eredmények érvényesülését, a korszerű technika és technológia gyors bevezetését és elterjesztését, a külgazdasági egyensúly helyzetét javító, valamint az elért életszínvonal megtartását elősegítő folyamatokat támogatni.

Az idei év a VI. ötéves terv befejező esztendeje, és a VII. ötéves terv előkészítésének időszaka. A MTESZ és szervezetei a mi megyénkben is megfelelőképpen kívánnak hozzájárulni az országos, illetve a területi tervből adódó feladatok megvalósításához, a VII. ötéves terv üzemi, vállalati, illetve területi feladatainak készítéséhez.

Alapvető feladatának tekinti a MTESZ, hogy azokra a területeikre összpontosítsa a műszaki szakembereik figyelmét, amelyek ma a legfontosabbak: az anyag- és energiatakarékosságra, a kutatási eredmények gyors és széles körű felhasználására, a termelés technikái feltételeinek javítására, a lakosság életszínvonalával összefüggő problémák elemzésére, értékelésére, a feladatok végrehajtásának segítésére.

Ami az üzemi szervezetek, csoportok tevékenységét illeti, külön figyelem illeti meg aát a tevékenységet, amelyet a vállalat rövid és középtávú terveinek véleményezésében végeznék, miközben változatlanul törekednek a gyártmányok exportképességének javítására, az üzemi szervezetekbe tömörülő szakemberek továbbképzésére, valamint a fiatal, pályakezdő diplomásak beilleszkedésének támogatására.

Ahhoz, hogy láttassuk, a gyakorlatban hogyan valósulnak meg az éves programban lefektetett elvi célkitűzéseik, indokolt legalább egy tervezett rendezvény megemlítése.

A legjelentősebb nagy rendezvénynek az idén is a műszaki hónap ígérkezik, amelynek megnyitójára május 5-án kerül sor. Fő témája az alkatrészgyártás és -ellátás.

Hosszasan lehetne még szólni az egyes tagszervezetek, bizottságok tevékenységéről, azoktól most eltekintünk, hiszen alkalomadtán adunk tájékoztatást a munkájukról. Most csupán a MTESZ nyugdíjas baráti körének egy rendezvényét említjük meg. Ebben a hónapban hangzott el előadás dr. Hollós László volt gombatudósról, a Magyar Tudományos Akadémia volt tagjáról, mintegy tisztelgésképpen a jeles tudós emlékének.

Vasárnapi munka a bányákban

Vasárnap ismét dolgoztak a bányászok; az ország minden bányavállalatánál részleges termelőműszakot tartottak. A mélyművelésű bányákból reggel 6 órától délután 2 óráig 20 000 tonna szenet küldtek a felszínre. Szombaton, amikor mindhárom műszakban dolgoztak, 50 000 tonna szenet fejtettek le, és szállítottak a külszínre.

A Bányászati Egyesülés tájékoztatása szerint a szénmedencék dolgozói változatlanul nagy erőfeszítéseket tesznek az ország szénellátásáért. Az idén minden szombaton és vasárnap dolgoztak a mélyművelésű bányákban, s január eleje óta terven felül 115 000 tonna szenet küldtek felszínre. Az idei szombati és vasárnapi műszakok alatt eddig 260 000 tonna szenet termeltek, 60 000 tonnával többet, mint amennyit a múlt év hasonló időszakában a szabadnapi műszakok alatt. Ennek ellenére nem volt mindenütt és minden időben zavartalan a lakosság szénellátása.

Az idei többlettermelésből különösen a veszprémi, a dorogi, az oroszlányi és a nógrádi bányavállalatok dolgozói vették ki részüket. A veszprémi bányaüzemekben jól gépesített tömegtermelő munkahelyeket alakítottak ki. Dorogon is új fejtéseket készítettek elő, hogy pótolhassák a 21-es aknában januárban történt vízbetörés miatt kiesett termelést, Oroszlányban a széntermelés továbbra is egyenletes. Borsodban és Nóg- rádban a hideg miatt zavarok voltak a bányák vagon- ellátásában, a mecseki bányákban pedig súlyos létszámhiánnyal küzdenek. Mindezek ellenére, ezeknél a vállalatoknál sem maradtak el a tervek teljesítésétől.

Az Ipari Minisztériumban — tekintettel a rendkívüli időjárási viszonyokra — bizottságot alakítottak, amely figyelemmel kíséri, s naponta értékeli az ország energia- ellátásának helyzetét és a szénbányászok termelését is.

Nők, akik falun óinak (/.)

Dolgozni pedig mindenhol keli!

Tolna megyében 268 237- en élnek a legutóbbi nép- számlálás adatai szerint. Közülük 136 440 a nő. Míg 1960-ban az összes keresők 31 százaléka volt csak nő, napjainkra ez a szám 42 és fél százalékra emelkedett. A munkaképes korú nők 71 százalékának van munkaviszonya, 11 százalék inaktív, 18 százalék pedig eltartott. Sorozatunkban a falun élő nőket szólaltatjuk meg, hangsúlyozva; mindenki azon igyekszik, hogy megőrizze családja életszínvonalát, amiért ma többet kell tenni, mint tegnap.

Lechman Jánosnét, a zom- bai Egyesült Erővel Termelőszövetkezet szőlészeti dolgozóját könnyen elérjük. Bent van a központi irodán. Takarít.

— Télen csak alkalmanként van munkánk a szövetkezetben. Most egy-két napig takarítok, időnként a pincében van valami tennivaló.

— Óriási gondot jelent a mezőgazdasági termelőszövetkezetben azoknak a tagoknak a téli foglalkoztatása, akik a növénytermesztésben keresik kenyerüket — szögezi le Üjvári Zoltánná személyzeti vezető, a téesz- szövetség nőbizottságának elnöke. — Valamilyen megoldást kellene találni, hiszen a téli hónapok 'keresetkiesése nagyon érzékenyen érinti őket. Gondoltunk melléküzemág létesítésére. De, két hónapra nem lehet. Folyamatosan megint nem.

— Tavaly sikerült Szek- szárdon, a BHG-ben takarítási munkát vállalni az asz- szonyoknak — fűzi hozzá Varga Mihályné, a szövetkezet nőbizottságának elnöke.

— A téesz autóbuszával szállítottuk be őket... Idén sajnos nem jött össze a dolog.

— Sajnos — hajtja oldalra fejét Lechman Jánosné.

— így várjuk a tavaszt, meg hogy adódjon idebent valami sürgős munka. Alig várom, hogy szóljanak, s már rohanok is. így általában meg is van az évi 2180 munkaórám.

A termelőszövetkezetnek 1965 óta tagja Lechman Jánosné. Igaz, eközben négy esztendőt „kihagyott”, s a helyben létesült varrodában dolgozott.

— De nemigen bírtam, s többen jártak hasonlóan, mint én. Számos oka van ennek. Elsőként mondom, de nem biztos, hogy ez a legfontosabb: mármint az anyagiak. Ott kétezerötszáz volt a kereset, emitt meg nyáron a négyezer is megvan. Ezenfelül meg a háztáji. No, és annyira megszoktam én a kinti munkát, a földet, a növényeket... Szóval azt szeretem. Miért csinálnék mást, mint amit szeretek, s lehetőségem is van. A munkatársaimmal is nagyon jól ■kijövünk, jól összeszokott a csapat.

— Eddig tagja volt a nőbizottságnak. Idén meg beválasztották a vezetőségbe. Ha felajánlanának valamilyen irodai munkát?

— Mégcsak nem is gondolkodnék. És nemcsak azért, mert elvégeztem a szakmunkásképzőt, és szőlőtermesztőként megvan a képesítésem. Egyszerűen — ha hiszik, ha nem — ezt szeretem. Szép a szőlőnk... Tavaly száz hektárnyit telepítettünk, ugyancsak akkor fordult termőre 26 hektár. Idén követi úiabb ötven. Nem mondom, hogy könnyű a munka, főleg a szüret. De, azért ki lehet bírni. Tavasszal és ősszel napi nyolc, nyáron kilenc órát dolgozunk.

Aztán arról is beszélgetünk, hogy milyen is falun élni?

— Ki hogy akar, úgy lehet — mondja határozottan.

— Lehetőségek vannak. A

Lechman Jánosné

v

Üjvári Zoltánné--------------------------r

V

arga Mihályné

Pesti Józsefné

téesz buszával járunk színházba Bonyhádra és Szek- szárdra. A napi dolgokat helyben vásároljuk, a nagyobbakat pedig Szekszár- don.

— Az úgynevezett Skálajárattal tudnak bemenni dolgozóink — egészíti ki Újvári Zoltánné. — A szövetkezet autóbusza minden hónap 10- ét követő első csütörtökön viszi a megyeszékhelyre dolgozóinkat és családtagjaikat.

— Hogy mivel foglalkozunk otthon? Vannak csirkék, kacsák és sertések. A jószágok gondozásába anyukám sokat segít. A házunkhoz háromszáz négyszögöl kert csatlakozik, van benne szőlő és mindenféle zöldség, burgonya, szóval megterem minden, ami a háztartásba kell.

— Milyen időközönként vásárolnak húst?

— Minden héten. Igyekszünk változatosan étkezni. Nem mindig a baromfi... Van a téesznek egy húsboltja, ahol olcsón vásárolhatunk, mivel a technikai selejt állatok húsát mérik ki.

A zombai termelőszövetkezetnek 360 tagja és alkalmazottja van. Közülük 146 a nő, s ötvenheten szakmunkások. Két szakmája 24-nek van. Gondoskodnak a dolgozók üdültetéséről: két szobát bérel a téesz Harkányban, de üdülhetnek Zalaka- roson, a Balatonon, Hajdúszoboszlón, Budapesten és az NDK-ban csereüdültetés keretében. A tagok egy napra tíz, családtagjaik pedig húsz forintot fizetnek.

— Szerintem a téeszek sokkal családiasabbak, mint az ipari üzemek. Mindenki ismer mindenkit, az öregek karácsonyra ajándékot kapnak, és a dolgozók figyelik és segítik a nyugdíjasokat — mondja a határozott Lechman Jánosné, majd hozzá teszi: — Ügy tudom, mi több támogatást kapunk, mint az iparban dolgozók. De, kitől várjunk támogatást, ha nem a téesztől?

Pillanatok alatt élettel telik meg az iroda, ahol beszélgetünk. Attól a pillanattól kezdve, hogy bejött Pesti Józsefné, akinek a munkahelye a borjúnevelő. A téesz- ben családtagként 1960 óta dolgozik, majd nyolc év múlva téesztag lett.

— Ilyen vagyok én eredetileg — neveti el magát a fényképezkedés miatt felé nyújtott fésű láttán.

Aztán keresetükről folyik a szó. Kiderül, hogy Pesti Józsefné havi négy és fél— ötezer forintot visz haza, férje pedig, aki a raktárban dolgozik 3800-at.

— Ebből persze nincsen gond, egy helyre megy a pénz... És képzeljék, ki a főnököm! A saját fiam. ö a brigádvezetőnk. A kisebb fiam pedig Szekszárdon dolgozik az „óra-ékszerben”. Mit mondjak? Nem cserélnék vele semennyiért. Megvan itt nekünk mindenünk. A téesz gondoskodik mindenről, csak legyen az embernek esze, hogy megragadja a lehetőséget. Mi például minden évben párosán megyünk nyaralni. És nem is drágán.

Megtudjuk azt is, hogy a „jó élethez jól kell dolgozni”. És az állatok körül aztán teljesen mindegy, hogy férfi, vagy nő az illető. Munkájukat egy mércével mérik, így a keresetet is.

— Hajnalban kezdünk, s a reggeli munka, a trágyázás nem könnyű. Aztán megyek haza, főzök, takarítok. Az otthoni állatokkal elsősorban a férjem foglalkozik... Aztán mondhatják nekem, hogy „de maradi vagy Bözsi- néni”, már hogy nem megyek az iparba. Megy itt szépen minden. Biztos, hogy mindenhol többet kell dolgozni, ahhoz, hogy az ember többre menjen.

— A megélhetésen kívül mire költenek?

— Könyvekre. Arra nem sajnáljuk a pénzt. A fiam meg a férjem éjjel-nappal olvasnának. Én nem, inkább kötök, meg hímzek. És támogatjuk a fiúkat is. A nagyobb világutazó. Mindig megy valahova. Tavaly Mongóliában volt, most Ciprusba készül.

(Folytatjuk)

v. hovAth Mária—

IHÁROSI IBOLYA Fotó: Kapfinger András