Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-02 / 27. szám

1985. február 2. NÉPÚJSÁG 11 A magyarországi minaretek Hazai tájakon Mezőhegyes kétszáz éve A másfél száz esztendős tö­rök hódoltságnak temérdek pusztítás volt a velejárója. Ám a megszállt területeken berendezkedő oszmánok nem csupán romboltak, hanem építettek is. Elsősorban a várak védműveit hozták rendbe, továbbá mohamedán imahelyeket, templomokat emeltek. Ami természetes, el­végre a török impérium val­lási alapokon nyugvó kato­nai birodalom volt. Kiűzésük után vallásgyakorlatra szol­gáló épületek, továbbá für­dők, kutak, temetők és tür- bék, helyenként lakóházak tanúsították lanyha építő kedvüket. Ezeknek az épít­ményeknek a java részét azonban a visszafoglalások hadműveletei és a későbbi építkezések elsöpörték, de előfordult, hogy a török em­lékek elleni harag rombolta le. Végül is sokkal kevesebb építmény maradt fenn nap­jainkig, mint amennyi a felszabadító háborúk befeje­zésével még állott. A törökök építette számos égbe nyúló, karcsú minaret közül már csupán négy emlé­keztet a hódoltságra. Az egyik Pécsett áll, a Jakováli Hasszán dzsámival együtt, melynek szerves része. A többi három minaret mellől az idők viharában eltűntek a dzsámik, s így a pécsi emlék tekinthető hazáink egyetlen teljes muzulmán egyházi épületegyüttesének. A minaret hozzá tartozik a dzsámihoz, azaz a nagyobb török templomhoz, s olyanfé­le szerepet tölt be, mint a ke­resztény templomok tornya. (A mecsethez, amely ugyan­csak templomocska, nem jár minaret.) Általában kőből készült, négyzet alakú talap­zatból induló magas torony, amely sokszögű törzsbe megy át. Feljebb körerkélye van, amelyre belső csigalépcsőn lehet feljutni. Az erkélyre vezető kijárat mindig a dzsámiban levő imafülke irá­nyába, tehát Mekka felé néz. Erről az erkélyről hívta imá­ra a négy égtáj felé forduló müezzin napjában ötször, el­nyújtott énekléssel híveit. Pécsett Evlia Cselebi török utazó ottjártakor — 1663 nyarán — hét dzsámi mina­rettel és tíz mecset szolgálta az igazhivők lelki üdvösségét. A közülük megmaradt egyet­len minaretet Jakováli Hasz- szán pasa építtette a dzsámi­val együtt a 16. század máso­dik felében. Belsejében 87 Az érdi Hamza bég dzsá­mihoz tartozott minaret. Jól elkülönül az eredeti résztől a betonból készített kiegészítés, a minaret még­is egységes hatást kelt a szemlélőben. A pécsi Jakováli Hasszán dzsámi és a minaretje lépcsőfok vezet a 22,5 méter magasan álló körerkélyre. A körerkélyt eredetileg áttört kőkorlát szegélyezte, ame­lyet vallási és örömünnepe­ken világítottak ki. A mai vasrácskorlát a 18. századból való, a toronysisak a múlt század végéről. A minaret lépcsősen kialakított négyze­tes zsámolyon áll. Ez tartja a lábazatot, amelyet 6,5 méter magasan igen finom tago­zatú vak szamárhátívsor zár le. A következő építészeti elem a lapos török téglából falazott, csonkagúla alakú résa, amelyet a törökök „pa­pucsának neveznek. A 80 fok alatt hajló papucsról in­dul a 11,5 méter magas törzs, amelynek oldallapjait enyhén íves vájatokkal képezték ki. Az erkély alatt két sorban zöldes színű, fakó fémmá­zas csempék ékeskednek. A távolról kereknek tűnő mina­ret tizenkétszög alaprajzú, tehát sokszögű. A másik minaret — s ez talán közismert — Egerben áll. Magassága 35 méter. Építési idejét nem ismerjük, de mindenképpen 1596 után rakhatták, miután Eger is török kézre került. Alaprajza tizennégyszögű. A körerkélyt sztalaktitos párkány tartja. (A pécsit négytagú koronázó párkány támasztja alá.) Lá­bazatánál ugyancsak megta­lálható a szamárhátívű díszí­tés, a pécsinél gazdagabb raj- zú kivitelben. Evlia Cselebi Egerben is megfordult, s ránk maradt a várost ismertető leírása. Eszerint Egerben is hét dzsá­mi és a hozzájuk tartozó hét minaret hirdette Allah di­csőségét. (A mecsetek és más imahelyek száma 1664-ben 39 volt.) Napjainkra azonban itt is csupán egyetlen mina­ret maradt, de már a hozzá­tartozó Kethüda-dzsámi nél­kül. Kevesen tudják, hogy Ér­den is áll egy minaret. Igaz, nem teljes magasságában. Mindössze 15 méter maradt belőle. Eredeti része a kör­erkélyt tartó koronázó pár­kánynál végződik, amely fel­tűnően hasonlít a pécsire. Az érdi Hamza bég minaret helyi fűrészelt kőből épült, talap­zata négyszögű, a törzs ti­zenhatszögű. Valamikor ez is egybeépült a dzsámival, a bejárata is onnan nyílt. A 17. század elején emelték. A törzset a lábazattal összekö­tő „papucs” feltűnően rövid. 1970-ben renoválták, és be­tonból kiegészítették. Ma a körerkély fölött is folytatódik a torony, és. egyszerű sisak fedi. A negyedik minaret az ér- diénl csonkább, s Szigetvár látnivalója. A várban áll, a kastély melletti épület tövé­ben, amely valaha Szulej- mán khán dzsámija volt. Eb­ből nyílik a bejárata. A hajdani dzsámi négyszögletes belső terű épület, amelyben sztalaktit boltozatú mihráb- fülke (imafülke) áll. A szi­getvári minaret közvetlenül a vár eleste után), 1566-ban épült a szokásos négyzetes zsámolyra, amely a sokszögű lábazatot tartja. Dr. Csonkaréti Károly „Kendergyűjtés folyik ép­pen az egyik hatalmas táb­lán, summáslányok dolgoz­nak veresképű, hízott banda­gazdák vezényszavára, olyan gyorsasággal, s olyan szabá­lyos ütemben, mintha fürge­mozgású gépek lennének.” Ez az idézet Féja Géza Vi­harsarok című — annak ide­jén, a két világháború között oly nagy port felvert, bíró­sági Ítélettel is sújtott — szociográfiájából való. S ugyancsak ez a könyv írta: „Különös látvány, mintha a kúriák, s úrilakok, a nyaralók és a kastélyok vándorútra keltek volna, azután Mező­hegyesen, s itt megállapod­tak, mondván, jó nekik ez a hely”. Mezőhegyes, ez a Békés megyei település az ottani nagybirtok megalapításától — azaz éppen kétszáz esztende­je — bizony sokáig ezt a riasztóan kettős képet mu­tatta. Egyrészt egy valóságos mintagazdaság teremtődött ott, másrészt meg olyan sze­génységben, a nincstelenség legalsó fokán éltek e díszgaz­Egyezernyolcszázhatvanban, tehát 125 éve született, és 1935-ben, vagyis kereken öt­ven éve halt meg Kner Izi­dor, a hírnevessé vált gyomai nyomda megteremtője. Pá­lyafutása a kiegyezés után nálunk hirtelen fellendült gazdasági fejlődés körülmé­nyei között bontakozott ki, sikereiben mégis tehetsége, ízlése, üzleti érzéke és vas­szorgalma vitte a döntő sze­repet. Könyvkötő volt, akárcsak a Vág mellől Békés megyébe áttelepült elődei. A székes- fehérvári Szammer Nyomdá­ban dolgozott, és szabad ide­jében igyekezett megismer­kedni a betűszedés és a nyomtatás mesterségével is. Konyított tehát valamit a nyomdászathoz, amikor Gyo­mára hazalátogatva, az ottani főszolgabíró és egyben a ta­karékpénztár elnöke arra bíztatta, hogy éljen a lehe­tőséggel, alapítson nyomdát, erre a célra bankkölcsönt kaphat. 1882-ben tizenkét fióknyi betű és egy kis kézisajtó be­szerzéséből állt a nyomdaala­pítás. S egyetlen nagyobbacs­ka. deszkafallal kettéosztott szobában kapott helyet a nyomda és a nyomdász la­kása. Naponta általában ti­zenhat órát dolgozott. A sze­dést, a nyomtatást éveken át maga végezte, s a kinyomta­tott könyveket természetesen maga kötötte be. Eközben arra is szakított időt, hogy daság kiszolgálói, mint a ko­rabeli Magyarországon is ke­vesen. Hogyan alakult ki keleti határaink mellett ez a hatal­mas társadalmi és gazdasági kontraszt? Létrejöttét az a históriai körülmény magya­rázza, hogy az osztrák örökö­södési és a hétéves háború következtében mind keve­sebb harcra alkalmas ló ke­rült nyereg alá. II. József, ez a felvilágosult uralkodó egye­bek között arra is rádöbbent, hogy a monarchia csak akkor őrizheti meg erejét, ha a ló- tenyésztés ismét felvirágzik. Ezért elrendelte, hogy keres­senek és találjanak Magyar- országon olyan területet, ahol a lehető legjobb körülmények között szaporodhatnak és ne­velődhetnek a paripák. Csekonics József vérteska­pitány volt — mai kifejezés­sel élve — a (.témagazda”, aki hosszas tájékozódás után úgy vélte, hogy az Alföld középpontjában, a környék­nél egy kissé magasabban fekvő síkságon lehet ezt a ló­tenyészetet megalapozni. karcolatokat írjon a Babszem Jankóba és Jókai Üstökös című lapjába. Nemsokára házat vásárolt, korszerű gyorssajtót szerzett be, majd 1902-ben nagyobb beruházásba kezdett: a nyomda elhelyezésére új épü­letet emelt. 1900-ban tizen- ketten, 1914-ben pedig már 150-en dolgoztak a gyomai Kner Nyomdában. Hogy té- len-nyáron egyenletes legyen a nyomda munkával való el­látottsága, kiválasztott két olyan * nyomtatványfajtát, amelyet nem szükséges, sőt nem is lehet a megrendelés pillanatában előállítani, ha­nem raktáron kell tartani. Ilyenek voltak a közigazga­tási nyomtatványok és a báli meghívók. A szép, többszín­nyomású báli meghívókat, amelyeket jónevű magyar festőművészek terveztek, a Kner Nyomda nemcsak bel­földön hozta forgalomba], ha­nem százezer számra küldte megrendelőinek Ausztriába, Német- és Franciaországba, sőt még Egyiptomba is. Kner Izidor arra törekedett, hogy az ízléses báli meghívók, pla­kátok, üdvözlőkártyák és bo­ríték-címkék tervezésére mi­nél nevesebb művészeket nyerjen meg, vagyis megte­remtse nálunk is az alkalma­zott grafika rangját és becsü­letét. Mire azonban e téren eredményeket mutathatott volna fel, megváltozott körü­lötte minden: a határok, a gazdasági körülmények, és a II. József 1784. december 20-án aláírta ezt az okmányt. 1785- ben megkezdte műkö­dését a lótenyésztésre szako­sított gazdaság. Akkoriban mintha gyorsabban mozgott volna a kőműveskanál, mert 1786- ban Csekonics József már egy kisebb fajta biroda­lom uraként parancsnokolt Mezőhegyesen: több mint há­romszáz katona hajthatta nyugalomra ott a fejét, és az ötszáz kanca, a húsz törzs­mén is kényelmes istállók­ban abrakolt. A császári-királyi ménes lóállományát kilenc ménesbe csoportosították, mégpedig származás szerint. Mezőhegyes — nyilván azért is, mert a tenyészethez a táplálékot adó, „kiegészí­tő” telepeket is megteremtet­ték — igen gyorsan felvirág­zott: elkezdett hullani az az éremeső, amely a békési tá­jon felnevelt paripák telje­sítményét honorálta. Egy évszázad múlva, 1876- ra a lóállomány megkétsze- reződötü, s az ottani gazdál­kodás kiterebélyesedett. A ♦ szokások is. A báli meghívók divatja elmúlt, ám Kner Izi­dor nem jött zavarba. A gra­fikusokat ezután címlapok tervezésével és könyvek il­lusztrálásával bízta meg. Az I. világháború előtt Kner Izidor két külföldi szer­zőt szólaltatott meg magya­rul. Kiadta Gorkij egy köte­tét és Thomas Mann Halál Velencében című regényét. A magyar szerzők művei kö­zül ekkor Gyomán jelentek meg Thury Zoltán munkái, Hevesi Sándornak egy drá­mája, Erdős Renée János ta­nítványai című regénye és Balázs Béla versei, novellái és drámái, köztük A kéksza­kállú herceg vára című egy- felvonásos színműve. Még az 1900-as évek elején, amikor romlani kezdett a szeme, első riadalmában Im­re fiát kivette a gimnázium­ból és Lipcsében beíratta a Máser-féle nyomdaipari tech­nikumba. Kner Imre három év múltán, 1907-ben fejezte be tanulmányait Lipcsében, és hazatérése után — apja bizalmából — 17 éves fejjel átvette a nyomda műszaki vezetését. Kner Imre azonban nemcsak alapos szakmai felkészültség­gel érkezett haza, hanem az akkor Nyugat-Európában hó­dító új stílus, a szecesszió is­meretével is, és megérintette őt William Morris hatása, aki az 1890-es években lon­doni nyomdájának, a Kelm- scott Pressnek feltűnést kel­MŰVÉSZET múlt század végén már a szarvasmarhák is szép szám­mal harapták a békési gye­pet, s az állományhoz serté­sek, juhok is társultak. Időközben akkorára nőtt meg a mezőhegyesi gazda­ság, hogy jobb híján ketté kellett választani. Egyrészt megmaradt a lótenyészet, másrészt pedig önálló életet kezdett élni minden más ágazat. Az új elrendezéshez új em­ber is kellett, és ezt a valakit egy fiatal — megbízatása idején alig huszonnyolc éves — mezőgazdászban, Gluzek Gyulában találták meg. Glu­zek Gyula ambiciózus volt, s igyekvésének, hozzáértésének köszönhetően hamarosan eu­rópai hírű nagyüzemmé nőt­te ki magát Mezőhegyes. Érdemeit így lehet summáz­ni: a talajerő helyreállítása céljából sikerrel szorgalmaz­ta a szarvasmarhatartást — egyebek között simentáli egyedeket hozatott be —, és az alföldi talajt ipari növé­nyekkel ültette be, termesz­tett kendert, lent, cukorrépád és az egész gazdaságot behá­lózta keskeny vágányú vas­úttal, amelynek vonalai leg­alább 70 kilométer hosszan kanyarogtak. Mezőhegyes — ez a Maros törmelékkupakján kialakult löszös talajú birodalom — annyira felfejlődött, hogy az 1878. évi párizsi világkiállí­tásról egy híján tíz ménje tért vissza aranyéremmel. A rekordoknak persze óri­ási ára volt. A föntebb idé­zett — Féja Géza által leírt — helyzetjelentés arról is szól, hogy micsoda emberte­len körülmények között dol­goztak azok a summások, akik cementpriccsen, tömeg- szálláson aludtak, és kerese­tük egy béres díjazásának a felét sem érte el. „A summás olcsó portéka...” — írta ne­vezetes munkájában Féja. A nyomda emblémája tő, míves kiadványaival meg­indította a „szép könyv” mozgalmat. A magas igény­nyel megformált, művészi ki­vitelezésű könyvek első ha­zai műhelye a gyomai Kner Nyomda lett. 1915-től kezdve az öregedő Kner Izidor a könyvkiadás irányítását is legidősebb fiá­nak, Imrének adta át. Az 1880-as évek elején még kez­detleges kis nyomdát Kner Izidor gyors ütemben fejlesz­tette nagy teljesítőképességű üzemmé. Erre nézve jellem­ző, hogy századunk első évti­zedében a vasútigazgatóság kénytelen volt meghosszabbí­tani a vonatok tartózkodási idejét a gyomai állomáson, hogy a Kner Nyomda renge­teg küldeményét berakhas­sák a mozgóposta kocsijába. J Emlékezés a gyomai Kner Nyomda alapítójára

Next

/
Oldalképek
Tartalom