Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-21 / 43. szám

^ NÉPÚJSÁG 1985. február 81. Az egyedülálló nő Az egyedülálló nők társa­sági életével kapcsolatban általában két szélsőséges vé­leményt vallanak az embe­rek: a magányos nő szabad préda, ezért jobban teszi, ha tartózkodik a társasági élet­től; illetve az egyedülálló nő csakis azért jár társaság­ba, hogy ismerkedjék. 'Va­jon mi rejlik e vitatható né­zetek, megkövesedett előíté­letek mögött? A magány valóban gyöt­rő állapot, s természetes, hogy mindenki igyekszik ki­lábalni belőle. Nem mindegy azonban a „hogyan”. A baj akkor kezdődik, amikor a magányosság megszünteté­sére csak egyetlen lehetsé­ges utat, az intim kapcso­lat létesítését tudjuk elkép­zelni. A sürgető kényszer érzete megbéníthatja az íté­lőképességet, a <, minden­áron” hajtóereje a józan ész fölé kerekedik. Vitathatatlan, hogy a nők sokkal jobban igénylik a gyengédséget, a megértést, a támaszt, mint a férfiak. Talán ezért fakad fel belő­lük könnyebben és sürge­tőbben a panasz, hogy egye­dül vannak, nincs hová és kivel járniuk, hogy szoron­ganak a magánytól. Az ilyen asszonyi panaszkodást a fér­fiak közül sokan érzik ki­hívásnak, és szinte lovagias kötelességüknek tekintik boldogtalan ismerősük vi­gasztalását. Az érdeklődést, a megértést a nők olykor indokolatlan mértékű hálá­val viszonozzák. Előfordul, hogy érzelmileg zaklatott állapotukban könnyebben engednek a kísértésnek, anélkül, hogy a következmé­nyekkel számolnának. Egy kis figyelem, törődés, meg­értés, s lám. a vigasztaló szavaktól új reményekre gyűlt asszony könnyen vál­hat valóban szabad prédává. Az egyedülmaradástól va­ló félelem nagy úr. A nők közül is sokan — miközben jogosan érzik és hangoztat­ják is: „nekem is jogom van a boldogságra”, „mégis csak tartoznom kell valakihez” — egy idő után elveikkel együtt feladják hiú reménynek hitt házassági vágyukat is, s a várakozásba belefáradva előbb-utóbb beérik egy-egy hosszabb, rövidebb kapcso­lattal vagy éppen egy futó kalanddal. Az alkalmi part­nereknél pedig nemigen nyom a latban, hogy nősek vagy sem. A megkövesedett előítéle­tek hátterében tehát valós tapasztalatok állnak. Ám mégsem indokolja semmi az általánosítást, hiszen az egyedülálló nőket — kevés ki­vételtől eltekintve — nem az alkalmi ismerkedés, a pár­szerzés lehetősége űzi az em­berek közé. őket is éppen úgy, mint minden egészséges lelkületű embert, elsősorban a társasélet nyújtotta élmé­nyek utáni vágy sarkallja. El kell fogadni, hogy az egyedülálló nőben — éppen mert kevesebb lehetősége van arra, hogy napi gondjait és örömeit megossza valakivel — mohóbb kívánság él arra, hogy beszélgessen. Különösen fontos számára a hallgatóság érdeklődése, figyelme. Tudnia kell azonban, hogy a vele szemben élő előítéletekből, táplálkozó idegenkedést azzal tudja leginkább feloldani, ha mértéktartó, és nem árasztja el közlendőivel, hányatott magánéletének és csalódásai­nak részletes ecsetelésével a társaságot. FLAMM ZSUZSA (Orosz mese) Volt egyszer egy apó, és ennek az apónak több esze volt a kisujjában, mint másnak a fejében. Egy szép napon, amikor a földet szántotta, odaérke­zett egy medve és azt mondta: „Parasztocska, most megeszlek téged.” „Oh, kedves Medve, inkább ne egyél meg engem." kérlelte az apó. „Gazdagon megjutalmazlak téged. Éppen répát vetnék. Amikor naggyá nőttek, legyen a tied az egész termés, mert én csak a gyökerét szere­tem.” A medve beleegyezett. Az apó tehát répát ültetett, és az érés idején oda­adta a medvének a répa leveleit, a répát pedig elad­ta a vásáron, és szép halom pénzecskét kapott érte. Amikor a medve észrevette, hogy az apó becsapta, azt mondta: „Hát én bizony mégis megeszlek téged!” „Inkább ne tedd!” kérlelte őt az apó. „Most éppen búzát vetek. Megkapod a gyökerét, én pedig elveszem magamnak, ami a föld felett nőtt.” A medve újra beleegyezett. Aratás után eladta az apó a termést egy szép halmocska pénzért, és a szal­mával pedig befedte a háza tetejét. A medvének pe- '•dig azt mondta, hogy a gyökereket felgyűjtheti, ami­kor a tarlóföld fel lesz szántva. A medve észrevette, hogy az apó újra csak becsap­ta, és mérgesen mondta: „Én most igazán megeszlek!" „Hát, ha mindenképpen fel akarsz falni, hát falj fel mindjárt" válaszolt az apó. „De legalább addig vár­hatnál, amíg felszántottam a földet.” A medve helyeslőén brummogott, és az erdőbe cammogott egy kis szundításra. Éppen akkor arra jött egy róka, és megkérdezte az apótól: „Miért vágsz ennyire szomorú képet?” „Legyek talán vidám, amikor az erdőben a med­ve vár rám? Ha elkészültem a szántással, akkor fel­fal engem.” „De talán lehet még ezen változtatni" mondta a ró­ka. „Mit adsz nekem, ha megszabadítalak a medvétől?” „Két tyúkot kapsz" ígérte az apó. „Jól van, két tyúkért segítek neked” mondta a ró­ka, és elszaladt. Amikor a föld fel volt szántva, odacammogott a medve, és fel akarta falni az apót. Ebben a pillanat­ban megjelent az erdőszélen a róka, és odaszólt az apónak: „Jó napot Apó! Farkasra és medvére vadá­szom. Nem láttál egyet erre?” A medve hallotta ezt, és szörnyen megijedt. Gyorsan a kocsi mögé bújt, és kérlelni kezdte az apót: „Kér­lek szépen, mondd, hogy senkit nem láttál!” A paraszt tette, amit a medve kért, de a rókától nem lehetett olyan gyorsan szabadulni. „És ugyan mi fekszik a kocsid mögött?" „Mondd, hogy egy rönkfa" — súgta a medve. Az apó ezt a kérését is teljesítette, de a róka még mindig elégedetlen volt. „Ha rönkfa, akkor miért nem kötötted a kocsira? Menten jövök, és megnézem magamnak a farönköt!” A medve kérlelte a parasztot, hogy gyorsan kösse meg, még mielőtt a róka odaér. Alig kötötte az apó a medvét a kocsira, máris ott termett a róka. „Mókás egy rönkfa! Ha az volna, akkor egy szeker- cének kéne benne lenni!” Az apó tehát fogta a szekercéjét, és fejbekólintotta vele a medvét. „Így ni kedves parasztocskám, és most add nekem a két tyúkot” kérte a róka. „Szívesen, Róka koma, csak gyere velem a kuny­hómba.” És a Róka koma vele ment. Amikor a kunyhóhoz ér­ték, az apó kinyitotta a kaput, és a nagy komondort kiengedte. Erre elszaladt a róka, de olyan gyorsan, ahogy csak tudott. A komondor meg utána hajtott. Az apó pedig a hasát fogta a nevetéstől. A róka meg a végén még boldog is volt, hogy ép bőrrel úszta meg a kalandot. Zoltán Aranka átdolgozása Blúzból - overall Vékony, kis termetű anyuka blúzából, vagy a nagyobbik kislány elölgombolós ruhájából a rajzon látható módon kis, könnyű overallt alakíthatunk a kisbabának. A szag­gatott vonal mentén gépeljük le az ujjakat, és a nadrág­szár kialakításához a blúz alsó részét (a felesleget) kivág­juk. A teil részbe vékony gumit fűzünk, a derékvonalra pedig kívül körbe csipkét varrunk. A nadrág alsó szegé­lyére is csipkét gépelünk, a szárába szalagot húzunk be és masnira kötjük. HOL VOLT, HOL HEM VOLT... .^Mesélj...” — gyakran kémek így bermüniket a gyerekek, de időmként bi­zony előfordul, hogy mesé­ink értetlenségre találnak és a lutikók ki is fejezik nemtetszésüket. Mindezt el­kerülhetjük, ha tudunk né­hány fontos íténytt, /merít sa­játos összefüggés Van a me­sék egyes típusai és a gyere­kek életkora között. <Ajz egyliík nagy tévedés, hogy a gyerekek első meséi a tündérmesék. Ez nem így van. A ltet-háromévesek zö­mének hiába beszélünk a varázslatokról, a csodálatos hősökről és a nagy átvátto- zásokról. ők csők azt értik és érthetik meg, /almi velük is megtörérvt. Iga/zából azt élve­zik, hogy a velük megesett dol­gok a mesében újból meg­ismétlődnek. A képzeletük ekkor még nem teszi ugyan­is képessé őket a meg nem élt helyzetiek átélésére. Ál­tálában azt szeretik, ha a mese róluk, vagy az isme­rősökről szól. Az újra átélt egészen hétköznapi esemé­nyek — mi történt a bolt­ban, reggel a felkelésnél vagy a játszótéren napköz­ben — megmozgatják a gyermek képzeletét, emlé­kezetét gandiolatoíkat éb­resztenek bennük, és mind­ezt érzelmek kísérik. Később már nem fontos, hogy a történet személy sze­rint róla szólj,on. Elég, ha ál­talában hall a gyerekektől, az ő világához tartozó tár­gyaikról vagy emberekről. Innen jut el meglehetősen hamar az egyszerűbb Csodás elemek megértéséhez és él­vezetéhez. Az állatokról szó­ló elbeszélésék az első igazi mesék. A ihárolm-négyéves gyerek kíváncsian figyeli az állatok életét, ezek „embe­ri” magatartását. Ez elsősor­ban a gyerek valamennyi je­lenséget emberi cselekvés­nek tulajdonító gondolkodás­módjának felel meg. Négy-ötéves korra a gye­rek érdeklődése főik ozat osan a tündérmesék felé fordul. Ezért is nevezik ezt az élet­szakasz! egyes pszichológu­sok és kutatók „mese-kor”- nák. Erre az időre alakul ki a gyermek ,;mése-tudata”. Képes arra, hogy a mesét és a valóságot megkülöniböz­Mit meséljünk e gyerekeknek ? tesse. Ugyanakkor a mesé­ben minden lehetséges, a kis és nagy álmok teljesül­nek. A gyerek a beleélő, el- révülő hallgatás közben tu­lajdonképpen kompenzál — a mesében 'minden meges­het vele, almi a valóságban nem történhet meg. A gyer­meki viliág szűkös ikeretei szinte szükségletévé teszik a mesehallgatást. A tündérmeséket kedvelő nagycsoportos már kezdi megérteni, a népmesék kis­sé régies, nehézkes nyelve­zetét, furfangos történeteit is. Meséljünk nékik humoro­sat is, mert gyerekeink na­gyon szeretnek nevetni. Kö­zeledvén az iskoláskorhoz egyre jobbaln kedvelik az izgalmakat, majd az ezt kö­vető megoldásokban a „bol­dog-vég” motívumot. Azt is tudomásul kell /vennünk, hogy eljött a hosszú, illetve folytatásos mesék ideje, so­káig képesek figyelemmel kísérni a történéseiét, a bo­nyodalmakat. Régóta vita tárgya, hogy szabad-e az óvodásnak ijesz­tő meséket mesélni? Ma már az a szakemberek álláspont­ja, hogy akkor lehet, ha a mese-tudat kialakult a gye­rekben, tehát képes a való­ságot és a mesét megkülön­böztetni. De este, lefekvés előtt ezt sose tegyük — nyu­godt, /békés álomra van szüksége. A mese azért is fontos a gyermek életében, mert az ismeretszerzés egyik forrású. A mesék valamilyen felfo­gást segítenek megerősíteni és elutasítani, ezért meg kell válogatnunk azokat. Szeren­csére, bőven van miből és a legtöbb mese megfelel a gyermeki személyiségnek. Mindig a gyerimek egyénisé­géből induljunk ki. — Na­gyon fontos az ő ismerete, hiszen nem mindegy milyen érzelmekét mozgattunk meg benne. Van olyan gyerek, akinél a mese izgalma az el­mondás után feloldódik, a másikban a félelmetes epi­zódok szorongást váltanak ki. Figyeljünk erre. És a me­sem andás legyen mindkét szülő kedves kötelessége, kel­lemes feladata. A gyermek másfajta tevékenységeiben a játékban is alkotó munkát végez, a mesehallgatás révén a befogadásra nevelj/ük, ami aztán a mozinézés, a szín­házlátogatás során /később továbbfolytatódik. CSAPÓ IDA A Nap által kibocsátott infravörös és ultraibolya su­garak jó hatással vannak a szervezet egészére. Télen és kora tavasszal azonban mennyiségük nagymértékben csökken. Ilyenkor igen hasz­nos lehet a kvarcfénykeze- lés, amely hasonló a napfény­hez. Ezt a fényt a kereskede­lemben kapható kvarclámpa segítségével lehet előállítani. Kvarcüvegből készült égőjé­ben higany van, melyet az elektromos áram izzásba hoz, és a keletkező gőzök bo­csátják ki az ultraigolya su­garakat. Ezek frissítik és erősítik az idegrendszert, fo­kozzák a vérkeringést, elő­segítik a bőrben a D-vita- minképződését, sőt baktéri­umölő hatással is rendelkez­nek. A kozmetikában zsíros bőr, pattanásos arc, korpás haj gyógyítására alkalmaz­zák. A kezelés előtt célszerű a bőrfelületet megtisztítani az esetleges krémektől és szeny­A napfény mesterséges pótlásáról nyeződésektől. így a fényha­tás jobban érvényesül. Tilos szemüveg nélkül kvarcolni, a sugárzás károsítja a sze­met, és kötőhártya-gyulladást okoz. A napszemüveg nem nyújt teljes védelmet, ezért erre a célra kapható, szegély- lyel ellátott védőszemüveget kell alkalmazni. Ajánlatos a kvarcolást egy perces idővel kezdeni, és fokozatosan növelni másna­ponként addig, míg a tíz per­cet el nem érjük. Törekedni kell arra, hogy arcunkat mindenhol egyenlő mennyi­ségű fény érje, ezért több­ször változtassuk helyzetét. Nem elhanyagolható a lám­pától való távolság sem, egy métertől kisebb sohase le­gyen. Gyakran tapasztalható, hogy kvarcolás alatt jelleg­zetes illatú ózongáz keletke­zik. Ez nem káros, sőt a szoba légterét jól fertőtleníti. Amennyiben a kvarclám­pát otthon, és saját magunk használjuk, úgy a követke­zőket kell szem előtt tartani: a sugarak iránti érzékenység mindenkinél más és más, ezért a lámpa használata gondosságot igényel. A kvarcfény sokkal rövidebb idő alatt okoz bőrgyulladást, mint a napfény. Felelőtlen, elsietett kvarcolásból súlyos bőrsérülések keletkezhetnek. Mindezek elkerülése végett a kvarcolás előtt keressük fel a szakorvost, aki útbaiga­zítást ad a kezelés menetére. A beszélgetés során mondjuk el neki szervi betegségein­ket is — magas vérnyomás, érelmeszesedés, láz, fény iránti érzékenység stb. —, mert ilyen esetekben mellőz­ni kell a mesterséges ultra­ibolya sugarakat. Dr. Soproni László Bélyeggyűjtőknek Innen - onnan Aki húszat vesz, kettőt in­gyen kap. Az angos posta ka­rácsonyra a bélyegek névér­tékéből engedményt ad, sőt még a szokásostól eltérő, a hátoldalon csillagnyomatú bélyegekkel szolgálják ki a 20 darab bélyeget vásárló­kat. Betört a filatélia a képúj­ság oldalaira az NSZK-ban. A jövőben megfelelő kód használatával az előfizetők már a képernyőről olvashat­ják a Briefmarken Spiegel (bélyegtükör) című újság hí­reit. Hagyományos foglalkozás és szórakozás a hajóépítés a brit Virgin szigeteken. A négy leggyakrabban épített vitorlást bélyegen mutatják be, egy tízméteres halászla­dikot felülről is, hogy a szer­kezetet áttekinthessük. Saulo Mercader, spanyol festő és szobrász műveiből kiállítást rendeztek Cipruson — ebből az alkalomból két bélyegen a művész alkotásai­ban gyönyörködhetünk. 400 éves biblia művészien megformált oldalait idézi fel az izlandi posta bélyegpárja. A polgári repülés nemzet­közi szervezete (francia rövi­dítése: ICAO) 150 tagország összefogásával ügyel az uta­sok biztonságára. A szerve­zet 40 éves fennállását szá­mos posta, legutóbb a török és a kínai, bélyeggel kö­szöntötte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom