Tolna Megyei Népújság, 1985. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-19 / 41. szám

2 Képújság 1985. február 19. PANORÁMA Konsztantyin Csernyenko gyűjteményes kötete Szerkesztőségi cikket kö­zöl hétfőn a Pravda abból az alkalomból, hogy a Szov­jetunióban kiadták Konsz­tantyin Csernyenkónak i,,A fejlett szocializmus tökélete­sítése útján” című könyvét. A gyűjteményes kötet az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb. Tanács Elnöksé­ge elnökének a KB tavaly februári plénuma óta el­hangzott beszédeit, megje­lent írásait tartalmazza. Az elmúlt egy év munká­ját elemezve a szerkesztősé­gi cikk megállapítja, hogy erőteljesebbé vált a párt el­méleti munkássága. Ebben az időszakban vonták le azt a fontos következtetést, hogy — mint azt írásaiban Konsz­tantyin Csernyenko megálla­pítja — a kommunizmus építésével közvetlenül össze­függő feladatok megoldása előtt végig kell haladni a fejlett szocializmus törté­nelmileg hosszú szakaszán. Az SZKP az elért eredmé­nyek és a meglévő hiányos­ságok számbavételére ösz­tönöz, nem túlbecsülve, de nem is lebecsülve jelentősé­güket. Ez a szemlélet jel­Az ország 17 Agroker-vál- laila/ta közül elsőiként tért át az új vállalatirányítási rend­szerre a pécsii Aígröker. A válllMlaít általtámos vezetését ezentúl a dolgozók közgyű­lése látjla e(l, amely hétfőn ült ősszé először, jóváhagy­ta a saját szervezeti és működési szabályzatát, majd megválasztotta a vállaltát ve­zetőségét. Ez a vállalatirá­nyítási foliima leginkább a termelőszövetkezetek vezeté­si szervezetéhez hasonlít. A pécsi Agroker-vádiadat szak­emberei ezért több baranyai tsz-tben tanulmányozták a közgyűlés és a választott ve­zetőség működését, s az ott szerzett tapasztalaitok fel- használásával alakították ki a magúk szervezeti és műkö­dési szaibályZaitáit. A szabályzat tervezetét előzőleg a szakszervezeti bi­zalmiak értekezlete vélemé­nyezte, azt követően pedig a bizalmi csoportokban is lemzi az újjászerkesztett pártprogrammal kapcsolat­ban folyó munkát is. A szovjet társadalom éle­tében végbement változáso­kat elemezve Konsztantyin Csernyenko világosan rámu­tat, hogy a Szovjetunió gaz­dasága olyan szintet ért el, amikor a minőségi előrelé­pés már elengedhetetlen szükségszerűség. A Pravda a továbbiakban kifejti: népi támogatást él­vez az SZKP kezdeménye­zése az állami a »termelési lés munkafegyelem megszi­lárdítására. E kezdeménye­zés máris jótékony hatást gyakorolt az ország társadal­mi életére, a gazdasági ered­ményekre. A párton belüli kapcsola­tokat elemezve Konsztan­tyin Csernyenko nagy fi­gyelmet szentel a követke­zetes káderpolitika megva­lósításának, és nyomatéko­san hangsúlyozza: küzdeni kell a hivatali beosztással történő visszaélés minden­fajta megnyilvánulása ellen. „Ezen a téren nem szabad gyengülnie a „figyelemnek, hisz politikai kérdésről, a megbeszélték, Majd eigy újlább szélesebb körű válla­lati tanácskozáson a dolgo­zóik újból megvli/tiatták és to­vább fiinorriítolttíálk a terveze­tet, amit azután az alialkuló közgyűlés elfogadott és ez­zel létrejött az új vállalat- irányító szerv. A közgyűlés — amelynek tagja a pécsi Agrofcer nniind a 184 munk a- viszanyfbafn levő dolgozó­ja — évenlte kétszer ülése­zik, mégpedig az évzárás és a tervismertetés alkalmából. A közgyűlés megválasztot­ta a vállalat igazgatóját. Az előkészítő, illetve jelölő bi­zottság javaslatára a dolgo­zók titkos szavazással meg­erősítették munkakörében Kelemen László közgazdászt, aki 1074 óta dolgozik a vál­lalatnál és 1981 óta tölti be az igazgatói tisztet. Vezetése alatt eddig is eredményesen működött a pécsi Agroker, a kialakított vállalati straté­giával egyetértett, illetve párt tekintélyéről, a töme­gek bizalmáról van szó” — mutat rá az SZKP KB fő­titkára. Külpolitikai kérdésekre térve a könyv megállapítja, hogy a mostani feszült nem­zetközi helyzetben az embe­riség előtt álló legfontosabb feladat a nukleáris fenye­getés elhárítása. A Szovjet­unió a maga részéről min­dent megtesz e cél érdeké­ben. Ez kifejezésre jut ab­ban a szovjet kezdeménye­zésre született megállapodás­ban is, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok tár­gyalásokat kezd a nukleáris és űrfegyverzetek teljes kér­désköréről. „Most nagyon sok függ attól, hogy Wa­shington kész-e a becsületes és építő jellegű tárgyalások­ra. A Szovjetunión nem fog múlni a dolog” — írja Konsztantyin Csernyenko. A Pravda végezetül fel­hívja a figyelmet arra, hogy Konsztantyin Csernyenko könyve, a benne foglaltak segítséget és útmutatást ad­nak a XXVII. kongresszus­ra való felkészülés munká­jához. egyetért a dolgozók közössé­ge. Ezt követően ugyancsak titkos sza'vazássial megválasz­tották a héttagú vezetőséget, amely a munkáltatói jogkört gyakorióljia az igazgató felett. Hatáskörébe tartozik — töb­bek között — a tervjóváha- gyás, a vállalati érdekeltségi rendszer, a berúházásipoliti- ka -és a hitelgazdálkodás. Évente legalább négyszer ülésezik. Mandátuma öt év­re szól. .A közgyűlés háromtagú ellenőrző bizottságot is vá­lasztott. Ez ugyan nem köte­lező, a dolgozók mégis úgy látták jónialk, hogy — éppen a tsz-ekben szerzett kedvező tapaSztáliatok alapján — le­gyen egy választott s-zeirv, amely ellenőrzi a közgyűlés és a vezetőség határozatai­nak végrehajtását. A bizott­ság elnöke tanácskozási jog­gal vesz résZt a vezetőségi üléseken, de beszámolási kö­telezettséggel a közgyűlés­nek tartózik. (MTI) BUDAPEST A 'Kambodzsái—Magyar Barátság Gyerlmefcváiros fel­építését segítő irányító-szer­vező munkájúk elismerése­ként magyar társadalmi és tömegszervezeti vezetőket tüntettek ik hétfőn a Kam- bodzSali Népköztársaság bu­dapesti nagykövetségén. Se­bestyén Nánd óménak, az Or­szágos Béketanács elnökének, Sütő Gyuláinak, a Magyar Szoliídiartitiáisii Bizottság titká­rának és Fejti Gyöngynek, a Borsód megyei pártbizottság első titkárának, a KISZ KB volt első titkárának Ohim Nguon nagykövet nyújtotta át a kitüntetéseket. SALGÓTARJÁN Miagyar—szovjet barátsági gyűlést rendeztek hétfőn a salgótarjáni Kohász Műve­lődési Házban az első ma­gyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szerző­dés aláírásának 37. évfordu­lója alkalmából. Részit vett az ünnepi gyű­lésen Roslka István külügy­miniszter-helyettes és Géczi János, a Nógrád megyei pártbizottság első ititkára; megjelenít Vlagyimir Bazov- szkij, a Szovjetunió magyar­országi nagykövete. KWEKWE A zimbabwei rendőrség könnygázgránátokkal oszlat­ta fél a Zimbabwe Afrikai Namzéfi Unió — Hazafias Front (ZANU—iHF) és a Zimbabwe Afrikai Népi Unió (ZAPU) pántdk egymással összecsapó több ezer hívét. JOShúa Nlkomonak, a ZAPU ivezetőjének Kwékwe városban egy vá­lasztási gyűlésen kellett vol­na felszólalnia, de a másik párt híveinek zajos tünteté­se, majd az ezt követő, hu­sángokkal! és köveikkel ví­vott összetűzések meghiúsí­tották beszédének megtartá­sát. Zümbabweban a jövő hónapban tartják a válasz­tásokat, de Rabért Mugabe jelezte, hagy az előkészüle­tek hiányosságai raiiattt azt esetlég júniusra halasztják. Joslhuia Nkomo azzal vá­dolta meg a Rabért Mugabe miniszterelnök vezette ZA- NU-t, 'hogy az államgépeze­tet is igénybe véve lehetet­lenné akarjia tenni pártja választási kampányát. Igazgatóválasztás a pécsi Agrokernél Mai kommentárunk Brit bányászsors - 49 hét után A tizenegy hónapja tartó brit bányászsztrájkot mind­két, sőt mindhárom fél presztízsveszteség nélkül sze­retné maga mögött tudni. A három fél — a bányászok, a munkáltató és a kormány — elkeseredett, olykor a tettlegességig fajuló küzdelme 49 hete kezdődött. 1984. márciusa és novembere között a sztrájkoló, il­letve a dolgozó bányászok aránya 70, illetve 30 száza­lék között ingadozott, novemberben azonban — felte­hetően a taktikai lépésként „bevetett” karácsonyi pré­miumok hatására — ezrek szálltak le a bányába azok közül, akik addig már hat hónapja nem mentek a mun­kahelyükre. Január végére a munkában lévök száma meghaladta a 41 százalékot. A bűvös negyvenszázalé­kos határ átlépése fordulópontot jelentett a kormány­zat és a bányászok küzdelmében: a konzervatív kabinet ekkor — helyzeti előnye birtokában — először dön­tött úgy, hogy nem csinál semmit. Azaz kiéhezteti a bányászokat, megvárja, míg a sztrájk magától össze­omlik. Az új fejlemények tükrében érdemes visszatekinteni a sztrájk eredetére. A szénhivatal 1984. március 6-án bejelentette, hogy fokozatosan bezár húsz olyan bá­nyát, ahonnan a szenet már csak nagyon drágán lehet­ne a felszínre hozni. Ezeknek a bányáknak a megszű­nése húszezer ember munkáját tette volna felesleges­sé. Noha a szénhivatal a sztrájk 49 hete alatt egy sor kérdésben engedett, az általa gazdaságtalannak ítélt bányák bezárásától nem tágított. A másik oldalon a szakszervezet volt hajthatatlan: követelése az volt, hogy a szénhivatal függessze fel a bányabezárási programot. Álláspontja szerint egy bányát gazdasá­gossági okok miatt nem lehet felszámolni, csupán ak­kor, ha azt a szénkészletek kimerülése, illetve bizton­sági okok indokolttá teszik. A két eltérő és makacs álláspont képviselőinek erő­tartalékai azonban különbözőképpen alakultak: míg az államhatalom élhetett a törvény adta lehetőségekkel, a sajtó hatalmával, a felhalmozott széntartalékok adujá­val, addig a szakszervezet még saját tagjaitól sem számíthatott teljes támogatásra. Pedig ahhoz, hogy a bányászok nyerjenek, nem csupán a szakszervezeti ta- qok egységes kiállására lett volna szükség, hanem arra is, hogy a szállítók, a vasutasok, az acélmunkások és az elektromos ipar dolgozói is leálljanak, de legalábbis megtagadják a felhalmozott szénkészletek szállítását és felhasználását. Ez pedig a kulcsfontosságú szekto­rokban nem, vagy csak alig történt meg. A szakszervezet — nyilvánvaló kudarcok hatására — előfeltételek nélküli tárgyalásokat kínált a szénhi­vatalnak, amely akkor már a teljes kapitulációt köve­telte. Ami pedig a kormányt illeti, számára a szakszer­vezet politikai veresége legalább annyira fontos, mint a széntermelés gazdaságossága. Csak az nem érdekli a Thatcher-kabinetet, hogy a bányászokkal mi lesz. NAGY CSABA Belgium és a rakéták Aki nap mint nap nyomon követi a külföldi híreket, az bizonyára maga is felfigyelt arra, hogy a rakétatelepítés kérdése forrongásba hozta Belgiumot. A nyugat-európai ország tízmillió lakójának többsége elutasítja azt, hogy amerikai manőverező robot­repülőgépeket helyezzenek el hazájukban. „Nem rakétákat — munkát akarunk!” — har­sogták azok a fiatalok, akik a közelmúltban a főváros, Brüsszel utcáin végigvonul­tak. A békeszervezetek el­szánt harcot hirdettek a ra­kéták ellen, bizonyság erre az a demonstrációsorozat, amely március végéig zajlik az országban. Nem véletlenül március végéig. A kormány ekkorra helyezte kilátásba, hogy dönt a rakétatelepítésről. Martens miniszterelnök ja­nuárban az Egyesült Álla­mokban járt, s ott tárgyaló partnerei, élükön Reagan el­nökkel mindent megtettek, minden eszközt bevetettek azért, hogy rábírják a tele­pítés végső jóváhagyására, illetve elkezdésére. Martens ugyan nem mondott nemet, de megpróbálta érzékeltetni vendéglátóival országa s a maga sajátos helyzetét. Je­lezte a közvélemény ellen­állását a rakétákkal szem­ben. A kormányfő számára ez azért is fontos szempont, mert decemberben választá­sok lesznek Belgiumban, s ha kiáll a rakétatelepítés mellett, aligha számíthat győzelemre ÉT voksoláson. El­mondta, hogy jelenleg két vélemény létezik hazájában a rakétákkal kapcsolatban. Az egyik szerint Belgium az­zal segítheti a legjobban a két nagyhatalom, a Szovjet­unió és az Egyesült Államok tárgyalásait, ha vár a tele­pítéssel. A másik szerint az­zal, ha kitart a NATO-döntés mellett. Az eddigiekből ki­tűnik, hogy nem az utóbbi vélemény élvez tömeges tá­mogatást Belgiumban. Egyes értesülések szerint — a teljes képhez ez is hoz­zátartozik — Martens wa­shingtoni útja előtt a belga kormány ülésén elhatároz­ták, hogy márciusban az ed­digi feltételes állásfoglalást egyértelművé teszik: a raké­ták befogadása mellett dön­tenek, kötelezik magukat ar­ra, hogy 1987-ig telepítik is azokat, ugyanakkor a telepí­tés megkezdésének időpont­ját későbbre halasztják. A NATO 1979-es határozata ér­telmében Belgiumban 48 manőverező robotrepülőgépet helyeznek el, ebből az első 16-ot március közepén kez­denék rendszerbe állítani a florennes-i támaszponton. Martens a legcsekélyebb megértésre sem talált Wa­shingtonban, de külügymi­nisztere, Tindemans sem, amikor az amerikai látogatás után felkereste Carrington NATO-főtitkárt, tárgyalt Nagy-Britannia, az NSZK és Olaszország vezető politiku­saival. A Martens-kormány számára ebből a rakéta- kőrútból nyilvánvalóvá vált, hogy szövetségeseik a telepí­tésre igent az első manő­verező robotrepülőgépek bel­giumi megjelenésére pedig egy mielőbbi időpontot vár­nak el. Az Egyesült Álla­mok és a NATO többi orszá­ga számára alapvető fontos­ságú a belga hozzájárulás, mert ennek birtokában haté­konyabban gyakorolhatnak nyomást a rakétákat befo­gadni ugyancsak ódzkodó másik Benelux-államra, Hol- londiára, ahonnan novem­berben szeretnének kicsikar­ni beleegyező döntést. A rakétatelepítést ellen­ző belga erők soha nem volt történelmi lehetőséget em­legetnek. Mint mondják: or­száguk azzzal, hogy elutasít­ja a rakéták befogadását, ér­tékesen járulna hozzá a kü­szöbön álló szovjet—ameri­kai tárgyalások sikeréhez. Karel Van Miért, a rakéták ellen elszántan küzdő Fla- mand Szocialista Párt elnöke így érvel: ,,A rakéták befo­gadását nemcsak elhalasztani kell, hanem teljesen el kell utasítani. Belgiumnak a NATO keretében fel kellene lépnie egy gyökeresen új vé­delmi politika kialakításáért, a sajátos belga és nyugat­európai érdekek figyelem- bevételével, és el kellene uta­sítania az amerikai érdekek­nek megfelelő jelenlegi irányvonalat.” A Belga Kom­munista Párt arra emlé­keztet, hogy a kormány fel­hatalmazást kapott a tör­vényhozástól a döntésre, de azt utána a parlamentben vi­tára kell bocsátani, s esetleg bizalmi szavazással is össze kell kötnie. Jellemző, hogy még a kormányfő pártja is kétértelműen foglalt állást legutóbbi országos értekezle­tén. A Flamand Keresztény- demokrata Párt hangoztatta ugyan a feltétlen hűséget a NATO-hoz és a kettős hatá­rozathoz, de azt is, hogy reá­lis esélyt kell adni a siker­nek a genfi szovjet—ameri­kai megbeszéléseken. A bel­gák zöme a sikerhez vezető út első fontos állomását az amerikai rakéták nyugat-eu­rópai telepítésének befa­gyasztásában látja a tárgya­lások idejére. S hogy helye­sen ítélik meg a helyzetet, bizonyság rá Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter fi­gyelmeztetése: a nyugat-eu­rópai telepítések folytatása kérdésessé teheti a jövendő szovjet—amerikai tárgyalá­sokat. Nagy tehát a tét, s a mai feszült helyzetben nagy a belga kormány felelőssége is. Márciusi döntésével nem­csak saját sorsát pecsételheti meg a belga választók sze­mében, de Európa jövőjét is még inkább beárnyékolhatja. KOCSI MARGIT « I

Next

/
Oldalképek
Tartalom