Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-31 / 25. szám
6 “KÉPÚJSÁG 1985. január 31. Pálinkás: „Fájó döntés vnlt, de meg kellett híznom” Rendet kell végre csinálni! Válogatottkeret-tagok Táncol a ríngben Névjegy Név: Loe Attila Születési év: 1967 Egyesülete: Dombóvári Spartacus Sportága: Ökölvívás Edzője: Lampert Gábor Hírek Február 10-én Tolnán a sportszékházban rendezik meg Tolna megye 1985. évi ifjúsági leány és fiú egyéni asztalitenisz-bajnokságát. Nevezéseket február 8-ig fogad el írásban a megyei szakszövetség. * A szekszárdi városi tekeszövetség elkészítette az 1985. évi Munkahelyi Olimpia férfi-csapatversenyének versenykiírását. A bajnokságot február 18-tól a TÁÉV négysávos automata tekepályáján rendezik hétfői napokon. ♦ A Masyar Természetbarát Szövetség február 2-án rendezi meg a túramotorosok országos értekezletét és a motoros KRESZ-Vetélkedő országos döntőjét. * A KISZÖV megyei Szövetkezeti Bizottsága értékelte az 1984. évi tömegsport- mozgósítási versenyt. Az eredmények alapián első helyre került a Bonyhádi Vasipari Szövetkezet, második a „Földvár” Gumiipari Szövetkezet, harmadik helyezést ért el a Dombóvári Unió Ipari Szövetkezet. Eredményes tevékenységükért 5— 4—3 ezer forint jutalmat kaptak. * — Figyelem! Gyalogtúra! Az Olimpiai ötpróba gyalogtúráján február 2-án az Ipari Szövetkezetek dolgozói közösen vesznek részt. Gyű lékezés a Béla téren, indulás 9 órakor. A vezető edző után ezúttal az elnök véleményét 'kérdeztük. Pálinkás István, a Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus SE elnöke arra a kérdésünkre, hogy miért nem Utazott el Kubába a kerékpáros-válogatottal Halász Zoltán és Sajó Péter, a következőket válaszolta: — Igen, olvastam a Népújság január 28-i számát, amelyben Schneider Konrád vezető edzőnk véleményét foglalták össze a kubai úttal kancsolatosan. A Végső döntést én hoztam, amikor is nem engedélyeztem Halász Zoltán és Sajó Péter Kubába történő utazását. Tudtam és ma is tudom, hogy fájdalmat akoztam a két versenyzőnek, de nagyon bízom benne, hogy a magyar sportvezetés a rendcsinálás reményében legalább ekkora fájdalmat Okoz a kiutazó csapat összeállítóinak is. Ha visszaemlékezünk az 1984-es eseményekre, akkor moist szinte kísérteties ismétlődésről van szó. Tavaly ígéretet kaptam, hogy a fegyelmi eljárás az illetékesek ellen megindul, ami a mai napig nem történt meg! — Most mi történt, véleménye szerint? — Most ás. mint tavaly, az újságból tudtam meg — mint a Magyar Kerékpáros Szakszövetség elnökségi tagja —, hogy kiket akarnak Kubába utaztatni. Azonnal felhívtam a szövetség főtitkárát és magyarázatot kértem tőle azzal együtt, hogy biztos voltam a válaszában. ö közölte: az összeállításhoz semmi köze, ő azzal nem ért egyet, de tenni semmit nem tud. Ezután felhívtam Durtavarsányt, ahol az országúti válogatott edzőtábora volt, és megkérdeztem Pásztor Istvánt, az országúti válogatott szakfelügyelőjét: kik és mikor hoztak olyan döntést, hogy öt pályás és csak négy országúti versenyző, valamint három kísérő utazik ki Kubába? Hadd ne részletezzem, hogy milyen választ kaptam. Pásztor István közölte, hogy itt már ő sem tud semmit sem tenni, ilyen utasítást kapott. Ekkor én azt mondtam: az indulásig van még két nap. Az útle- velék készen vannak, de amennyiben nem a hat országúti válogatott utazik, akikor Halászt és Sajót nem engedem kiutazni, mert végre rendet kellene tenni. — Miért ragaszkodott a hattagú országúti kerettag kubai kiküldetéséhez ? — Hadd szögezzem le, nem elvtelenül. Az országúti válogatott készül az idei Békeversenyre. Ez a felkészülés nem négy versenyzőnek, hanem az utazó hattagú csapatnák kell. Az égvilágon semmi, de semmi nem indokolja, hogy öt pályás versenyző is kiutazzon. Ennek véleményem szerint három oka van: 1. Kubában 1200—1500 kilométeres országúti versenyen vesznek részt, 2. nem a fei- nőttpályások utaztak, hiszen ők jelenleg katonai szolgálatot teljesítenék, 3. a kiutazott öt pályás fiatal, 2—3. sódban álló ifjúsági versenyző, akiknek ez semmi más nem lesz, mint egy háromhetes szép kirándulás. Annyira fiatalok és „éretlenek”, hogy például 1984-ben nem tudtunk a pálya IBV-re, melyet a Szovjetunióban rendeztek, ütőképes, illetve valamilyen eredmény elérésére képes pálvás csapatot kiküldeni. Gremin- ger elvtárs, az OTSH-sport- áeak főosztálya munkatársa Schneider Komádnak ű"v nvilatkoZott, hogy a csapat összeállítása a szövetség .jmneánür'-”e”. Az OTSH-nak csak az volt a kérése, hogy azokat a versenyzőket menedzseljék, alki-k 1985-ben számításba jönnek a rangos nemzetközi viadalokon. Ez így igaz, és nagyon szép is. Én éhhez is tartottam magam, sőt, ezt kértem, amikor az országúti válogatottat szerettem volna kiutaztatni. Azt viszont szabadjon megkérdezni, hogy az engedély kiadásakor az OTSH részéről megkédezte-e valaki: Ki és miért állította így ösz- sze a Kubába utazó csapatot, és milyen eredmények elérése érdekében? — Hétfői írásunk óta másak is megkérdezték az elnök véleményét? — A Népújságban megjelent cikk óta nagyon sóik telefonhívást kapok. Vannak, akik helyeslik és vannak akik nem a meghozott döntésemet. Tőlük is és a kerékpársportot szerető közvéleményünktől is azt kérem: értsíák meg, hogy a döntés meghozatalára azért volt szükség, mert ezen keresztül, remélem, végre az illetékesek is odafigyelnek. Hogy közben a két szekszárdi versenyző is szenvedő alanya a helyes vaev helytelen döntésnek? Sajnos, igaz. Tőlük is megértést és további becsületes munkát kérek. Schneider Konrád vezető edző azt nyilatkozta, hogy nem tud napirendre térni. Nem is szabad! Az egyesületi vezető sem tud ilyen, enyhén szólva felháborító válogatás mellett szó nélkül elmenni. Az elnöknek sokszor kell a munka során népszerűtlen döntést is hoznia. Ez a két szekszárdi fiú esetében most az volt! Hogy volt-e értelme? A közeljövőben, remélem. kiderül. Ha mégsem, iákkor le kell vonnom a szükséges konzekvenciát, s ha kell, azt is fogom tenni — mondta Pálinkás István, a Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus SE elnöke. Szurkáligat, egy-egy egyenest elhelyez az ellenfél fején, majd sasszé, egyet balra, agyét jobbra, elhajlások. Az ellenfél próbálkozik, megy utána, de nem tudja utolérni. így bokszot Loe Attila. Táncol a ringben. Vagy ha úgy jobban tetszik, az ő ökölvívásában a vívás dominál. Használja a fejét. Legalább is így látszik ez kintről. De ki kell ábrándulnom. Azt mondja, akkor táncol a ringben, amikor nincs igazán felkészülve. Magam mindig azt hittem, hogy az effajta ökölvíváshoz állóképesség, és nagyfokú odafigyelés kell. Most pedig káderül, hogy amúgy ösztönösen csinálja ezt Loe Attila. Ha ösztönösen is, de valami hasonlóval próbálkozik, mlint kedvence, Muhammed Ali. (Loe Attila: „Azért becsülöm öt, mert miután elvették tőle a világbajnoki címét, több éves kihagyás után visíszatért, és el tudta ismét nyerni azt.”) De még azt is mondja huncut mosollyal, hogy az ökölvívás számára csak játék. Ekkor arra gondolok, hogy viselkedésben is hasonlít valamelyest a nagy Ö-re. De az is igaz, hogyha nem venné komolyan az ökölvívást, akkor nem is érhetett volna el eredményeket. Márpedig ő dicsekedhet jó néhánnyal... — 1981-ben kezdtem bokszolni, és a következő évben már ezüstérmes lettem a serdülő magyar bajnokságon. 1983-ban ugyanebben a korosztályban „csak” a harmadik helyig jutottam az OB-n. A múlt évben vidék magyar bajnokságot nyertem. Még abban az éviben elnyertem az Atom Kupát. Ennék ellenére gyengén sikerült ia tavalyi év. Nem akarok mentségeket keresni, de ehhez az is hozzájárul, hogy egy csapaitbajLoe Attila nöki mérkőzésen — Paksi SE —Vasas — eltörött az egyik ujjam. Három olyan versenyről lemaradtam emiatt, amelyen esélyem lett volna jó eredmény elérésére. Ezért a kihagyásért aztán azzal kellett fizétnem, hogy nem tudtam az aranyjelvénynek megfelelő pontokat megszerezni. Hajszállal lemaradtam róla. De most fogadlkozik, hogy ebben az évben meglesz az airanyjelvónyhez szükséges 24 pont, vagy még több is. Ehhez persze valóra kell váltania elképzeléseit. — A középfokú tanintézetek országos bajnokságán a győzelem a célom. A magyar bajnokságon döntőbe kell jutnom. Emellett még szerepelek a Palksi SE CSB Il-es csapatában, mint vendégjátékos. Szeretném őket is segíteni győzelmeimmel, amelyek persze nekem is értékes pontokat jelentenek az aranyjelvényhez. (P—s) Labdarúgó VDN Kupa Jó játék, biztos győzelem A bátrak sportja A síugró jellegzetes testtartása: testén emelőerő jön létre, amelynek nagy szerepe van a teljesítményben Szekszárdi Dózsa—Mohácsi TE 3-0 (2-0). Szekszárd, 209 néző. V.: Fazekas: Hujber — Szabó, Hahn (Weitner II ), Karácsonyi (Somodil, Tóth — Kniesz, Varga', Weitner I. (Nagy), Megyeri — Lauer, Suba. Edző: Kovács István. Mohács: Antal — Keitz, Tu- kerics (Zsolt), Reit, Öbert — Markavics, Freppán, Martina (Biber) — Lőrincz, Lingl, Tóth. Edző: Dárdai Ferenc. 9 19. percben a mérkőzés első igazán nagy helyzete maradt kihasználatlanul: a 16- os előterében Suba kapott remek átadást, egy testcsel- lel tisztára játszotta magát, de a 11-es pontról a jobb sarak mellé lőtt. A 22. percben góllá rett a hazaiak fölénye. Weitner I. lapos szögleténél a labda elsuhant a lábak között, a hosszú saroknál helyezkedő Kniesznek két lépésről csak be kellett pofozni a hálóba. 1-0. A 43. percben Weitner I. viharzott el a jobb oldalon, az alapvonalról beívelt labdáját, Suveresegét szenvedte el Por- tisch Lajos kedden a hollandiai W'ijk aan Zee-ben, a 47. Hoogovens sakktoma 9. fordulójában. Az AP hírügynökség jelentése szerint a magyar nemzetközi nagymester nyert állásra tett szert a kanadai Spraggett elleni partijában, ám utána megmagyarázhatatlan módon hibázott, és a 40. lépésben feladásra kényszerült. ba lekezelte és 10 méterről a háló közepébe bombázta. 2-0. Szünet után kiegyenlítettebbé vált a játék, Freppá- nék is vezettek néhány akciót, de azokból hiányzott az átütőerő. A 61. percben Megyerit buktatták a 16-oson belül, a játékvezető határa zötfcan 11-est ítélt. A büntetőt Tóth értékesítette. 3-0. A Vasárnapi Dunántúli Napló Kupa 2. fordulójában is meggyőző, helyenként látványos játékkal rukkolt ki a Dózsa. Az első félidőben a mohácsiaknak nem, hogy helyzetük, de még kapura- lövésük sem volt. Ezzel szemben az NB Tl-es csapat sorra alakította ki jobbuál johb lehetőségeit, s a félidő közepétől kettőt azokból értékesítettek is. A második játékrészben, különösen 3-0 után alábbhagyott a lila-fehérek lendülete, így az MTE ds vezethetett néhány támadást. Meggyőző játék, biztos hazai siker. A forduló slágemmérkőzé- sén elmaradt a küzdelem a Timman—iKorcsnoj (svájci) játszmában, gyors döntetlenben egyezitek meg a felek. Az élen az állás: Timman (holland) 6,5, Georgiev (bolgár) és Nunn (angol) 5,5— 5,5, BeljavsZkij (szovjet), Lobrom (nyugatnémet) és Römanyisdin (szovjet) 5—5, Poetisch és Dig ter ink (holland) 4,5—4,5 pont. Tolnán, a sportszéfcházban rendezték meg a Szeikszárd város és városkörnyéke 1985. évi ifjúsági, serdülő és újonc egyéni asztalitenisz-bajnokságát. Ifjúságiak: Leány egyéni (36 induló): 1. Strick Szilvia (Tolnai VL), 2. Illés Gabriella, 3. Fejős Erika (mindkettő Szekszárd, Költségvetés SE) és Király Tünde (Tolnai VL). Fiúik (24 induló) : 1. Krausz Zoltán (Tolnai VL), 2. Barga Páter (Szekszárdi Spartacus), 3. Pata László és Ulrich Tibor (mindkettő Tolnai VL). Leány páros (16 pár indult): 1. Wittinger—Bákó (TÁÉV), 2. Szabó B.—Stirck, 3. Szabó A.—Szabadi (mindkettő Tolnai VL). Fiú páros (14 pár): 1. Krausz—Ulrich (Tolnai VL), 2. Varga—Gabnal, 3. Gál—Gyimesi (mindkettő Szekszárdi Spartacus) és Pata L.—Rata R. (Tolnai VL). Vegyes páros (17 pár indult): 1. Ulrich—Strick, 2. Pata L. —Király, 3. Háta R.—Aber és Krausz—Szabó A. (valameny- nyi Tdlniai VL). Serdülők, leányok (27 résztvevő): 1. Ábel Andrea, 2. Király Tünde, 3. Szabadi Ágnes és Szabó Andrea (valamennyi Tolnai VL). Fiúk: (20 résztvevő): 1. Pata Róbert, 2. Herczig Anitái (mindkettő Tolnai VL), 3. Gyime- sd Norbert (Szekszárdi Spartacus) és Romanov Miklós (Tolnai VL). Újonc leányok (20 induló): 1. Szabó Beatrix, 2. Szabó Anita, 3. Szabadi Ágnes és Törteli Andrea (valamennyi Tolnai VL). Fiúk (11 induló): 1. Herczig Antal, 2. Pata Róbert (mindkettő Tolnai VL), 3. Zsíros Gábor (Szekszárdi Spartaous) és Schalter Zoltán (Tolnai VL). A téli tv-közvetítésekben — hazai sáncainkon már ritkábban — megcsodálható síugrás kifejezetten a bátrak sportja. Minden síugrásnak három szakasza van. Az első a gyorsulási szakasz, amikor a sáncról egyenes vonalban, a lejtő menti mozgás törvényeinek megfelelően a versenyző egyre gyorsul, mígnem a sánc alján akár 90—120 km-es óránkénti sebességgel kiröpül a levegőbe. Míg a gyorsulás szakaszában a légellenállást a lehető legkisebbre kell csökkenteni, a következő, a repülési szakaszban az a cél, hogy a síző vegye föl a jellegzetes síugrótesttartást, amelyben a test-léc együttesen létrejön az aerodinamikai felhajtóerő. Ennek nagysága és iránya dönti el az ugrás sorsát. Az ugrási teljesítmény elsősorban ennek a repülési szakasznak ügyes, szakszerű kidolgozásától függ. A repülés szögén túl ilyenkor a léctartás, a karok helyzete, de még a ruha minősége is számít. Az utolsó szakasz a földet éréskor kezdődik. Talán az egész műveletben ez a legveszélyesebb, a legkockázatosabb: a levegőben repülve ugyanis a síugró sebessége fokozódik, elérheti a 140—150 km/óra értéket is! A földet érés pillanatában a versenyző olyan hirtelen fékeződik le, hogy a testére ható tehetetlenségi erő elérheti a saját testsúlya háromszorosát vagy négyszeresét. S miután az ugró talajt ért, egy viszonylag rövid útszakaszon kell fékeződnie. Ebben azonban már az ellenlejtő is segít. Hogy az ugrás végső soron mekkora lesz, az két fő tényezőn múlik. Az első és alapvető a sánc geometriája (a méretei, a lejtő hajlásszöge stb). A második tényező természetesen maga az ember, aki a pillanatnyi helyzet kihasználásával, az egyéni tudás és a szerencse révén éri el eredményét, s egy adott sáncon a mért méter- adat már egyértelműen jelzi ezt a teljesítményt. Portisch hullámvölgyben Második egymást követő
