Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-14 / 10. szám
A KÉPÚJSÁG 1985. január 14. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Táppénzt - visszamenőleg! Szerkesztőségünk névvel és* címmel ellátott levelet kapott egy kismamától. Kérdése másokat is érinthet. Levélírónk harmadik gyermekével terhes és - gyesen van. Munkahelyéről levélben kért tájékoztatást arról, hogy szü. lés előtt jár-e fizetés. Azt a választ kapta, hogy azt a kismamát, aki terhességét nehezen viseli el, az orvos táppénzre veszi és nem a gyest, hanem a táppénzt kapja. Mint írja, neki erről nem volt tudomása, nem tudott róla. Azt kérdezi, hogy hat hónapra visszamenőleg van-e lehetőség arra, hogy megkapja a táppénzt. A Társadalombiztosítási Igazgatóságtól Nagy Zoltán igazgató válaszolt: — A levélből kitűnik, hogy hat hónapra visszamenőleg gyermekgondozási segély helyett olvasójuk táppénzt szeretne igénybe venni. Erre azonban utólag nincs lehetőség. Táppénz csak annak jár, aki keresőképtelen és keresőképtelenségét az illeté. kés állami egészségügyi orvos, a körzeti orvos orvosi igazoláson igazolja. — Kezelőorvosa ezek szerint nem tekintette kereső- képtelennek, nem vette táppénzes állományba, ezért táppénz nem jár. Visszamenőleg a körzeti orvosnak nincs lehetősége arra, hogy táppénzes állományba vegye. Amennyiben körzeti orvosa ezt követően keresőképtelennek tekinti, táppénzes álloTelefonszámunk: 16-211 mányba veszi és annak időtartama harminc napot meghaladja, gyermekgondozási segély szüneteltethető és a táppénzt folyósítják a szülés bekövetkeztéig. Helyes volt-e az eljárás ? Kis Károly paksi olvasónk leveléből idézünk: y,1984. november 20-án a paksi 10. sz. ABC-áruházban olyan méltánytalanság ért, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. 16.50-kor a bolti kosárból a táskába pakoltuk többen is a vásárolt árut, amikor áramszünet lett. A bolt teljes sötétségbe borult, öngyújtó fényénél fejeztük be az átpakolást és távozni akartunk. Legnagyobb meglepetésünkre a kijáratoknál egy-egy eladó állt, akik közölték: „Amíg az áramszünet tart nem távozhatnak.” Volt aki szóvá tette ezt a bánásmódot, a válasz az volt: „Tessék a boltvezetőhöz menni.” Kb. 20 perc múlva hoz. tak a kijáratokhoz zseblámpát és kezdték el a motozás után a szabadon engedésünket. Ekkor kérték a blokkot, holott azt csak akkor kezdtek adni a pénztáraknál, amikor gyertyafénynél újra elkezdődhetett a fizetés. Végül is kiengedtek, de úgy néztek rám, mintha akkor lopnám ki a bolt éves nyereségét. A betétes üvegekről: az üvegvisszaváltó pultoknál nagybetűs felirat: Csak tisztára mosott üveget veszünk vissza! Nem minha a tartalmával nem értenék egyet, de a hangnem a? olyan, akár Ml egy hatóságé. Gyakran mocskos, vastagon poros az áru, hogy undorító hozzányúlni is. Külön téma lehetne a bol. ti kosarak „tisztasága” is. A levelet a Paks és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezethez továbbítottuk, ahonnét Rauth János igazgatósági elnök a következőket válaszolta: — Megállapítottuk, hogy a már fizetett vásárlókat ki kellett volna engedni az egységből. Az üzletvezető nem tartózkodott az említett napon az áruházban. A helyettest is meghallgattuk, aki elmondta, hogy az áramszünet igen váratlanul érte őket. Az említett időpontban nagyon sok vásárló tartózkodott az áruházban. A hirtelen áramszünettől pánikba esett, így fordulhatott elő a túlzott óvatosság, hogy senkit nem engedtek ki addig az egységből, míg a világítást valamilyen formában meg nem tudták oldani. Az áruházban na. gyón sok a vásárlási lopás — melyet jegyzőkönyvek bizonyítanak —, különösen az esti órákban, a csúcsforgalom idején. — Olvasójuk által felvetett egyéb hiányosságokat az elkövetkező időben fokozottabban fogjuk ellenőrizni. Megfelelő-e a hőmérséklet? Dr. Matzon Gábor szekszárdi . olvasónk levelében azt kérdezte, hogy van-e remény arra, hogy a gázfűtés bevezetése után a távfűtés minősége megjavul és kielégítő lesz. Szerinte jelenleg nem kielégítő, s főleg rap- szódikus. Vannak napok, mint például november 28— 29—30-a, amikor egyetlen lakószobában sem közelítette meg az előírt 20 fokot a hőmérséklet. Már régóta laknak lakásukban, de még ek. kora fűtési díjat nem fizettek. A Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat igazgatója, Orbán György válaszolt a levélre : — Olvasójuk azt írta, hogy „soha még ekkora fűtési díjat nem fizettünk”. A lakások fűtési díja 1982. április 15. óta változatlan. Az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének 6/1982. (IV. 15.) ÁH számú rendelkezése foglalkozik a lakóépületek és a vegyes rendeltetésű épületek távhő és melegvíz-ellátásának díjával. — Függetlenül attól, hogy a fűtőművekben mivel tüzelnek, a lakásokban az előírt 20 °C-os hőmérsékletnek meg kell lennie. Olvasójuk által jelzett napokon, amikor szerinte lakásában a hőmérséklet nem érte el a 20 fokot, a Wosinsky lakótelepről egyetlen bejelentés sem érkezett. A fenti napokon — november 28—29—30-án — az egész város területéről összesen tizenegy hibabejelentés volt — ebből tíz alaptalannak bizonyult — mivel a hőmérséklet-ellenőreink csak egy lakásban mértek 20 °C alatti értéket. Olvasójuk lakásának hőmérséklete az ellenőrzések alkalmával mindig 20 fok felett volt. VÁLASZOLUNK A belföldi távolsági (helyközi) személyszállítási kedvezményekről szóló korábbi jogszabályt módosítja a közlekedési miniszter 18/1984. (XII. 19.) KM számú rendelete részletesen rögzítve azt, hogy az országos közforgalmú vasútak vonalain és a távolsági menetrend szerinti autóbuszközlekedésben kik milyen százalékos kedvezményre jogosultak. Csupán példálózva említjük meg, hogy az országos közforgalmú vasutak vonalain 50 százalékos kedvezményre jogosultak: a) a gyermekek 4 éves koruktól 14 éves korukig, illetőleg általános iskolai tanulmányaik befejezéséig, legfeljebb azonban tankötelezettségük felső korhatáráig; b) a középfokú és felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatos tanulói, illetőleg hallgatói e tanulói viszony megszűnéséig; c) az állami gondozásban levő munkaképtelen vagy önhibáján kívül eső okból nem dolgozó fiatalok abban az esetben is, ha oktatási intézményben nem tanulnak stb. A rendelet 1985. január 1-én hatályba lépett. A pénzügyminiszter 59/1984. (XII. 19.) PM számú rendelete a leltározási, mérleg- és mérlegbeszámoló készítési kötelezettségről szóló korábbi jogszabályt módosítja, s e módosításból első helyen emeljük ki, hogy azok a vállalatok, ahol a mérleg megállapítása nem az igazgató hatáskörébe tartozik, a jogszabályban írt kötelezettségüknek legkésőbb a tárgyévet követő év március 15-ig tehetnek eleget. Az 1985. január 1. napjával hatályba lépett jogszabály rendelkezéseit első ízben az 1985. évi mérleg és eredménykimutatás, valamint az évközi beszámoló és a mérlegbeszámoló elkészítésénél kell alkalmazni. Az üzemgazdászok szakosító továbbképzéséről szól a művelődési miniszter 20/1984. (XII. 19.) MM számú rendelete, amely szerint az üzemgazdászokat képező felső- oktatási intézményekben esti, illetőleg levelező tagozaton szakosító továbbképzés szervezhető. A rendelet meghatározza, hogy a továbbképzésre történő felvételnek melyek a feltételei, miként történik a felvételre való jelentkezés és a felvétel, kimondja, hogy a szakosító továbbképzésben való részvétel önköltséges, de a munkáltató a költségeket a képzésre történő kötelező kijelölés, illetőleg tanulmányi szerződés kötése esetén egészben vagy részben átvállalhatja. Sikeres államvizsga esetén az üzemgazdász végzettségű hallgató szaküzemgazdász, a más felsőfokú végzettségű hallgató szaküzemgazdász oklevéllel egyenértékű szakosító oklevelet kap. Az ipari miniszter és a közlekedési miniszternek az 1985. évi nyári időszámítás bevezetéséről szóló 15/1984. (XII. 19.) IpM—KM számú együttes rendelete szerint 1985. év március 31. napjától szeptember 29. napjáig terjedő időszakra nyári időszámítást kell bevezetni. A nyári időszámítás életbe lépésekor 1985. március 31. napján kettő órakor az órákat három órára előre kell igazítani, megszűnésekor, szeptember 29. napján három órakor pedig az órákat kettő órára kell visszaigazítani. Az említett jogszabályok a Magyar Közlöny 1984. évi 55. számában olvashatók. DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Kamarazenekar alakult megyénkben Sikeres bemutatkozás ivarjuk a következő Hangversenyt Mozdulatok — hangok, mozdulatok — összhangok, mozdulatok — mű ... Zajlik a próbc^ a fellépés előtti utolsó. Javítanivaló már alig akad. Legfeljebb aprócska korrekciók, simítások. A karnagy mozdulatai zenére „parancsolják” a hangszereket, az együttes tagjai érzik és élik a zenét. Együtt dolgoznak — mondhatni —, de leginkább úgy igaz; együtt alkotnak, illetve ezekben a percekben együtt élnek. A karnagy magasba lendülő keze „álljt” jelent. Ezt néhány halk szó követi... utasítás tulajdonképpen árnyalatnyi változtatásra. — Nem akarok annyira beállítani mindent — hallik Földesi Lajos karmester szava —, de ez forte! Ügy mutat igazán jól. Tehát ismételjük ... A rövid életkép a szekszárdi városi kamarazenekar próbájáról való, amely bemutatkozó hangversenyére a közelmúltban került sor — sokak örömére. De nézzük, mi történt az első fellépés előtt? Melyek voltak azok az erők, amelyek életre hívták a zenekart? Talán a legfontosabb a zenekar létrehozását meghatározó kétféle igény: vagyis részben az, hogy megyénknek korábban nem volt zenekara, noha zenét értők és azt magas színvonalon művelők szép számmal léteznek. S máris adódik a másik igény: hogy a Szekszárdon és a környékén élő zenetanárok egyszerűen nem elégedtek meg csupán a zene tanításával, hanem mindig is arra vágytak, hogy aktívan és rendszeresen együtt muzsikáljanak együttesben. (Remélhető, hogy a zenekar létrejötte újabb fontos összekötő kap. csőt jelent a város, a megye és a most már létező együttes tagjai között.) Tehát sokuk és sokunk álma lett valóság tavaly májusban. A kamarazenekar megtartotta alakuló ülését. — Amikor a karnagyi tiszt betöltésére fölkértek, nagyon örültem — kezdi a megyénkből, pontosabban Madocsá- ról elszármazott Földesi Lajos. — Régi vágyam volt már kamarazenekarban, kamara- zenekarral dolgozni... Tehát az alakuló ülés után úgymond elkezdődött a munka. Meg kellett bizonyosodnunk arról, hogy vajon tudunk-e együtt muzsikálni, s képesek vagyunk-e eleget tenni az A hegedűsök Az első fellépés előtti utolsó próba egymással szemben, valamint egy kamaraegyüttessel szem. ben támasztott igényeknek. Egy héten át gyakoroltuk szorgalmasan Albinoni egyik szonátáját. — Mit remélt a „próbajátékoktól”? — Szinte biztos voltam a sikerben. És a nyári szünet után szeptembertől rendszeresen próbálnak. Az utóbbi hetekben ezt a Művészetek Házában, a bemutatkozó hangverseny színhelyén tették. Hogy milyen volt a hangverseny? Egyszerűen nagyon szép. Majdnem telt ház előtt mutatkozhattak be a zenekar tagjai és a szólisták. A közönség ünnepelt, ők pedig fáradhatatlanul tettek eleget a visszahívásoknak; s boldogan nyugtázhatták az emelkedett hangulatot, a lelkes tapsot, az elismerést. Természetesen szó sincs arról, hogy a zenekar ezután abbahagyja az együttzené- lést. Sőt, már próbálják az új darabokat, melyeket remélünk, hogy hamarosan be. mutathatnak a megye többi városaiban, nagyobb településein. De térjünk vissza még néhány mondattal az első hangversenyre. Mégpedig a műsorválasztás apropójából. Hiszen oly gonddal, oly nagy figyelemmel válogatták ösz- sze az eljátszott műveket, mely önmagába véve is félsiker. Szó esett az Albinoni- szonátárólj, mely vonósokra íródott, s Földesi Lajos „szinte” véletlenül bukkant rá. A következő darab Vivaldi a- moll hegedűversenye volt, s amelyben a karnagy játszotta a szólót. A közkedvelt és ismert darabot a zenészek mindegyike tanulta már, s a gyakorlás első percétől kezdve csak örömöt és nem munkát jelentett a feldolgozás. Bemutatták még Bach IV. brandenburgi versenyét, meghitt és az alkalomhoz illő hangulatot árasztott Corelli g-moll Karácsonyi concerto grossója. Végül pedig a csúcsot jelentette Bach d- moll kettősversenye — ezt a művet eddig még nem játszották az országban —, melyben a szólisták Vermes Mária művésznő és Földesi Lajos voltak. — Vermes Mária a Zene- akadémián tanárom volt' — mondja a karnagy, melyre kihagyhatatlan a megjegyzés: — ön pedig ugyanazon a tagozaton tanít, amelyen végzett. Vége a próba közti szünetnek, újból megszólalnak a hangszerek ... Játszanak a tanárok, s a — tulajdonképpen — szakmai gyakorlatukat teljesítő pécsi főiskolások, azok a jó értelemben vett amatőrök, akik életük fontos részének tartják, és most még inkább tarhatják a zenét. — hm — gk —
