Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-11 / 8. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 8. szám ARA: 1,80 Ft 1985. január 11., péntek Mai számunkból LEVÉL — a KÉT VÁLTOZATBAN Cl (3. old.) y HARMINCHÉT ÉVE j KAPTAFA MELLETT t V X (4. old.) AZ IPARI SZÖVETKEZETEK AZ ÉV ELEJÉN OLVASÓSZOLGÁLAT (3. old.) Licencek Aligha érti az idők szavát, aki nem látja be, hogy milyen fontos szerepe van a szellemi termékek kereskedelmének egy-egy ország vagy akár egy-egy üzem, vállalat életében. Vélhetőleg mind kevesebben vannak az ilyenek, hiszen e kereskedelem fontosságát mind több dokumentum, előterjesztés, tanulmány hangsúlyozza. A legutóbb például Kardos Péter és Szatmári Tamás tett közzé egy alapos dolgozatot, Külföldi lice neek a magyar gazdaságban címmel írtak terjedelmes könyvet. Vajon mi az oka, hogy világszerte megélénkült az érdeklődés a szellemi termékek iránt? A válasz kézenfekvő. A világ szinte valamennyi nemzetgazdaságában ez az a termék, ami viszonylag olcsón és nagy jövedelmezőséggel előállítható. Tudásból szinte mindenütt több van, mint amit helyben azonnal fel lehet használni. Nincs ez másként Magyarországon sem. Logikusan következnék ebből, hogyha olyan jól állunk szellemiekkel, hát kereskedni is kellene tudni ezzel a kincsesei. Itt azonban már nem olyan egyértelműek a dolgok. Merthogy nem állunk olyan jól a licencvásárlások terén, mint állhatnánk. Kevés tudást veszünk. Mintha nehezünkre esne belátni, hogy sokkal kifizetődőbb egy pénzügyi akció keretében szert tenni magas szintű műszaki ismeretekre, mint nagy fáradsággal és nem kevésbé nagy kockázattal magunknak kutatni. Vannak persze területei a tudománynak, melyeken mi, magyarok is otthonosan mozgunk, sőt, a világ számára is tudunk figyelemre méltót alkotni. Ilyen például a gyógyszerkutatás. Nyilvánvaló, hogyhá itt sikeresebb a tudományos kísérletezés, nem szabad feladni, sőt, még inkább meg kell erősítenünk pozícióinkat. Nem is erről beszélünk, amikor a külföldi technikai tapasztalatok és tudás minél gyorsabb és minél szélesebb körben történő átvételét szorgalmazzuk, hanem az ipar más szféráira gondolunk, ahol mások tartanak előrébb, mint mi. A számok híven tükrözik a licencforgalomban megfigyelhető tendenciákat. Japánra szokás hivatkozni, mint az új ipari fejlődés egyik mintájára, az ésszerű és gyors iparépítés iskolájára. Nos, az oly gyakran S megcsodált távol-keleti szigetország a licerac-mér legét tekintve: importőr. Vásárolja a tudást: a világ összes licencvásárlással kapcsolatos kiadásának több mint tizenkét százalékát Japán fizeti. Bárki ellenvethetné most: mindez elvileg igaz, de nem szabad többletkiadásokat számom kérni egy gazdaságtól, amelynek takarékoskodnia kell a devizával, amelynek kétszer is meg kell fontolnia, hogy mire költi a pénzét. Tetszetős érv, csak éppen sántít kissé. Több okból is. Egyrészt: a jól átgondolt licencvásárlás tulajdonképpen befektetés. Megtérül a magasabb színvonalú — tehát minden bizonnyal könnyebben értékesíthető — termékekben, és megtérül abban a műszaki előrelépésben, mellyel csökkenthető lemaradásunk a világ élenjáró iparaitól. Másrészt: nem adunk ki any- nyit lieencékért, hagy bárki is pazarlással vádolhatná ezt az országot. Az összes műszaki fejlesztési kiadásokra szánt összegnek átlagosan mindössze 4—6 százalékát költjük licencvásárlásokra. Nem túl nagy arány. A nemzetközi összehasonlítás nem válik a javunkra, úgy tűnik, más országokban jobban odafigyelnek arra, hogy mit lehet ilyen módon megszerezni, mint mi. Pedig a licenc alapján gyártott termékek export- képessége nálunk is meghaladja az ipari átlagot. A licencgyártmánydk külpiaci értékesítésének aránya az 1980-as éviek elején 32—38 százalék körül volt, míg az ipari termelés egészében az export részesedése 20—25 százalék között változott. Vajon mi az oka, hogy a licencvásárlások oly annyira kívánatos elterjedése, kibővülése még mindig várat magára? Igen sok ok található. A vállalatok hibás szemléletén kezdve a hibásan értelmezett takarékoskodáson keresztül egészen az engedélyezési eljárások fölöslegesen bonyolított, bürokratikus voltáig. Mire a licenc- termékek gyártásában a vállalatok a tervezett meny- nyiséget elérik, átlagosan negyven hónap telik el, ez pedig gyakran végzetesen súlyos időveszteség. A verseny nem áll meg a kedvünkért, s a versenytársak elhúznak mellettünk. Ha figyelembe vesszük, hogy a licencvásárlás elhatározásától a hasznosításig további három-négy esztendő telik el... Nos, ilyen módon aligha csökkenthető a sokat emlegetett követési távolság. Valami még idekívánkozik. Lemaradásunkat a legfejlettebb iparral rendelkező országoktól a licencek vásárlásának puszta ténye még nem csökkentheti. Növelni kell az alkaimazáshavétel sebességét, és a megvett licencet haladéktalanul tovább kell fejlesztenünk. Enélkül ugyanis csak konzerválni tudjuk az élenjárók és köztünk lévő távolságot. A szakemberek véleménye egyöntetű: a licencek továbbfejlesztése megoldható, megvan hozzá a szükséges szellemi erő. KAPUVÁRI GÁBOR Szovjet állásfoglalás a genfi találkozóról Népfront-tanácskozás Szekszárdon A kongresszusi irányelvek vitája A Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagjai területenként folytatnak eszmecserét a párt XIII. kongresszusára kiadott irányelvekről. Tegnap délelőtt Szekszárdon a megyei népfrontbizottság volt a házigazdája négy dunántúli megye — Somogy, Tolna, Zala, Baranya — tanácskozásának. A négyből végül is csak három lett, mert a Zala megyei csoport Marcalinál elakadt, onnan küldtek értesítést, hogy rájuk ne várjanak. A tanácskozást Ribánszky Róbert, a HNF Országos Tanácsa titkára vezette, bevezető előadást nem tartott, hiszen a kiindulási alap a kiadott dokumentum. A népfront országos elnöksége megvitatja az irányelveket, állásfoglalását és javaslatait megteszi. Azért, hogy a népfrontban kialakított álláspont minél alaposabb lehessen, a területi tanácskozáson az országos tanács tagjainak többsége is elmondhatja véleményét. A Szekszárdon elhangzott hozzászólások átfogták az egész dokumentumot. Szánté minden jelenlévőnek volt véleménye nemcsak a gazdaság és belpolitika minden fontosabb kérdéséről, de egyetértőleg szóltak a párt külpolitikai elveiről is. Szó esett részleteiben a gazdaság tennivalóiról, a szocialista demokrácia továbbfejlesztéséről — ennek jelentőségét mindenki aláhúzta —, a településfejlesztésről, a mezőgazdaság, a bányászat helyzetéről és fejlesztésének szükségességéről. Beszéltek a hozzászólók az életszínvonalpoiitika jelentőségéről, a kiegyensúlyozott áruellátás fontosságáról. Az SZKP Központi Bizottságának Politikai Bizottsága meghallgatta Andrej Gromi- ko jelentését George Shultz amerikai külügyminiszterrel történt január 7—8-1 genfi találkozójáról. A testület egyöntetűen leszögezte: a genfi találkozó fontos eredménye, hogy megállapodás született a kozmikus és a nükleárts fegyverekkel kapcsolatos szovjet—amerikai tárgyalások tárgyáról és céljairól, s arról, hogy a kérdéseket egymással összefüggésben vizsgálják és oldják meg. A PB-ülésen külön hangsúlyozták, hogy a fegyverkezési hajsza beszüntetésében, a nukleáris háború veszélyének elhárításában és végső soron a nukleáris fegyverek felszámolásában csakis akkor lehet reálisan előbbre jutni, ha az elkövetkező tárgyalásokon minden részletében szigorúan érvényesítik az elért megállapodást. A világ népeinek érdeke ezt követeli s ez a Szovjetunió elvi és konstruktív hozzáállása a tárgyalásokhoz. Ugyanezt a magatartást várja az Egyesült Államoktól is — szögezte le a Politikai Bizottság. A Politikai Bizottság ezenkívül több bel- és külpolitikai kérdést tekintett át, amelyekkel kapcsolatban határozatokat fogadott el. PB-gáz 6a tüzelő Szén és tűzifa mindig kapható, a választékkal baj van Január 10-e van, csütörtök, délelőtt 9 óra. A hőmérséklet mínusz 10 fok és sűrűn esik a hó. A szekszárdi TÜZÉP-tele- pen közepes a forgalom. Kis téherautőkra, utánfutókra rakják a szenet. Horváth József telepvezető elmondja, hogy a szekszárdi telepen és a kapcsolt telepeken nincs veszélyhelyzet. Egyfajta szén és tűzifa volt és van, s ez várható a következő napokban is. Koksz és tűzifa állandóan, korlátlan mennyiségben kapható volt, más szénfajtákból egyféle mindig. Sőt azt is mondhatnám, hogy úgyszólván minden _ fajtából vásárolhattak min-' dennap. de az a lehetőség csak a reggel 7 és fél 8 közötti időszakra értendő, azután ugyanis választékról már nem beszélhettek. Volt, ami volt — de legalább valami mindig volt. Tűzifa hasábban is, fűrészelve is kapható. Nyers? Hát... Elmondta a .telepvezető, hogy KERMI-szabvány kilencvennapos szállítást tesz lehetővé, vagyis a kivágott fának kilencven napig kell „száradnia”, csak azután forgalmazható. Nomármost, ha októberben vágták ki a fát, az ma már a vásárló pincéjébe kerülhet. Gondolom, nem kell folytatnom a gondolatmenetet. A szállítás ütemességével vannak bajok, de ha hetes időszakokban gondolkodunk, akkor megoldott. Elmondott a telepvezető egy érdekes dolgot: Tavaly negyven százalékkal, nagyjából negyvenezer mázsával több szenet vásároltak föl, mint 1983-ban. Ez a negyvenezer mázsa valahol a sze- nespinoékben vár sorára. Valószínűleg ez a tartalékolás ís belejátszik a mostani akadozásba, valamint az, hogy sokan az olajtüzelésről áttértek a széntüzelésre, no meg az újonnan felépült házak is új fogyasztóként jelentkeznek. Amint hallani, más településeken rosszabb a helyzet, mi most csak a szekszárdit tudtuk ismertetni, alkalomadtán a többdekről is beszámolunk. Szekszárdon kétségbeesésre nincs ok, az elkövetkező napokban-hetekben is hozzá lehet jutni valamilyen tüzelőhöz, választékj'avulásra azonban nem számíthatunk. • Gáz van a gáz körül Pesti Károly Antal simon- tomyai olvasónk joggal megró bennünket levelében. A megrovást elfogadjuk, mert optimisták voltunk és azt írtuk december 23-i számunkban, hogy lesz gáz az ünnepek alatt. Olvasónk a pincehelyi gáztöltő állomás vezetőjét, Kovács Józsefet tartja felelősnek, mert miért ígérte, hogy lesz gáz? A gáztöltő állomás vezetője igazat mondott: január 8-án — legutóbbi beszélgetésünkkor — (Folytatás a 2. oldalon.) Szárazabb is lehetne a fa, de legalább van Most éppen brikett is volt A tanácskozás résztvevői
