Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-26 / 21. szám

1985. január 26. tolnaN _ ^TÉPÜJSAG 11 Kurucz D. István művészete A magyar piktúra meghatá. rozó tája az Alföld, a síkság, ezért beszélünk immár évti­zedek óta több nemzedék vi­zuális termése után is alföldi Iskoláról. A mai magyar alföldi is­kola mestere, Kurucz D. Ist­ván most lett hetvenéves, év­fordulóján újabb magas álla. mi kitüntetést kapott a Mun- kácsy-díjas, SZOT-díjas fes­tő, a Magyar Népköztásaság Kiváló Művésze. Születésnap, ja tiszteletére rendeztek ki­állítást a Műcsarnokban 1914-ben született Hódme­zővásárhelyen, Kiemelkedő része van abban, hogy 1946— 47-ben létrejött a vásárhelyi művészek szervezete, s az évente megrendezett vásár­helyi őszi tárlat fontos ese­ménye képzőművészeti éle­tünknek. Kurucz D. István 1953-ban műtermes házát át­adta a Művészeti Alapnak, hogy létrehozhassák a 8. szá­mú alkotóházat. Szőnyi István magánisko- lájábna képezte magát, ké­sőbb 1940-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát Rudnay Gyula, Nagy Sándor, Benkhardt Ágost, Varga Nándor Lajos tanítványaként. Kitűnő oktatói voltak, akik manuális képességét messze­menően kibontakoztatták. így ő lehetett a vásárhelyi köz­pontú alföldi iskola megúju­lásának egyik vezető mestere mind a tájfestésben, mind a portré műfajában. Hódmező­vásárhely hagyományaihoz híven a város Tornyai Tár­sasága Kurucz D. István ré­szére tanulmányi ösztöndíjat biztosított még 1934-ben. Kétszer kapott római ösztön­díjat, 1962-ben részt vett a velencei biennálén. Kurucz D. István legna­gyobb érdeme, hogy történd, mi hitellel alkotja műveit. Lényegében Móricz Zzigmond novelláit folytatja elégiku- sabb hangvétellel. Gubás pa­rasztokat fest, akik vásárra igyekeznek, kendőbe burko. lódzott asszonyokat, akik be­szélgetnek a széles vásárhelyi utcán, és ez a terefere hét­köznapjuk, ünnepük, eszme­cseréjük, színházuk — a va­lóság „egyeteme”. Kurucz D. István festészete az átalaku­ló valóságnak megfelelő hangvételű. Fóliás tanyát fest, gyarapodást, nem nosztalgiát idéz. Űjabb honfoglalást je­leznek azon képei, ahol kom. bájnok takarítják be a ter­mést, gép veszi át a munkát, szünteti az emberi fáradtsá­got, a robot keserűségét. 1961. ben festett „Női fej”-e remek­lés — maga az Alföld teste­sül benne, a föld, a nyár. Előrehaladásának újabb je­le, hogy a hazai tér kibővül, növekednek nemzetközi sike­rei, s ez nem egyszerűen Ku. rucz D. István offenzívája csupán, hanem piktúránk hi­teles térnyerése öt világré­szen. LOSONCI MIKLÓS Tejbegyűjtők * Vezényel: Joó Árpád Néhány esztendővel ezelőtt Budapesten szinte az ismeret, lenségbői lépett a karmeste­ri dobogókra a magas, feke­te fiatalember. A Kanadában élő magyar dirigens, Joó Ár­pád, aki tizennégy éves ko­rában a Liszt—Bartók zongo­raverseny győztese volt, s aki később megnyert egy olasz- országi versenyt is, az elmúlt években a New York-i Juil- liard iskolában, majd az In­diana Egyetem karmester, képző tanszakán tanult. Akik emlékeznek még a hatvanas évekből az akkor még szinte gyerek Joó Ár­pád virtuóz zongorajátékára, főként Liszt-interpretálására, azokat ugyancsak meglepte két évtizeddel későbbi, kar­mesterként való feltűnése. A meglepetést talán nem is el­sősorban az egykori, sokat ígérő tehetségű pianista „pá. lyamódosítása” okozta, in­kább a nagyvonalú, biztonsá­gos zenekarkezelés, elmélyült partitúraismeret, a zenetörté­neti stílusokban való téved­hetetlen tájékozottság Az idén 36 esztendős mű­vész 1980-ban először egy ze­neakadémiai koncerten, majd két Walkür-előadás dirigálá­sával vonta magára zenei közéletünk figyelmét. Vonzó­dása a romantikához Mahler monumentális VIII. szimfó­niájának hazai bemutatóján, a sportcsarnokban vált egy­értelművé. Nem okozott te­hát meglepetést tavalyi, őszi koncertsorozata, amelyen el­sősorban Liszt-műveket di­rigált, s a hír, amelyből megtudtuk: Joó Árpád hat lemezből áldó sorozatfelvéte. leit készíti el a Hungaroton­nál, Liszt összes szimfonikus költeményének kiadványát. Közben december elején Mahler II. szimfóniáját vezé­nyelte az Erkel Színházban, az épülő Nemzeti Színház ja­vára adott hangversenyen. Nehezen is találtunk megfe­Joó Árpád, a karmester lelő időt a sok elfoglaltság mellett erre a beszélgetésre. — Figyelmet érdemlő bu­dapesti fellépései alighanem meggyőzték a hazai közönsé. get: nem volt elhamarkodott lépés, hogy végül is a kar­mesteri pályát választotta — örülnék, ha meggyőzhet­tem volna erről az értem ak­koriban nagyon aggódó Per­nye Andrást, akivel nagyon jó kapcsolatom volt, s aki egy hosszú, lelkemre beszélő le. velet írt, mikor amerikába mentem, s megtudta, hogy végérvényesen a karmesteri pálya mellett döntöttem. Óva intett, hogy gondoljam meg újra és alaposan, hiszen fé­nyes zongorista pálya vár rám. sajnos, nem találkoz­tunk többé, soha nem hal­lott engem dirigálni. Többen is aggódtak értem, de hát én egész kisgyerekkorom óta teljes bizonyossággal tud­tam, hogy karmester akarok lenni. Talán azzal kezdődött, hogy anyám már 3—4 éves koromban elvitt Ferenesik János hangversenyeire, s fő. leg a próbáira. Azután sze­mélyesen is bemutattak neki, ő pedig szívesen támogatott, tanított. Azt hiszem, én vol­tam az egyetlen privát nö­vendéke. És érdekes, amit a legfontosabbnak tartott a karmesteri tevékenységben, arra tanított a legkevésbé: pontosan ütni. Ferenesik úgy vélte, ezt nem lehet meg. tanítani, erre születni kell. Annál többet foglalkoztunk közvetlenül a partitúrákkal, a zenével Vagy ő ült a zon­goránál, vagy én, így elemez­tük együtt Beethoven szim­fóniáit egyebek közt, s ez olyan nagyszerű stúdium volt számomra, aminek igazi ér­tékét csak jóval később lát­tam. — Ügy tudom, Kodály is felfigyelt önre igen korán. — Kodály gyermekkorom óta személyes érdeklődést ta­núsított irántam és a pályám iránt... — Ez a nagyvonalú aján­dékából is kiderült __ — Nem szoktam erről be­szélni, de valóban én voltam a második, aki zongorát ka­pott /tőle, de azzal a feltétel­lel, hogy nem szólok róla se­hol, és nem közsönöm meg soha. Sajnos ő sincs ma már köztünk, így talán megbo­csátható, ha elárultam a tit­kot. — Talán az kevésbé titok, hogy zenei világszemléletét, karmesteri tevékenységének sikerét nemcsak zenei tanul­mányainak köszönheti, jelen­tős szerepe van ebben más irányú érdeklődésének is. — Igen, élsősorban a filo­zófiai érdeklődésemnek. Ami a szemléletemet illeti, azt hi­szem, a marxista terminoló­gia szerint szubjektív idea­lista vagyok; már ameny- nyiben valóban ilyen egy­szerű valakinek a besorolá­sa. Ügy vélem, hogy minden MŰVÉSZET ember a maga mentális, emo. cionális térképe szerint ala­kítja a saját világát, s mind. egy, hogy ehhez szubjektív idealista, vagy objektív ma­terialista, vagy bármilyen más mintát használ. És mi­vel a művészet meglehetősen szubjektív, nagyon nehéz ob­jektiven csinálni. Érdekes módon világítja ezt meg a nyelv, amely néha kifejezőbb minden tudományos elmé­letnél. — Tudomásom szerint ön igen aktívan foglalkozik a nyelvészettel. — Ez igaz. Több, mint hob. bi a nyelvtudomány iránti ér­deklődésem. A nyelvészet szerintem igen sok igazságot elárul az emberről, a népről, kulcsot ad egy nép gondolko­dásmódjához. A mai modem tudományok közül az egyik legújabb, a lingvisztikus fi­lozófia foglalkoztat a legin­kább. Ennek egy igen érde­kes része az a vizsgálódás, amely a betűk formálódását kutatja, s annak hatását a tudatra. Nemigen fér ebbe a beszélgetésbe, hogy milyen szerteágazó tanulmányokat végeztem ezen a téren. Elég jól megtanultam latinul, hé­berül, görögül; mostanában szanszkritul tanulok. És per­sze tanulmányoztam a szé­kely rovásírást is. Meggyőző, désem, hogy zenei, karmes­teri munkámat, a zenéről val­lott elképzeléseimet mindez nélkülözhetetlen adalékokkal gazdagítja. SZOMORY GYÖRGY n hadiul a varba vezetett Múltidézés az egri Kossuth Lajos utcában Részlet a híres utcából A középkorban királyok vonultak erre kíséretükkel, mert ez a szakasz része volt a Budáról a várba vezető ha. diútnak. A Hatvani kapunál csatlakozott a városhoz, s az Eger patak hídján á't a híres erősség nyugati kapujához ívelt. Mindezek olyan tények, amelyet nemcsak okleveles források erősítenek meg, ha­nem a régészek felfedezései is. Az 1950-es esztendők vé­gén vízvezetéket építettek itt, s közben szenzációs leletre bukkantak a munkások. A kutatók megállapították, hogy a 26-os számú ház előtt másfél méter mélységben a már említett hajdani út hú­zódik, amelyet gerendákra fektetett pallókból készítet­tek. A valaha volt házaknak persze nyoma sincsen, hiszen a törökvilág több mint ki­lencven esztendeje itt is el­pusztította a hagyatékot. A hódítók kiűzése után azonban a polgárok szorgos munká­jukkal igyekeztek pótolni a hatalmas veszteséget. Az egy­ház is hozzájárult a város új arculatának kialakításához. A Jászóról viszatért kano­nokok először a régi Kápta­lan utcában — ma Knézich Károly nevét viseli — tele­pedtek meg, itt építették la­kályos otthonaikat. Megjele­nésük alapvető változásokat hozott. Elsősorban jót — leg­alábbis a jövő szempontjá­ból —, hiszen igényesek vol­tak, s nem akármilyen haj­lékot szántak maguknak. Itt. létük a sor elnevezését is módosította: a XVIII. szá­zad közepén először Urak, majd Barátok, végül Kápta­lan utcának hívták. A sajátos „honfoglalás” részleteiről is vallanak a ránk maradt írásos adalékok. Há­záéi Hugó jezsuita szerzetes gondos térképet készített ko. rának állapotairól, nem is sejtve, hogy ezzel az eligazo­dást, az összehasonlítást köny- nyíti meg számunkra. ö 1753-ból tudósít, hallgas­suk hát érdekes információit! A kettős városfalhoz futó szűk köz képezte a torkolatot. Ez Véber, Gerney, Deák ka­nonokok otthonainál terebé­lyesedett. Következett az is­potályt szorgalmazó, s meg is teremtő pap. Komáromi Já­nos épülete, a hozzásímuló jókora kerttel. Itt van most a nagytemplom előtti park déli fele. Két utca is csatla­kozott a fő ághoz. Az egyik a Tömlöc elnevezést kapta — jelenleg Tárkányi Béla emlé. két őrzi Napjainkra eddig módosult a kép, innen azonban őrzi ré­gi jellegét. Tudunk a Kes­keny utcáról, a Jókai elődjé­ről is. Pyrker János László érsek nemcsak a művészeteket párt­fogolta, nemcsak kincseket érő képgyűjteménnyel gazda, gított bennünket — ponto­sabban a Széchenyi által ala­pított Nemzeti Múzeumot —, hanem lehetőségeihez képest mindent megtett a megye- székhely fejlesztéséért is. így jött létre a Melgeű ví­zi fürdőhöz vezető út, ame­lyet később Pyrker emléké­nek szenteltek. Nem is telje, sen indokolatlanul, ugyanis a munkálatokra 4 707 forintot fizetett ki. Neki is köszönhető, hogy elindulhatunk — sza­badjára engedve képzeletün­ket a Budáról a várba veze­tő hadiúton... PÉCSI ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom