Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-26 / 21. szám

© "népújság 1985. január 26. Helyreállított mauzóleum Ismét eredeti formájában látható Türkménia északi ré­szén a régi Urgence város egyik egyedülálló építészeti emléke — befejeződött il- Arszlán mauzóleumának helyreállítása. Restaurálták a homlokzat faragott terrakotta díszítését, a kapukat, a sá­tor alakú kupola egy részéti rendbe hozták a mauzóleum körüli területet. A tudósok a mauzóleum történetének ta­nulmányozása után arra a következtetésre jutottak, hogy az il-Arszlán az egyik horszmi uralkodó sírja fölött épült. Az ősi Horezm fővárosa, Urgence, az Amu-Darja alsó folyásánál, a karavánutak mentén álló város már idő­számításunk első századai­ban is létezett. Fénykorát a XI. században érte el, de a XIV. században Timur csa­patai eltörölték a föld színé­ről. Az ősi építőművészet megmaradt emlékeit műem­lékké nyilvánították. I g rr r _ rr rr Hosegturo növények Kamcsatkai botanikusok különféle növényeket fedez­tek fel a vulkánok és gejzí­rek tövében feltörő hőforrá­sok úgynevezett „forró ser­penyőiben”. Ezekben a mé­lyedésekben a talaj hőmér­séklete plusz 60 Celsius-fok, mégis nagyszerűen megél a páfrány és még vagy hús/ különféle növény. Különösen nagy érdeklődést keltettek azok a vízinövények, amelyek a forró vízesések, gejzírek és termálvízű tavak mentén élnek. it Ház-fa” A holnap építészete Milyen házakban fog élni a holnap embere — ötven vagy száz év múlva, melyek a jö­vő építészetének irányzatai? Ezekre és más hasonló kér­désekre választ kaphatunk a Szovjetunió Központi Építé­szeti Elméleti és Történeti Tudományos Kutatóintézeté­ben, ahol építészeti bionikái laboratóriumot hoztak létre. — Ezen a téren a szovjet tudósok egyre szélesebb kö­rű kutatásokat végeznek — mondja Jurij Lebegyev, a laboratórium vezetője. — Az építészetben egyre gyakrab­ban alkalmazzák az élő ter­mészet formáit és szerkeze­teit. így például az Osztanki- nói televíziós torony növényi szár, vagy fatörzs mintájára épült. A Krilatszkoje kerék­párpálya, ha felülről nézzük, óriási lepkére hasonlít, ame­lyik pihenni leszállt a föld­re, a luzsnyiki Druzsba (Ba­rátság) sportkomplexum pe­dig rákra emlékeztet... Ám e moszkvai létesítmények tervezői nem az élő termé­szetet másolták ezekben az alkotásokban. Nem annyira a külső hasonlatosság volt a céljuk, inkább az élő termé­szetben elterjedt formater­vezői munka” elveit haszno­sították. Az építészeti bionika az építőművészet társadalmi, funkcionális, művészi és mérnöki-gazdasági szempont­jaival kapcsolatos kérdések megoldásával foglalkozik. „Ház-fa” — így nevezték el modelljüket a laborató­rium munkatársai. Ebben az emeletek spirálisan helyez­kednek el egymás mellett. A ház jelmondata: napot min­den lakásba. Az alsóbb szin­ten lévő lakás kiugró tető­részén pihenősarkokat lehet kialakítani sportolás céljára, virágoskertet létesíteni, vagy fát ültetni. Különös érdeklődésre tart­hatnak számot a dinamikus és a transzformálható szerke­zetek. Ezek létrehozásához szintén a természet megisme­résével és tanulmányozásá­val jutottak el az építészek. Felkeltette az érdeklődésüket például egy egyszerű nö­vény — palástfű, amelynek a levelei képesek kupolaként mesnek, a házgyári épületek ésszerűtlennek, az iskolák pe­dig kevésbé korszerűeknek tűnnek. Tehát a jövő városá­ban a dinamikus építészeti formák alkalmazása kívána­tos. — Képzeljünk el egy ilyen várost — folytatja Jurij Le­begyev. — A múlt csodálatos műemlék épületei közé szép új létesítmények kerültek, amelyek közül sokat „uno­káink is látni fognak”, ma­guk is építészeti műemlékké válnak — ezek közé tartoz­nak a dinamikus szerkezetek Ezek formája, színe és plasz­tikussága állandóan változik A moszkvai intézeten kívül jelentős eredményeket érnek el az építészeti bionika terén a leningrádi, az ukrán és a grúz építészek is. összehajlani, majd kiegyene­sedni. Ezt a rendszert meg­teremtették az építészetben is. Az elemeket síkban lehet összeszerkeszteni, majd tér­beli kupolává átalakítani, ami alkothatja egy étterem vagy egy cirkusz tetőzetét Egyszerű kivitelük miatt a legnépszerűbb szerkezetek­nek az összezárható tetőszer- kezetek bizonyultak, amelyek a hengeres formához közelí­tenek. Ennek a formának egyik eredetijét a tengerben találjuk — a tengeri uborka. A tudósok véleménye sze­rint a városi létesítményeket nem kell mindig századokra építeni. Némelyikük gyorsan elavul, az élet túlhaladja őket, néhány év múlva az összkomfortos lakásokat már nem találjuk olyan kényel­A Lazarev építész az általa tervezett, földrengésbiztos (csillapító) szerkezettel épülő toronyház modelljével. Min­tául a gabonanövények szárának szerkezete szolgált A hidegnél is hidegebb — Miközben Eurpát szinte megbénította a mínusz húsz fok körüli fagy, nehéz volt elképzelni, hogy vannak vi­dékek, ahol ez a hőmérsék­let legfeljebb „hűvösnek” számít. A Szovjetunió északi területein nem ritka a mí­nusz 40 fok körüli hőmérsék­let sem. Ilyen helyen virá­goskertről, zöldellő parkról; szökőkutakról álmodozni — nem csekély fantáziáról ta­núskodj. Márpedig — az északi szélesség 70. fokához közeli — Norilszk lakói nem­csak álmodoznak: már elké­szültek a részletes tervek, s csak a legközelebbi fagymen­tes időszakra várnak, hogy haladéktalanul hozzálássanak megvalósításukhoz. Az ifjú­ságról elnevezett parkban 27 különböző növényfajtát tele­pítenek. A fákat földdel együtt hozzák a tundráról. A virágágyások alatt a föld mélyére „központi fűtést” terveztek: a csöveken veze­tett meleg víz biztosítja a föld elviselhető hőmérsékle­tét, hiszen a fagymentes idő­szak ezen a vidéken alig 55—60 napig tart. Lényegtelen apróság? Nem éppen. Az ilyen és ehhez ha­sonló merész vállalkozások nyomán valósulhat meg az itt lakóknak az az óhaja, hogy az észak ne csupán az iparosodott európai terüle­tek nyersanyagellátója le­gyen, hanem olyan övezet, ahol valóban élni lehet. Az ilyen „apróságoknak” is kö­szönhető, hogy az elmúlt öt­ven esztendőben megtízsze­reződött az északi területek állandó lakóinak száma. Azon a vidéken, ahol hajdan az egyetlen település Cser- szkij (Jakut Autonom Terü­let) volti ma 90 város léte­sült. Több helyen jelentős ipari létesítmények is van­nak. Amire talán mégis a legbüszkébbek az itteniek: a régen teljesen elképzelhetet­len mezőgazdasági termelés. Bár az élelmiszerek legna­gyobb részét továbbra is az ország más területeiről szál­lítják ide, mégis, a nörilszki szovhoz évente több mint hét millió rubel értékű mező- gazdasági termékkel dicse­kedhet. A melegházakból egyre több uborka és paradi­csom kerül a város lakóinak asztalára. Ahhoz, hogy ezeken a vi­dékeken az emberek valóban otthon érezzék magukat, kü­lönleges technológiával épí­tett, jól felszerelt lakásokra van szükség. E feladat hatal­mas terheket ró az államra: egy négyzetméter lakóterület megépítése északon még mindig ötször-hatszor any- nyiba kerül, mint mondjuk Szaratovban vagy Jaroszlavl- ban. Minden többemeletes épületet vasbetonoszlopokra kell emelni, hogy amikor a föld felenged az „örök fagy­ból” az alapok ne süllyed­hessenek meg. Északon min­den lakás átlag 20 ezer ru­bellel többe kerül. Egyebek között ez a meg­fontolás vezeti a szakembe­reket, amikor úgy fogalmaz­nak, hogy nem célszerű az észak lakosságának korlátlan növelése. Ennél a technika optimális kihasználása, és a déli területekénél hatéko­nyabb munkamegosztás sok­kal eredményesebb lehet — állapította meg a Szovjet­unió Tudományos Akadémiá­jának szibériai tagozata, mely nemrégiben tanulmányozta az északi területek fejleszté­sének lehetőségeit. Emellett persze különle­ges gondot kell fordítani az itt letelepedettek életkörül­ményeire. A szélsőséges idő­járás például különleges megterhelést ró az emberi szervezetre. így az ő orvosi ellátásukra!, rendszeres el­lenőrzésükre a szokásosnál is nagyobb figyelmet fordíta­nak. A feladat nem könnyű, , hiszen nemcsak az állandó lakosokról kell gondoskodni: a Kola és a Csukcs félsziget közötti területen 200 ezerre tehető azoknak a geológusok­nak, olajbányászoknak, épí­tőmunkásoknak a száma, akik különböző expedíciók tagjaiként hosszabb-rövidebb kiküldetésben vannak. Mun­kájukat, csakúgy mint az állandóan itt élőkét, Szovjet- uniószerte nagyra becsülik, tudván, hogy nélkülük alig­ha élvezhetné az ország a föld mélyén rejlő természeti kin­csek áldásait. Ugyanazon hatásfokkal Nagyfeszültségű energia-átvitel Takarmánykészítés magyar technológiával A század kezdete óta foko­zatosan emelték a feszültsé­get azokon a légvezetékeken, melyeken az elektromos ener­giát nagy távolságokra to­vábbítják. Azonban a nagy erőművek generátorai is csak néhány kilovolt feszültségű elektromos energiát termel­nek. Így a távvezetékek ellá­tására a váltóáramot fel­transzformálják, és úgy to­vábbítják, majd a felhaszná­lás előtt 360, illetve 220 voltra letranszformálva vezetik be a hálózatba. Egy ideig 70 kilovoltot, vagy 110 kilovol- tot alkalmaztak a távvezeté­kekhez, majd azt 220, 330, 500, sőt 750 kilovoltra fokoz­ták. De manapság már 1150 kilovoltos távvezetékek is épülnek. A nagy távolságú elektro­mos energiaátvitelnél alkal­mazott feszültség állandó emelése egyrészt arra vezet­hető vissza, hogy egyre na­gyobb energiamennyiséget kell egyre nagyobb távra át­vinni, másrészt, egy egyszerű fizikai összefüggés játszik itt szerepet. Az elektromos tel­jesítmény az áramerősség és a feszültség szorzatával egyenlő. így a feszültség eme­lésével egyre nagyobb telje­sítmény vihető át anélkül, hogy az áramerősséget növel­ni kellene; erre viszont fel­tétlenül szükség van, mert az áramerősség növekedésével a vezeték ohmikus ellenállása folytán bekövetkező vesztesé­gek is növekednek. Az ener­giaátvitel főegyenletéből kö­vetkezik, hogy az energia- mennyiség, melyet egy bizo­nyos vezeték át tud vinni, az átviteli feszültség négyzetével arányban emelkedik,, vagyis például ugyanazon hatásfok­kal 700 kilovolttal nagyjából négyszer annyi energiát lehet továbbítani, mint 345 kilo­volttal. A vezetéki veszteség az áramerősség négyzetével arányosan növekszik. Ezért arra törekszenek, hogy az áramerősséget semmi esetre se növeljék, hanem az egyre nagyobb távvezetéki teljesít­mények ellenére is még csök­kentsék azáltal, hogy a fe­szültséget emelik. Azzal kezdődött minden, hogy Viktor Krivobokov, a doni Rogovszkij szovhoz igazgatója Magyarországon járt. Az egyik gazdaságban látta, hogyan készül takar­mány a darált kukoricából, ipari technológiával; alapo­san megismerkedett ennek az előnyeivel. Azóta a magyar eljárás bevezetésének úttörő­je. Az egy évvel ezelőtt, a kukorica konzerválásával kapcsolatos kísérlet jó ered­ménnyel végződött — a ser­téstenyésztésben az állatok súlygyarapodása megnőtt, emiatt a Rogovszkij szovhoz- ban az idén nyolcszor na­gyobb mennyiségű takar­mányt készítettek az új tech­nológiával. A Don mentén széles kör­ben terjed a magyar techno­lógia. A Rosztovi terület me­zőgazdasági hivatala körle­velet adott ki. amelyben részletesen leírják, nemcsak magát a technológiát, hanem konkrét javaslatokat is ad­nak a bevezetéséhez, és a gépkezelők anyagi érdekeltsé­gének növeléséhez. A kuko­rica feldolgozásához pedig magyar gyártmányú daráló­kat vásárolnak. T apasztalatcsere Jártam a terület egyik gaz­daságában. A „Lenin útja” kolhoz a sztyeppe közepén gazdálkodik. Itt kezdettől a szarvasmarha- és sertéste­nyésztéssel foglalkoznak, emiatt hatalmas földterülete­ken termesztenek kukoricát. Jártak ebben a kolhozban az AGROBER Vállalat ma­gyar szakemberei is, tapasz­talatokat cserélni. ... A kukoricacsövekkel megrakott billenős teher­autók egy nagy árok mellé állnak. Ennek egyik oldalát apróra darált világossárga massza tölti ki, amit egy traktorral döngölnek. A má­sik oldalon most kezdődik az árok megtöltése. Az őrlőgép monoton zúgását halljuk, amely könnyedén változtatja finom kukoricadarává a csö­veket. Ezt a keveréket ebben a formában tárolják az árok­ban, polietilén fólia alatt. A tápanyag vesztesége a mini­mumra csökken. Több hús — Ugyanolyan napi súly- gyarapodást szeretnénk elérni az állatoknál, mint a baráti ország állami gazdaságaiban — mondja Ivan Polujan, a kolhoz elnöke. — Az új tech­nológiának köszönhetően lé­nyegesen több húst terme­lünk. A szovjet és a magyar szakemberek még a kísérlet során több közös módosítást hajtottak végre a kukorica betakarítási folyamatában. Az eredeti eljárás szerint a még zöld csöveket a betaka­rítás során a földre szórták, nem használták fel. A szov­jet SZK—5-ös, Niva-kombáj- nok kiegészítő elemei lehető­vé tették ennek a zöld tömeg­nek az összegyűjtését és fel- használását silózáshoz. Másfél millió tonna kukorica Nyáron a Don menti Rosz- tovban rendeztek országos szemináriumot, amelyen a fi­gyelem középpontjában a korszerű technológiákkal tör­ténő takarmányelőkészítés problémái álltak. A szemi­náriumon részt vettek az Orosz Föderáció autonóm köztársaságainak miniszter- helyettesei, a területi és kör­zeti mezőgazdasági hivatalok vezetői, a takarmánygyártás gépesítésének szakemberei. A rosztoviak kezdeményezését, akik az elsők között kezdték meg a szakmai együttműkö­dést a magyar szakemberek­kel, beszámolójában nagyra értékelte Nyikolaj Poszpelov, az Orosz Föderáció mezőgaz­dasági miniszterhelyettese. Elmondta, hogy a közeljövő­ben az Orosz Föderáció gaz­daságaiban, a tervek szerint, másfél millió tonna kukori­cából készítenek takarmányt a magyar technológia alap­ján. PJOTR JASCSENKO ■ s Szép vonalvezetésű 500 kilovolt — 500 ezer volt — fe­szültségű távvezeték, amely a tengerszint feletti 3500 mé­ter magasságban épült a Szovjetunióban

Next

/
Oldalképek
Tartalom