Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-26 / 21. szám

( TOCNA \ 6 NÉPÚJSÁG 1985. január 26. I — Mondják, aki fiatalok­kal foglalkozik, fiatal ma­rad ... — Ennek igazolását ta­pasztaltam, '.váltam én ,is, az­zal .a pontosítással, hogy el­sősorban szellemileg marad fiatal az, aki az ifjúsággal állandó kontaktusban van, velük él. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért az egyetemi éveim után visz- szákeriiltem Gyünkre, az al­ma materembe, és a kollégi­umban főhivatású nevelő let­tem. Mellette nagy óraszám­ban tanítottam a gimnázi­umban. így reggel hattól este tízig a gyerekek között vol­tam. Ott éreztem a fiatalok­hoz való idomulást. I — Gyönk tehát a fiatalsá­got... — ... jelenti nekem? Ezt akarta kérdezni? ■ — Igen. — Külesden születtem, de iskoláimat Gyönkön végez­tem. A diákéveim után mint tanár, sikeres pedagógiai te­vékenységet könyvelhetek el Gyönk javára. Ott váltam az­zá, ami lettem. Ami érdekelt, azt ott meg tudtam valósíta­ni. Népművelőként — diplo­mám e szákra dS jogosít — szintén szép eredményeket értem el az ottani fiatalok­kal. A filmesztétika, az ama­tőr filmezés érdekelt, de volt néhány diákom, aki ugyancsak vonzott. Nagyon sok időt áldoztunk ezért. A honismereti munka felé tör­ténelem szakosként fordul­tam. Gyönk ennek kitűnő talaja volt. I — Itt készült tehát a taná­ri pályára Is? — A (tanítás végigkísért diákéveim alatt. Szívesen segítettem, korrepetáltam osztálytársaimat. Szerettem az ismereteimet átadni. Kö­zépiskolás korunkban a kol­légiumi csoportot én kérdez­tem ki a feladott leckék megtanulása ütán. Ennek el­lenére vegyész vagy fizikus pálya vonzott jobban. Had­mérnök lettem volna ta­lán ... A robbanóanyagok­kal folytatott kísérletek kü­lönös izgalomba hoztak. Egy ilyenre máig is emlékszem. Kormányos Antal tanár úr­ral egy eső utáni napon nem a régi helyünkön hajtottuk végre új kísérletünket, ha­nem : „Ne imönnytünk ki, gyé­rük, próbáljuk ki a magas­ugró gödörbe” — mondta a szegedi származású tanár úr. Annák rendje, módja szerint elhelyeztem la lombikot, gyújitózsinárt, és óriási deto­náció következett. A torna­teremben a felemás korlát­ról leesett egy fiú. Az igaz­gató kirohant. Amikor meg­látta a hatalmas (krátert, te­le üvegszilánkkal, azt pa­rancsolta, hogy egy rostával át kell szűrnöm az összes ho­mokot. I — Ez vette kedvét a vegyé­szeitől? — Nem. Azért ez nem volt olyan komoly dolog. Mindig szerettem olvasni. Szüleim csak annyit mondtak, hogy mivel jó tanuló vagyok, foly­tatnom kell a tanulást. Deb­recenbe kerültem. Ott egy szerencsés évfolyamban tel­tek az egyetemi évek. Ma is név szerint emlegetnek ben­nünket. I — Akkor most ön nevez­zen meg néhány diákot a volt tanítványai közül. — Erdős József, ő mező­gazdász lldtt, és a Balaton mellett, egy állami gazdaság vezetője. Dauíts János Moszk­vában katonai akadémián tanult... Károly látván le­véltáros lett... ö az egyik megszállottja volt a honis­meretnek, régészetnek. Az ilyen jellegű versenyeket mindig fölénnyel nyerte. | — Büntetett-e? — Űigy érzem, a tűrőké­pességem elég nagy. Ennek ellenére volt egy diáklány, akivel kétszer istniételltettem évet. Jó képességű gyerek volt, de a pótvizsgára sem készült fel kellően. Azóta Szegeden elvégezte az egész­ségügyi főiskolát, és egy ugyancsak volt tanítványom vette feleségül. Gyakran ka­pok tőlük köszönő és köszön­tő lapokat. Először azt hit­tem, csúfolódásnak szánják, de komolyan gondolták, és jó kapcsodat van közöttünk. I — Adott-e pofont? — A „makarenkólból” hármat. Ezekre a találkozó­kon mindig szeretettel emlé­keztetnek az „érintettek”. Ezek azok a fórumok, ahol az ember munkájáról — ami nehezen mérhető — már ön­zetlenül nyilatkoznak a diá­kok. A szaktanári munkáról Viszonylag gyakori, de az igazgatóiról különösen kevés az értékelő Információ. I — Ha egy tükörben szem­benéz magával, milyen igaz­gatót lát? Milyen a „diri”? — Nem készültem irányító pályára, (bár már (tizennégy éve csinálom. Olyan forga­lomirányító típus vagyak ... Remélem, kollégáim is úgy érzik, hagy hagyom őket dol­gozni. (Nem szeretek minden lépést meghatározni. Demok­ratikus vezetési stílust sze­retitek megvalósítani. I — Es az igazgató mögött álló diákokat milyennek lát­ja? — Hasonlítsam össze a gyönlkiéket a szekszárdiak­kal? | — Igen. — Aíz akkori diákjaim is szabadon gondolkodó, nyílt beszédű, őszinte, de a kö­töttségeket néheZen viselő gyerekek voltak. Más össze- tételűek voltak a gyönkiek. Ez abból az egyszerű tényből is adódott, hogy falusi kör­nyezetből jutottak a közép­iskolába. Bizonyos szempont­ból hátrányos helyzetből in­dultak. Ugyanakkor fogéko­nyak voltak minden szépre, jóra. Az új ismeretekért rop­pant hálásak voltak. A mai diákok tehetségesebbek, ke­vesebb hátránnyal, de keve­sebb tudásszomjjal is rendel­keznék. Kevésbé érdeklődők, és türelmetlenségük a kör­nyezet és a társaik iránt fo­kozottabb, mint az egykori diákoké. Felkészületleneb­bek a fegyelmezett munkára. — Ezt a felkészítést kinek kellene elvégezni? — A tudatos fegyelem ki­alakítása gondot jelent min­denütt, ezért közös feladata a családnak és az iskolának egyaránt, hagy később a munkahelyi gondot ez ne szaporítsa. A szabadság fo­galmán valamiféle .korlátok nélküliséget is értenek. Tud­juk jól, hagy nem erről van szó. A törvényes keretek be­tartása, az (alkalmazkodás nem .azonos a korlátozottság­gal. Sokat beszélünk a neve­lői tevékenység gátjairól. Az ismeretek halmaza növek­szik a tankönyvekben, túl- terheltekké lesznek a gyere­kek. Ez már alapja lehet a fegyelmezetlenségnek, türel­metlenségnek is. Súlyos problémát jelent az is, hogy az értelmes és gyors olvasás, a helyesírás készsége nem fejlődik kellő szintre, de a logikus gondolkodásé sem, annak ellenére, hogy az ál­talános iskola már ilyen irá­nyú tananyaggal dolgozik. A diákok egy része nem tanul meg tanúin!. I — Adjunk most receptet, egy jó tanulási módszert... — A gyerek otthon! készü­lésének az iskolában kell kezdődni. Itt kell megismer­ni .a következő órára feladott anyag lényegét. A tanári magyarázat (alapján ezt mondjuk vázlat formájában rögzíteni is kell. Otthon ez­zel a vázlattal kel! indítani a tanulást. Amikor így át­gondolja az órai eseménye­ket, akkor kell elővenni a tankönyvet. Ezután egy is­mételt végiggondolás és ... No természetesen embere vá­logatja ia módszeréket, hiszen a kialakításához önismeretre is szükség van. A logikai fel­dolgozás szisztémáit ki kell alakítani. Ezt úgy szoktam érzékeltetni, minit a kará­csonyfa-díszítést. Mi kell hozzá? Egy fenyőfa, ami rendelkezik (törzzsel, ágak­kal. Ez adott. Ez a logikai váz. .Erre kell akasztani a díszeket, ami a (tankönyv és egyéb forrás tananyagát je­lenti. Annyira díszítem, amennyire időm és energi­ám engedi, de a fának meg kell lennie. I — A pályaválasztás idősza­kában vagyunk. Ha válasz­tania kellene ismét, meyikre lépne? — Gyanítom, hogy megint ezt választanám, csak kicsit jobban tiltakoznék az ellen, hogy a konkrét pedagógusi munkakörömből kiemelje­nek. Nem arról van szó, hogy ezt nem szeretem, hanem úgy érzem, sikeresehb em­bernek könyvelném el ma­gam szaktanárként. — Az nem siker, hogy a szekszárdi Garay János Gimnázium igazgatója? — A pozíciót nem tartom annak. Jobban szeretem a kortfcrét pedagógus! munkát. I — A gimnázium pályára irányitó intézmény is. — Ez ia munkánk már az első osztályban elkezdődik, amikor kóstölgaitónak kíná­lunk egy-egy tárgyat. A fa­kultatív tantárgyválasztás pályairányt is jelent. Mate­matikát, fizikát az választ, aki műszaki egyetemre vagy főiskolára, esetleg a szaknak megfelelő pedagógiai pályá­ra akar lépni. A magyar- és történelemkedvelők jogi, bölcsészhallgatók lehetnek, vagy szintén pedagógusok. A konkrét pályaválasztásit ne­hezítik az évente változó szakpárok ia pedagóguskép­zésben. Ezekről csak a felső­fokú intézmények felvételi tájékoztatójából nagyon ké­sőn szerezhetünk tudomást. Az 1985-ös például még nem jelent meg. A pályaválasz­tást már nagyon korán meg kell kezdeni, hogy legyen célja a gyereknek. I — Önnek milyen céljai vannak? — Az igazgató! munka egyik szépségének tartom az iskola hagyományárnak fel­kutatását, ápolását. Sikerült az érettségi találkozók szer­vezését kezünkbe venni. Van egy vendégkönyvünk, amely­ben a megjelenítek neveit, la­kó- és munkahelyeit jegyez­zük. Ennek gyakorlati hasz­na is van. Ilyen találkozón kerültünk közelebbi kapcso­latba Kovács Győzővel, a Neumann János Számítógép- tudományi Társaság főtitká­rával. ö is Itt Végzett. Az is­kolákban meginduló számí­tógépes programokban az ő segítségével lépéselőnyre tet­tünk szert. Köszönetünket a Borsos Miklós készítette „Garay érem” átadásával fe­jeztük ki. Két évvel ezelőtt, 1983-ban született ez a ha­gyományápoló, -teremtő öt­let. Az emlékéremmel a ki­emelkedő teljesítményt fel­mutató diákokat, tanárokat és azokat jutalmazzuk, alkik az iskolánkért sokat tesznek. Az első érmet dr. Nádor Ni- kitits István a Budapesten élő szekszárdi öregdiákok klubjának szervezéséért kap­ta. A 87 esztendős főorvos, amikor megköszönte a pla­kettet, arról beszélt itt a diákjainknak, hogy ennek az országnak egy nagyon nagy kincse van. Ez pedig a fia­talság. Ha ezért a hazáért tenni akarnak, akkor a ben­nük levő tehetséget bontsák ki. E gondolát nevelő hatását a csenden lehetett mérni. Ezt adnám útraValóul saját gyermekeimnek is. A fiam az idén szerez üzemmérnöki diplomát, a lányom pedig ide jelentkezett gimnázium­ba. I — Egyik célja tehát a ha­gyományápolás. Másik? — A munkahelyen olyan légkör, szellem kialakítását szeretném elérni, amikor a tanár .nemcsak azért jön az iskolába, mert 8—9-ig órája van, hanem azért, mert itt találja azokat a kollégákat, akikkel szakmai és egyéb kérdésekben el tud beszél­getni. A diákok se morogva jöjjenek iskolába, hanem örömmel. A szünidőben is találjanak itt maguknak el­foglaltságot. (Mindig úgy lép­jenek be, hogy tudják: a Garay Gimnázámban vannak. Abban az intézetben, ahol már nagyon sokan, nagyon sokat kapták és sokat adtak át másoknak. Ha ez sikerül, akkor a mostani beosatásam eredményének tartanám. I — Köszönöm a beszélge­tést, és mint volt garays, kí­vánom, hogy igy legyen. DECSI KISS JÁNOS Múltunkból Tolna megye területén 1944. december 6-án elhall­gattak a második Világhábo­rú fegyverei. A 3. Ukrán Front csapaltai északra, északnyugatra előretörve el­hagyták megyénk területét, majd a december 20-án kez­dődött ostrommal szétzúzták a Margit-vanalalt. A megyé­ben megkezdődött a demok­ratikus újjáépítés. Létrejöt­tek a helyi — községi — rendfenntartó társadalmi szervezetek („polgárőrsé­gek”, „polgárt rendőrség”, „civil rendőrség” stb.). Ese­temként még az üzletek is kinyitottak, s megkezdődött az újjáépítés — mindenek­előtt a közút és vasút hely­reállítása (került napirendire. Ez a helyreállítás természe­tesen nem azonos az 1945— 1948-as újjáépítéssel, ezúttál csak annyi történt, hogy biz­tosítsa az út- és vasútháló­zat az utánpótlási vonalakat. Megkezdődött az ország ke­leti részéből Tolna megye területére áttelepített, átirá­nyított személyek, sőt intéz­mények visszafcöltözése is. Néhány iskolában megkez­dődött a tanítás. Néhány üzemiben a termelés is meg­indult, ott, ahol sikerült megmenteni az üzemi beren­dezéseket, és volt nyersanyag is. .Kezdett visszatérni az élet a megyébe. Az emberek azt hitték, megszűnt a veszély Tolna megyében. Ezt a meg­győződést az sem nagyon za­varta, hogy a német zuhanó- bombázó gépék esetenként néhány bambát ledobtak a településekre. Ezek a bom­bázások nem okoztak jelen­tős károkat. Ezt az alig megkezdett ki­bontakozást zavarta meg megyénkben a németek ja­nuári, harmadik ellentáma­dása. (A januári első ellen- támadásnak célja Dél-Du- nántúl visszavétele; a máso­dik ellentámadás a Buda­pesten rekedt német csapa­tok felmentése lett volna. Ezek a támadások összeom­lottak, nem érintették köz­vetlenül inegyéniket.) A har­madik ellentámadás január 18—25-e között zajlott le. A német hadvezetés minden korábbinál nagyobb erőt ve­tett be a Balaton—Székesfe­hérvár térségéből induló el­lentámadásban. Céljuk az volt, hogy kijussanak a Du­naíföldvár—Ounapentele— Adony térségében a Duná­hoz, kettészakítsák a 3. Uk­rán Front arcvonalát. Az el­lentámadásban részt vett a 4. SS páncélos hadtest, a Wi­king 5. SS páncélos hadosz­tály, a halálfejes 3. SS pán­célos hadosztály, a 23. pán­célos hadosztály, az 5. had­sereg közvetlen harckocsi­osztálya, egy gyalogos (had­osztály, négy önálló gyalo­gos dandár, valamint egy lovas dandár. Az ellentámadás 35 km-es induló sávjában arc vonal­kilométerenként 16—18 harc­kocsival és rohamlöveggel, több mint 35 löveggel és .ak­navetővel rendelkeztek. A tervezett áttörési pontokon ezeknek mintegy a kétszere­sével rendelkeztek. A szovjet hadvezetés a né­metek ilyen erejű ellentáma­dásával nem számolt. Ügy vélték, hogy az 1944. decem­beri, majd pedig a januári első és második ellentáma­dás kimerítette .a német se­regeket. A felderítés sem tudott ölyan adatokat szerez­ni, amelyek figyelmeztettek volna egy közeli ellentáma­dás tervéről. A váratlan ellentámadás számottevő, de mégis csak átmeneti sikert hozott a né­meteknek. Január 20-án a támadás elérte célját, a né­met Csapátok Dunaföldvár és Adony térségében elérték a Dunát, ketté szakították az arcvanalat. A betörés jobb szárnya — lényegében a Je- nő-vanal mentén —, Tolna megye északi határához kö­zel húzódott, sőt Simontor- nya és Ozora térségében is­mét megjelentek a korábban már ki vert seregek. Nehéz helyzetbe került a 3. Ukrán Front a Dunántú­lon. Tolbuhin marsall, aki ekkor Pa'kson tartózkodott (a frontparancsnokság szék­helye a későbbi rendőrkapi­tányság épületében volt), a kialakult helyzetet így jelle­mezte: „Az áttörés déli szár­nya nyitott volt, ezért a Ba­latontól délnyugatra és a Dráva menten védő 57. had­sereget, az 1. bolgár hadse­reget és a 12. jugoszláv had­testet a bekerítés veszélye fenyegette.” (A Tolna me­gyét felszabadító 4. gárda­hadsereg ekkor már Tata— Tatabánya—Komárom, Esz­tergom—Budapest térségében volt, és a német betörés bal- szárnyán csatározott, meg­akadályozva, hagy a néme­tek elérhessék Budapestet.) .Aiz esetleges szovjet visz- szavonulást .akadályozta, hogy a paksi téglagyárnál lévő — utánpótlást biztosító pontonhídat a vihar és a jég­zajlás elsodorta. A frontpa- rancsnokság is veszélyes helyzetbe (került. „A várost már megközelítettek az el­lenség páncélos felderítői. Őszintén szólva, a helyzet igen súlyossá vált.. Noha engedélyt kapott Tolbuhin az egész Dunántúl feladására — ezzel a lehető­séggel mem kívánt élni a frontparancsnoik. Döntésének helyességét a német hadve­zetés által elkövetett hiba is igazolta. Ugyanis a németek úgy .vélték, (hogy .a számukra kedvező hadiszerencsét ki­használva, elérhetik Buda­pestet. Ezért a támadó erők zömét a magyar főváros irá­nyába vetették be. Nem vet­ték észre, hogy déli irányban csak (minimális szovjet erők­kel állnak szemben, és eset­leg sikeres bekeritési akciót hajthatták volna végre. így azonban Tolbuhin időt nyert haderejének átcsoportosítá­sához. Jórészt a bolgár—ju­goszláv seregekre bízva a Dráva menti védelmi sza­kaszt, iaz 57. hadsereget, va­lamint az időközben szerve­zett 26. hadsereget a Duna­földvár—Oece—Simontor- nya—Ozora—Siófok terep- szakaszra vezényelte. Ezzel sikerült megbízható védelmi vonalat kiépíteni a német be­törés jabbszárnyán. A csapatok átirányításáról M. N. Sarohin, az 57. hadse­reg parancsnoka így emléke­zett meg: „... a jöbbszámy- ra dobtunk át két lövész hadosztályt és a 32. gépesí­tett dandárt, hogy részt ve­gyenek a védelemben a Ka­pos vonalán, nehogy az el­lenség csapást mérhessen az 57. hadsereg hátországára Mezőkomárom és Ozora fe­lől. Ugyanakkor Paks, Szek- szárd körzetében bevetettük a hadsereg tartalékát, hogy meggátolják az ellenség elő­retörését, s Mohács, Batina átkelőhely elfoglalását.” A németek a súlyos harcok­ban birtokba vett terepsza­kaszt nem tarthatnák (sokáig. A szovjet védelmi harcok, majd a január 27-én 'indult szovjet ellentámadás felőröl­te a német csapatok erejét, emberben és technikában sú­lyos veszteséget szenvedve, február 16-ára csaknem tel­jesen a január 18-i kiindulá­si helyre vetették vissza a fasiszta seregekét. A németek januári har­madik ellentámadása is ösz- szeomllott a Dunántúlon. Megyénkben folytatódhatott az új társadalmi rend kibon­takozása. Ezeket a viszony­lag békés körülményeket még márciusban rövid időre egy újabb ellentámadás za­varta meg. Erről majd már­ciusban emlékezünk meg. K. BALOG JÁNOS jw $TzOsi «»& g§? fii^ít^W'S^S í^JH^k Zentai András gimnáziumi igazgatóval

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom