Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-05 / 3. szám
1985. január 5. NÉPÚJSÁG 3 Iskola kóstolgató Van, de mégsem látható Bábel László harmadikos villamosgépszerelő tanuló kisebb korában talán százezerszer is hallotta, hogy „az áramhoz ne nyúlj!”. Hiába hallotta- és tiltották a konnektortól, meg a rádió belsejétől, ő is, mint sok millió kisgyerek, örök titoknak tartotta: hogyan is foghatná meg azt, ami nem látható. És ami nem látható — a gyerek szerint — az nincs is. Gyerekkorában nem, de szerencsére most már tudja, hogy az is van, ami nem látható. „Mert az elektromos áramot lehet kézzel is vizsgálni, de akkor meglepetést okoz” — mondja a bonyhád- varasdi diák, aki ezzel a mondattal már szakmája rejtelmeit ecseteli számomra. Indukció, mágneses kapcsolat, vasmag és rézdrót, ellenállás meg fázismérő ... A szakma kifejezései. Azt mondja, hogy csak azt írjam le: a villamosgépszerelők villanymotorokkal és transzformátorokkal , foglalkoznak. Ebből a két szóból úgy is érti mindenki, mi a feladatuk. Az indukciót és az ehhez hasonlókat megtanulta az embefia az általános iskolában. Azt elfelejti, hogy mi már régen elfelejtettük: mit is tanultunk a valamikori fizika órákon. „Olyan forrón eszik a kását”, hogy megtudom azt is: ebben a szakmában a matematika és a fizika a legfontosabb tantárgy. Ezt azért is kell „nyomatékkai” leírni, mert ismereteim szerint az „inastársadalomban” a matematika és a fizika úgymond „keserves kenyér”. Tanulják, tanulják, de nemszeretem módon. Bábel László pedig bizonygatja, hogy mitsem ér a szakmai tudás elméleti felkészülés nélkül. Mondja, hogy kalapácsot reszelni — minden elsős ezzel kezdi a vasasszakma tanulását — soksok méréssel is lehet. De, egy .villanymotor tekercseléséhez csak akkor foghat az ember, ha előtte tökéletesen kiszámította: milyen vastagságú rézdrót kell és mennyi legyen a tekercsszám. Ha ezt elmulasztja, akkor az a villanymotor mindent fog csinálni, csak forogni nem. És mint tudjuk, a villanymotor tengelye azért van, hogy forogjon ... Hát ennyit erről a szakmáról. Bábel László szerint egyszerű a dolog. Neki köny- nyű: már három éve tanulja a szakmát... H. J. — G. K. Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát Párttaggyíílés a borászati alapszervezetben A héten megyénk pártalapszervezeteiben is megkezdődtek a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit megvitató, titkár-, vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlések. Az elsők között tartotta taggyűlését a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát borászati részlegében dolgozó kommunistákat összefogó pártszervezet. Az eddigihez képest csökkent létszámmal. Mert nemcsak a gazdaság egészében történt változás azzal, hogy az állami gazdaság mező- gazdasági kombináttá alakult. Előzőleg is történtek átszervezések. Míg korábban egy vertikumot képezett a szőlészet és borászat, tavaly a szőlészet egyes üzemegységei a kerületekhez kerültek, célszerűbbnek látszott — jobban megoldható az irányítás, a munkaerő és a ter- melőeszközök gyakran szükséges átcsoportosítása, javítható a gépek kihasználása —, ha a szőlészet mindenütt a területhez tartozik. A beszámoló taggyűlést még együtt tartotta az „SZBV” szőlészeti-borászati vertikum — alapszervezetének tagsága, utána az „átcsatolt” szőlészet kommunistái átjelentkeztek az ■ ottani alapszervezetekhez. Elkerült innen a titkár is, , maradt két vezetőségi tag, a korábbi huszonhétből tizenhárom párttag az aHapszervezetben, amely a borászati üzemekben — Pakstól Bátaszákig — dolgozó kommunistákat fogja össze. A tizenháromból tizenket- ten jelentek meg a taggyűlésen, az tehát — mint az elnöklő Récsei János megállapította, határozatképes volt. A napirend ismertetése és a jegyzőkönyvvezető megválasztása után Kovács Ferenc szervező titkár tartott vitaindítót, ismertette a Központi Bizottság irányelveit. Mint elmondta, az irányelvekkel foglalkoztak pártcsoport-értekezleteken, és van mondanivalója a párttagságnak a kongresszusi dokumentummal kapcsolatban. A vitában több észrevétel, javaslat hangzott el. Az általános vélemény: a Központi Bizottság irányelvei mélyrehatóan és sokoldalúan elemzik államunk, társadalmunk fejlődését, a párt tevékenységét és reálisan jelöli ki feladatainkat, az irányelvekkel a pártszervezet tagsága egyetért. Maurer Mihályné művezető, szocialista brigádvezető többek közt elmondta, nagyon helyesek azok a megállapítások és megjelölt tennivalók, amelyeket a társadalom különböző rétegeivel kapcsolatban tartalmaznak az irányelvek, mint a szövetségi, a nő- és ifjúságpolitika, azonban az irányelvekben is és a gyakorlatban is nagyobb figyelmet kellene fordítani a 40—60 éves korosztályokra. Ügy tűnik, ők kissé kiesnek a látókörből, pedig az eddigi eredményeinkért folyó küzdelemben oroszlánrészük volt. Többet kellene tenni a szocialista demokrácia fejlesztéséért. E téren mintha az utóbbi egy-két évben el- kényelmesedtünk volna. Keveset beszélünk a kiemelkedő eredményekről és a hibákról egyaránt, sokakban él a „hallgatni arany” felfogás. A gazdasági munkáról szólva elmondta, hogy a jövedelemtermelő képesség fokozása, a gazdaságosság és a minőség javítása korszerű technológiákat követel és örvendetes, hogy az irányelvek szerint is növekednie kell a beruházásokra fordított összegeknek. Módos Ernő, a kombinát gesztorságával működő szőlőtermelő és borászati társaság ügyvezető igazgatója is szólt a munkahelyi demokráciáról. — Fejlesztése az irányelvek szerint fontos feladat. Azt kell elérrti, hogy a mindennapos munka részévé váljék. Elérni, hogy az embereknek, ha észrevételük, ja- vaslatuík van, ne várják meg a fórumókat, hanem azonnal szóljanak és kapjanak választ, észrevételüket kövesse intézkedés. El kell jutni odáig, hogy a dolgozó ne csak a maga szűk munka- területét lássa, hanem azon túlmenően az egész egység, ágazat és gazdaság működését, abba beleágyazva jobb munkát tud végezni munkahelyén is. Az irányelveknek a II. fejezet 4. pontjában — amely az ifjúsággal foglalkozik — talán nem lenne felesleges megfogalmazni az idősebbek példamutató magatartásának, munkájának fontosságát. A szüret idején sök fiatalt, diákot foglalkoztatnak és munkájukra, magatartásukra, nevelésükre nagymértékben hat nemcsak ellátásuk, a munkaszervezés, hanem az is, hogy milyen példát látnak az idősebbektől. Foglalkozott Módos Ernő is a jövedelmezőséggel, azzal, hogy az ágazat eredményessége a jó munka következménye és így az is, hogy az országos átlagnál nagyobb arányú bér- fejlesztést sikerült, elérni. Ám vannak még munkaterületek, ahol nincs kimerítve minden tartalék. Az irányelvek nagyon helyesen, felhívja a figyelmet az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek társulásaira, arra, hogy ezek „továbbra is biztosítsák a gazdasági és a szellemi erők célszerűbb konvertálását, a fejlesztési források ésszerű áramlását”. Az ő társulásuk fiatal, 83- ban alakult, de e rövid idő alatt is sikerült hatvanmillió forintot összehozni beruházásokra, a tároló- és fel- dolgozóka pacit ás jelentős növelésére. Kovács Ferenc összefoglalta a vitát, majd a taggyűlés egyhangú szavazással fogadta el az előterjesztést és a vitában elhangzottakat. Ezután a jelölő bizottság elnöke, Ács József tette meg a bizottság javaslatát, amely az alapszervezet valamennyi tagjával történt beszélgetés után készült el. Alapos munkát végzett a bizottság, mindenki egyetértett javaslatával. Titkos szavazással, ellen- szavazat nélkül választották meg az alapszervezet titkárának Maurer Mihálynét, vezetőségi tagnak Kovács Ferencet és Kanczler István- nét. Megválasztották a hat küldöttet a hónap második felében tartandó, üzemi küldöttértekezletre — amelyen majd a pártvezetőség számol be ötéves tevékenységéről, megválasztják a titkárt, a vezetőséget és a városi párt- értekezlet küldötteit. J. J. HÍRRŐL Az 1985. évi első kurta munkahetet magunk mögött tudjuk. Milyen volt ez az első hét, hogyan kezdtük a munkás évet, ezt még nem lehet összegezni, hiszen az ilyen ünnep utáni napok nem teljes értékűek, még ha bármily gondosan is készültünk rá. Éppen ezért most nincsen arra mód, hogy napról napra a hírek-események továbbgondolását végezzük el, a krónikás ezért új formát választ e publicisztikai írás összeállítása során. Az emberről lesz az alábbiakban szó, arról, aki szorgalmasan dolgozik, arról, aki hanyag, akinek nincsen tartása, s végül a feladatainkról, a kötelességeinkről és a mindennapi dolgainkról. A tartás Nagyon kedvemre való ember a berepülő pilóta. Olvasom szép nyilatkozatát hivatásáról, arról a tartásról, amely ennek a huszonhét éves embernek természetes, s anélkül nem is tudja életét elképzelni, hogy ne pontos, családszerető, munkájának élő ember legyen. Büszke a hivatására, eredményére. S milyen sok ilyen fiatalemberünk van! Nézzük csak például azt a sorozatunkat, amelyben fiatalok vallanak leendő hivatásukról, amelyet most kóstolgatnak. És ismerek olyan embereket, akik nem kevesen vannak, de igencsak arról ismertek, hogy szeretnek dolgozni. Az építőipari vállalatnál volt dolgom, az első munkanap, s nem az fogott meg, hogy mindenki ott volt a helyén, ez egyfajta munkafegyelmi kérdés. Más az, amikor a főművezető azt mondta, hogy szívesen, munkára éhesen jöttek az emberek dolgozni. Hangverseny a szekszárdi Művészetek Házában Mert amint példásan szórakoztunk, töltöttük családi körben a békés ünnepeket, úgy az ember vágyik abba a közösségbe vissza, amelyik második családja. A tartás, az emberi mivoltát meghatározó munka, ennek tisztes elvégzése tehát jellemző ránk. Vannak persze kivételek, talán nem is kevesen. Itt van példának okáért a sok-sok ünnep alatt bekövetkezett szerencsétlenségek sorozata. Tudom, hogy a megyében közel ötven kisdiákot ért különféle baleset — a csúszós utak miatt is. És az. emberi felelőtlenség okaként is. Például amilyen tisztességes munkát végeztek az utat tisztán tartók a megye közútjain, olyan hanyagul a háztulajdonosok a városokban, községekben. Nem azért mondom ezeket, mert két közeli ismerősöm gyermekei is szerencsétlenül jártaik. Az egyik elcsúszott a sóval, hamuval, homokkal fel nem szórt járdán, a másik pedig számkázás közben fennakadt egy olyan dróton, amelyik oszlopból lógott ki — nem szabályosan kötötték el a földelésre szolgáló vezetéket... És ott vannak azok a halottak, akiket már nem lehet megkérdezni, miért nem az útviszonyoknak megfelelően vezették járművüket ... Borzalmas haláluk volt, a hóeke gyűrte maga alá' őket... A feladat Ez a hét volt az értekezletek hete. Most kezdtek tárgyalni arról, hogy az előzetesen elkészített intézkedési tervekből kire mennyi tennivaló jut. Feladataink bőségesen lesznek. A közelmúltban, tehát az ünnepek idején olvashattuk lapunkban a népgazdaság múlt évi értékelését, és az idei tervek vázlatát. Közöltük, hogy az egyénre milyen feladatok várnak — általában. A konkrét tennivalók tehát, hogy a búzatermesztési ágazatnak mennyire kell ügyelni majd a vetésre, védeni időtől, egyéb kártevőtől; hogy a szabászatban az asszonyoknak mennyire oda kell majd figyelni, hogy a rendelkezésre adott kelméből a lehető legjobban gazdálkodjanak; Hőgyészröl az év első napjaiban nyolcvan vagon búzát küldtek exportra, uszályokba rakták hogy a húsipari termék minősége tovább javuljon, hogy a zacskós tej ne nyolc és fél' deci legyen, hanem egy liter — a mi feladatunk, az ország népéé, megyénk dolgozóié. Kezdődtek s még tartanak az üzemekben, hivatalokban a párttagok, alapszervezetek munkáját értékelő gyűlések. Kritikus légkör, elemző munka, nagy-nagy felelősségérzet hatja át ezeket a munkaértekezleteket. S itt ugyancsak — olvashattuk az elmúlt napokban több írásunkban — a személyre szóló feladatokat is meghatározzák, a pártmunkában elsősorban, és a termelés területére vonatkozóan. A kötelesség Mindenekelőtt a helytállás a nehezebb körülmények között és az olyan viszonyok közepette a kommunistáknak, a szocialista brigádoknak példát kell mutatniuk. S ez a kötelesség önként vállalt. Hírt adtunk olyan emberekről éppen az ünnepi lapokban, akik természetes emberi tulajdonságuknak tartják a kötelességérzetet. Konkrét a kötelessége a vezetőnek, a munkásnak. Az ember, aki dolgozik, tudja, hogy mögötte áll a család, amelyet el kell tartani — a munkával, a tisztességes munkával keresett pénzből. Az országgyűlésen is a kötelességek, feladatok megerősítését hallhattuk, szintúgy a megyei pártbizottság összegzéséből. Arról van szó, hogy kötelességünk jobban dolgozni. Elért vívmányaink nem eshetnek vissza. Ezt a szintet tartani kötelességünk. S ennek forrása az emberi öntudat, a kötelességérzet, a jól végzett munka, de a mindennapi munka mellett a tisztességben való élés ugyancsak követelmény. Mindenki dolga Ebből következik, hogy a munka mellett az ember tisztességesen akar élni. Munka után pihenésre, hobbira van szükség. Könyvek olvasására — milyen sok jó könyv jelent meg a karácsonyi vásárlások idején! —, színházba... És ez mindjárt eszembe juttatja a megyében folyó kultúrpolitikai munkát is. Gondolok itt például a megyei művelődési központra, a kölesdi képtárra, a dombóvári országos hírűvé vált kezdeményezésekre, és a szekszárdi Művészetek Házára ... E tárgyi feltételek persze a további feladataink megvalósítását is könnyítik, segítik. Ha tehát végigfutjuk a fentiek alapján az ünnepek alatt s után történtek listáját — mert azért volt ám esemény bőven —, az embert állítva a történések középpontjába, egyben a kedvező politikai légkörre is utalunk. S e tényről szólni is kötelességünk. Hazánkban az idén olyan jelentős esemény cselekvő részesei leszünk, mint a párt kongresszusa, ami nemcsak a párt belső ügye. Hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulóját megünnepelni ugyancsak népi, nemzeti ügy... PÁLKOVÁCS JENŐ A szekszárdi termelőszövetkezetben e héten is metszették a szőlőt
