Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-21 / 16. szám
I m i m mmMfflmmmmmm, rnammmmmmmmmmmmmmmmmmm mmmmmmmmmmmmm AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXV. évfolyam, 16. szám. ARA: 1,80 Ft 1985. január 21., hétfő Mai számunkból A pártszervezetek MUNKATERVEI (3. old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) BEK-ELÖDÖNTÖ VITKOVICÉN (6. old.) VARIÁCIÓK A BOLDOGULÁSRA (3. old.) Árak és jövedelmek Aligha van az országban olyan bérből és fizetésből élő ember, aki örömmel fogadta a januári központi áremelések hírét. Talán még az árszákéntők sem kivételek e szabály alól, akik — a kormányzat útmutatásainak eleget téve — részletesen kidolgozták, s a vezető fórumok elé tárták az árrendezések tervét. Más kérdési hogy ők — közgaszdászok lévén — sokaknál jobban tudják, hogy nem az óhajok függvénye az ár- szint-kérdés. Az élet már megtanított bennünket arra, hogy az árügyekben sem lehet struccpolitikát folytatni, hiszen az az ország, amely megkísérli, hogy az árakat tartósan eltérítse a valódi értékektől, hovatovább lehetetlen helyzetbe kerül. Mivel az árak nem a tényleges ráfordításokat tükrözik, egyre körülményesebbé válik, mind jobban elszakad a valóság talajától a népgazdasági, illetve vállalati tervezés, a kalkuláció; és társadalmi méretű pazarlás üti fel a fejét. Hogy a legkézenfekvőbb példát említsük, gondoljunk csak arrat hogyan bántak nálunk néhány éve még a kenyérrel! Tanulságos külföldi példák igazolják, hogy az élet, a gazdasági élet törvényszerűségei előbb-utóbb kikényszerítik a valóságos árviszonyokat. Ezért jobb az évenkénti kisebb — bár még mindig nem jelentéktelen — áremelésekkel haladni a valóságos értékviszonyok, az értékarányos árrendszer kialakítása felé. Ennek vagyunk tanúi most is. Felületesen szemlélve, az idei központi áremelés is olyan, mint amelyeket az elmúlt esztendőkben átéltünk: az év elejére időzítették. Ám aki egy kicsit jobban elmélyed az ország gazdasági helyzetét elemző dokumentumokban, mindenekelőtt a párt Központi Bizottsága december 4-i üléséről szóló közleményben, az meggyőződhet arról, hogy az 1985-ös év esélyei, lehetőségei több vonatkozásban eltérnek a megszokottól. Hogy a legfontosabbal kezdjük: a legnehezebb időszakon már túl vagyunk. Bár az ország külgazdasági egyensúlya még törékeny, színvonalasabb gazdálkodást és jobb munkát feltételezve azért már arra is futja az erőnkből, hogy a gazdasági növekedés üteme — ha aránylag szerény mértékben is — élénküljön. Ez az esélyt, lehetőség szorosan összefügg a másik új vonással is: ugyancsak a jobb munkát és színvonalasabb gazdálkodást feltételezve — ezt mindig hangsúlyozni kell, még ha ismétlésnek látszik is — ebben az évben már elérhető, hogy ne csökkenjen tovább a beruházások mértéke és — ami a jelen áremelés idején különösen fontos — a dolgozók reálbére. Erről is egyértelműen szól a KB már említett közleménye, amikor leszögezi: a fogyasztói árszínvonal legfeljebb 7 százalékkal növekedhet, ebből 3 százalékkal az alapvető fogyasztási cikkek, szolgáltatások ára. „A teljesítmény tervezett javulása esetén — a bér- és keresetszabályozás, a bérpolitikai intézkedések és a bérpreferenciák együttes hatására — a keresetek átlagosan 7—7,5 százalékkal emelkedhetnek.” Amint tudjuk, a legtöbb üzemben már megkezdődtek a bérfejlesztési kalkulációk, a Taurus például 8 százalékra gondol, a MÁV úgyszintén. Itt kell megjegyezni, hogy lesznek olyan — a versenyszférába tartozó — cégek is, amelyek nem tudnak majd 7—7,5 százalékot fizetni, de azért az elhibázott gazdálkodásukat okolhatják elsősorban. Űj vonás az is, hogy az idei központi áremelések meglehetősen kiterjedt jövedelempolitikai intézkedésekkel párosulnak. (Ezért nem igazságos csak az áremelésekre figyelni, hiszen az ár- és jövedelempolitika szorosan összetartozó fogalmak.) Az idei jöve- deleínpolitikai intézkedések — az 5—10 évvel ezelőtti gyakorlattól eltérően — nem standardizálnak. Tehát nem azt mondják, hogy mindenki kap tegyük fel 200 forint „fájdalomdíjat” a fizetése mellé, hanem rétegenként differenciálnak. Aki elolvassa a nyugdíjak, a családi pótlékok, a GYES, az anyasági segélyek összegének növekedéséről, kiterjesztéséről szóló közleményeket, az meggyőződhet arról: enyhíteni akarnak a nehezebb helyzetben lévők sorsán. Igaz, hogy nem tudnak annyit könnyíteni, mint szeretnének, de azért érezhető, érzékelkelhető segítség ez. Sok kérdés jut ilyenkor áz emberek eszébe, az is például, hogy meddig kell számítani még ilyen mértékű, vagyis 7 százalék körüli áremelésre? A múlt esztendő végén kérdeztük meg erről Sz'ikszay Béla államtitkárt, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökét, aki elmondotta, hogy még ebben az évtizedben, nagyobbrészt az elkövetkező 2—3 évben be kell fejezni az értékarányos árrendszer kialakítását. De már most arra törekszik a kormányzat, hogy az évi árszintemelkedés 3—4 százalék felé közeledjék. Ehhez már jobban hozzá lehetne kötni az anyagi ösztönzést, a 6—8 százalékos jövedelemnövekedést, az élet- színvonal érzékelhető emelkedését. Egy újabb kérdés az is, van-e biztosíték arra, hogy nem haladjuk meg a tervezett 7 százalékot, hiszen az inflációs nyomás igen erős. Ez valóban így van. De — amint minden újságolvasó megtudhatta — még a múlt év végén fogadta el az országgyűlés a tisztességtelen gazdálkodásról szóló törvényt. Erősödött, színvonalasabb lett az árellenőrzés, korszerűbbé vált a piacfelügyelet, mint azelőtt. Amint a zöldség- és gyümölcsárak vámszedői elleni határozottabb fellépések bizonyítják, kordában tartható a spekuláció. A legfőbb garancia persze a jobb munka, a színvonalasabb gazdálkodás, mert csak az hoz létre új és elosztható értéket. Magyar László Havasi Ferenc felszólalása a komáromi munkásőrök egységgynlésén A kommunista mártír, Nédermann Ferenc nevét viselő komáromi munkásőregy- ség szombaton ünnepi gyűlést tartott az Almásfüzitői Timföldgyárban; annál a nagyvállalatnál, amelynek dolgozó kollektívájától kapták csapatzászlójukat a szocialista háza fegyveres védelmére 1957 februárjában szerveződött egység munkásőrei. Ennek a kollektívának a személyi állománya — amelynek többsége fizikai munkás — jelenleg 46 munkahelyen dolgozik, zömmel a Komáromi Kőolajipari Vállalatnál, az Ácsi Cukorgyárban, az Almásfüzitői Timföldgyárban, a Komáromi Állami Gazdaságban, a Bábolnai Mező- gazdasági Kombinátban. Az egységgyűlésen Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Munkásőrség országos parancsnoka is köszöntötte a résztvevőket, s kitüntetéseket adott át kiemelkedő érdemeik elismeréseként számos munkásőrnek. Részt vett és felszólalt az egységgyűlésen Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Üdvözölte a Központi Bizottság és személyesen Kádár János nevében, valamint a kormány részéről a komáromi munkásőrölket és társaikat mindenütt az országban. Gratulált azoknak, akik az elmúlt esztendőben végzett munfkásőri tevékenységükért kitüntetést kaptak, illetve derekas'an helytálltak a felkészülésben, a kiképzésben és most méltóvá váltak arra, hogy a munkásőrség tagjai sorába léphessenek. Sokan valnnak (ilyenek -y- mondta —, nemcsak Komé- romban, hanem Budapesten, az ország minden részén. Dicséret illeti a Munkásőrség Országos Parancsnokságát is, amely az elmúlt években is eredményesen irányította a felkészülést, a gyakorlatokat és a munkát. Szóit arról is a Központi Bizottság titkára, hogy a mostani mérlegkészítés, a 'különféle gazdasági területekéhez hasonló zárszámadás a munkásőrségnél arról tanúskodik: nemcsak a fegyveres szolgálatban, hanem az építőmünkában is helytálltak, kiemelkedően dolgoztak a testület tagjai, akik egyébként a mostani nagy hideg elleni küzdelemből is — a vasútnál, a bányászatban, a kőolaj, a földgáz kitermelésében, az üzemanyag-kereskedelemben — derekasan kiveszik a részüket. Havasi Ferenc a továbbiakban hangsúlyozta, hogy lényegében elértük azokat a célokat, amelyeket a Központi Bizottság és a kormány kitűzött az elmúlt esztendőre. Gazdaságunk úgy alakult és fejlődött, ahogyan a tervben meghatároztuk, sőt — valamennyiünk örömére — egy kissé jobban is. 1978 óta nem volt olyan esztendő Magyarországon, miint a tavalyi, amikor három százalékkal nőtt a nemzeti jövedelem, hasonlóan az ipar teljesítménye, 2,5—3 százalékkal a mezőgazdaság termelése. Külkereskedelmi forgalmunkban több minit 600 millió dollár aktívumot tudtunk elérni, a szocialista országokba irányuló forgalmunkat pedig a korábbinál kiegyenlítettebben teljesítettük. Megalapozottan állítottuk tehát össze — figyelembe véve tarvalyi eredményeinket is — az 1985-ös tervet. A vállalatoknál — ahol most folyik a helyi feladatok számbavétele — érzik, megértették: az országos elképzeléseinknek megfelelően, az idén élénkíteni kell a termelést, a gazdaság előrehaladását, fejlődését, hiszen ez a forrása annak, hogy tovább tudjuk javítani általános helyzetünket is. — Kétségtelen, hogy ezekben .a napokban egy kicsit keserűbb a szánk íze — mondatta Havasi Ferenc. — Most kerültek nyilvánosságra az árakkal, a bérfejlesztésekkel kapcsolatos intézkedések, amelyeket azonban az egyidejűleg elhatározott szociálpolitikai intézkedésekkel együtt kell értelmezni. Érthető, normális dolog, hogy most mindenki azzal számol, • mennyivel kerül többe az élet, kevésbé figyelnek az emiberék azokra az intézkedésekre, amelyek a „kieséséket” pótolják, vagy legalábbis arra hivatottak, hogy valamelyest ellentételezzék. Mindamellett meg kell mondani: senki nem jókedvében hoz ilyen intézkedéseket. Ezek tulajdonképpen szükség- és kényszerkörülmények szülte intézkedések! És senkitől nem lehet zdkon venni, ha mindjárt az első napokban nem száméi 'azzál, hogy ez az 1985-ös esztendő lesz az az év, laimikor összességében, társadalmi méretekben megállítjuk a reálbérek csökkenését. Ennék nem most, inkább majd az év második felében érződik a hatása. Nem lesz egyetlen olyan család sem — akár a bérfejlesztések, akár a szociálpolitikai, népesedéspolitikai intézkedések szempontjából —, amely ne érezné, hogy rá is kiterjed a kormányzat figyelme. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a mostani intézkedésekkel társadalmilag elvont mintegy 36 milliárd forint ellenében a kormányzat — különböző címeken — körülbelül 50 milliárd forintot juttat vissza az állampolgároknak. Mindamellett: az árak emelkedésékor senkitől nem lehet elvárni lelkes egyetértést. (Folytatás a 2. oldalon) Ügyeleti körkép — az ügyeletekről Valamelyest enyhült az idő a hét végén, a megye településeinek többségében —5 Cclsius-fok körüli hőmérsékletet mértek. Szombaton és vasárnap folyamatosan tartott az ügyelet a mentőknél, a nagyobb települések gyógyszertáraiban, ügyeletet tartottak a DÉDÁSZ-nál, a vízügynél, a távfűtőműveknél, s sok dolguk akadt a háztartási gépeket, televíziókat és gépjármüveket javító kisiparosoknak is. Vízmű Csőtörés Szekszárdon, a Kölcsey lakótelepen A Vízmű ügyeletére szombaton reggeli órákban érkezett a bejelentés: Szekszárdon a Kölcsey lakótelepen csőtörést észleltek. Mint az ügyeletes szerelők kiderítettek, a fagy miatt az ivóvíz- hálózatban keletkezett a törés, a 100-as azbesztcement nyomócsőből egy 20—30 centiméteres darab letörött a talaj felszíne alatt 2 méter mélyen. Az ivóvíz a talaj- felszín fölött tört utat magának. Az ügyéletes szerelők a hibát délután 14 óra 50 percre hárították el, ezt követően az ivóvízellátás zavartalan volt. Vasárnap három helyről jelentettek szennyvízdugulást. Mint minden alkalommal, most is értesítették a Vízmű vezető ügyeletését, aki a helyszínen megszemlélte a hibát, s az ügyeletes szerelők azonnal kijavították. DÉDÁSZ A DÉDÁSZ ügyeletes szerelője vasárnap József- pusztáról kapott hívást, ahol túlterhelés miatt kiolvadt a primér biztosíték a transzformátorházban. Hasonló meghibásodás miatt vonultak ki vasárnap Alsónánára a szakemberek, ahol a falu egy részében csökkentett feszültséggel égtek a villanyok, működtek a berendezések 11 óra 10-től 11.40-ig. Üzemzavarról érkezett bejelentés a dombóvár—hőgyészi vonalról, vasárnap a déli órákban Gyulajon, Kurdon és Csib- rákon nem volt villany. Az üzemzavart — minthogy az két óra múltán megszűnt — valószínű úgynevezett „múló jellegű” hiba okozta, feltételezhető, hogy az erdőn átvonuló vezetékre faág esett és ez okozhatott zárlatot. Schatz Márton villanyszerelő, a DÉDÁSZ ügyeletese vasárnap reggel hét órakor Józsefpusztára indul Autómentő Pénteki lapunk szerint Pakson tart ügyeletet Tyu- Ikos Gyula autómentő. Segítségét lehet kérni CB-n és a lakásán. Az összeköttetés megteremtésében a közismerten segítőkész CB-sek közreműkö - dését kértük. A kapcsolat a taxiközponton keresztül a 28230-as közvetítésével létrejött. Első kérdésünk Tyukos Gyulához: „Tartott-e ügyeletet a hét végén?” A közvetítő tolmácsolta a választ: „Igen, de nem volt ezen a hétvégén egyetlen hívás sem. Kint voltam a Biritó jegén tartott autóversenyen.” — Más hétvégeken akadt munkája? * — Az időjárás függvényében. Amikor esős, havas, csúszós az út, 4—5 kocsit kell elvontatni. Száraz időben egy-két hívás akad. — Ha már kapcsolatban vagyok a Népújsággal, lenne egy kérésem — közvetít a 28230-as. — Javítsák ki a címemet és a hívószámot. — Szívesen. — Tyukos Gyula, Paks, Kosár utca 22. CB hívószám: USB 28481. — Szeretném a 28230-as- nak megköszönni a segítséget. — Boros Dezső vagyok, a CB-klub titkára. Gyógyszertárak A szekszárdi 11/1-es számú gyógyszertárat — az előző hét végétől eltérően — most kevesebben keresték fel vasárnap. Így a forgalom is jócskán elmarad az előzőekhez viszonyítva. Maripent, Sumetrolint, Paxirasolt vittek leginkább az ügyeletet felkeresők. „Régi szokás” szerint ismételhető — hét közben is kiváltható — receptekkel is jelentkeztek az ügyeletesnél. A bonyhádi 11/7. számú gyógyszertár a megszokott hétvégi forgalmat bonyolította le vasárnap. Egy „friss” recepttel Bátaapátiból keres- (Folytatás a 2. oldalon.)
