Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-19 / 15. szám
1985. január 19. Az idei esztendő legrangosabb hazai sporteseményére, a budapesti Európa- bajnokságra készülnek az ökölvívók. Magyar István is, aki negyedik éve versenyez a Paksi SE színeiben. A Pécsi VSK-ból igazolt át a Duna-partiak szakosztályába. Tehetsége, eredményei alapján élvezi Papp László kapitány bizalmát, tagja a válogatottnak. A téli felkészülés dandárjában, éppen két edzőtáborozás közötti rövid szünetben beszéltünk vele telefonon. — Mikor érkezett haza az NSZK-beli edzőtáborozásról? — Csütörtököm este, de ma, pénteken délelőtt már ismét utazom. Ezúttal klubtársaim, Erős Lajos társaságában indulok Budapestre, a válogatott keretének egyhetes edzőtáborába. A „főhadiszálilós” Kosárlabda NB I Ismét lehet szurkolni! Ma ismét hazai pályán mérkőzik a Szekszárdi Dózsa kosárlabdacsapata. Ezenkívül több azonosságot már nem is találunk az elmúlt hét; mérkőzéssel. Hiszen akkor előzietesképpen azt mondhattuk, tisztességes helytállás már a 30—35 pontos vereség is. Nos, ha most reálisan nézzük, akkor a dózsás lányok számára — bár nem akarunk fölösleges terhet rakni a vállükra — ez az utolsó nyerési lehetőség. Ezt már csak nehezebb mérkőzések követik. Nem mintha ezen a találkozón nem a bajnokság ötödik helyén álló PVSK lenne az esélyes. Legutóbb hazafi pályán a SZEOL AK-ot több minit 30 ponttal verték. Ezen a mérkőzésen ott volt ellenfélnézőben Vertetics István is. — Amit az ott tapasztaltakból leszűrtem, az az, hogy a lepattanó labdák megszer- zsében kell kimagaslót nyújtani. Négy magas és egy alacsony felállásban játszanak a pécsiek. Ezért aztán nagy előnyöket élveznek a lepattanó labdák megszerzésében. A szegediek ellen is szinte gátlástalanul dobálták el távolról a labdáikat, bízva abban, hogyha nem sikerül, még akkor is náluk marad. Számításuk jobbára be is jött, hiszen volt amikor 4—5. kísérletre sikerült betalálniuk a gyűrűbe. Azért, hogy ne csak a lepattanókért való harcban dőljön el a mérkőzés, hajtós, sokmozgásos játékkal akarjuk kifárasztani vendégeink kulcsjátékosait, másrészt megpróbáljuk távol tartani őket a palánktól. Azt az elszánt játékot szeretnénk fölytatni, amit a Tungsram SC ellen is mutattunk. És azzal bátorítjuk magunkat, hogy a PVSK mégsem a bajnok Tungsram. NÉPÚJSÁG 13 Az ökölvívó EB-re készül Válogatottk e r e t-tago k Telefoninterjú Magyar Istvánnal a Stadion Szállóban lesz, míg az edzéseket a Jégszínházban végezzük. — Kanyarodjunk vissza a henoesi táborozáshoz. Hogy teltek odakint a napok? — Nagyon kemény munkával készültünk a Budapesten május 5-én kezdődő Európa-bajnokságra. Január 6-tán kelt útra a 15 tagú válogatott. A Bonntól mintegy 25 kilométerre lévő Hennes- ben, a nyugatnémetek egyik magaslati edzőtáborában naponta kétszer gyakoroltunk. A fenyőerdő közepén épült csodálatos létesítményben minden adott volt a korszerű edzésmunkához. A térdig érő hóban való futás szinte állandóan szerepelt a „menüben”. A 650 méteres pályán általában 20—20 kört futottunk edzésenként, előfordult, hogy délelőtt és délután is. — Hát akkor nem sokat unatkozhattak ... — Nem bizony. A Papp László—Csötönyi Sándor— Badari Tibor edzőtrió mindennap változatos programról gondoskodott. Délelőtt a futást erőfejlesztés követte, délután szakmai munka folyt: zsákolás, kesztyűzés. — Hogyan birkózott meg a futópenzumokkal? Magyar István — Szerencsés alkat vagyok, bunyós létemre jól bírom a hosszú távú futásokat. Hennesben mindig az első három között voltam. — Milyen volt az ellátás? — Kitűnő. Ízletes ételeket tálaltak fel, és a mennyiségre sem lehetett panaszunk. Csakhogy ... Voltunk néhá- nyan, akik a háromszori étkezés egyikéről — általában a vacsoráról — lemondtunk. No, persze, cseppet sem önszántunkból, hanem a mérlegelés miatt. Merthogy szigorúan tartani kell ám a súlyunkat. — Magyar István melyik súlycsoportban válogatott? — Jelenleg kisváltósúlyú vágyók, de a szakvezetés egyetértésével a májusi Európa-bajnökságon köny- nyűsúlyban indulok. — Ez fogyasztásban hány kilót jelent? — Négyet. Nem okoz majd különösebb gondot. — Mit vár önmagától a májusi EB-n? — Pályafutásom során sok nagy nemzetközi versenyen 'léptem már szorítóba. 1980- ban a PVSK színeiben bronzérmet nyertem a vasutas EB-n, tagja voltam az 1982- es müncheni világbajnokságon szerepelt magyar küldöttségnek. De, az igazán nagy bizonyítási lehetőséget az idei Európa-bajnokság kínálja számomra is. Fegyelmezett, becsületes edzésmun- ikával készülök, hogy minél tovább versenyben lehessek majd a súlycsoportom legjobbjaival vívandó kemény csatákban. —fekete— Hexasakk Bátaszék Kupa Buzösi befutott... Ha Nagy Ferencnek, a bátaszéki Nagyközségi Tanács vb-titkárának minden kívánsága így teljesülne... A Bá- taszék Kupa ünnepélyes megnyitója végén ugyanis azt kérte a vendégektől, hogy „hagyják” a nagyközségben a serleget — megértő fülekre tálált. A végén ugyanis a két ,^hazai”, Rudolf és Buzási másfél ponttal az utánuk jövő előtt végeztek az első két helyen. Osákhogy nem a várt sorrendben. De hogyan is alakultak az események a hatodik fordulótól? Rudolf iskola játékkal legyőzte Vályi Nagyot. Búzást megszenvedett Seli- gávaíl. A lengyel kezdeményezett, de kissé meggondolatlanul támadott, amit Buzási kihasznált. A forduló nagy meglepetése az volt, ■hogy Gyarmati vereséget szenvedett Vámositól, akinek ez volt az első, és egyetlen győzelme a versenyen. A hetedik fordulóban aztán sok minden eldőlhetett volna, aztán mégis minden maradt a régiben. Ekkor ugyanis Rudolf László és Buzási József ült egymással szemben. Amikor elkezdték, az Európa-bajnöbnak fél pont előnye volt, és amikor kezet nyújtottak egymásnak, a játszma végén, ez a különbség megmaradt. Jobb a békesség — döntetlenben egyeztek meg. Szerencséjükre Gyarmati is csak remizett Hámorival. A következő fordulóban megszakadt egy „nagy” sorozat. Buzási József addig még sosem győzte le Kolozsvári Miklóst. Miikor is szakadhatott volna ez meg, ha nem akkor, amikor a legnagyobb szüksége volt rá. Mégpedig villámpartiban. Rudolf is örülhetett a Seliga elleni mérkőzése után. No, ő •nem a győzelemnek, hanem hogy minden tudását összeszedve elkerülte a vereséget. Így aztán az utolsó körnek a ■két bátaszéki azonos pontszámmal indult. Ekkor már szinte biztos volt, hogy ők végeznek az élen. Csák akkor lett volna másképp, ha mindketten vereséget szenvednek. Csakhogy mindketten nyertek. Gyarmati ugyan kezdeményezett Buzásfi ellen, de megalapozatlanul tört be állásaiba, ami vereséghez vezetett. Így gyakorlatilag Buzási József már mint a Bátaszék Kupa győztese fogadhatta a gratulációkat. Igaz ugyan, hogy a védő Rudolf négy és fél órás csatában legyőzte Szirákit, de addigra már egyértelmű volt, hogy egyenlő pontszám esetén a másik bátaszékinek kedvez a Berger—Sonneborg számítás, vagyis ő a verseny elején végzettekkel szemben jobban szerepéit. Pénteken délelőtt a 23 B- csopontos is befejezte a mérkőzéssorozatot. A gyengébbek küzdelmében az egyetlen külföldi a lengyel Ditt- wald végzett az élen. Érdekesség, hogy ebben a csoportban hét bátaszéki is asztalhoz ült. Az A csoport végeredménye: 1. Buzási József 7, 2. Rudolf László 7, 3. Hámori András 5,5, 4. Gyarmati Tihamér 5, 5. Botkó Imre 5, 6. Kolozsvári Miklós 4,5, 7. Waldemar Seliga 4, 8. Sziirá- ikfi László 3,5, 9. Vámosi Albert 2, 10. Vályi Nagy Tamás 1,5 ponttal. A B csoport végeredménye: 1. Wojoieoh Dfittwald 8, 2. Orosz András 7, 3. Vámosi Loránd 6, 4. Ábrahám Tibor 6, 5. Kövesd Zsolt 6 ponttal. Olimpiai ötpróba Sportműsor Pénteken két sajtótájékoztatónak adott otthont a Stadion Szálló: a hamarosan induló Olimpiai ötpróba mozgalomról és a Magyar Természetbarát Szövetség megalakulásának 75. évfordulójáról tájékoztattak. Dr. Aján Tamás, az OTSH elnökhelyettese az Olimpiai ötpróbáról elmondta: az idén kezdődő, 1986 végén befejeződő új sorozat a harmadik a hasonló tömegsport- mozgalmak történetében. Először 1977—80. között bonyolították le az „Aranyjelvényesek az olimpiára” rendezvénysorozatot, amelyet összesen 2215-en teljesítették. A négy évvel későbbi, már „Olimpiai ötpróba” néven megrendezett mozgalomban 4500-ra növekedett a sikeres teljesítők száma. A harmadik sorozat előtt a rendezők úgy gondolják: tovább növekedhet a próbákon sikerrel túljutok száma. SZOMBAT Asztalitenisz: Az NB IIben: Tolnia II—Székesfehérvári Gorslium 11 órakor. Székiszárdon 8.30-tól Tolna megye 1985. évi felnőtt női és férfi egyéni bajnoksága a megyei sporthivatal tornatermében. Kézilabda: Szekszárdon a tanítóképző főiskola csarnokában 8 órától folytatódik a „ férfi csapat dk Téli Kupája. Kosárlabda: A Szekszárdi Dózsa NB I-es női csapata a Pécsi VSK együttesét fogadja 16.30 órákor a Zrínyi utcai csarnokban. Az NB II- ben: Bonyhádi MSC—Saba- ria SE 13.30 órakor. Sakk: Székszárdon az SZMT Munkásotthon és Könyvtár II. emeletén 10 órától megyei felnőtt női és férficsapat villámverseny, 13 órától felnőtt egyéni villámverseny. Teke: A Dombóvári Spartacus NB I-es férficsapata Budapesten az FTC ellen mérkőzik 11 órákor. Szabadidős sport: Szekszárdon, a Kerékhegyen 10 órától szánikóverseny. VASÁRNAP Kézilabda: Tamásiban a gimnázium tornatermében 10.30-tól női teremtorna II. fordulója. Kosárlabda: Az NB IIben: KSI—Atomerőmű SE 12 órakor. Szabadidős sport: A Magyar Autóklub atomerőmű csoportja autós ügyességi jégversenye 10 órától Biri- tón, az ERBE-faház melletti halastavon. Olimpiai reménység Névjegy Név: Balics Viktória Születési év: 1971 Egyesülete: Tolnai Vörös Lobogó Sportága: asztalitenisz Edzője: Sáth Sándor — Volt arra valami különösebb okod, hogy éppen az asztaliteniszt válaszd? — Én még Zalaegerszegen kezdtem pingpongozni. Édesapám ott edzősködött, tőle sajátítottam el az alapokat. Ekkor lehettem vagy hat éves. A nővérem is asztaliteniszezik, ez már amolyan családi hagyomány. — Zalaegerszegről hogyan kerültél Tolnára? — Egy újoncversenyen figyelt fel rám először Sanyi bácsi (Sáth Sándor). Pontosabban nemcsak rám, hanem a nővéremre is. öt a Szekszárdi Spartacus NB Il-es csapatához igazolták. Én azonnal a Tolnai Vörös Lobogóhoz kerültem. Ez 1980-ban volt. — Megmutatkozott ez a váltás eredményeidben is? — Két év múlva az úttörőolimpián a harmadik korcsoportban bronzérmes lettem. Sőt, 81-ben már újonc országos bajnokságot nyertem. Tavaly ismét a harmadik helyen végeztem az úttörőolimpián, csakhogy most már a negyedik korcsoportban. A MOATSZ Kupán, ami a Képes Sport Kupa utódja, tagja voltam a Tolnai VL második helyen végzett együttesének. A Statisztika Kupán egyéniben lettem első 1983-ban, és az Építők Kupán második. — így aztán 83-tól váloga- tottkeret-tag vagy. Milyen is? — Az olimpiai reménységek keretének vagyok a tagja. Ebben azokat gyűjtik össze, akiknek esélyük lehet az Szavaztak a szakszövetségek A sportágak megyei legjobbjai A Tolna megyei Tanács V. B. Testnevelési és Sporthivatala a megyei szakszövetségek véleménye alapján közzétette, hogy az egyes sportágakban kik voltak az 1984-es esztendő legjobbjai. Az első alkalommal megrendezett választás az egyéni sportágak legjobbjai mellett rangsorolta a csapatokat is. Asztalitenisz: Bolvári Katalin (Tolnai VL) és Németh Zoltán (Tolnai VL). Atlétika: Baráti Tünde (Szekszárdi Dózsa) és Sárközi Gyula (Szekszárdi Dózsa). Birkózás: Visnyei Attila (Dombóvári VMSE). Cselgáncs: Uhrin Tünde (Atomerőmű SE) és Han- gyási László (Szekszárdi Dózsa) Fogathajtás: Fehér István (Dombóvári TSZ SE). Kajak-kenu: Nagyváradi Tibor (Szekszárdi Spartacus). Kerékpár: Varjas Erika (Szekszárdi Spartacus). A férfiaknál holtversenyben első Sajó Péter és Halász Zoltán (mindkettő Szekszárdi Spartacus). Lovas sport: Keppel István (Regöly). Modellezés: Tímár László (Szekszárd, Modellező Klub). ökölvívás: Magyar István (Paksi SE). Rádió: Weisz János (Szekszárdi Rádió Amatőr Klub). Sakk: Molnár Mária (Szedres TSZ SE) és Rudolf - László (Bátaszéki SZVSE). Spotlövészet: Schell József (MHSZ Spartacus, Erdész Lövészklub). Súlyemelés: Dallos Péter (Szekszárdi Dózsa). Tájékozódási futás: Gőri Enikő (Szekszárd, Garay Gimnázium). Tenisz: Rittberger Nóra (Bonyhádi MSC) és Szűcs Lajos (Paksi SE). Teke: Kollár Mihály (Dombóvári Spartacus) < Űszás: Mojzes Zsuzsa (Dombóvári Spartacus) és Fehérvári Róbert (Dombóvári Spartacus). Vívás: Kizner Eleonóra (Atomerőmű SE) és Ravasz Nándor (Szekszárdi Kórház SC). Csapatok: kosárlabdában a Szekszárdi Dózsa, kézilabdában a Dunaföldvári Spartacus, labdarúgásban a Szekszárdi Dózsa, tekében a Dombóvári Spartacus lett az 1984-es esztendő legjobbja Tolna megyében. A megyei sporthivatal szakmai apparátusa megválasztotta az 1984. év legjobb sportolóit. Nők: 1. Bolvári Katalin, 2. Balogh Ilona, 3. Bolvári Ildikó (mindhárom Tolnai VL). Férfiak: 1. Halász Zoltán (Szekszárdi Spartacus), 2. Sárközi Gyula (Szekszárdi Dózsa)), 3. Sajó Péter (Szekszárdi Spartacus) és Banai Róbert (Dombóvári VMSE). Balics Viktória 1988-as és a 92-es olimpiára való kijutásra. — Mi az, amiben még fejlődnöd kell? — Mindenben. Elsősorban a lábmunkám gyenge. Ez valószínűleg abból fakad, hogy nem szeretek futni. Még súly- felesleg is van rajtam. A kezemet viszont dicsérik ... — Amellett, hogy a javítanivalókat még csiszolga- tod, milyen terveid vannak 85-re? — Szeretnék dobogós helyre'kerülni a serdülő magyar bajnokságon. Ezenkívül teljesíteni akarom az ifjúsági aranyjelvényes szintet. Eddig is közel jártam hozzá, de most már el kell érnem ... (p—s)
