Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-18 / 14. szám
1985. január 18. KÉPÚJSÁG 3 Iskola kóstolgató „Évtizedes lemaradást hoztak be” Fiú a csecsemőápolúi szakkörijén társadalmi munkával Két dolog miatt irigylem az ozorai embereket. Az egyik az, hogy községük, intézményeik szépítéséhez, építéséhez, korszerűsítéséhez rendszeresen felajánlják társadalmi munkájukat, a másik ok pedig az, hogy a már sokszor megdicsért összefogás újabb eredménye — az általános iskolai szak- tantermi rendszer — megszületett. (Bevallom, megfordultam már megyénk több iskolájában, de az ozorai jól felszerelt tantermekhez hasonlót még nem láttam.) Az egy szem fiú — 377 leány között — Bíró Ferenc paksi fiatalember. Az iskola történetében is ő az első férfi, vagyis eddig az egészség- ügyi szakközépiskola nem volt ajánlott az „erősebbik nemnek”. Del, mit tehetünk akkor, ha egy általános iskolás fiú az iskolai csecsemőápoló szakkörben is nagy lelkesedéssel dolgozik. Mert Bíró Feri, a paksi iskolában is az egészségügyi „pályán” volt. A miértre nehéz a válasz. Mint minden fiú, ő is valamilyen vasas szakmára gondolt, de a jelentkezési lapját végül is Szekszárdra küldte. Onnét, annak rendje és módja szerint vissza is kapta, majd két nap múlva értesítették, hogy felvették. Ebben a két napban döntötték el, hogy várnak fiúkat is a szak- középiskolába. Így lett Bíró Ferencből az első fecske. Most ő erre azt mondja — és ezen nevet maga is, a lányok is —, hogy egyenjogúság van. Miért ne lehetne ő is ápoló, úgy mint a lányok. A férfiak is képesek elsajátítani ezt a szakmát, talán még az injekció — mert ettől kegyetlenül félnek a férfiak — adására is alkalmas lesz. De, félre a tréfával. Nagyon is szükság van a férfiakra: mentőápolók, mentőtisztek, elme- és ideggyógyászatra ápolónak és műtősnek. A fiú, akinek már serken a bajúsza, természetesen még nem döntött végérvényesen. Ma, fél év tanulás után, orvos szeretne lenni. Az értelmiség, ezen belül is a pedagógusok társadalmi szerepéről és helyzetéről esett a legtöbb szó a Kaposvári Tanítóképző Főiskola szekszárdi tagozata pártszervezetének taggyűlésén, a kongresszusi irányelvek vitájában. Az alapszervezetnek 25 tagja van, illetve 28, mert három hallgatót már felvett az alapszervezet, de még nincs tagsági könyvük. A taggyűlés első napirendi pontjának vitájára meghívták az intémény pártonkívüli tanszéki csoportvezetőit, a KISZ- titkárt, és másokat, akik a pártonkívüliek véleményét közvetlenül is elmondhatták az irányelvekről. Érdekes megoldás volt, hogy a pártvezetőség a meghívóban kiemelt néhány témát, illetve kérdést, amire a választ nyilván fontosnak tartották megkeresni. Az egyik témakör a munka szerinti elosztás és a társadalmi igazságosság, a másik, a szocialista állam politikai és anyagi kötelezettségei a társadalom iránt, és az állampolgárok kötelességei. A harmadik a társadalom tagjainak oktatása és nevelése, a szocialista demokrácia helyi és állami feladatai. A több, mint kétórás beszélgetést röviden összefoglalni alig lehet, mert a már említett vezérmotívum mellett sok más is szóba került, zömmel egyetértőén, de a munkahely, vagy éppen a felszólaló személye, munkaköre, érdeklődése szerint hangsúlyozva annak jelentőségét. ’ Természetes, hogy a fő téma az értelmiség szerepe és ezen belül a pedagógusok társadalmi szerepe és megbecsülése volt. Az sem meglepő, hogy a párttagság nem lelkeDe, van még kemény három és fél éve ahhoz, hogy eldöntse : mi szeretne lenni ? Egyelőre a csecsemőápolás áll közel hozzá, mert az általános iskolában is foglalkozott vele, meg itt az iskolában is ezt tanulják most. A legfontosabb — mondja —, hogy jó segíteni az embereknek. Ezt ő igazán nem érzi, mert még nem volt gyasedett amiatt, hogy az őszi béremelésből a felnőttoktatás kimaradt. Egyetértenek azzal, ahogy az értelmiség szerepéről az irányelvekben szó esik, de több felszólaló úgy vélte, hogy ebben a kérdésben nem egységes a társadalmi megítélés, és nem egyértelmű a megbecsülés sem. Szerintük is ésszerűbben kellene gazdálkodni a szellemi erőforrásokkal. Érdekes, hogy még egy főiskola esetében is mennyire lényeges az anyagiakkal való gazdálkodás. Vannak is erre nézve terveik, például a géppark jobb fel- használásával lehet számító- gépes tanfolyamot, nyelvtan- folyamot rendezni. Több más terv is elhangzott, aminek segítségével bevételt lehet elérni. Az egyik felszólaló a nevelés és az oktatás 'színvonalának emelése és hangsúlyozása mellett beszélt arról is, hogy a készségek, és ezen belül a világban való tájékozódás készségének a fejlesztése is fontos társadalmi feladat. Szó volt ezenkívül a nők helyzetéről, az alapszervezet véleménye szerint ebben is keményebben fogalmazhatott volna az irányelv. Felmerült az a gondolat is, hogy mennyire reális a program és mennyi idő alatt valósulhat meg. Alkalmas-e a mai társadalom egy ilyen nagyszabású program végrehajtására? A hangosan gondolkodás és felelős beszélgetés folyamán maguk adták meg a választ is ezekre a töprengésekre. Eszerint a fokozatosság elve alapján, először a legégetőbb gondokat orvosolva, a lemaradásokat pótolva, nem rövid távon, és főként az eddiginél több munkát vállalva, ha nem is öt év alatt, de a felvázolt progkorlaton a kórházban. Gyerekkorában is mindig segítőkész volt, ami, azt hiszem, a későbbiekben meghatározó lehet az életben... az már teljesen mindegy, hogy mentőápolóként, vagy orvosként segít az embereknek, a hangsúly az emberségen van ... ram feltétlenül a további haladást szolgálja. Több vonatkozásban, több felszólaló szóba hozta az életmód, az életforma kérdését. Volt, aki arról szólt, hogy az értelmiségi életforma kialakításában nagy szerepe van a felsőoktatásnak, és tarthatatlan, hogy a diákok nem eléggé igényesek önmagukkal szemben, sőt „sikk” nem tanulni. Tudomásul kellene végre venni, hogy az egyetem, a főiskola olyan intézmény, ahol nemcsak tanítani, hanem tanulni is kell — szombaton is. Elmondták, hogy a diákok — egyetemisták — panaszt tettek a minisztériumban, hogy még szombaton is olvasniuk, vagy rajzolniuk kell. Éppen e miatt mélységesen egyetértenek az oktatók azzal a megfogalmazással, hogy növelni kell a fiatalok felelősségérzetét önmaguk iránt. Ugyanakkor a mai társadalmi környezet nem kimondottan kedvez a hagyományos értelmiségi életformának, mivel csak a fizetésből fenntartani a korábbi életszínvonalat nem lehet. Az életmódhoz tartozik az egészség megvédése, a testnevelés is, hangsúlyozta az illetékes tanszék, ezért kifogásolják, hogy a hallgatók nem mozognak eleget, viszont ugyanabban a térben dohányoznak, ahol az általános iskolások is tartózkodnak. Az egészséges életmód programját kidolgozták. Hangsúlyozták a felszólalások a család .szerepét és jelentőségét, ami nem kisebbíti az oktatók felelősségét. A taggyűlés második napirendje a vezetőség megválasztása volt. A párttagság az alapszervezet titkárának Kenyeres Józsefnét választotta meg. Szappanos József igazgató beszélgetésünkkor elmondja, hogy a szaktantermek létesítése, illetve a rendszer bevezetése az iskola korszerűsítésének kedvező feltétele, ugyanis a színvonalasabb, módszertanilag változatosabb óravezetésre, a tanulókkal való differenciált foglalkozásra, illetve az önálló aktív tanulói munkára ad lehetőséget. Aztán Bárd Flóriánt a volt megyei művelődési osztályvezető — aki a 60-as, illetve 70-es évek után nemrégiben ismét Ozorán járt — szavait idézi: „évtizedes lemaradást hoztak be”. A kezdetre tereljük a szót, Ozorán 1979-ben, az akkori igazgató, Schlauch Ede idejében döntöttek úgy, hogy „lépni kell”. Ezért a pedagógusok és a szülői munka- közösség képviselői meglátogatták a Fejér megyei Va- szar község iskoláját — tapasztalatszerzés céljából. Az ott látottak, hallottak „megfogták” az aktív nevelőket, akik aztán magukkal ragadták a többit is. Megkezdődött, megkezdődhetett az elképzelések megvalósítása, először a történelem szaktan- teremmel. A pedagógusok nemcsak a terveket szőtték, hanem a szemléltető eszközöket is „gyártották”. Segítők akadtak szép számmal. A szülői munkaközösség tagjai megvarrták és kihímezték a függönyöket, a termelőszövetkezet asztalosbrigádja és gépszerelői a régi padokból rajzasztalokat, a fizika—kémiai szaktanterem munkaasztalait, a folyosói cipőtároló padokat, a könyvtár állványait készítették el társadalmi munkában. Támogatta az elképzelések megvalósítását a termelőszövetkezet 20 ezer forint értékű képzőművészeti kiadvány vásárlásával is. Segített a tanács, a Szikra Ruházati KSZ, munkásőrök és a szakiparosok is. Megnyerték az ügynek Bősze György tolnanémedi naiv festőt, akinek nagy része van a földrajzterem színes dekorációinak elkészítésében. Szondi Attila a feleltetőgép kivitelezését, illetve a zongora és a hangjegyskála összekapcsolását oldotta meg. Most tervezi az ügyes kezű mester, hogy a földrajzterembe elkészíti a naprendszer modelljét. Szappanos József igazgató neveket is sorol, olyanokét, akiknek köszönet jár a munkájukért. Az az igazság, le is írnám valamennyiét — hisz megérdemlik —de sajnos a terjedelem megálljt parancsol. Végigjárjuk az épületet. Mindenütt megtalálhatók a tantárgy oktatásához szükséges faliképek, applikációs táblák, az üveges tárolószekrényekben és a polcokon a különböző makettek, modellek, esetenként a mérőeszközök, a diavetítő, az episz- kóp, az írásvezető — beépítve a tanári asztalba, a dia- flex ernyő, a diaképek, a diasorozatok, vetítővászon, magnetofon, lemezjátszó, a tantárgyhoz kapcsolódó különböző gyűjtemények. A tantermekben elhelyezett polcokon nemcsak a tanár munkáját segítő, hanem a tanulók önálló, aktív ismeretszerzését biztosító szakkönyvek, folyóiratok, újságcikkek —, amelyekhez bármikor hozzáférhetnek — megtalálhatók. A volt szolgálati lakásból kialakított 15 ezer kötetes könyvtár iskolai és községi feladatokat is ellát. Éves rendezvényterv alapján — könyvtári irodalomórák, ismeretterjesztő előadások és egyéb tantárgyakhoz kapcsolódó programok — segítik a nevelő-oktató munkát. Miközben a látnivalókon csodálkozunk, az igazgató annyit mond: — Mindez nem valósult volna meg, ha nincsenek tevékeny kollégák és a segítő társak. Nekem csak a Földrajzórán a 7. b. osztály szervezést kellett elvégeznem — községi szinten. A szaktanterem hasznáról megkérdeztük az iskola két nevelőjét is. Schrancz István a gazdag biológiateremben szerényen azt mondta: — Nincs kész teljesen ... Még sok mindent variálni lehet, de kell is, mert megvan a tervünk. Itt minden együtt, minden kéznél van. Ez a környezet nagyon-nagyon segíti mind a tanárok, mind a gyerekek munkáját. Siklósi Já- nosné igazgatóhelyettes: — Sok segítséget ad a vizuális típusú gyerekeknek, hisz az ismeretek így jobban rögződnek. Ragyogóan lehet használni a rendszerező órákon, de nemcsak ezeken, hanem az egész megismerési folyamatban és az ellenőrzésben is. A képek, illetve minden, amit láthatnak a tantermekben, hasznosak az ismeretanyag felidézésében. Az esztétikus környezet nevelő hatása pedig ismert. Az igazgatóhelyettes még két tényt közöl: Az egyik: a délután napközis teremként használt szaktantermek a tananyag rögzítését is szolgálják. A másik: Szappanos József munkája, jó hozzáállása nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. — Hiába vagyunk mi — közli Siklósi Jánosné —, ha ő nem segít. Az iskolai szülői munkaközösség elnökét, Tóth Gyulánét is szóra bírtuk. Elmondta, hogy örömmel vettek részt a társadalmi munkában, hiszen a gyerekekről, gyerekeikről van (volt) szó. Azért nem volt nehéz mozgósítani a szülőket, mert tudták, hogy a megvalósított elképzelésekkel az oktató-nevelő munka hatásfokát növelhetik. Az SZMK szervezte meg a „Könyvet volt iskolámnak” akejót, ami jelentős sikerrel járt. Tóth Gyuláné összegzésként elmondja még, hogy büszkék az elért eredményre, szívesen beszélnek róla barátaiknak, ismerőseiknek. Szappanos József egy másik eredményről is beszélt. Az ozorai siker kihatott a fürgedi tagiskolára. Az egészséges rivalizálás „végterméke” ott is megszületett. * Az „évtizedes hátrányt” ledolgozták Ozorán, de ez korántsem jelenti, hogy most már csak az eredményeknek örülnek. Tervezik, hogy kiegészítik, felújítják, bővítik az eszköztárat. Foglalkoznak az iskolaotthonos oktatási forma bevezetésével, a politechnikai műhely megépítésével, és felvetődött a tornaterem megvalósításának gondolata, valamint az alsótagozatos iskola központi fűtésének a megoldása is. Ez mind-mind sok munkát, újabb társadalmi összefogást igényel. Az eddigi eredmények a biztosítékai annak, hogy a tervek valóra válnak ÉKES LÁSZLÓ Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Környezetismeret-óra (5. a osztály) a jól felszerelt biológia szaktanteremben Kis „fizikusok, kémikusok” új környezetben H. J. — G. K. A kongresszusi irányelvek vitája Az értelmiség szerepéről
