Tolna Megyei Népújság, 1985. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-17 / 13. szám

1985. január 17. 2 NÉPÚJSÁG Mezőgazdasági termékbolt Tamásiban Tegnap délelőtt új boltt al gazdagodott Tamási Tegnap délelőtt nyitotta meg a Tamási Állami Gaz­daság mezőgazdasági és hús­készítményeket árusító ter­mékboltját a városban. A gazdaság két éve foglal­kozik intenzíven húsáru elő­állításával. A fornádj köz­pontban korszerű kisüzemet hoztak létre, ahal naponta 30 sertés feldolgozását tudják végezni és éves termelési ér­tékük 50 millió forint. Készítenek itt tőkehúst és olyan termékeket is, amelyek a környék húsboltjainak is biztosít megfelelő árukész­letet. Kapcsolatban állnak a Köp-Ka Áfész és a Siómenti Áfész üzleteivel, valamint ellátják áruval a városi és városkörnyéki óvodákat, is­kolákat, közintézményeket. Termékeik közül állandóan vásárolhatók füstalt és nyers sonkák, valamint angol-, csá­szár-, kenyérszalonnák. Gyár­tanak darabolt sonkát, csül­köt és tarját. Specialitásuk a fomádi húsoshurka és a nyelvkocka-felvágott. Sonkák a készáruraktárban minden mennyiségben PANORÁMA BUDAPEST Magyarországon tartózko­dott január 11—16. között Florent Bleux, a Munka Vi­lágszövetségének főtitkár- helyettese. Megbeszélést foly­tatott Gáspár Sándorral, a SZOT és a Szakszervezeti Világszövetség elnökével a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdései­ről. * A Palesztin Felszabadítási Szervezet küldöttsége, Malh- mud Aibbasz végrehajtó bi­zottsági tag vezetésével, ja­nuár 11—16. között látoga­tást tett Magyarországon. A delegációval Garai Róbert külügyminiszter-helyettes folytatott megbeszélést. A nalesztin vendégeket fogad­ja Györke József, az MSZMP KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetője, Ritoánszki Róbert, a Hazafi­as Népfront Országos Taná­csának titkára, valamint Se­bestyén Nándomé, az Orszá­gos Béketanács elnöke. A küldöttség szerdán elutazott Budapestről. MOSZKVA Szerdán Moszkvában elte­mették Vasziilij Mihajlovics Sztriganovót, a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság első al- elnökét, az OSZSZSZK kul­turális miniszterének helyet­tesét, aki hosszan tartó sú­lyos betegség után január 14-én hunyt el, 67 éves ko­rában. Vaszilij Sztriganov 1958. februárjában egyik alapítója volt a Szovjet— Magyar Baráti Társaságnak. Temetésén jelen volt Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete, s a nagykövet­ség több diplomatája. A fekete politika végrehajtói A bolognai főpályaudvaron 1980 augusztusában felrobbantott bomba 85 ember életét követelte és 140 sebesültet szállítottak kórházba. Archív felvételünk a mentési mun­kálatok megindí tásáról készült. Fekete falfeliratok, a rob­bantások fekete füstfelhői, fekete gyászruhák jelzik a fekete terrorizmus útját Olaszországban. Az újfasiszta terrornak jelentős számban vannak hívei Itáliában. Ezek Hitler és a „duce” feltámadá­sáról ábrándoznak, s a fejlett polgári demokrácia kellős kö­zepén válogatás nélkül ölnek. * Az olasz újfasiszta-mozga­lom néhány „nagy öregje” külföldön él, főképp Dél- Amerikában. A mozgalom magját állítólag hetvenhatan alkotják, olasz kimutatások szerint kilencen közülük Nagy-Britanniában, öten Spa­nyolországban, ketten Para­guayban húzódtak meg. Egyik leghirhedtebb vezérük, az immár tizenöt éve Dél-Ame- rikában bújdosó Stefano Del­le Chiaie naprakészen, folya­matosan tájékozódik az ott­honi politikai élet legapróbb részleteiről, időnként telefon- beszélgetéseket folytat vala­melyik hazai informátorával. A paraguayi Asuncionban él háborítatlan nyugalomban Clemente Grazlani, az Ordine Nuovo (új rend) elnevezésű újfasiszta terrorszervezet egyik megalapítója és szel­lemi vezére. Valószínűnek tartják, hogy e két személy­hez kötődik egy olyan olasz- országi csoportnak a tevé­kenysége, amely eddig úgy­szólván büntetlenül vihetett véghez robbantásokat, vé­rengzéseket. Ennek ismeretében keresik az olasz hatóságok elsősor­ban a fekete terrorizmus képviselői között a legutóbbi, karácsony előtti vonatrob­bantás tetteseit is. A tizenöt halálos áldozattal járó me­rénylet végrehajtási módja ugyanis nagyon hasonlított a korábbi években elkövetett robbantásokra. (1969-ben Mi­lánóban, a mezőgazdasági bankban történt robbanás, 1974-ben az Italicus Expres­sen robbant bomba — ugyan­abban az alagútban, ahol a legutóbbi merénylet is tör­tént —, s a bolognai pálya­udvaron 1980-ban 85 ember életét oltotta ki egy pokol­gép.) Jól ismertek a fekete terror Olaszországban működő szer­vezetei is: leghirhedtebbek az Ordine Nuovo (új rend), az Ordine Nero (fekete rend), a NAR (forradalmi fegyveres sejtek), s a Terza Posizione elnevezésű csoport. A ható­ságok tudnak ezek létezésé­ről, ám, szinte semmit sem tudnak tevékenységük valódi hátteréről, igazi mozgatóiról. Még az egészen más elveket valló és más célpontokra va­dászó „Vörös Brigádokról” is összehasonlíthatatlanul töb­bet tud az olasz igazságszol­gáltatás, mint az újfasiszta csoportokról. Mi lehet a célja a fekete terroristáknak? Róma egyes „jobb” polgári kerületeiben, ahol a legjobban tenyészik az újfasiszta ideológia, a fa­laikon fekete failfeláratok hirdetik Hitler dicsőségét. Vannak terroristák, akik ar­ról beszélnek, hogy a tömeg- mészárlás nem más, mint megtisztulást rítus, nem ér­dekes, hogy hány ember hal meg. „Elég volt a polgári rendszerből, a marxista kol­lektivizmusból, az amerikai és szovjet imperializmusból” — hirdetik. A harsány megnyilatkozá­sok természetesen csak a fel­színt jelentik, amely mögött rendkívül fenyegető politi­kai szándékok, komoly poli­tikai erők húzódnak meg. Nem véletlen, hogy soha nem tudni, kik is állnak a hát­térben, kik a valódi vezérek. Annyi mindenesetre bizo­nyos: van egyfajta logika, amire a neofasiszta tevé­kenység épít. Az Olasz Kommunista Párt az utóbbi hetek eseményei nyomán ismét felhívta a fi­gyelmet arra, hogy már ko­rábban is fény derült a fe­kete terrorizmus és az olasz titkosszolgálatok, árnyékha­talmi szervezetek, sőt az ál­lamapparátus bizonyos kép­viselői közötti kapcsolatok­ra. Akárki is áll az újfasisz­ta csoportok mögött, ezek­nek a szervezeteknek, sze­mélyeknek a kezében a fe­kete terror a haladó erők el­leni politikai harc eszközét jelen,ti. GARZÖ FERENC (Róma) A norvég miniszterelnök életrajza Kaare Willoch, a Norvég Királyság miniszterelnöke 1928. október 3-án született Oslóban. Közgazdász dip­lomát szerzett 1953-ban az oslói egyetemen. Már egyetemistaként a norvég hajótulajdonosok szövetsé­gében dolgozott, majd — 1954 és 1963 között — a norvég gyáriparosok szövetsége alkalmazta. A kormányfő politikai pályafutását az oslói városi tanács tagjaként kezdte: 1952-től 1959-ig különböző bizottságokban tevékenykedett. 1953-ban a norvég parlament (Storting) póttagja, majd 1955—56-ban teljes jogú tagja lett. 1961-től húsz éven át az egymást kö­vető választásokon ismét bizalmat kapott. 1910-ben a Storting konzervatív csoportjának elnöke lett, s párt­jában — a Konzervatív Pártban — 1970—74 között ugyancsak az elnöki tisztet töltötte be. A norvég miniszterelnök közéleti tevékenysége során — a második világháború utáni első, majd a második nem szocialista koalíciós kormányban — kereskedelmi és hajózási miniszterként dolgozott. Miután pártja megnyerte a parlamenti választásokat, 1981. októberé­ben, mint a konzervatív kabinet vezetőjét, miniszter- elnökké nevezték ki. Kaare Willoch 1970 óta választott tagja az Északi Tanácsnak, amelynek 1973-ban soros elnöki tisztét is ellátta. Egy alkalommal — a norvég küldöttség tagja­ként — részt vett az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén. Mai kommentárunk Brazília — tiszta lappal? örömünnep Rio de Janeiróban: több mint két évti­zed katonai uralma után polgári politikust választott az elektori testület Brazília elnökévé. (Telefotó) Tancredo de Almeida Neves hetvennégy esztendős jogász személyében új elnököt választott Brazília. Brazília? A fogalmazás így nem pontos: a választás ehhez túlságosan is közvetett volt. Nem a százharminc­millió lakos, kontinensnyi ország tömegei járultak az urnák elé, hanem egy hatszáznyolcvanhat tagú, úgy­nevezett elektori testület döntött — ezért is tudhatta meg az eredményt alvilág szinte percek alatt. Az eredmény a papírforma diadala volt, de ez az az eset, amikor a papirforma is van olyan érdekes, mintha meglepetés lett volna. Hogy miért? Mert több mint két évtizedes katonai diktatúra után került sor erre a választásra, amelyen két civil indult, és kettőjük közül — amint ez várható is volt —, nem a fegyveres erők pártfogoltja jött be. Annyira nem, hogy Tancredo de Almeida Neves négyszáznyolcvan szavazatot, a had­sereg által támogatott kormánypárt, a Demokratikus Szociális Párt jelöltje, Paulo Maluf ötvenéves, libanoni származású milliomos mindössze száznyolcvanat ka­pott, huszonhatan tartózkodtak. Neves Brazília egyik veterán politikusa, igazi profi, aki a katonai puccs, az utolsó polgári elnök, Joao Goulart kabinetjében volt már igazságügyminiszter, sőt, miniszterelnök is. Káder­lapja bizonyos értelemben teljesen tiszta: a katonai uralom jórészében száműzetésben élt, csak a hetvenes években tért vissza, és csupán az erjedés idején, 1982- ben kapcsolódott be előbb a helyi, majd az országos politikába. Félreértés ne essék: aligha valószínű, hogy Brazilia történetének ebben a sajátos, pillanatában a két jelölt múltja vagy személyisége döntött volna. A lényeg ép­pen az, hogy minden megfigyelő a hadsereg pártfogolt- jának vereségét jósolta, tekintet nélkül az ő vagy ellen­fele személyére. Ez azt jelenti, hogy a közhangulat a végtelenségig megelégelte a húszéves katonai uralmat, és biztos, hogy az eredményhez az argentin junta lát­ványos bukása is hozzájárult. A két nagy dél-amerikai ország mégsem ugyanaz a közeg: Brazíliában egyrészt nem volt olyan nagyságrendű a fegyveres erők terrorja, mint Argentínában, másrészt a brazil hadsereget nem érte Falkland-típusú megrázkódtatás. Mivel az adósság százmilliárd (!) dollár, és átüteme­zés csak nyugodt körülmények között érhető el, éppúgy, mint a kétszáz (!) százalékos infláció megfékezése, igencsak valószínű, hogy a hadsereg a jövőben sem válik meg teljesen a maga „rendfenntartó szerepétől”, és az első gyanús jelre ismét előjön a laktanyákból. Amennyire papírforma volt az ellenzéki jelölt győzel­me, éppúgy papírforma az is, hogy húsz év után az első polgári politikus sem indulhat tiszta lappal: olyan országot vesz át, amelyen nemcsak ott van, de jó ideig még ott is lesz a hadsereg kezenyoma. HARMAT ENDRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom