Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-13 / 292. szám

1984. december 13. NÉPÚJSÁG 3 Iskola kóstolgató A kapálást meg felejtsük el Szekszárdi kiskerttulajdo­nosok körében azt mondják, hogy a legjobb gyomirtó: a kapazin. Tóth Gabriella má­sodéves kertész szerint pe­dig már régen nem a kapá­lásról van szó. A mezőgaz­daság, ezen belül is a nö­vénytermesztés tudománya olyan magasságokba jutott, hogy a kapát már el is fe­ledhetjük. Kicsit megütközök Tóth Gabriella szavain. Azért, mert olyan határozottan mondja, hogy ő megtanulja itt az iskolában a zöldség- termesztést, a gyümölcster­mesztést és a szőlész-borász szakmát is, ezenfelül pedig dísznövény-termesztő szak­körbe is jár. Ettől kezdve ehiszem, hogy szükség van a három év ta­nulmányi időre, sőt ennél többre is, mint ahogy a len- gyeli diákok mondják. Olyan hévvel érvelnek a tudomá­nyok, vagyis szakmájuk ér­dekében, hogy kénytelen az ember beadni a derekát. Az is igaz, hogy nem gon­doltam komolyan az ellen­állást, csak szerettem volna kiugratni a nyulat a bokor­ból. Vagyis azt megtudni, hogy a lengyeli diákok mennyire kedvelték meg vá­lasztott szakmájukat. Tóth Gabriella és társai bebizo­nyították, hogy nekik van igazuk. Főleg ez akkor vált bizonyossá, amikor Gabriella a gazdaságosságról kezdett beszélni, a földterület kihasz­nálásáról, az éghajlatról, a földminőségről. Ezt olyan hévvel tette, amiből az em­ber egyből tudni véli: olyan diákkal találkozott, aki szí­vesen tanulja a kertészszak­mát. Ez főleg akkor érthető meg igazán, ha tudjuk, hogy néha Gabriella és édesapja között egy-két „kiskerti” dologban verseny van. Szeretném lát­ni és hallani az édesapától, hogy mennyire van megelé­gedve lányával, mert a dom­bóvári kislány határozottan állítja: náluk a gazdálkodás komoly dolog, amiben ő is részt vesz, igaz, csak a nyá­ri szünetben. Egyébként Gabriella a leg­szívesebben szüretelne. Azt hiszem, mindenki csak szü­retelne, ha lehetne. Azt is mondja, hogy csodálatos ér­zés egy növény fejlődését végig figyelemmel kísérni. A beszélgetés végén pedig kölcsönösen megegyezünk abban, hogy a „kapálást meg felejtsük el”, mert a kertész manapság már sok­kal több tudománnyal bír, mint a „kapazin” kezelése, ezért érdemes ezt a szakmát tanulni, és aki kicsit is sze­reti a természetet, az sem Tóth Gabriellával, sem diák­társaival nem keveredik vi­tába, úgyis ők nyernének. H. J. — G. K. A mezőgazdaságban is Új vállalatvezetési formák „A gazdaságirányító szer­vek és az állami vállalatok kapcsolatait oly módon kell továbbfejleszteni, hogy nö­vekedjék a gazdaságirányítás hatásfoka, és bővüljön a vál­lalatok önállósága, felelőssé­ge a gazdálkodásban” — ol­vashatjuk az MSZMP Köz­ponti Bizottságának áprilisi állásfoglalásában. E megfogalmazásból követ­kezik, hogy a gazdaságirá­nyítás továbbfejlesztésének egyik eleme a vállalati szer­vezet korszerűsítése. Ami együtt jár azzal, hogy a jövő­ben jobban elkülönül egy­mástól a gazdálkodási és az igazgatási szféra, a gazdálko­dók szerepe nagyobb lesz a vállalkozói döntésekben. Hagyományokra alapoznak A Központi Bizottság állás- foglalása és az azóta meg­született állami döntések sze­rint a vállalatok három irányítási formában működ­hetnek. A kisebb létszámú és területű vállalatoknál a dol­gozók gyűlése vagy küldött- gyűlése lesz a legfelsőbb fó­rum, s választott vezetőség irányítja a vállalatot. Ahol ötszáznál többen vannak, vagy a mezőgazdaságban nagy kiterjedésű a gazdaság, vállalati tanácsok irányíta­nak, amelyek majd megvá­lasztják az első számú veze­tőt, az igazgatót, s gyakorol­ják felette a munkáltatói jo­gokat. A harmadik forma az úgynevezett államigazgatási irányítású lesz, amelynek jel­lemzője, hogy az egyszemé­lyi felelős vezetőt a vállalat alapítója nevezi ki. Ebbe az irányítási formába tartoznak majd a közszolgáltatást vég­ző vállalatok, trösztök, ösz- szességében a vállalatoknak mintegy negyede. Az állásfoglalás és a dönté­sek után élénk érdeklődés kíséri szinte mindenütt az új irányítási formák bevezeté­sét. Ez a természetes, hiszen az elkövetkező két esztendő­ben valamennyi magyar vál­lalat átáll valamelyik irányí­tási formára, s jövőre az új irányítási módszerrel vezet­nek a vállalatok harmadánál. Ez persze az átlag, hiszen az ágazatok között jelentősek az eltérések. A mezőgazdaság­ban, élelmiszer-iparban és erdőgazdálkodásban már jö­vőre valamennyi vállalat az új vezetési módszerrel dol­gozik. Az agrárágazatok te­hát megelőzik az ipari, ke­reskedelmi vállalatokat. Kik vezetnek? Igaz, az átállás kisebb gon­dot okoz az agrárágazatok­ban, mint az iparban, de így is tízezreket érint az új irá­nyítási módszer. A 230 mező- gazdasági vállalat 60 százalé­kánál választott vezetőségek működnek majd, 30 százalé­kuknál vállalati tanácsok, 10 százalékuk pedig államigaz­gatási irányítású vállalat lesz. Kettőszázharminc helyen teszik fel a kérdést: miként lesz jövőre? Kik vezetik az állami gazdaságot, élelmiszer- ipari vállalatot vagy az erdő- gazdaságot? A? bizonyos, hogy testületek irányítanak majd, de kik lesznek ennek vezetői, képesek lesznek-e megbirkózni a számukra szo­katlan és nehéz feladattal. A választott vezetőségekben és a vállalati tanácsokban ugyanis a dolgozók képvise­lői is ott ülnek, véleményük­kel, javaslataikkal formál­ják, segítik a döntéseket. Nagy a felelősségük, hiszen képviselniük kell választóik akaratát, olyan döntéseket kell hozniuk, amelyekkel jó irányban halad a vállalat. A stratégiai kérdésekben ugya­nis a testületek határoznak, s ezzel természetszerűen fele­lősségük is rendkívül nagy lesz. Vállalt feladatuknak csak úgy felelhetnek meg, ha rend­szeresen tájékozódnak a vál­lalat belső dolgai iránt, fi­gyelemmel kísérik a külső környezetet, s egyeztetik e kétféle információt. Látható, hogy nem lesz könnyű dolguk a testületek tagjainak. Fél­niük sem kell azonban a megbízatástól, ezt éppen a termelőszövetkezeti vezetősé­gekben is a szakemberek mel­lett józan gondolkodású pa­rasztemberek ülnek, vitat­koznak, adnak olyan taná­csokat, amelyek valóban előbbre viszik a közösség dolgait. Nem csodaszer Az is igaz persze, hogy ve­zetni, tanácsot adni alapos információk birtokában tud bárki. Ezért a testületek tag­jait fel kell készíteni a dön­tésekre, s ez a felkészítés a szakmai vezetők dolga lesz. Őszintén fel kell tárniuk a gazdaságok, vállalatok gond­jait, mert e nélkül eleve nem számíthatnak a legjobb dön­tésekre. Ahol helyesen értelmezik az új irányítási formák cél­ját, bizonyára nem is marad­nak titokban a kellemetlen információk sem. Ez ugyanis nem érdeke a vállalat veze­tésének, hiszen a gazdálko­dás eredményeiről évente számot kell adni. Másfelől az igazgatót is öt évre választ­ják, jövedelmét a testületek határozzák meg, tehát a ve­zetők személyes érdeke is egybeesik a vállalatéval. Mert bizalmat többször is csak azok a vezetők kaphat­nak majd, akik jó irányba terelik a vállalatot, s megfe­lelnek választóik érdekeinek. Az új irányítási formák be­vezetése persze önmagában nem jelent csodaszert egyet­len vállalatnál sem. Hiába­való lesz a nagyobb önállóság, ha nem tudnak vele élni, fe­lesleges a nagyobb döntési szabadság, ha a vállalat bel­ső érdekeltségi rendszere nem ehhez igazodik. Az új irányítás tehát csak a lehető­ségét teremti meg az ered­ményesebb gazdálkodásnak, valóságot a vállalati kollek­tívák formálhatnak belőle. V. FARKAS JÓZSEF Tanulás munka mellett „Szakmája lesz anyunak” GyénélAntalné Klein Ferencné Izer Istvánná A cím arra enged követ­keztetni, hagy adott egy nő, aki feltehetően férjezett, van vagy vannak gyermekei, vi­szont nincs szakmája, de ta­nulási szándéka igen. Ez nyomban néhány kérdést vet föl. Először is, hogy melyik az a munkahely, ahol lehető­ség van munka mellett szakma megszerzésére, az­tán milyen támogatást kap munkatársaitól, családjától és egyáltalán miért érzi szükségét, hogy anyaként ta­nuljon? Válaszokért Tolnára indu­lunk. A Magyar Selyemipari Vállalat fonógyárába vezet­nek a hír „szálad”, amely szerint az elmúlt évben itt szakmunkásképző tanfolya­mot szerveztek. — Olyan szakma, hogy fonialterjedelmesítő, vagy fonalgyártó, nem szerepel az országos szakmunkásjegyzék­ben — indítja a beszélgetést Pfuntner Antal, a fonógyár igazgatója. — Az ifjúsági parlamentek évek óta kitar­tóan szorgalmazták a szak­ma elismertetését. Egyéb feladataink között a szak­mai és vezetői utánpót­lásról is kell gondoskodnunk. Az elmúlt évben sikerült megteremteni a feltételeit egy 270 órás tanfolyamnak. Az induláskor, 1983 októbe­rében ötvenkilencen jelent­keztek és ez év júniusában harmincán tettek sikeres vizsgát. Anyag- és szakmai ismeret, munkavédelem, szakmai számítás, politikai ismeretek és gyakorlati fog­lalkozás szerepelt a tantár­gyak között... — Az eredmény átlaga 3,8 voilt — kapcsolódik a beszél­getésbe Babos Márta okta­tási előadó. — Kiválóan öt, jól megfelelt eredménnyel ti­zennégy dolgozó vizsgázott és tizenegy fő megfelelt be­jegyzést kapott a bizonyít­ványába. Három csoportban tanult a harminc ember. Va­lamennyien három műszak­ban dolgoznak. Az idő egyez­tetése jelentette a legnagyobb problémát. Nem volt köny- nyű dolguk. Különösen azoknak nem, akik Faddról, Gerjenből vagy Bogyiszlóról járnak be ... A kiválóan megfeleltek között olvashatjuk Klein Fe­rencné nevét is. ő 1967 óta dolgozik itt a gyárban. Ak­kor még sorban álltak a munkára jelentkezők. Mint mondja) csak „protekcióval” lehetett bejutni. Akkor még nem volt 16 éves, így csak négyórás munkát vállalha­tott. Jegenyés-pusztán járt általános iskolába. Szíve sze­rint fodrász szeretett volna lenni, de az otthoni körül­ményei ezt nem tették lehe­tővé. Ezért állt ő is a szö­vődé elé. Nővére hét éve már itt dolgozott. A gép>ek keze­lését a gyakorlatban megta­nulta. Elméleti tudás meg nem szükséges — gondolta, amíg nem végezte el a tan- folyamot. — Most érzem csak iga­zán, mennyit változtam — néz maga elé Klein Ferenc­né. — Ha valamikor azt hal­lottam, hogy gyapjú, akkor a birka jutott az eszembe. Most már bizonyos fizikai, kémiai tulajdonságai is. A pamut mellé iá poliamidot is sorolom már, amiből a műszálas zoknik, pulóverek készülnek. — Van egy 15 éves fia és egy 14 éves lánya. Mit szól­tak, hogy tanulni kezd mun­ka után? — A férjemnek van szak­mája, géplakatos. Nekem nem volt. Ez kicsit fájt. Fél­ve kezdtem 18 év után me­gint tanulni. A gyerekek se­gítettek, hiszen már nagyok, és úgy éreztem, kicsit büsz­kék is voltak, hogy szakmá­ja lesz anyunak. — Nálam meg még kicsik, egyik 8 éves, a másik 2 és fél — szólal meg Izer Ist­vánná, aki szintén a har­minc végzett szakmunkás között van. ő 12 év óta a gyár dolgozója. Férje szülei­vel élnek együtt. Bevallása szerint ők jobban akarták, hogy tanuljon, mint saját maga. Egy csoportban dol­gozik Kleinnével, így mun­kahelyi gondjaik is közösek. Mind a ketten egyetértenek abban, hogy szakmunkássá válásuk a munkájuk minő­ségére is kihat. A 192 elmé­leti óra nem volt hiábavaló. Tanulás közben megjött a továbbtanulás vágya. lEz a többet tudind akairás hajította, hajtja Gyemei An- tálnét is. ö nyolcadik osz­tályból kereskedelmi szak­középiskolába jelentkezett. ■Egy év után a családi körül­ményei miatt ott keltett azt hagyni. így került ide a gyárba. Estin szerette volna folytatni a megkezdett tanu­lást. Ezt viszont nem támo­gatta a munkahely. Ennek ellenére leérettségizett. Érett­ségi bizonyítványa már volt, de szakmája még nem. Je­lentkezett hát a már említett szakmunkásképző tanfolyam­ra. így lépett előbbre a be­tanított munkásból. Klein Ferencné, Izer Istvánná és Gyenei Antalné aizok közé tartozik, akik ez év Októbe­rétől a textilipart szakközép­iskola tolnai kihelyezett, le­velező tagozatának hallgatói. — Gyenei An t ahiénak van már érettségi bizonyítványa, miért kezdett ismét középis­kolában tanulni? — Ez már a szakmámhoz kapcsolódik. Az igazság az, hegy a könnyűipari főiskolá­ra szeretnék menni. Most já­rok előkészítőre. Ha nem si­kerülne, akkor ez a középis­kola megmarad, ahol tanul­hatok ... A mindenkori szakmunkás- képzés célja a megfelelő ál­talános és szakmai művelt­ség nyújtása, megalapozása, a konvertálhatóság érdeké­ben. A vállalatok gyártmány- ilfefcve termelési profilja csak részben felel meg a tantervi köve telmétiyek nek. Ezen a ponton al alkuinak ki Véle­ménykülönbségek a vállala­tok és iskolák között. A vál­lalatoknak a profil szerint szükséges szakmai spec iáid - zációt első sorban felnőtt- képzés révén kell megolda­niuk. Ez történt a fenti pél­dák szerint Tolnán a se­lyemgyárban és ez történik az ugyanitt, de ezúttal a Pa- tex Vállalattal közösen — nem kis problémák elhárítá­sával — szervezett textilipa­ri szakközépiskolával, amely­nek a tolnái gimnázium adott otthont. Decsi Kiss János Tanácsülés Pakson Egészségügy, szociálpolitika 'Paks város Tanácsának szerdai ülésén, a napirendi pontok között szerepelt az a beszámoló is, amely az egész­ségügyi és szociálpolitikai bi­zottság tevékenységéről szólt. A héttagú bizottság fel­adata: a körzeti orvosi háló­zat tevékenységének vizsigá- láta, szükség esetén annak magv áltozt atásár a ja vaslat - tétel. Figyelemmel kell kí­sérniük az egészségügyi és szociális intézmények fel­szereltségét, működését, el­lenőrizni az intézményháló­zat fejlesztésének körülmé­nyeit, lehetőségeit. Ezek ta­pasztalatai, hogy a vállala­tok, munkahelyek betartják és végrehajtják a dolgozók érdekében bazotlt egészség- ügyi és szodálpoMtdkaá jog­szabályokat. A tanácsülés ez­után meghallgatta a város egyetlen középiskolájában, a Vak Bottyán Gimnáziumban folyó oktató-nevelő munka feltételeiről, és a pályára irá­nyításról szóló beszámolót. A 20 éves épületben az el­múlt évben többször kellett olyan karbantartási, helyre­állítási lmumklát végezni, amely zavarta az oktatást. A csapadékvíz-elvezetés, a villanyhálózat korszerűsítése a jövő évi feladatok közé sorolandó. A tanárok szak­mai és politikai felkészült­sége, általános pedagógiai- és módszertani tudása fejlődik. Az iskola a reális pályavá­lasztási tervek megerősítése és a választott pályára való tudatos felkészítés-nevelés mellett feladatának érzi és megkísérli az irreális elkép­zelések átalakítását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom