Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-11 / 290. szám

1984. december 11,

TCX.KA \

“iníÉPÜJSÁG3

Iskolakóstolgató

ősszel begyújtanak a rézüstök alatt

A mi sulink: a lengyeli

A Lengyeli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola

— Azt hiszem, hogy joggal lehetünk büszkék az iskolánkra — mondja Berkes Csaba, a Lengyeli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola harmadikos szakközépiskolás tanulója. A legszebb a megyében és még az is hozzátartozik, hogy Tolna megye legmagasabb pontján fekszik. Habár különösképpen ezért nem kell büszkének lennünk, de ha jól tanulunk, akkor azt mondhatjuk: a hely szelleme is segített bennünket. Kevés gyereknek adatik meg ilyen környezetben három, illetve négy évet eltölteni.

— Ha azt mondjuk, hogy a mezőgazdaság ma a népgazdaság legfejlettebb ágazata, akkor azt is kell tudnunk, hogy a szakemberképzésnek is ezen a szinten kell lennie.

— Itt, a mi iskolánkban 410 gyerek tanul egy időben, közülünk 168-an választották a négyéves szakközépiskolai képzést, a többiek mezőgazdasági gépészek, kertészek, állattenyésztők lesznek.

— Aljhoz, hogy a szakmát jól elsajátítsuk, s a távol lakó diákok is képesek legyenek idejük nagy részét a tanulásra fordítani, minden lehetőségünk adott. Van három kollégiumunk, külön a 76 lánynak. Jól felszerelt műhelyeink vannak. Ehhez természetesen hozzásegítenek azok a gazdaságok is, ahol szakmai gyakorlatainkat töltjük.

— Van az iskolának két autóbusza, amit természetesen kulturális célokra is használhatunk. Bejárunk Bonyhádra, Szekszárdra színházi előadásokra, de országjárásokat is szervezhetünk. Sok a tanulmányi kirándulás, amit mi természetesnek tartunk, mert más „kint” az

életben, más az iskola falai között.

— A nyári munkák közül leginkább a külföldi csere- gyakorlatokat szeretjük. Iskolánknak szerződése van egy csehszlovákiai és egy NDK-beli gazdasággal, náluk töltünk két hetet, megismerkedve más országok mezőgazdaságával, az ottani viszonyokkal és természetesen ez a két hét a kikapcsolódást, a pihenést is segíti.

— Nagyon sok szülő velünk ijesztgeti gyerekét. Nem baj fiam, ha nem tanulsz, majd elmégy Lengyelbe, mondogatják. Tévednek, mert a harmadik-negyedik héten rájön minden gyerek, hogy itt tényleg tanulni kell, mert a mezőgazdasági munkához is művelt, jól képzett munkásokra, dolgozókra van szükség.

— Ezért is igyekszünk minden elsőst úgy fogadni: minél előbb értse meg, hogy a mi iskolánk olyan intézmény, ahol nem lehet három évig csak tanulgatni, hanem kemény munkával lehet megszerezni a szakmunkás-bizonyítványt. Ehhez tanáraink sok segítséget adnak. Szerencsések vagyunk, mert a mi iskolánk pedagógusai itt élnek közöttünk. Az is igaz, hogy néha ez kellemetlen, mert túlzottan szem előtt vagyunk, de ez legyen a legnagyobb bajunk az életben.

— Szólni kell még egy nagyon régi gyakorlatról. Az iskolai év végén minden diák vizsgamunkát készít. A legjobbakat kiállítják és azoknak a tanulóknak a neve belekerül az iskola díszes naplójába, akik kiváló vizsgamunkát alkottak. Ez régi szokás. Jó szokás.

— Várnak bennünket a gazdaságok. Szükségünk van a szakemberekre, ez pedig jó érzés, biztonságot ad, és felelősséget. Ez azért is fontos, mert a legtöbb gyerek a falujába kerül vissza, oda, ahol kritikus szemmel nézik, de mégis szeretettel fogadják.

H. J. — G. K.

Kongresszusi és felszabadulási munkaverseny

Az elképzelések csaknem maradéktalanul megvalósultak-. V *

A bonyhádi autóbusz-gépkocsivezetők teljesítménye is kiemelkedő. Nőtt a hasznos kilométerre eső bevételük mintegy másfél százalékkal, utaskilométerük 1,8 százalékkal, összesen csaknem 3 millió kilométert tettek meg.

(TUDÓSÍTÓNKTÓL)

A kongresszusi és felszabadulási munkaversenyhez csatlakozva a Volán 11. számú Vállalat 83 szocialista brigádja is „csatasorba állt”. A vállalat dolgozóinak több mint 50 százaléka brigádtag, akik a brigádon kívülieket is igyekeztek megnyerni a nemes célnak. Munkájukkal, vállalásaikkal arról tettek tanúbizonyságot, hogy érdemes volt dolgozni, mert év vége előtt másfél hónappal a bázis évhez és tervhez viszonyított elképzelések csaknem maradéktalanul megvalósultak. A brigádok a Volán jellegéből adódóan hét különböző munkaterületet fognak át, így az autóbusz- és tehergépkocsi -vezelt ők, a kair - bantartók, a szállítómunkások, a taxisok az adminisztratív dolgozók és komplex brigádok képviselik az egész szervezetet.

A legkiemelkedőbb munkát az auitábusz-tv«zetők végezték. Nagy feladat hárult rájuk, mert az elmúlt évhez hasonló kocsiparkkal 30 milliónál több utast szállítottak, és ez csaknem egy százalékkal több az elmúlt időszakénál. Ez az eredmény talán nem születik meg a karbantartó brigádok lelkiismeretes munkája, újítási kedve nélkül, és ezen túlmenően is jelentős az anyagköltség csökkentése, ami 12,5 százalékkal a bázis évhez, az eredeti

tervhez mérten 16,7 százalékkal jobb volt.

A teherfuvarozást végzők teljesítményérték én még van behoznivaló, mert ez csak 90,7 százalékos. Nehézséget jelentett a fuvarpiac kedvezőtlen alakulása, ez szubjektiven befolyásolta tenni akarásukat. A szállító- munkásoknál javult a fegyelem, így érhették el, hogy munkájuk nyomán árukár

nem jelentkezett. A taxisok sem tétlenkedtek. Az egy kocsira eső hasznos kilométer csaknem 20 százalékkal, a közlekedés teljesítményértéke 21,2 százalékkal nőtt. Az alkalmazottakból álló kollektívák anyagtakarékos- sággal, hiiba&zázalék-csökkentéssel, elfogadott ésszerűsítési javaslatokkal tettek eleget gazdasági vállalásaiknak. Bognár Cecil

Felszesz, meg alszesz — végül mégiscsak pálinka

Hártyás jég terpeszkedik a halastó vizén, olyan mint egy hatalmas, ráterített pergamenpapír, nem látszik ugyan át, de sejteti a vizet. A nagymányoki Gábor Áron Termelőszövetkezet váraljai majorjában járunk, a szeszfőzdét keressük. A szárító közelében aranysárga színű kukoricát túrnak a gépek apró halmokká, az úton malacokat seprűznek új otthonuk felé.

A szeszfőzde melletti fészerben fejszecsapások zaja veri fel a csendet, akácfa hasábok gyűlnek a favágító körül. Egy kosárra való aprítottál indul éppen Máté Béla főzőmester, amikor ráköszönök: — Pálinkás jó reggelt kívánok!

— Hát azt itt könnyen lehet kívánni is meg viszonozni is. Kerüljünk beljebb, mert raknom kell a tűzre.

— anélkül nem működik ez a boszorkánykonyha, és itt én vagyok a főnök, a szakmunkás, a segédmunkás meg a pénztáros is egy- személyben.

Beljebb húzódunk, az épületben szeszgőztől terhes a levegő, mindenütt az üstből induló rézcsövek viszik kacs- karingós útra a szefnet. Máté Béla rak a tűzre, aztán leültet.

— Szeret fát hasogatni?

— kérdezem tőle, amire dö- cögőn nevetős válasz érkezik.

— Szeret a csuda, de van • aki még nálam is jobban húzódozik a dologtól, nekem meg csinálni kell. A tavalyi főzés során száz méter fa fogyott itt el, így van mit aprítani is meg hordani is.

— Milyen fával tüzelnek?

— Jobbára akáccal, mert azt nyersen is tudjuk használni, a többit csak szárazon. De van itt befülledt bükk, és érkezik a szőlőkaró is, amit innen már csak füstként engedünk ki,

— másra nem is való.

— Ha pálinkát akarok főzetni, hogyan kell nekiindulnom?

— Mi már augusztusban kezdtük a bejegyzéseket gyűjteni a kisokosba, felírtuk, kinek mennyi van, aztán főzésre sorra rendeltük be az embereket. Faluhelyen még levelet sem kell írni, mert elég üzenni, meg érdeklődnek is az emberek. Aki meghozta a cefrét, beönti a kiszuperált csillékbe, rákrétázom a nevet, számot kap és bent is elkönyvelem.

— Akkor nem lehet elcserélni még véletlenül sem az alapanyagot?

— Még nem fordult elő. Aki egy egész főzetre valót (3 hektó) hoz, azt egyben főzzük le, ez úgy 25 vödörre való, ennyi fér egyszerre az üstbe.

— Átlagban mennyi jön le ebből?

— Harminc liter a jó gyümölcsből, de volt már rá példa, hogy csak a felét adta. Mindenki maga tudja, hogy mit hozott és mit várhat belőle vissza. Én is azt szeretném, ha mindig sokat tudnék lefőzni, mert literenként öt forint a bérem.

— Nincs valami fényes állapotban a főzde.

— Még engedélyezték a működését, mert anélkül a környék egyetlen lehetőségét is kizárva egyből megszaporodna a pénzügyőrök dolga a lavóros ügyekkel. Mikor beindultunk, szépen kimeszeltünk, csöveket pucoltunk. Még a lányom is besegített, és az sem mindegy, hogy az ember milyen környezetben dolgozik. Arról nem tudok, hogy a téesznek szándékában állna felújítani ezt a főzdét.

— Mikor gyújtanak be a rézüstök alá, és meddig ég a tűz?

— Az idén november 13- án reggel nyolckor gyújtottunk be. Azóta folyamatosan mentünk volna, de egy apróbb hiba adódott, amit három nap alatt oldottak meg. Jelentettük a pénzügyőrségnek, kijöttek, leszedték az ólomzárat és a munka végén újra fölrakták.

— Az ólomzár mire jó?

— Kizárja a visszaélés lehetőségét, a lefőzött pálinka csak a mérőórán át tud kifolyni. Hogy meddig főzünk? Tavaly június 17-én álltunk csak le. Ez hét hónapot, kétszáz napot jelentett, és ezalatt 14 ezer liter pálinka csörgött le lassan- lassan a rézcsöveken.

— Naponta mennyit tud lefőzni ?

— Hetven-nyolcvan litert, legfeljebb ha minden egybevág, egy hektót. Nem nagy a kapacitásunk, de a környéket szépen ellátjuk. Vé- kény, Kárász, Egregy, Győré, Izmény, Váralja, Nagy- mányok, Aparhant, hogy csak a legfontosabbakat soroljam.

— Kisebb tételeket is hoznak főzetni?

— Egy-két vödörrel az öreg nénik is összegyűjtenek, sajnálják a hullott gyümölcsöt, így meg nem megy kárba. És hálásak. A héten egy zsebkendőt is kaptam ajándékba egy máj ősi nénitől — mert megbecsültem a portékáját.

— Mi a jó pálinka főzésének titka?

— Az első a jó alapanyag, a másik a tisztaság és a jó tűz, a folyamatos ellenőrzés, — mert én úgy látom, hogy az ötvenes szeszfok és a 18 fok hőmérséklet az optimális. Arra is kell figyelni, nehogy kevés víz legyen rajta, mert akkor könnyen odakap.

— Van olyan, aki eljön, amikor a pálinkát főzi?

— Persze, vannak ilyenek, tüzelnek, fát hasogatnak. Nyugdíjasok, akik ráérnek, örülnek ha van mit csinálni, el is beszélgetünk egy kicsit. A múltkoriban egy szászvári illető hazaszaladt borért, sonkáért, nekem volt itt krumplim ... hát olyan vacsorát rittyentettünk, hogy utána reggelig itt maradt, annyira jól érezte magát.

— Beszéljünk az anyagiakról is. Mennyiért főzik a pálinkát?

— A kuncsaft bérfőzési szeszadót fizet hektoliterfokonként kilencven forintot, bérfőzési díjként húszat, tüzel öté rí tést harmincat. De nézzük ezt egy példával: húsz liter kifőzött szesz után 1400 forintot fizetett ösz- szesen, így literje hetven forintjába kerül a főzetőnek.

— Állandóan itt van a főzdében?

— Itt nincs két vagy három műszak, itt éjjel-nappali szolgálat van. Amikor csendes időszak adódik, a kislkuekóban szundítok egyet, van tévém és rádióm, arra is oda tudok pislantani. A vasárnapi ebédet azért közösen esszük meg otthon.

— Nincs fejfájás ebben a szeszfőzdében ?

— Kicsit én is tartottam ettől a kezdetben, de úgy ér. zem, nem árt meg, itt pedig tiszta fejre ugyancsak szükség van.

— Szereti a pálinkát?

— Nem vagyok oda érte. Ünnepkor, meg disznóvágáskor megiszom, mert azt tartják, ahány disznót vág az ember, annyi féldeci dukál előtte.

— Hogyan lesz valakiből jó főzőmester?

— A tapasztalat meghozza, hogy az emberből előbb- utóbb csak az üst mestere kerekedik.

— Melyik a legfinomabb pálinka?

— ízlés dolga, de én azt hiszem, a tiszta szilva az igazi.

Csodásán friss, harapós a levegő odakinn, s mikor mindketten kilépünk, ismét fejszecsattogásra kapjuk oda a fejünket a féltetős színre. Nagy Sándor nagymányoki bányász hasogatja kíméletlen eréllyel az akácfát.

— Az én főzetem jön hamarosan, így magam hasogatok hozzá fát is — mondja, és csak kézfogásnyi időre pihen meg, kezében a fejsze nyele. Elköszönünk, és annyiban maradunk, ha főzetni akarok, csak vigyem bátran a cefrét Máté Béla keze alá.

'SZABÓ SÁNDOR

Van itt jókedv pálinkazás nélkül is