Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-01 / 282. szám
1984. december 1. NÉPÚJSÁG 9 Sokéves együttműködés Szegeddel A magyar fiatalok 80 fős csoportja dolgozik a társadalmi közadakozásból fedezett „Lengyel Anya” Emlékműkórház építésén Lódzban. S ez nem a véletlen műve, hiszen a magyar—lengyel kapcsolatok ebben a városban már évek óta igen élénkek az élet számos területén. Lódz városát és a lódzi vajdaságot baráti kapcsolatok fűzik Szegedhez és Csongrád megyéhez. Az első gazdasági és kulturális együttműködési megállapodást 1971-ben írták alá és azóta kétévenként rendszeresen megújítják. Az elmúlt évben ünnepelték a szegedi JATE és a Lódzi Egyetem közötti baráti kapcsolatok tizedik évfordulóját. A két felsőoktatási intézmény együttműködése lehetővé teszi többek között a tudományos szakemberek cseréjét, közös kutató munkák végzését, szimpozionok szer. vezését. A két intézmény tanulóifjúsága tudományos és építőtáborokban találkozik egymással. Szintén hosszú évek óta tart az együttműködés a legnagyobb lódzi szövőgyár, az „Uniontex” és a szegfedi textilipari üzemek között: gyakran találkoznak véleménycsere, a műszaki tapasztalatok és munkaszervezési problémák megbeszélése, illetve kölcsönös alkalmazása céljából. A műszaki gondolatok cseréjében igen gyümölcsöző a MTESZ és a lengyel testvérszervezet, a NOT szoros együttműködése. Városrendezési és építészeti szakemberek rendszeres cseréje is folyik. Ennek egyik konkrét példája a szegedi Opera épületének helyreállítása, amelyet lengyel dolgozók végezték. A lengyel—magyar együttműködést a város lakossága a hétköznapokon is érzi-látja. A legnagyobb lódzi áruház, a Central magyar szőnyegeket, kozmetikai készítménye, két. kötött árut, cipőt, fűszereket, borokat és pezsgőféléket kínál. A vele kereskedő makói és szegedi boltok pedig lengyel gyártmányú szöveteket, kötött árut, sportszereket, üvegkészítményeket, kerámiát és játékokat hoznak forgalomba. Minden éviben megrendezik Lódzban a magyar konyha napjait, s ugyanakkor Szegeden a lengyel konyha hetét. Figyelmet érdemel a lódzi Lengyel—Magyar Baráti Társaság működése is, hiszen erősen kiemelkedik a Lengyelországban működő hasonló intézmények sorából már taglétszámával is: több mint 5 ezer tagja van. — A lódzi Lengyel—Magyar Baráti Társaság 1981. áprilisában alakult, méghozzá inegyedikén, Magyarország felszabadulásának évfordulóján — mondja az elnökasz- szony, Maria Hemmert Udals- ka. — A magyarok iránti ro- konszenvet nemcsak a magas taglétszám jelzi, hanem a magyar nyelvtanfolyamokra beiratkozok népes tábora is. Azon igyekszünk, hogy a város lakóihoz közelebb hozzuk a magyar művészetet és kultúrát. Koncerteket, kiállításokat, vásárokat, irodalmi esteket, filmszemléket rendezünk. Már hagyományszámba megy a minden ősszel megrendezésre kerülő „Magyar Kulturális Napok” programja. A Baráti Társaság tagjai kedvezményesen utazhatnak Magyarországra üdülni. Az •idén a kéthetes turnusokon mintegy 920-an vesznek részt. Tavaly óta gyümölcsszedő társasutazásokat is szerve- ’ zünk Szegedre. Ezeken július és október között k'b. 400-an vesznek részt. Azon igyekszünk. hogy az ismert közmondást a barátságról és testvériségről tettekkel támasz- szűk alá, tényekkel igazoljuk. Régiből újat Korszerűsített lakások az NDK-ban Erfurt belvárosának főtere, az Anger. Az előregyártott elemekkel végzett építés során is figyelembe vehetők a helyi architektonika sajátos jegyei. Különösen a régi városrészek foghíjas házsorainak kiegészítésénél van erre szükség. Bárki, aki az iNDK-ban ki- sebb-nagyobb körutat tesz, megállapíthatja: sokat építkeznek, s főleg lakónegyedekkel gazdagodik az ország. A hetvenes évek kezdete óta minden NDK-beli polgárnak javultak a lakáskörülményei. Az életszínvonal emelkedését mutatják a következő adatok is: a három éven aluli gyermekek 65 százaléka bölcsődei, a 3—6 évesek 98 százaléka óvodai helyet kapott. Minden harmadik diák 1971 után épült iskolába jár. A cél az, hogy 1990-ig minden családnak saját otthona, olyan, jó állapotban lévő lakása legyen, amelynek mérete arányban áll a családtagok számával, komfortja pedig kielégíti a korszerű igényeket. Ehhez egyben meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek között minden család megengedheti magának egy ilyen otthon fenntartását. A jövőben fokozottan összpontosítják az erőket a régi épületek korszerűsítésére. Különösen nagy gondot jelentenek a 80—100 évvel ezelőtt (gyorsan és olcsón) épült bér- kaszárnyák. Berlin krónikájában azt olvashatjuk, hogy az 1953. évi építkezési rendelkezések szerint az udvarok előírt alapterülete 28 négyzetméter volt, tehát például 5,3x5,3 méter! Ilyen „lieht- hof”-ofckal elválasztva gyakran hét lakóház is sorakozott egymás mellett. A lakások kialakítása nem elégítette ki még az akkori igényeket sem. Berlinben még az 1920-as években is több mint százezer ember élt nedves, sötét, nyomorúságos pincelakások- ban. A régi épületek egy részét átfogó korszerűsítéssel át lehet alakítani a mai igényeknek megfelelően. Akik otthonossá váltak régi lakóhelyükön, gyakran nehezen hagyják ott megszokott környezetüket. így van ezzel a Junkercsalád is. Junkerék Drezda Jahonnstedt nevű városrészében laknak, két gyermekük van, a tízéves Janett és a hároméves Júlia. Négy évvel ezelőtt még rengeteget bosz- szankodtak régi lakásukban, höl csőtörés, hol az ablakok rossz szigetelése, hol pedig a nyikorgó padló és a nedves falak miatt. Lakónegyedük körül, a háborús romok helyén, mindenütt tízemeletes házak épülték. A századforduló táján, jugend stílusban emelt épületeket — köptük az övékét — azonban építészetileg értékesnek, s felújításra alkalmasnak találták. A nyolcvanesztendős házak rekonstrukcója persze, nem ment máról holnapra, s a lakóknak ki kellett költözniük. Üj lakásokat kínáltak fel nekik, s a lakáshivatal vállalta a költözködés költségeit. Akik addig kénytelenek voltak nélkülözni a fürdőszobát, a meleg vizet és a központi fűtést, bizony örültek a modern otthonnak. Sokan gondolkodás nélkül a lakótelepet választották. A Junker-család gondos mérlegelés után úgy döntött, hogy visszaköltözik a régi helyére. Kilenc hónapot itöltöttek egy átmeneti lakásban. majd visszatértek „a saját négy faluk közé”, a Bundschuhstrasse 5. alá. Felújított lakásuk ma ugyanazt a komfortot nyújtja, mint egy új lakótelepi lakás, s ehhez járul a régi, a megszokott környezet. Az építők gondosan helyreállították az utca történelmi hangulatát. Junkerék példája csupán egy a sok-sök ezer hasonló eset közül, hisz NDK-szerte mind nagyobb méreteket ölt a régi lakóházak felújítása, bővítése, korszerűsítése. Az NDK-ban az építkezések súlypontja a város széléről mindinkább a belterületekre tevődik át. Így ésszerűen korlátozható a városok terjeszkedése, ami egy ilyen, viszonylag kis országban, nem utolsó szempont. Gazdaságilag az sem lényegtelen, hogy a városok központjában általában nincs szükség új csatornarendszerre, legfeljebb a régit kell bővíteni, javítani. — Egy régi épület rekonstrukciója jelenleg még így is tovább tart, mint egy új ház felépítése. Ezzel semmi esetre sem léhetünk elégedettek — szögezi le dr. Heinz Mádhalk Drezda főépítésze. — (g)---------------------------------------------------------------------------------------------------------1 M aketten vizsgálják a régi épületek korszerű építőipari módszerekkel végzett karbantartásának, felújításának tapasztalatait. Hatékony segítség A KGST tagországai megkülönböztetett figyelmet fordítanak arra, hogy a szervezet gyengébben fejlett tagországai, Kuba, Mongólia és Vietnam gazdasági fejlettsége közelítsen a fejlettebbekéhez és hogy a kiegyenlítődés mind ésszerűbben és hatékonyabban történjék. Nem a vendéglátó Kubának kijáró kötelező udvariasság diktálta, hogy Nyikolaj Tyihonov szovjet miniszterelnök újból hangsúlyozta a KGST együttműködési készségét. Nem is a havannai KGST-ülésszakon megfigyelőként jelenlévő afganisztáni, angolai, mozambiki, mexikói, nicaraguai és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságból érkezett küldöttek megnyugtatására szolgált megjegyzése, hanem a KGST és a fejlődő világ eddigi kapcsolatainak, a változtatás szükségességének értékeléséből fakadt. A „hatékony segítség” gondolata bizonyos értelemben újszerű követelmény, hiszen mindeddig főként a rászorultság, egy-egy fejlődő ország fejlődési' igénye határozta meg a KGST nyújtotta segítség jellegét — a szőkébben értelmezett kölcsönös gazdasági érdekek e mögött háttérbe szorultak. Hosszú lejáratú kormányközi megállapodások alapján ipari, energetikai, mezőgazdasági létesítmények sora létesült India, Szíria vagy Afganisztán állami szektorában. A beruházásokat finanszírozó célhitelek feltételei hosszú időn át változatlanok maradtak: a 10—15 évre szóló kölcsönökre 0—5 százalék közötti kamatot számítottak. A kamat törlesztése rendszerint nem a hitelnyújtás pillanatában, hanem az új gyárak működésétől kezdve, a viszontszállított termékek eladásakor kezdődött meg. összehasonlításul: a nemzetközi pénzpiacokon a bank- és a kormányzati hitelek ára — a kamat — általában a piaci konjunktúra függvényében változik, s napjainkban 10 százalék feletti. Ráadásul, becslések szerint, a nyugati pénzeszközök alig egyharma- da erősíti a fejlődő országok állami szektorát, a szocialista országok támogatása viszont kétharmad részben a nemzet- gazdaságok kulcságazatainak fejlesztésére irányul. A Szovjetunió teljes fejlődő világból származó behozatalának 20 százaléka áll azokból a terményekből, gyártmányokból, amelyeket a devizainség- ben szenvedő fejlődő országok a szovjet közreműködéssel épült üzemekben állítanak elő. Nemcsak a KGST fejlesztési támogatásának zömét élvező Vietnam, Kuba, Laosz, Kambodzsa, vagy Afganisztán, hanem a legtöbb fejlődő ország kialakíthatott ilyen jellegű kapcsolatot a szocialista országokkal. Ma, amikor fejlett és gyengén fejlett ország egyaránt az erőforrások szűkösségével küszködik, fontos követelménnyé vált a kölcsönös érdekék jobb érvényesítése és az a szempont, hogy a támogatás lökést adjon a fejlődő országok saját felhalmozásának, fokozza növekedési képességüket. Enyhülhet ezzel a „segélyre utaltság”, s a korszerűbb gazdasági együttműködésben a hitelt, támogatást nyújtó is jobban megtalálhatja számítását. A Voproszi Ekonomiki szovjet szaklap szerint különleges fontosságú a KGST és a fejlődő országok hitelkapcsolatai hatékonyságának értékelése. A mai gyakorlatban az adós országok külön számlát nyitnak a hitelt nyújtó országok bankjaiban, ahol a fejlődő országok valutáiban vezetik a hiteltörlesztésre fizetett ösz- szegeket. Ezeket vásárolja le aztán a kölcsönt nyújtó. Csakhogy a termékárak nagyfokú ingadozásának időszakában a fix áras elszámolás következtében vagy az adós, vagy a hitelező érdeke sérelmet szenved. A Voproszi Ekonomiki ezért veti fel a szovjet hitel- nyújtásoknál, hogy az éves adósságfizetést korrigálják a világpiaci árakkal, és javasolja a konvertibilis valuták felhasználását is az elszámolásnál. Korábban a KGST és a fejlődő országok között csak az éves áruforgalmi egyenleg többleteit egyenlítették ki kemény valutában. A fejlődő országokban gyakran hiányoznak az ellentételezésre felhasználható termékek — írja a lap —, ha konvertibilis valutákat használnak, akkor kevesebb felhasználatlan pénzeszköz halmozódik föl a hitelező számláján. E valuták elértéktelenedését akadályozza meg — nem utolsó soriban pedig a távlati együttműködési érdeket is erősíti — a Szovjetunió azzal. hogy ma már mindinkább figyelembe veszi elszámolásaiban a valutaárfolyamok változását. Hosszú utat járt be a fejlődő országokkal való KGST- kereskedelam is azóta, hogy a készpénz nélküli klíringfor- galomtól eljutott az ésszerűbb árucsereforgalmi formákig. A klíring a kereskedelmi kapcsolatok kiépítésének — elsődlegesen politikai érdekektől vezérelt időszakában lehetővé tette, hogy a fejlődő országok eladhassák mindazokat az árukat, amelyekre a konvertibilis piacokon nem találtak vevőre. A kiegyenlített kétoldalú kereskedelem azonban később fékezi a hatékonyabb kapcsolatokat, mert alacsonyabb szintre szorítja vissza a forgalmat, a kevésbé keresett, „puha” áruk szállítására ösztönöz. Ma már a KGST-országok fejlődő országokkal bonyolított forgalmára számos viszonylatban a sokoldalú és kemény valutákban történő elszámolás a jellemző. Ez a korszerű elszámolási forma persze nem lehet kizárólagos — állapítja meg a szovjet szaklap. A Szovjetunió a fejlődő országokkal túlnyomórészt „készpénzkímélő” módszerekkel cserél árut, ami azzal magyarázható. hogy a legfontosabb partnerek között találhatók olyan országok, mint például India, Afganisztán, vagy a JNDK. A baráti segítségre jobban rászoruló országokat a fizetési eszközök hiánya így nem kényszeríti arra, hogy lemondjanak gazdaságfejlesztési céljaikról. MARTON JÁNOS Nőuralom - nők tanácsa Gabrovóról alighanem a világon mindenütt tudják, hogy a humor fővárosa, a nemzetközi humorfesztiválok központja, s múzeuma a legsikeresebb karikatúrákat őrzi. De ki ismeri Mnamort. ahol a férfiak szövetségre lépték, hogy megvédjék érdekeiket a gyengébbnek mondott nem ellenében? Mramor, ez a kis Szófia környéki falu, amit a közelmúltban csatoltak a fővároshoz, a nők birodalma Bulgáriában. Mramorban valósággal virágzik a nőuralom. A helyi férfiak egynegyede / ugyanis idegen, „befurakodott” vő. Az ilyen férfinak itt nem nagy a becsülete. Felesége házában lakik, s kénytelen-kelletlen tűri asszonya, sőt anyósa korlátlan hatalmát. A beházasodott férfit még tisztességes megszólítás sem illeti. Zdravko Ljubeno- vot, a városszerte közkedvelt amatőr énekest például Zdravko Lilinnek hívják, azaz Lila férjének, Petes Ivanovot. a Vők Tanácsának korelnökét csak Pes Marínnak szólítják, tehát Mara tulajdonának nevezik. Nem csoda, hogy a vők lázadoznak! Se rangjuk, se tekintélyük a falubeli nők előtt, hát elhatározták, hogy érdekszövetségbe tömörülnek. Hat évvel ezelőtt megalapították sajátos érdekvédelmi szervezetüket, a Vők Tanácsát. A mozgalom sikeres. A nők mostanában mintha engedékenyebbek volnának. Igaz, a Vők Tanácsa ravasz stratégiát és taktikát dolgozott ki az elnyomás elleni harchoz: a nők humorérzékét próbálják előcsalogatni. Ezért minden évben megrendezik a Vők Napját. Az ünnepség a lázadó vők díszbevonulásával kezdődik. A nők rabigájában gyötrődő férfiak rangsor szerint vonulnak végig a főutcán. A példás vők, az álom- vők, az import vők, s legelöl a bátor vők maroknyi csoportja katonás rendben sorakozik fel a díszszemlére. A tanács vezetői felsorolják érdemeiket. s az élenjárókat magas kitüntetésben részesítik. A vő, akinek legalább négy gyermeke van, megkapja „Az apai dicsőségért” érdemérmet. Az, aki pedig még 25 évi házasság után is életben van, kiérdemli az „Érdemes vő” kitüntetést. Az ünnepség legmeghatóbb pillanata az új tagok felvétele. A szertartás során a jelölték fúvószenekari kísérettel esküt tesznek, hogy feleségükhöz, sógornőjükhöz és legfőképpen anyósukhoz mindhalálig hűségesek lesznek, s minden kívánságukat — még a lehetetlent is — teljesítik. A Vők Tanácsa legutóbbi testületi ülésén bejelentette: kész a világ vailamennyi elnyomott férfiemberét soraiba fogadni, hogy közös erővel vigyék győzelemre ügyüket. A mramöri Vők Napját évente egyszer több belföldi és külföldi turista tekinti meg.
