Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-30 / 305. szám
1984. december 31. mEPÜJSÄG 13 Szilveszteri Köszönet „Kedves Szurkolóink! Reméljük, hogy eredményeinkkel, játékunkkal nekünk is sikerült hozzájárulni ahhoz, hogy hangulatuk, közérzetük egész esztendőben kiegyensúlyozott volt. Nem kenyerünk az ígérgetés, különösen nem az erőn felüli, de az biztos, hogy hasonló hangulathoz 1985-ben is hozzásegítjük Önöket. BUÉK!” Aláírás: Szekszárdi Dózsa NB I-es kosárlabda- és NB II-es labdarúgócsapata. A buszon Agyontömött autóbusszal igyekszem a bonyhádi kosárlabda Botond Kupára. A ka- kasdi megállóban csattan a kalauz tompa hangja: — Leszáll kislány, vagy nem száll le? — Képzelje, még nem döntöttem — így a sportszatyros. — Akkor álljon félre az ajtóból, mert indítom a kocsit. — Rendiosek, de ne úgy, hogy közben dzsúdófogást keres a hátamon. — A csengőt meg kell nyomnom. Ha zavarja, utazzon taxival. — Bölcs tanács. Azért utazom Paksra busszal, hogy magát bosszantsam. — Azért mégis jobb lesz ha leszáll, mert ez a busz Má- gocsalsómocsoládra megy... Elf uegí traccspartí rrnnmmammmmm* i j ás»«'»*«; */ hhm<w x ' m. ’• Nehéz gyerekkorom volt, szerkesztőkém — Pálinkás jó reggelt szerkesztőkém ! — Magának is kedves... izé... hogy is mondjam... Sza... — Ne csűrje, csavarja. Látom, elbizonytalanodott, akárcsak a Dózsa mérkőzések bírálatában. De ha ott kerüli is a színvonal kutyaütő jelzőjét, nekem mondja csak bátran, bele ide a fülembe, hogy Szamár. Az vagyok, nem szégyellem. — Azért, ha megengedi, akkor az év végi traccsparti- ban Csacsinak szólítanám. — Rendben, üsse kő! Apropó, hogy talált rám? S egyébként is, komolyan gondolta ezt a beszélgetést? Kép is készül rólunk? — Sokat csacsiskodik, pardon, kérdez egy szuszra. Hát nem volt könnyű felkutatnom széles e hazában. Ámbátor, aki Szekszárd szülötte, kerüljön bárhová, arra rátalálnak. — Való igaz, szerkesztőkém! A számból vette ki a szót. Nehéz gyerekkorom volt a kadarka városában. Elvált szülők hetedik kis- csacsijaként láttam meg a napvilágot. Serdültem csupán, de már húztam a nehéz hengert, a fogast, meg a kocsit a városi sporttelepen. Nagy strapa volt, annyi szent, de győztünk. Most meg azt hallottam, hogy a gépesítés ellenére is akkora a gaz a telepen, hogy a gondnokot két napon át csatárláncban keresték. — Jó, jó nagy a gaz, de van műanyag borítású atlétikai pálya. — Ne hergeljen szerkesztőkém, mert kárt teszek magamban. Még hogy műanyag pálya. Figyeljen, annak idején a stadionban göcsörtös salak borította a futópályát, de a szekszárdi atléták az NB I-ben szerepeltek. Tud követni? — Megpróbálom. Nemcsak atlétika van a világon... — Mindig tudtam magáról, hogy okos ember. Azok meg legtöbbször kivágják magukat a slamasztikából. Mondjon nekem olyan sportágat, amelyikben hajdani szűkebb pátriám, Tolna megye 1984-ben momentán a spiccen volt! — Sorolom Csacsi úr! Asztalitenisz, bicikli, pingpong és a kerékpár. Ja, ezeket már mondtam. Akkor, izé... NB 1-es a kosárlabda, meg a teke is. Hű, meg a súlyemelés... — Fogjon le, mert akkora iázásba kezdek tüstént, hogy idecsődülnek Páriból a rokonok is. Ezek után már azon sem lepődnék meg, ha a futballról szintén szuper- latifuszban, vagy hogy a nyavalyába mondják maguk pennaforgatók — áradozna. — Akár tetszik, akár nem: 1984-ben is a'foci bizonyult a legnépszerűbb sportágnak. — Hogyne, az országban, azt elhiszem. Csakhogy miközben ez a sportág az idén általában fejlődött, addig Tolnában egyértelműen zuhanórepülésbe kezdett. —. Egyértelműen nem merném kijelenteni... — Ez az, látja szerkesztőkém! Ezt sem meri kijelenteni, meg azt sem írta meg, hogy október végén a megye két kiemelt egyesülete fizetésképtelenné vált. Ráébredtek a nullszaldóra. — A nehéz gazdasági viszonyok behatárolják a sportra fordítható összegeket is. Nem volt dolcse vita, jó, de amire kellett... — Stop, mert két mellső patámmal megkarmolom magam! Tudja maga mi volt a dolcse vita helyett? Elárulom: kétmilliós adóhátralék. — Legalább ma, szilveszter napján lenne kíméletes. — Nálunk, szamaraknál nincs pardon. Ha nem bírod a ritmusát, állj félre hát! No, meg maga kért fel erre a beszélgetésre. Vagy traccso- lunk őszintén, vagy pá! — Akkor inkább iá, és maradjon még. Ügysem szóltunk eddig tömegsportunkról. — Atyavilág, most tapintott az elevenre. Melyik tömegsportra gondol kedves szerkesztőkém? A labdarúgó és kézilabda megyebajnokságra, avagy azokra a barátságos nemzetközi találkozókra, amelyeket azért szerveznek, hogy legyen hova külföldre utazni a... — Ki ne mondja, mert mindkettőnket golyhóvá ütnek. — Vegye le a kezét a nyakamról szerkesztőkém, dúdolni akarok valamit. Igaz, a hangom állati, de hallgassa: „Van még, ki gátlásoktól szenved, van még, ki megváltásra vár.” — Köszönöm. Cserébe elmondom a legfrissebb sportpletykát. Fenékeger szegen beledurrantott a lakodalomba egy kapatos középcsatár. Nagyobb baj nem történt, csupán a vőlegénynek kellett lengemagyart váltania. A díszes karikásostort a násznagy lefoglalta, azóta azzal veri az edzésen lazsáló focistákat. — Ez már hamisítatlan szilveszteri geg. Tehát mégsem meri a gondokat tovább sorolni szerkesztőkém. Akkor búcsúzunk? — Igen, köszönöm a beszélgetést. — Szívesen, akár jövőre is. De mielőtt elköszönnénk, hadd kérdezzek még valamit. — Tessék. — Tudja, hogy mi a különbség a szerkesztő és a férj között? _??? — A szerkesztő ismeri a munkatársait, de a férj nem. — Heuréka füleském! Mindig tudtam, hogy ekkora fejben van helye az észnek. Éjfélkor — Pardon, bocsánatot kérek... I am a Englishman. .. turist. Where találom en város, izé great nevezetessége? Ami nincs Párizs... ami nincs Roma, sőt London. — Művészetek Háza? — Csudát. — Zeneiskola? Muzik of Liszt? — Nem, izé, no! — Prométheusz szobor? — Francot! — Soloist? — Az, az kérem... szóló, tyuhé a Dózsa söröző! Szerkesztői üzenet Tanácsot kérő levél a sportrovat reggeli postájából: „Tizenkét éves kézilabdás lány vagyok. Vasárnap, az NB III-as mérkőzésünk után hajnali négykor mentem haza. Szüleim rettenetesen ösz- szeszidtak. Nem értem, valami rosszat követtem el?” Válaszunk: „Fájdalom, de mi nem voltunk önnel, tanúk sem lehetünk. Üljön a padlóra, jógázzon és közben próbáljon visszaemlékezni!” Apró Kérjük azt a sporttársat, aki a súlyemelő-szakosztály edzőterméből szórakozottságában a 200 kilogrammos súlyzót elvitte, jutalom ellenében jelentkezzen. „Biztosan nem bátaszéki versenyző volt” jeligére. • Labdarúgókapus egyesületet változtatna. Ismerem a dörgést, tudom, hogy csak addig vakarózz, amíg a karod ér. Ezért hát a klubcseréért csupán egy villát kérek — kanalam már van. Az oldalt írta és összeállította: FEKETE LÁSZLÓ.' Kiküldött munkatársunk jelenti Wég-Szakán a nudista Európa-válogatott „Nemcsak a lába, a haja is hosszú .. Amikor a piros hajnal csókot lehel minden kis virágra — nos, akkor ébred Wég-Szaka, ez a törököktől is megtaposott apró település. Itt állunk a falu szélén. Velünk szentben méltóságteljesen terpeszkedik a tó. Partján káromkodó horgászok ropogtatják elgémberedett végtagjaikat. Hosszú volt az éjszaka, kapás meg éppenhogy. Így most, a pir- kadó hajnal érkéz tévéi nincs sok szákolnivalójuk. Amott a réten hat paripa vágtat. Ficánkolásulkat az éjjeliőr, meg a harmatos fűben kocogó, korán kelő turisták szemlélik. No, meg a víztározó betoncsíkján összeboruló pár hölgytagja is. — De szeretnék egy nagyot lovagolni — suttogja. — Ha feljössz hozzám, olyan fánkot sütök, mint legutóbb. Barackíz lesz a tetején. — Nem tehetem. Kisváros ez a miénk, kitudódnak a dolgok. Akkor aztán az asz- szony... Kiadós gyaloglás után érjük el a horgászparadicsom túlsó oldalát. Víkendházak, sátraik és a márkás autók után kötött lakókocsik sorjáznak az árnyat adó fák alatt. Beljebb, kerítéssel körülhatárolt sátortábor. A kapunál őrbódé, benne nyugdíjas bakter sercegő CB-rá- dióval. — Hová igyekeznek az urak früstök idején? — állít meg bennünket. — Újságírók vagyunk. Lapunk kiküldött munkatársaiként szeretnénk riportot írni erről az edzőtáborról — válaszoljuk. — Tudják maguk, milyen csapat táborozik itten? — Már hogyne tudnánk — replikázunk. — Wég-Szakán gyakorol Európa női labdarúgó-válogatottja. — Akkor mégis hiányos az urak ismerete. Merthogy nők az rendben, de ez a nudisták válogatottja. Belépni csak külön engedéllyel lehet. Ha meg is kapják a zöld jel- ziést, akkor sem biztos, hogy felöltözve bemehetnek. Nálunk a divatmódi: bikini nu- ku. Felerősödik a CB-rádió, kavarog az éter. Visszajelzés : mehetünk, ruhástól. A táborvezető sátrában ketyegő óra éppen nyolcat üt. Reggel van, ám máris tombol a kánikula. Ébrednek az öreg kontinens legjobb naturista női labdarúgói. Paradicsomi állapotokra emlékeztet, ahogy pucéran kibújnak az ágyukból. A bemelegítő futáshoz zoknit és könnyű sportcipőt húznak. Kecsesdk,. szépek a napsütésben. Edzőjük férfi, a holland Van de Lógh melegítőben dirigálja a futást követő gimnasztikát. A tulipános országból érkezett mester a keménység híve. Amíg a hölgyek reggeliznek, rögtönzött sajtótájékoztatón közli velünk: — Wég-Szaka ideális környezet a Dél-Amerika elleni 90 percre készülő együttesem számára. Örülök, hogy megismerhettem Magyarország ezen kies vidékét. Valamelyik sajtóorgánumban olvastam: Wég-Szaka élni akar. A nudista tábor és strand létrehozásával megoldódott a dilemma, hogy miként kellene idecsalogatni, meghódítani a földrész turistáit. Pattognak a labdák, ka- puralövéseket gyakorol a gárda. Van de Lógh rövid jellemzés kíséretében sorra bemutatja a válogatottat. — A kapuban Renáta Di- di-Nagy osztrák portás áll, akinek édesanyja magyar lány volt. A társak csak Dudusnak becézik a kitűnően fekvő, pardon vetődő Renátát. Jobbhátvédünk a smirglikemény, jugoszláv Nádja Stikkes. A köténycselre (a lába között elgurított labdákra — Szerk.!) allergiás. A védelem tengelyében a 185 centis, hosszú combú olasz játékos, Gabriella Persona kap helyet. Nemcsak a lába, a haja is hosszú, azt mint ezúttal is, rendszerint olimpiai ötkarikába fonja. Az Európa-válogatott kapitánya, a söprögető Ludmilla Cirokkavics szovjet labdarúgó. Jól fejel és osztogat a pályán. A hátvédsor bal oldali embere Gizi Gazos, azaz Gazos Gizi az Önök országából. Tavaly tűnt fel az Arainypille-pusztai Aerobik SC-ben. ö a válogatott pacsirtája. Unokámat is róla neveztem el. Azt kérdik miért? Mert a kisunoka dallamosan sír, Gazos pedig siralmasan dalol. Két üveg natúr citromlé elfogyasztása után a mester megtörli verejtékező homlokát, s folytatja a játékosok bemutatását. — Jobb oldali középpályásunk a francia Zsanett Dusafriik. A lófarkas frizurá- jú lány ügyes művészi tornász is. Hollandiából jött velem a középső középpályásunk, Elizabet de Peckes. Erőssége a harcias letámadás, szükség lesz rá az amerikai kontinens válogatottja ellen. A középpálya bal oldalán az első számú jelöltem, a csehszlovák Ágnéta Cicusková. Uraim, nézzenek rá! Indulhatna szépségkirálynő-vá- iasztáson is. Elérkeztünk a támadósorhoz. Jobbszélsőnk Linda Kamukéró Luxemburgból. Fenomenális alakításai vannak, sorozatban lövi a gólokat hanyatt fekvte. A legtemperamentumosabb játékosunk a középcsatár spanyol Szerafina Popózó. Mint torreádor a bikára, úgy tör ő az ellenfél kapujára. Végül a kezdő tizenegy utolsó embere, a balszélső Ingrid Kurte, aki NSZK-beli. A Bundesliga gólkirálynője a legképzettebb játékosunk. Figyeljék! A beadásokat mellel megszelídíti, onnan a labdát combjára perdíti, aztán ballal a vinklibe suvaszt- ja. A vezető edző hármas sípszava véget vet a délelőtti gyakorlásnak. Az amazonok türelmesen várják, míg a belga gyúró, Joachim Szösz- mötölő keze alá kerülnek. A frissítő tus előtt egy alapos gyúrás az izmok fellazítására. — 1985 májusában okvetlenül győznünk kell az első találkozón, hogy aztán a brazíliai visszavágón egy döntetlen is elég legyen végső sikerünkhöz — mondja a mester és kezet rázunk. Az edzőtábor bárjában elsőként jutok telefonhoz. Tárcsázom a szerkesztőséget, aztán diktálni kezdem a riportot. „Amikor a piros hajnal csókot lehel minden kis virágra — nos, akkor ébred Wég-Szaka..