Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-30 / 305. szám
aasaama 198 4. december 31. ©KÉPÚJSÁG Színház Sepsiszentgyörgyön Alig kezdte meg az új évadot a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház, máris elmondhatjuk, hogy tovább folytatja eddigi si'kersoroza. tát. Különösen, ha arra gondolunk, hogy az utóbhi időben mennyire megnőtt az érdeklődés a színház produkciói iránt. Persze ez az eredmény nem született egyik napról a másikra. Benne rejlik a társulat több mint három és fél évtizedes odaadó munkája, a színház és közönség iránti hűsége, áldozatvállalása. Az a kitartó és következetes igyekezete, amelynek köszönhetően az elmúlt esztendők folyamán sikerült őszinte és tartós kapcsolatot kialakítania a nézők hatailmas táborával. Ennek a kölcsönös bizalomnak tulajdonítható; ma a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színházat oly sokfelé hívják játszani, hogy szinte lehetetlen eleget tennie az igényléseknek. Noha nehéz számadatokban érzékeltetni a növekvő érdeklődést, mégis megjegyezhetjük, hogy a múlt év. ben a társulat 282 előadását 115 000-en tekintették meg. Különösen sokatmondó az a tény, hogy tavaly a hatvankétezres lakosú megyeszékhelyen a nézők száma megközelítette az 58 ezret. A tervek szerint a spisiszentgyör. gyi társulat továbbra is rendszeresen játszik a megye helységeiben és nem feledkezik meg brassói, Csíkszeredái, székelyudvarhelyi, gyergyói nézőiről, a közelebb és távolabb eső vidékek színház- szerető és pártoló közönségéről sem. Sylvester Lajossal, a Sepsi' szentgyörgyi Állami Magyar Színház igazgatójával folytatott rövid beszélgetésünk alatt arról is tudomást szereztünk, hogy társulatuk mit ígér nézőinek az új évadban. Mindenekelőtt tehát hadd mondjuk el, hogy a Román Kommunista Párt XIII. kongresszusa tiszteletére tovább folytatják Dehel Gábor Az ártatlan című drámájának előadásait. Ezenkívül két darabot is próbálnak párhuzamosan: Tudor Popes- cu Maszek paradicsom (Paradis de ocazie) című víg játékát és a Tamási Áron-ciklus soron következő darabját, A boldog nyárfalevélt. Természetesen az idén is sor kerül a hagyományos év végi kabaréra. A színház tavaszi bemutatói közt szerepel Fejes Endre Jó estét nyár, jó estét, szerelem című darabja, ezt követi majd Csehov Három nővér című színműve. Az emíltett nagyszínpadi művek mellett — amelyekre bérletet hirdetett a sepsiszentgyörgyi színház — több stúdióelőadásra is számíthatnak a nézők A jelenlegi évad újdonságának számít az is, hogy filmklűbszerűen beindítják a videotékát, heti programmal. Így hát a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház az új évadban is több színvonalas produkcióval ajándékozza meg színházszerető közönségét. Olyan előadásokkal, amelyek minden bizonnyal, a művészi élmény mellett, tovább mélyítik a •társulat és a nézők közti kapcsolatot, hozzájárulnak az új ember kialakításához. MÁTYÁS ÁRPÁD (A bukaresti „Előre” cikkéből) A régi mecsetek újjászületnek Nardaran falu. A Pir-Szeid mecsetben. A tatarozási, helyreállítási munkálatok befejezte után visszakapta eredeti alakját a Pir-Szeid mecset, amely a középkorban épült Nardaran faluban — ez Bakutól, Szovjet-Azerbajdzsán fővárosától 40 kilométerre északra van. A felújított helységben újra hallani lehet a mullah igehirdetését, a Korán szúráit. Amikor megtekintettem a Pir-Szeidet, a középkori építészet e nagyszerű emlékét, megismerkedtem a mecset papjával, a 75 éves Szahib Dzsebrailowal. A beszélgetés közben felkeltette figyelmemet egy kérdés, amelyet a pap említett: az, hogy a helyi tanács részt vett a Pir- Szeid rekonstrukciójában. A következőt tudtam meg. Amikor időszerűvé vált az épület tatarozása, Sz. Dzseb- railov a hívők nevében a helyi tanácshoz fordult segítségért. A különleges bizottság tagjai — történészek, építészek, építők és más szakemberek vannak közöttük — előbb megvizsgálták a mecsetet, helyreállították a koránból való sorokat, amelyeket a régi arab írással róttak az épület falaira, valamint a belső falakon lévő díszítést. Hosszas keresés után megfelelő építőanyagot találtak: mészkövet. — Saját erőnkből, szakemberek és technikai felszerelés nélkül — mondta a mecset papja — aligha tudtunk volna megbirkózni ezzel a munkával, amelyet hivőink pénzén végeztek el. Hálásak vagyunk a falusi tanácsnak, amely a lehető legjobb módon teljesítette kérésünket. A mecset valósággal megfiatalodott, új életre tett szert, külseje örömet okoz a hívőknek. A beszélgetésünk során érintett témát tovább folytattam azután, amikor Al- lahsukjür Pasa-zade sejk-ul- Iszlammal találkoztam, ö a kaukázusontúli mohamedánok egyháza hivatalának vezetője. A sejk-ul-Iszlam más példákat is idézett arról, hogy a helyi hatósági szervek figyelmet tanúsítanak a hivő azerbajdzsániak kérései iránt. Így például, a helyi tanácsok közreműködésével nemrég kazánházat vásároltak és szereltek fel a Taza- pir székesegyház-mecset számára. Egy másik mecset, az Azsdarbek számára is hasonló berendezést szereznek be. A Geokcsaj járási központban működő Juhari mecsetben imahelyiségek épültek, A Kuba városban lévő mecset részére új, nagy lámpákat szereztek be. — Igaz ugyan — jegyezte meg az egyházi tanító —, a tanácsok nem mindig tudják azonnal kielégíteni kívánságainkat. A belokani mecset tatarozása, amelyet tervbe vettünk, például, négy hónap múlva valósul meg. A dolog úgy áll, hogy ebben a városban most fejeződik be két konzervgyár és egy geológus-lakótelep építése. Munkáskéz pedig nincs elegendő. Mihelyt az építők felszabadulnak, közölték velünk, hozzálátnak a mecset rekonstrukciójához. Bár a Szovjetunióban az egyházat különválasztották az államtól, a történelmi és építészeti szempontból legértékesebb azerbajdzsáni mecsetek állami védelem alatt állnak. A köztársaságban összeírták az ősi építészet emlékeit, s ezek között jelentős helyet foglalnak el a mecsetek és más vallási épületek. Azokat, amelyek nem működnek, az állam költségére restaurálják, azután pedig megtekintés végett a turisták rendelkezésére bocsátják. A Taza-pir mecset udvarában gyakran lehet külföldi vendégekkel találkozni: az azerbajdzsáni hívőkhöz sok országból érkeznek hittestvérek. Nemrég ellátogatott ebbe a kaukázusi köztársaságba Mohammed al- Hatib, a Szíriái Arab Köztársaság vallásügyi minisztere. Benyomásait közölve, a többi között megállapította, hogy a hivő azerbajdzsáni- aknak „minden lehetőségük megvan a vallási szertartások gyakorlására, a kialakult hagyományok és szokások követésére. A legkülönbözőbb vallási irányzatok képviselői egyetértésben élnek, egyenlő jogokat élveznek”. RASZIM SUKJUROV A Pir-Szeid mecset udvarában A BAM hidjai Amikor arról beszélnek, hogy a Bajkál—Amur vasútvonal az új építési módszerek kifejlesztésének és bevezetésének sajátos próbapályája volt, akkor mindenekelőtt az útvonalon felépített kis és közepes hidakra gondolnak. A hidakat az örök fagy bonyolult körülményei között kellett megépíteni, ahol a természet igen érzékeny az emberi beavatkozásra. Hagyományos alapok lerakása során a talaj felmelegszik és mocsárrá válik, télen pedig a befagyott talajvíz kitágul és a száztonnás pilléreket is pezsgődugó könnyedséggel veti ki. Komoly gondot jelentett a fokozott földrengésveszély is. Ilyen körülmények között kelett megépíteni mintegy 2400 vasúti hidat. Az már az első pillanattól egyértelmű volt, hogy a BAM hídjainak építésénél a hagyományos módszerek nem alkalmazhatók. A világ gyakorlatában első ízben vállalkoztak az építők összeszerelt hidak és oszlopos szerkezetű pillérek alkalmazására. Ez feleslegessé tette a nehéz földmunkákat és gyakorlatilag teljes egészében megszűnt a monolit beton felhasználása is. Leonyid Blinkov, az új technológia egyik kidolgozója, a „Mosztosztroj—10” tröszt vezetője szerint az oszlopos szerkezetű pillérek alkalmazása olyan jelentős előrelépést jelentett, mint amikor a gépkocsi felváltotta a delizsánszot. A munkatermelékenység az új technológiával 2—3-szorosára nő, az anyagigény 3—4-szeresé- re, a hídépítések ideje mintegy a felére csökken. Mi az alapvető újdonság az oszlopos szerkezetű pilléreken nyugvó kis és közepes hidak építésében? A pillér több vasbeton oszlopból álló, 80 centiméter átmérőjű konstrukció. Ezt engedik le az előre kifúrt, egy méter átmérőjű vájatokba. A 8—15 méteres fúrásmélységet a talaj minősége határozza meg. Nincs szükség a sziklás réteg elérésére, mivel az oszlop alsó részének kiképzése megbízható védelmet nyújt a kitüremkedéssel szemben. Több ilyen oszlopot felül lezáró lemez fog egybe. Betonozással rögzítik a konstrukciót. A híd méreteitől függően egy pillérben 4—6 oszlop lehet. Egy-egy furat kialakítása átlagosan 10—12 órát, egy négyoszlopos pillér felépítése 4—5 napot vesz igénybe. Feleslegessé vált az alapárok kialakítása is. Az új módszer természetesen új típusú fúróberendezések, gépek és mechanizmusok kifejlesztését tette szükségessé. Ezzel a módszerrel épültek a BAM vonalán a kis (25 méteres) és a közepes (100 méteres) hidak — az útvonalon felépített hidak 95 százaléka. A nagy hidak építésénél a pillérekhez 1,6 vagy 3 méteres vasbeton gyűrűket alkalmaztak, amelyeket a sziklarétegbe vájt furatba engedtek le, majd betonnal töltöttek ki. Ennek a technológiának az alkalmazását az új rendszerű turbóreaktív Kenyér és sé a kedves vendégnek Sókitermelés a Szovjetunióban A só napjainkban már nemcsak nélkülözhetetlen élelmiszer, de egyben fontos a nyersanyag is, mindenekelőtt a vegyiparban. A sónak jelenleg több mint ezerféle felhasználása ismert. Egykorú a történelemmel A só történelme egybeesik a világ történelmével. Több mint kétezer évvel ezelőtt már sót termeltek a Fekete-tengerből, a Fekete-tenger és az Azovi-tenger körzetének sós tavaiból. Az ősi orosz birodalomban a sókitermelés központja a Kárpátok elő- körzete volt. A sóval fizették ki a hercegek testőrségüket, a cárok pedig az udvari szolgálatban állókat. Az ismert nyugat-ukrajnai sófőző üzemek több mint hatszáz esztendős múltra tekintenek vissza. Egy sor kimerült sóbányában ma az asztma gyógyítására alkalmas orvosi intézményeket alakítottak ki. A XV. századtól kezdődően az orosz emberek a sós oldatot az Ural előhegységeiből és a Káma folyóból nyerték, majd a környező erdőségek faanyagának felhasználásával főzték ki abból a sót. A só (oroszul: szol) számos város nevében szerepel ma is: Szo- likomszk, Szoligalics, Szol- vicsegodsz, Szolotovino, Uszolje... A Don-medence bányái A XVI. században kezdték meg Ukrajna déli részén a mai Szlavjaszk város közelében a Torszki-tavak sókitermelését. A múlt század hetvenes éveiben a Don-meden- cében a mai Ártyemovők közelében feltárt hatalmas kő- sólélőhely vált Oroszország legnagyobb sószállítójává. Az artyemovszki sótelepek igazi virágzása azonban csak a Nagy Októberi Forradalom utáni években kezdődött. Már 1926-ban ötször annyi sót termeltek itt, mint 1913-ban. Jelenleg az „Artyemszol” termelési egyesülés a teljes szovjet sókitermelés több mint 40 százalékát adja. A szovjet hatalom évei során a számtalan apró és kézi erővel üzemeltetett sófőzőt korszerű, magas fokon gépesített nagyvállalatok váltották fel. A szovjet sóiparra a nagyfokú termelési koncentráció jellemző. A kősó kitermelésének háromnegyedét a Volga alsó folyásánál fekvő Baszikuncsak-tó, illetve a Don-medence sóbányái adják. A BasZkuncsak-tóból (amelynek közelében található egy másik ismert sós tó, az Elton) nyerik jelenleg a legolcsóbb sót: negyedrésze az Artyemovszkban, illetve hatodrésze az Ural-tóból kitermelt só árának. Óránként 250 tonna só kitermelésére van itt lehetőség. A legolcsóbb szállítással a hajózási időszakban több mint négymillió tonnányi mennyiség elszállítására nyílik lehetőség. Sóhegy T adzsi kisztán ban Kisebb lelőhelynek számít a tadzsikisztáni Hodzsa-Mu- mina hegy, amely teljes egészében sóból áll. Télen a repedésekben és a tölcsérekben óriási mennyiségű hó gyü- lemlik fel. Olvadáskor a helyi sókitermelők a hegy lábánál mesterséges tavakba gyűjtik a lezúduló sós vizet és párologtatják. Néhány napon belül a „termés” exkarváitorok- kal betakarítható. Nagy jövőt jósolnak a szakemberek az irkutszflri körzetben, Tirety falu közelében feltárt kősólelőhelyeknek. Tartalékait egymilliárd tonnára becsülik. Ennek kitermelése lehetővé teszi Szibéria teljes önellátását kősóból is. Jelenleg már épül az első, évi 2 millió tonna teljesítményű bánya. A szovjet sóipar fejlesztésében fontos szerepet kap az Artyemovszkban működő Ösz-szövetségi Tudományos Kutatóintézet. A szakemberek szerint az eddig feltárt és kitermelés alatt álló asztali só tartalékai több évtizedre elegendőek. A kedves vendégeket tehát a Szovjetunióban ezután is sóval és kenyérrel köszönthé- tik majd. OLEG LAJNE | A vasútvonal nyugati szakaszán a Léna folyó feletti híd fúróberendezés tette lehetővé. Az északi területeken a hidak pillérei különösen jégzajláskor vannak kitéve nagy terhelésnek. A hagyományos védelem — kézi fa- ragású gránitból készült borítás — hosszú időt vesz igénybe és igen munkaigényes. A BAM építői speciális betonborítást fejlesztettek ki erre a célra, amely szilárdságát és fagyálló képességét tekintve állja a versenyt a gránittal, előállítása pedig 25 százalékkal kevesebb munkaráfordítást igényel. SZERGEJ NYENASEV
