Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-30 / 305. szám
1984. december 30. Iskola kóstolgató Ijúsági és úttörőház Dombóváron _______________________________________________NÉPÚJSÁG 3 Ha mar a márvány megfizethetetlen A legegyszerűbb állni mellette és figyelni munkáját. Gumicsizma a lábán, fehér kötény a munkásruha fölött. A hátán megfeszülnek az izmok, előrehajol, de csak any- nyina, hogy a kifejtett erő a csiszológépre hasson. A szemét összehúzza, a száját becsukva tartja. Dolgozik. Pallkó Attila másodéves műkökészítő tanuló szivesebÁllóeszközök hasznosítása Az Építőipari Innovációs Alap tevékenységét bővítve megkezdte a vállalatoknál fölöslegessé vált állóeszközök — gépek, berendezések, épületek — újbóli értékesítésének megszervezését. Szeptember óta közel 500 millió forint értékű állóeszköz eladására kaptak megbízást, köztük 80 millió forintot érő komplett ipartelep értékesítésére is. Nemcsak szervezik a használt állóeszközök értékesítését, hanem a vásárlást kölcsönnel is támogatják. Az Építőipari Innovációs Alapot 300 millió forintos alaptőkével 1983-ban hozta létre az Állami Fejlesztési Bank és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium. A kisbank elsősorban az építő- és építőanyagipar innovációs tevékenységének finanszírozásába kapcsolódott be. Eddig több mint 30 szerződést kötött műszaki fejlesztési elképzelések, s a kapcsolódó beruházások megvalósítására. A pénzintézet emellett fokozatosan bővíti banki szolgáltatásait is. A tőkeátcsoportosítás megkönnyítésére hozzálátott a vállalatok szabad fejlesztési forrásainak hasznosításához. A befektetőknek partnert keres, s vizsgálja a vállalkozás várható jövedelmezőségét, s elemzi a hitelképességet. Ennek a szolgáltatásnak egyik újabb formája a termelőeszközök hasznosítása, a ki nem használt berendezések adásvételének megszervezése is. ben dolgozik, mutatja meg szakmáját, mint beszél róla. A munkában meg kell látni az erőfeszítésit, a tudást, az akaratot. A szó pedig elszáll ... Azért az aparhanti fiú, aki Kolozsi Imre kőfaragónál kedvelte meg a szakmát, azt mondja, hogy eredetileg kőfaragó szeretett volna lenni, de azt csak Budapesten tanítják. A műkőkészítő szakma hasonlít a kőfaragóéhoz, így beiratkozott a bonyhádi szakmunkásképzőbe. Az első hónapokban rájött arra, hogy ez a szakma sok rejtelmet kínál. „Semmianyagból” kell értéket létrehozni. Leegyszerűsítve a dolgokat, a műkő egyszerűen csák betonból készül. A csiszolás teszi értékessé, vagyis a szakember munkája. Természetesen ez túl egyszerű lenne ahhoz, hogy három évig tanulja valaki a szakmát. Számít itt minden: a beton minősége, a kötőanyag, az adalék- vagyis a díszítőanyag mennyisége és milyensége ... Azt mondják, hogy a legcsodálatosabb dolog márványlépcsőkön lépdelni. Mivel a márvány megfizethetetlen, az ember „kitalálta”, hogy miképpen lehetséges olyan műmárványt készíteni, ami igazinak hat. Palkó Attila nem lett hűtlen azért a kőfaragómester»- hez sem. Időnként eljár hozzá, beszélgetnek, a szakmáról. Mert már arról is lehet beszélgetni, hiszen a fiú maholnap mester lesz, vagyis szakmunkás. Mondom, hogy legegyszerűbb megfigyelni a fiú munkáját. Ahogy belefeledkezik, nem figyelve semmi másra, csak a csiszológépre és a korong alatt egyre terebélyesedő fényes felületre. A mozaiklapba ágyazott kavicsok egyre inkább kitárulkoznak, megmutatják az évszázados természeti alkotást, azt a rajzolatot, ami csák akkor tárul elénk, ha kibontjuk „héjából” ... H. J.—G. ». Nevetni jó! A közeledő szilveszter, pontosabban a majd elhangzó, sokak által nagyon várt rádió-, illetve televíziókabaré juttatta eszembe ezt a megállapítást. Nevetni jó — valljuk ugyanis minden egyes öröm- ködésünk alkalmával — anélkül, hogy megindokolnánk, miért jó. Az indoklás hiányának egy oka van: mivel nem vagyunk komikumelmélettel foglalkozó szakemberek, illetőleg nem vagyunk pszichológusok, ezért nem nézzük sem a nevetést kiváltó okokat, körülményeket, sem pedig azt, hogy végül is mire volt jó a kacagás. Pagnol vallja valahol: „A nevetés szellemi műveletek fiziológiai eredménye.” E megállapítás azért is igaz, mert — leegyszerűsítve — értelmi képességek hiányában, azaz bizonyos ismeretek nélkül nincs érzelmi reakció. Ezért kérdezik néhányan egy vicc elhangzása után: Most mi a poén? Sokan a humorban — talán éppen az előzőek miatt — nem ismernek tréfát. Pedig nem árt azt megfigyelni, ki min nevet, ki hogyan nevet, ki milyen gyorsan „veszi a lapot”. Ezekből ugyanis a személyiség egy-egy vonására következtethetünk. Példával is szolgálhatok minderre. Induljunk ki abból a tételből, hogy a nevetés a személyiségmegismerés egyik forrása is. A fentiekből, illetve annak átgondolásából, a ki min nevet, és ki milyen gyorsan „veszi a lapot”, az értelmi képességekről, a gondolkodásról, és a verbális intelligenciaszintjéről is képet kaphatunk. A „ki hogyan nevet?” vizsgálatával pedig a tipológiába érkeztünk. Vegyük példának a Jung-féle tipustant. ö az embereket — a személyiségeket — a külvilághoz való viszonyuk alapján két csoportra — extrovertáltra és intravertáltra — osztja. Az előző fogalom magyar megfelelője annyit jelent: kifelé forduló, míg az utóbbi az ellenkezőjét. Márpedig a ki hogyan nevet kérdés vizsgálatával — éppen ezért — következtethetünk a személyiségtípusra is. Az extrovertált ember társaságban könnyen oldódik, a legkisebb lehetőséget is kihasználja arra, hogy viccet csináljon akármiből is, harsány, és még az sem érdekli, hogy ferde szemmel néznek rá azért, mert nem tudja eltusolni a kacag - hatnékját, merészen nevetni, ök, illetve, ha egyes számban mondjuk, ő az az ember, aki mindig le tudja küzdeni a gátlásait. A másik típus éppen az ellenkezője. Mindezek mellett van a nevetésnek még egyéb jó tulajdonsága is. A feszültségoldás, a ledorongolást helyettesítő humor pedagógiai hatása is ismert. Kérdés, mennyire élünk vele. Természetesen a pozitívumok mellett a negatívumokat — a határtalan humorizálást és a kinevetést — is említeni kell, mert sajnos, részesedünk belőlük. Nevetni jó! — mondottam elöljáróban, és azt hiszem, a miértre választ adtam. — él — Funkcióváltás előtt a régi villa A leendő ifjúsági és úttörőház mai képe Dombóvár központjában, a Szabadság utcában sokan megcsodáltak már egy tágas zöldövezetben lévő, tornyos épületet, találgatván a funkcióját. Az egykori főszolgabírói villa, a demokratikus átalakulás időszakában ifjúsági célokat szolgált, majd tisztiklub lett, később szolgálati lakás volt és részben még ma is ezt a szerepet tölti be. A hangsúly a részben kifejezésen van, hiszen a tornyos házban ma már csak egy család lakik, remélhetőleg nem sokáig, mert ha sikerül — miért ne sikerülne? — másik lakáshoz jutniuk, akkor új feladatot kap a villa. A „kiosztott” új szerepről legelőször a dombóvári városi KISZ-küldöttérkezleten hallottam Vidóczy László tanácselnöktől, aki bejelentette, hogy úttörőház lesz a régi villából és ennek megvalósításához kérte a fiatalok társadalmi munkáját. Bevallom, próbálkoztam már egyszer a téma megírásával, de akkor Máté László, a városi művelődési osztály vezetője lebeszélt róla, mondván, korai még. Akkor májusban megállapodtunk arról is, hogy ha elindul valami, megüzeni. Ígéretét beváltotta... * A dombóvári Városi Tanács művelődési osztályán ültünk le beszélgetni, hogy megismerjük a terveket és mindazt, amit Máté László „tud” a dolgok állásáról. — Tervet dolgoztunk ki, hogy minél kevesebb ráfordítással körülbelül két-há- rom év múlva intézményesítsük a villát — kezdi az osztályvezető. — Nem kizárólag úttörőház lesz, mert úgy beszűkülne a tevékenységi köre, hanem ifjúsági és úttörőház. így a város oktatás-, illetve művelődésügyében is nagyobb szerepet kaphat. Elkészülte után a művelődési központhoz kívánjuk csatolni, annak integrált részintézményeként akarjuk működtetni. — Mindenki tudja — szólok közbe —, hogy Dombóváron egy olyan jól működő közművelődési intézmény van, ami vonzza a kisdobosokat, úttörőket és a fiatalokat is. Miért kell akkor még egy ifjúsági és úttörőház is? — Nem volna ilyen módon szükség rá — kapom a választ —, de ez az új intézmény mentesít, csökkenti a művelődési ház zsúfoltságát. Aztán szót ejtünk a megvizsgált „„széles körű funkció” lehetőségeiről. A házban — a nagyteremben — kap helyet az úttörő- és a felnőtt fúvószenekar, ez lesz a Kapós-kórus próbaterme, otthona is, így legalább nem zavarják a különböző művelődő közösségek egymás munkáját. Az említett nagytermet használhatják az általános és középiskolák, de bérbe adható különféle rendezvényre is. A villa többi helyiségében kiscsoportos foglalkozások tartására alkalmas klubtermeket alakítanak ki, amelyeket szükség esetén tanterem céljára is igénybe lehet venni. Nem marad kihasználatlanul a padlástér sem, ide ugyanis „kifejezetten” úttörők és kiscsoportok részére alakítanak ki helyiségeket. Az épület alatti háromtermes, száraz pincében alapozzák meg a városi múzeumot, ami aztán az oktatást segítheti. Az egykori főszolgabírói villa Szabadság utca felé eső kertrészében szép parkot terveznek — már védnökséget vállalt felette és társadalmi munkát is végzett a madártani egyesület helyi csoportja —, az épület mögött pedig játszóudvar lesz, és ott kap helyet a központi politechnikai műhely is, ami „felvállalja majd a barkács- szakköri feladatokat”. A szakaszosan — 3 év alatt — megvalósítandó tervekhez, az épület fejújításához — természetesen — a tanácsi keret mellé társadalmi munkát is várnak. A városi tanács költségvetési üzemének mérnökei Ábrahám Mária főmérnök vezetésével már dolgoznak a terveken. Nemcsak az eredeti „helyekett” állítják majd vissza, hanem egy, az 1900-as évek elejéről származó képeslap segítségével az épületkülsőt is rekonstruálni akarják — 1985. április 4-ig. Ugyancsak a költségvetési üzem tervezi meg a parkot, a játszóudvart, ők telepítik — a régiek mellé — az új növényeket, és ők végzik el a kivitelezési munkákat is. Dombóváron szép hagyományai és jelentős eredményei vannak a társadalmi összefogásnak, ezért most is számítanak a hagyomány folytatására. A közel négymillió forintra becsült felújításból körülbelül négyszáz- ezer a tervezők társadalmi munkája, és legalább másfél milliót várnak a helyiektől. A KISZ-es fiatalok a szakipari munkákból, az úttörők pedig minden rendteremtő tevékenységből kivehetik részüket. Számítanak az üzemek, a vállalatok anyagi támogatására — kulturált helyet ugyanis kulturáltan kell berendezni —, valamint arra, hogy a berendezési tárgyak vásárlásához is támogatást kapnak. A működéshez, ahhoz, hogy milyen új szakköröket, érdeklődési köröket indítsanak, valamint a tervek végleges kialakításához is segítséget várnak. Ez utóbbi miatt úttörők, KISZ-esek és a nemrég megalakult városszépítő egyesület tagjai körében vitára bocsátják a leendő ifjúsági és úttörőház terveit. * Dombóváron ismét fontos feladat megoldására vállalkoztak azzal, hogy megváltoztassák egy régi villa funkcióját, s ezzel egyidejűleg egy új, az ifjúság művelődését, kulturált szórakozását, ismeretszerzését bővítő intézményt hozzanak létre. A cél nemes, ezért támogatásra érdemes. Ékes László Fotó: Dombai István Tizenháromezer Ikarus Az idén 265-itel több Ika- rus-autóbusz gördült le a mátyásföldi és a székesfehérvári gyárak futószalagjairól, mint tavaly, s összesen mintegy 13 000 jármű hagyta el a gyárat. Ezzel a világ egyik legnagyobb autóbuszgyárának számító Ikarus teljesítette éves tervét. A nagy- vállalat hatékonyabb piac- szervező munkájának eredményeként, minden eddiginél rövidebb szállítási határidők vállalásával nemcsak megtartotta hagyományos nagy piacait, hanem újakat is meghódított. Különösen sok járművet szállítottak a szocialista partnereknek, — újabban Kínába is — továbbá a fejlődő országokba és a tengerentúlra. Így az Ikarus az idén sem kényszerült arra, mint a világ számos más nagynevű autóbusz- gyára, hogy csökkentse termelését: több mint 8 százalékkal növelték árbevételüket az egy évvel ezelőttihez képest, és várhatóan jó nyereségét könyvelhetnek el. Az Ikarusban nagy gondot fordítottak a műszaki fejlesztésre. Az új városi autóbuszcsalád első úgynevezett tesztjárműveit nemrég adták át a BKV-nak és a Volánnak kipróbálásra. Jó ütemben halad az ugyancsak új távolsági buszcsalád fejlesztése. Folytatódik a már régóta készülő, bevált és keresett 200-as család választékbővítése, a közelmúltban elkészült a 284-es jármű szovjet megrendelésre, amelyet már vizsgálnak és kipróbálnak a szovjet utakon. Az idei eredményes gazdálkodást segítették az év során elkészült fejlesztések, amelyekre összesen mintegy félmiiüiárd forintot költöttek. Üzembe helyezték a gazdaságos anyagfelhasználást biztosító számítógépes vezérlésű lemezmegmunkáló központot, és megkezdték mindkét nagy szerelőcsarnok átalakítását.
