Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-24 / 302. szám
2 NÉPÚJSÁG 1984. december 24. Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Gorbacsov vezetésével szovjet parlamenti küldöttség tárgyal Nagy-Brdtanniábán — Szovjet—etióp csúcstalálkozó Moszkvában — Ismét Gonzálezt választották a spanyol szocialisták főtitkárává. Kedd: Genscher nyugatnémet külügyminiszter prágai útja — A máltai kormányfő a szovjet fővárosban tárgyal — A bojkottpoliitdka elisiment kudarca: Washington a továbbiakban nem támaszt nehézségéket Lengyelországnak a Nemzetközi Valutalapba történő felvételével kapcsolatosan. Szerda: Befejeződik az ENSZ-közgyűlés 39. ülésszaka — Alacsony részvétel a pakisztáni népszavazáson — Chilében meghosszabbítják a rendikívüli állapotot — Washingtoni Viták az űrfegyverkezésről. Csütörtök: Andreotti olasz külügyminiszter Lengyelországban — Újabb leleplezések Nicaraguában a CIA aknamunkájáról — Élesedő választási harc Indiában — Izraelben elhárul a kormányválság veszélye. Péntek: Csernyenko állásfoglalásai az atommentes és vegyifegyvermemtes övezetekről — Elhunyt Dmitrdj Usz- tyinov marsall, a szovjet honvédelmi miniszter — Lemond a bolíviai kormány. Szombat: Margaret Thatcher kínai és hongkongi látogatása után Washingtonba érkezik — Arhipov pekingi tanácskozásai. A hét 3 kérdése 1. Mit hozott a hét a kelet—nyugati kapcsolatok területén? Afféle íratlan hagyománynak tartják, hogy az év végi ünnepek előtt lelassul a nemzetközi diplomácia gépezete. Ilyenkor hosszabb szünetet iktatnák a különböző konferenciák menetébe, s véget ér az ENSZ-közgyűlés ülésszakának munkája is. Ez így történt, a hagyomány mégsem érvényesült, sőt a kelet—nyugati diplomácia és a nemzetközi érintkezés számos más ága magasabb sebességfokozatra kapcsolt. A legnagyobb érdeklődést a Mahail Gorbacsov vezette parlamenti küldöttség nagy-britanniai látogatása váltotta ki, hiszen személyében tizenhét év óta a legmagasabb beosztású szovjet vezető tárgyalt Londonban. A rendkívül fontos és hasznos kétoldalú témák mellett a figyelem elsősorban a nemzetközi kérdésékre helyeződött, s természetesen szóba került a január elején esedékes szovjet— amerikai külügyminiszteri találkozó is. Változatlanul úgy tűnik, sóit ez az érzés megerősödhetett, hogy a fegyverzetkorlátozási kérdéseket bizonyos fokig összefogó „ernyő” alatt az űrfegyverkezés megakadályozása áll majd a két nagyhatalom párbeszédének középpontjában. A szovjet kezdeményezések mellett erre szoríthatja Washingtont a nemzetközi közvélemény és több fontos NATO-partnerének álláspontja. Mitterrand francia elnök a héten határozottan szembeszálLt a csillag- háborús elképzelésékkel, de lényegében bírálta azokat a brit és nyugatnémet kormányfő is. Weinberger amerikai hadügyminiszter ugyanakkor továbbra is határozottan kiállt a kozmosz militarizálása mellett, s legfeljebb „párhuzamosságot” tud elképzelni, tehát miközben tárgyalnak, folytatódna az űrfegyverkezés. Az eurorakétákkal kapcsolatos genfi értekezlet kudarca azonban megmutatta, hogy ez nem megy, ha a megbeszélések közben fokozódik a fegyverkezési hajsza, nincs miről tárgyalni, szét- foszlik a megegyezések minden reális alapja. Ilyen körülmények között, kínai és hongkongi látogatása után, Margaret Thatcher még egynapos karácsony előtti villámvizitet tett az Egyesült Államokban. Aligha csupán a jókívánságok átadása céljából. Inkább a Gorbacsowal folytatott eszmecserék tapasztalatairól számolt be, különös tekintettel a washingtoni vitákra. (A Gorbacsov-utat különben mind szovjet, mind brit részről alapvetően pozitívnak értékelték, s ezen nem változtatott a kényszerű rövidítés, amire egy szomorú esemény, Usztyinov marsall elhunyta adott okot.) Csemyenkónak, az SZKP főtitkárának, a szovjet államfőnek neve nemcsak a Thatchernek küldött és Gorbacsov áLtal átadott üzenet kapcsán szerepelt a világsajtó címoldalain. Moszkvában tárgyalt Mengisztu etióp Nagy figyelem kísérte világszerte Mihail Gorbacsov tárgyalásait Nagy-Britanniában. A képen: Gorbacsov Margaret Thatcher miniszterelnökkel látható, akivel Che- quersben folytatott megbeszélést. (Telefotó) Margaret Thatcher brit miniszterelnök a két ország Hong- kong-megállapodásának aláírására a hét közepén Kínába utazott. A képen: Csao Ce-jang kínai miniszterelnökkel tanácskozik. (Telefotó) államfővel és Mintoff máltai kormányfővel. Majd véleményt nyilvánított két lényeges fegyverzetikorlátozási, katonai enyhülési témában. Nyilatkozatai az atommentes és vegyifegyvermentes övezetebről kifejezik Moszkva készségét a kölcsönösen előnyös megállapodásokra mindkét területen. S a diplomáciai éléhkség folytatása távirati stílusban: Varsó vendége volt Andreotti olasz külügyminiszter, újabb NATO-országbeli államférfi jövetele jelezhette tehát a lengyelellenes bojkott kudarcát. Ennek kényszerű elismerése a washingtoni bejelentés, hogy nem gördítenek többé akadályokat Lengyelországnak a Nemzetközi Valutaalapba (IMF) történő felvételével kapcsolatosan. Az Egyesült Államok ugyanakkor sietett hozzáfűzni: néhány területen még nem hajlandó feladni a szankciókat. Prágában Genscher nyugatnémet külügyminiszter tárgyalt, s a varsói elmaradt utazás fiaskóját követően, Bonn ismét igyekszik éleszteni keleti politikáját. Végül, de nem utolsósorban a pekingi jelentés, ha ez nem is a klasszikus értelmű kelet—nyugati kapcsolatok körébe tartozik: Arhipov szovjet miniszterelnök-helyettes személyében tizenöt év óta, a legmagasabb rangú szovjet vezető tárgyal Kínában. Vagyis: minden vonatkozásban kétségtelen mozgás mutatkozik. Ezt igazolhatja a brit és a kínai fővárosból érkezett jelentések kísérő évszáma: tizenhét éve, tizenöt éve most először... 2. Milyen eredményekkel zárult az ENSZ-közgyűlés 39. ülésszaka? Az ENSZ nem országokon felül ál-ló szervezet és nem világkormány, hanem olyan, mint maga a világ. A New York-d üvegpalota gondos szigetelése csak az időjárás viszontagságai ellen hatásos, a nemzetközi élet konfliktusai és ellentmondáséi ott vannak az épületben. Az idén az ENSZ közgyűlésében is valamivel kedvezőbb volt a helyzet, mint az elmúlt évéklben. Pontosabban fogalmazva: őszre talán nem volt annyira kiélezett a helyzet, s nem volt olyan nyomasztó a feszültség. Hét bizottság, másfél száz napirendi pont, számos határozat és szinte megszámlálhatatlan hivatalos és félhivatalos találkozás; nem könnyű a mérlegkészítés. Annyi máris megállapítható, hogy a mennyiségi oldalt tekintve (több mint hatvan napirendi pont) és a politikai minőséget illetően a nukleáris háború elhárítása, a nemzetközi biztonság került előtérbe. Határozott álláspontot foglalt el a túlnyomó többség az űrfegyverkezéssel szemben, s figyelemre méltó, hogy 26 esetben az Egyesült Államokat csak legszűkebb atlanti szövetséges! köre támogatta, tíz esetben pedig egyedül maradt a szavazások során. A Közel-Kelettel kapcsolatosan az ENSZ-ben további tért nyert a békekonferencia szükségessége, s a Biztonsági Tanács újabb határozatokban ítélte el Dél-Afrikát. Ugyanakkor a válsággócok vonatkozásában egyedül Ciprus körül történt érdemleges haladás, kölcsönösen beleegyeztek közvetlen tárgyalásokba. Negatív és a kibontakozást akadályozó álláspontra helyezkedett viszont a közgyűlés az afganisztáni és kambodzsai kérdés vitájában, akárcsak az előző éveikben. Az ENSZ-család krónikájához tartozik, hogy immár véglegesnek mondják az Egyesült Államok távozását az UNESCO-bál és hasonló intézkedésekkel fenyegetőzik Washington más szakosított szervezetek esetében is. Pedig az ENSZ és szervei, minden bonyodalom ellenére, ha úgy tetszik rendeltetésszerűen működnék. Ha ez szálkát jelent az amerikaiaknak, a hiba nem a nemzetközi szervezetekben van... 3. Hogyan sikerült elhárítani az izraeli kormányválságot? Az izraeli nagykoalíció résztvevői ötven hónapra kötöttek együttműködési megállapodást, de már az ötödik hónap előtt súlyos válság keletkezett. A felszínen két Pe- resz vitája zajlott. Kichak Peresz, az ultrajobboldali, vallásos SASZ Párt egyetlen minisztere bejelentette Simon Peresz miniszterelnöknek: ha nem kapja meg a belügyi vagy a vallásügyi tárcát, akkor lemond, s a párt kiválik a kormányszövetségből. A 120 tagú parlamentben így is biztosított a többség, hiszen az öt SASZ-képviselő híján is 92 szavazattal rendelkeznének. De a nagykoalíción belül megbomlottak volna az arányok a jobboldal rovására, s ezért a Samir vezette Likud is a kiváláshoz való csatlakozással fenyegetett. Zsarolás, többszörös ultimátum követte egymást, míg kompromisszum született: a SASZ megkapta a belügyi tárcát, s ellenőrizheti a vallásügyi tárca pénzének 40 százalékát. A kormányválság elhárulásában nyilván közrejátszott, hogy egyik nagy párt sem vállalná szívesen az újabb választási erőpróbát. Látszólag belpolitikai keretekről van szó, de a kormány-kompromisszum bizonyos jobbratolódást eredményezhetett: a SASZ Párt egyike azoknak, amelyek ragaszkodnak a telepítéspolitikához és a „bibliai határokhoz”. Követeléseinek részleges teljesítése újabb nem jó ómen a közel-keleti rendezés terén... RÉTI ERVIN Az enyhülés pártján állunk írta: Esztergályos Ferenc külügyminiszter-helyettes Az 0Y végéhez közeled------------ ve a nemzetközi é letben is elérkezett a számvetés ideje: mit hozott 1984? Mozgalmas, aktív esztendő volt ez, azzá tette mindenekelőtt a szocialista közösség országainak megannyi kezdeményezése annak érdekében, hogy véget érjen a nemzetközi viszonyok romlása, és megkezdődhessék a visszatérés az enyhülés útjára. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei hangot adnak pártunk és népünk aggodalmának a nemzetközi, politikai és katonai feszültség fennmaradását, sok tekintetben további növekedését jelző irányzatok miatt. Ugyanakkor az irányelvek kifejezésre juttatják azt a meggyőződésünket is, hogy a feszültebb nemzetközi viszonyok közepette megkülönböztetett jelentősége van az eltérő társadalmi rendszerű országok párbeszéde folytatásának, a kölcsönösen előnyös kapcsolatok megőrzésének és továbbfej lesztésének. A Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal együtt valljuk, ahogy az a Varsói Szerződés tagállamainak már az 1983 januárjában elfogadott politikai nyilatkozatában is megfogal- mozódott: „...Bármilyen nehéz is a helyzet a világban, megvan a lehetősége annak, hogy túljussunk a nemzetközi kapcsolatokban uralkodó nehéz időszakon. Az események jelenlegi menetét meg lehet és meg is kell állítani, az események fejlődését pedig a népek óhajának megfelelő irányba lehet és kell is terelni.”. A nemzetközi helyzet enyhülése a hidegháború hosz- szú és veszélyekkel terhes korszaka után tartósnak és kivétel nélkül minden nép és ország számára hasznosnak bizonyult. A legkézzelfoghatóbb eredmények itt Európában jelenkeztek, azon a kontinensen, amely magának az enyhülésnek is kiindulópontja. Az enyhülés tartalmában nem más, mint normális a kölcsönös előnyökre alapozott, korrekt kapcsolat és együttműködés a különböző társadalmi rendszerű országok között. Az enyhülési politika eredményei ma is hatnak. Megtorpanásának egyértelműen az az oka, hogy annak legélesebb ellenzői, a szélsőséges politikát folytató imperialista körök olyan következtetést vontak le az enyhülés időszakából, hogy az keresztezi elképzeléseiket, politikai céljaikat, gyengíti pozícióikat. Ez a következtetés alapvetően torz, a kapitalizmus problémái nem az enyhülésből erednek. Úgy jellemezhetnénk a —_ negatív folyamatokat, hogy azok 1984-ben döntően a fegyverkezés ellenőrzése és a leszerelés ellen működő tendenciákban nyilvánultak meg. Az Egyesült Államokban napirendre tűzték egy hosszabb távú űrfegyverkezési program megvalósítását, amely viszonylag rövid időn belül kísérleti szakaszába léphet. A NATO vezető körei, akárcsak a korábbi években, most is a fegyverkezési verseny felgyorsítását kényszerítették a világra. A negatív jelenségek közé tartozik, hogy évek óta ugyanezek a körök lehetetlenné tették a két legnagyobb hatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok érdemi tárgyalásait. A negatívumok a mai helyzet bizonyos reményekre feljogosító és az érdemi tárgyalások újrakezdésére utaló új eleme a két nagyhatalom közötti érintkezés újrafelvétele. Andrej Gromiko amerikai útja az ENSZ közgyűlése megnyitása alkalmából, az Egyesült Államok vezetőivel folytatott tárgyalásai egy ilyen folyamat kezdetét jelzik. Mint ismeretes, Andrej Gromiko és George Shultz amerikai külügyminiszter 1985. január 7—8-án találkozik Géniben, az erről kiadott közös közlemény szerint annak érdekében, hogy meghatározzák a szovjet amerikai tárgyalások újrakezdésének céljait és tartalmát. Új, a nukleáris fegyverzetek kérdésének egész komplexumát átfogó tárgyalásokról van szó. A Magyar Népköztársaság üdvözli ezeket a fejleményeket, támogatja a Szovjetunió kezdeményezéseit. Tudjuk, hogy a tárgyalások nehezek lesznek, hiszen a NATO politikáját változatlanul azok az erők határozzák meg, amelyek az űrfegyverkezési program fenntartása, az általános fegyverkezési verseny folytatása mellett vannak. Ennek ellenére bízunk abban, hogy újrakezdődnek és eredményesek lesznek a szovjet—amerikai fegyverzet- korlátozási és leszerelési tárgyalások. Folytatjuk erőfeszítéseinket a helsinki záróokmányban foglaltak érvényesítéséért. Ezek sorában a kapcsolatok fenntartására és fejlesztésére törekszünk az eltérő társadalmi berendezkedésű országokkal. Tesszük mindezt elvi alapokon, a saját szövetségi rendszerünkön belül egyeztetett irányvonallal összhangban. Feladatnak és egyben népünk szolgálatának tekintjük, hogy a magunk eszközeivel is hozzájáruljunk olyan feltételek megteremtéséhez, amelyek a konfrontáció visszaszorítását segítik, és előmozdítják a párbeszédet, az enyhüléshez való visszatérést, ami nem csupán kormányközi viszony, hanem a néptömegek életét is befolyásoló, vagy éppen meghatározó tényező. Az enyhülés az emberi kapcsolatok fejlődését, a turizmus, a nemzetközi áruforgalom, a kulturális értékek cseréjének felvirágzását is magával hozza. Itt tehát nemcsak államérdekekről, hanem a legáltalánosabb emberi érdekekről is szó van. Ennek tudatában tevékenykedik küldöttségünk a stockholmi konferencián, s készülünk az Európai Kulturális Fórum megrendezésére 1985 őszén Budapesten. Készek vagyunk a kap- -------------- csolatok fejlesztésére minden országgal, amely tiszteletben tartja társadalmi rendszerünket, szövetségi elkötelezettségünket. Ugyanakkor fellépünk az imperialista körök agresszív törekvéseivel, az erőegyensúly megbontására irányuló kísérletekkel szemben. Célunk a biztonság és a béke megőrzése, hogy szocialista építőmunikánkhoz a lehető legkedvezőbb külső feltételeket biztosíthassuk. Ezek az elvek jellemzik 1985-ben is azt a felelősségteljes szolgálatot amit a Magyar Nép- köztársaság külpolitikai feladatainak megvalósítása jelent. Azok az eredmények, amelyeket pártunk politikája, dolgozó népünk munkája révén a szocializmus építésében elértünk, megbecsült helyet biztosítanak a Magyar Népkö ztársaság számára a világban. Ez az alapja annak a bizakodásunknak, hogy hazánk a jövő évben is eredményesen és aktívan tud majd tevékenykedni a békés nemzetközi viszonyok erősítéséért, kétoldalú kapcsolataink fejlesztéséért.
