Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-22 / 300. szám
1984. december 22. t^PÜJSÄG 5 Üj szakasz és folyamatosság írta: Németh Miklós, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője Érthetően nagy érdeklődés kíséri a gazdaságirányítási rendszer január 1-i módosítását, hiszen most nem egyszerűen a szokásos kiigazításokról van szó, hanem a VII. ötéves terv és a gazdaságirányítás egészének továbbfejlesztési folyamatába illeszkedő, annak szerves részét képező lényeges átrendezésre kerül sor. Amikor a Központi Bizottság 1984. április 17-i ülésén állást foglalt a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének kérdéseiben. lényegében a XII. kongresszus határozatának tett eleget, amely kimondja: „.. .fejlesztjük bevált gazdaságirányítási rendszerünket, a tervezést, a szabályozást, a gazdaságvezetés intézményeit és a gazdálkodó egységek szervezetét”. A Központi Bizottság állásfoglalásával utat mutatott: mit kell tennünk erőforrásaink hatékonyabb kihasználásáért, új, alkotó energiák felszabadításáért, gazdaságpolitikai céljaink eléréséért. A gazdaságirányítás továbbfejlesztése ugyanis nem öncél, hanem eszköz céljaink jobb megvalósításához, a szocialista építés feladatainak megoldásához. Hangsúlyváltás Az, hogy népgazdaságunk — ha nem is zökkenők, átmeneti megtorpanások nélkül —, végül is helytállt az utóbbi esztendők világgaz. dasági viharai közepette, hogy ellensúlyozni tudta a bennünket ért veszteségeket, és helyre állította egyensúlyát, mindez elválaszthatatlan gazdaságpolitikánktó', gazdaságirányítási rendünktől. Az elmúlt évek erőfeszítései, törekvései — mint azt a Központi Bizottság legutóbbi, december 4-i ülésén is megállapították — fokozatosan éreztetik hatásukat és hozzájárultak a valamelyest kedvezőbb helyzet kialakulásához. így az elmúlt években folyamatosan csökkent a fajlagos energia- és anyagfelhasználás, a termelés importigényessége, és megkezdődött a gazdaság kedvező szervezeti átalakulása, Ugyanakkor megállapítást nyert az is, hogy a változó feltételekkel való lépéstartás még nem kielégítő, a mainál lényegesen rugalmasabb, hatékonyabb, a minőségi elemeket előtérbe helyező gazdálkodásra van szükség annak érdekében, hogy a gazdaság jövedelem- termelő képessége megfelelően növekedjék. Az 1985. évi terv irányelvei az eddig követett gazdaságpolitikai irányvonal következetes továbbfolytatását tükrözik, azonban a gazdaságpolitikai gyakorlatban néhány ponton jelentős hangsúlyváltás következik be. Ezt eddig elért eredményeink lehetővé, társadalmigazdasági célkitűzéseink pedig szükségessé teszik. A legfőbb gazdaságpolitikai célkitűzés továbbra is külső egyensúlyi helyzetünk javítása. Lényeges változás azonban, hogy ez ma már nem a fizetőképesség napi fenntartását, hanem külföldi adósságállományunk csökkentését, illetve kedvezőbb szerkezetének kialakítását jelenti. A külgazdasági egyensúly javítását eddig elsősoran a belső felhasználás visszafogásával tudtuk megvalósítani, ami több kedvezőtlen tendencia kialakulását eredményezte, így több éven keresztül csökkentek a beruházások és a reálbér. Lényeges változás, hogy az 1985. évi terv ezeknek a kedvezőtlen tendenciáknak a megállítását tűzi ki célul, a beruházások és a reálbér csökkenésének megállításával, az import kis mértékű növelésével számol. Ennek azonban az a feltétele — s ez szintén az eddigi gazdaságpolitikai gyakorlat lényeges hangsúly- váltása —, hogy a gazdaság jövedelemtermelő képessége fokozódjék, és ezáltal a változatlanul magas külföldi kötelezettségek teljesítése mellett a belföldön elosztható jövedelem is növekedjen. A belföldön felhasználható jövedelem növelésének két fontos forrása a gazdaság korábbinál mérsékelten élénkebb növekedése és a gazdálkodás hatékonysági, minőségi elemeinek fokozott előtérbe kerülése, melyekre a jövő évi terv célkitűzéseinek maradéktalan megvalósulása épül. Ezt a gazdaság- irányítási rendszer továbbfejlesztésével is elő kell segíteni. Terv és szabályozott piac A változtatások — melyek már jogszabályokban is megjelentek — arra irányulnak, hogy fokozzák a központi gazdaságirányító szervek munkájának hatásosságát, csökkentsék az egyedi utasításokkal való irányítás szükségességének gyakoriságát, növeljék a vállalati gazdálkodás önállóságát, és teremtsenek nagyobb lehetőséget a dolgozói kollektívák vállalatvezetésben való részvételére. A cél az, hogy fejlődjön a népgazdasági terv és a szabályozott piac kapcsolata, a döntésekkel, az azért vállalt felelősséggel jobban összhangban álló munkamegosztás jöjjön létre a gazdaságirányítási és a gazdálkodói szféra között. Mindennek a korábbinál érezhetőbben kell ösztönöznie, illetve kényszerítenie a gazdálkodókat a körülményekhez való rugalmas alkalmazkodásra, a tartalékok mozgósítására, a hatékony gazdálkodásra. A jövő évi intézkedésekből újdonságuknál és horderejűknél fogva is kiemelkedik az új vállalatvezetési formák bevezetése. A közeljövőben arról kell dönteni, hogy a vállalatok milyen szervezetben, milyen vállalatvezetési forma alkalmazásával működjenek, és mikor történjen az átalakulás. Mindhárom kérdésben előzetesen ez év végéig az alapítószervek és az ágazati miniszterek foglalnak állást. A vállalati kollektíva ehhez jövő év márciusáig észrevételt tehet, javasolhatja az előzetes állás- foglalások módosítását. Az átalakulás előkészítésére vállalati bizottság alakul, az áttérés egységes szemléletű, szervezett lebonyolítását útmutatók is segítik. Az új vállalatvezetési és vállalatirányítási formákra való áttérés várhatóan 1986 végéig megtörténik; 1985-ben az érintett vállalatok mintegy egyharmada alakulna át. Az új vállalatvezetési formák eredményes működéséhez megfelelő feltételek kellenek. Ezek egyike a piaci szervezet átalakítása, a gazdaságunkra jellemző túlzott mértékű centralizáció mérséklése. Ezért az új vezetési formák bevezetését ösz- sze kell kapcsolni a verseny- viszonyok javítását célzó szervezeti intézkedésekkel. El kell kerülni, hogy a nagy önállósággal felruházott vállalatok indokolatlan monopóliummal, erőfölénnyel rendelkezzenek, de ezt nem lehet csak néhány adminisztratív intézkedéssel elérni. A szervezeti változtatásokat ezért más, a piacépítést szolgáló intézkedések is kísérik. A vállalati jövedélemsza- bályozásban jövőre nemcsak egyes mértékék változnak, hanem maga a rendszer is. Az a cél, hogy a szabályozó- rendszer a gazdálkodókat az eddigieknél jobban ösztönözze, illetve kényszerítse az ésszerű, piacorientált, vállalkozói magatartásra. Erősödnie kell a nyereségérdekeltségnek, az adózás utáni jövedelmek szabadabb felhasználásában a vállalati lehetőségeknek bővülnáök kell. Az is fontos törekvés, hogy a szabályozás kiszámíthatóbb és következetesebb legyen. A jövő évi változások meghatározóan fontos eleme az árszabályozás módosítása. Mindinkább el kell érni, hogy a nyereség tényleges, a priacon is elismert teljesítményeket tükrözzön, amihez minél szélesebb körben versenyárrendszer működésére van szükség. Ennek azonban feltétele a szabályozott piaci viszonyok fokozatos kibontakozásával erősödő gazdasági verseny, hiszen csak ez gátolhatja meg az indokolatlan költségek továbbhárítását az árban. A közgazdasági szabályozórendszer tehát a mainál jóval egységesebb, normatívabb lesz. A mainál világo-i »abban fog elkülönülni az a vállalati kör amely feladatainál és gazdálkodási körülményeinél fogva képes a nyereségérdekeltség alapján működni. Az időtényező szerepe A világgazdasági változások és az ezekhez való igazodás jelentős átrendeződést feltételez a gazdasági élet, a gazdálkodás minden területén. Ennék egy része, jellegénél fogva, nem tud végbemenni helyi konfliktusok, a jelentős társadalmi-gazdasági mobilitás kibontakoztatása és vállalása nélkül. Mindezért érdemes áldozatot hozni, következetesen vállalni a nagyobb teljesítmény-köve,tel- ményéket, a szükséges nagyobb munkaerőmozgást, a teljesítménytől függő nagyobb differenciálódást. Különösen a veszteséges és alaphiányos vagy alacsony hatékonyságú vállalatok problémájának megoldásában kell előbbre lépni, hiszen a cselékvés halogatása már a szerkezetváltás alapvető akadályát jelenti. Tény: a feszítettebb követelményekhez átgondolt programmal és egyértelmű elhatározással a vállalatok nagyobb része, folyamatosan, alkalmazkodni tud — kisebb részük erre nem képes. Egyes vállalatok ismétlődő problémái arra utalnak, hogy objektív és szubjektív okok miatt nem találják a kibontakozás útját. Ahol a problémák átmenetiek és a világgazdasági dekonjunktúrából, strukturális válságból eredőnek ítélhetők, ott az államnak segítséget kell nyújtania ezek áthidalására. Erre egyébként az állami költségvetésben megfelelő források állnak rendelkezésre. Ott azonban, ahol a nehézségek tartósak — és főként hibás vállalati döntések következménye — a terhek állami átvállalása nem indokolható. Ezeknél a vállalatoknál szigorúan meg kell követelni a kibontakozás garanciáját nyújtó gazdálkodási programot, és csak annak felelős megítélésével adhat az állam segítséget. A támogatás tartós fenntartására nincsen mód, mert az a gazdaságtalan működést konzerválná, és más hasznos célok elől vonja el a forrásokat. Természetesen a támogatásokat egyszerre megszüntetni nem lehet, a leépítést a strutkurális változások folyamatában és azok elősegítésére kell megvalósítani. Ezt szorgalmazzák a gyorsan változó világgazdasági feltételek is. Rendkívüli mértékben megnőtt az időtényező, a gyorsaság szerepe. A hetvenes évekbeli tapasztalatainkból arra következtethetünk, hogy a szükséges reagálás elmaradása, a késlekedés — különösen tovább romló feltételek idején — nagy, csak rendkívüli erőfeszítésekkel felszámolható veszteségeket okoz. A gyorsaságnak elengedhetetlen feltétele a következetesség. A következetesség és gyors reagálás segít abban, hogy a vállalatoknál növekedjék a bizalom a központi irányítással és intézkedésekkel szemben, mert így jobban érzékelik a külső és belső viszonyok közötti kapcsolatot. így lesznek a központi intézkedések kiszámíthatób- balk — a világgazdasági változásokból és központi tervékből jobban levezethetőbb a szükséges gazdálkodási magatartás. A recsegő telefonok doktora A „milliomos'’ telefonszerelő Tejfehér színű köd ül a városon, mindenütt munkába és iskolába sietőktől nyüzsög a járda. Reggel hét óra van, a bonyhádi posta udvarára bekanyarodik egy zöld furgon. Magas, barna bőrű férfi száll ki a kocsiból, fején a rézgombos postássapka, szájában az elmaradhatatlan cigaretta. Tesz-vesz a kocsi körül, hiszen hamarosan indulni kell a beteg telefonok orvoslására. Előtte azonban rövid ellenőrzés, szerszámok, anyagok, könyvelés dolgában, és az emeleten lévő „agytrösztbe” is fölballag a telefonszerelő. Egy mozdulat a kóddal ellátott ajtózáron, és a berregő hangra már nyílik is az ajtó. Itt már nagyüzem van, kattognak a relék, csörög a telefon, a műszerészek is nekiláttak a mindennapi feladatok megoldásának. Könyvek és iratok ellenőrzésén a sor, jelzések, bejelentések kerülnek Farkas Béla vonalfelvigyázó — mert ez a hivatalos elnevezés — jegyzet- füzetébe, és hamarosan indul a mindennapos túrák egyikére. Mindenki ismeri a környéken, ráköszönnek, intenek neki, a szembe jövő autók egy része fénykürttel köszönti. Millió apró, sáros páracsepp telepszik az autó szélvédőjére, melyen surrogva szalad az ablaktörlő gumija. Bent, a kocsiban, szól a rádió: ... országszerte ködös, párás az idő. Először a cipőgyárba kell átszaladni, ott egy apró feladat gyorsan meg is oldódik. Következik a költségvetési üzem, hamarosan az Engels utcai út- és csatornahálózat átadás-átvételére indulunk. Közben jut idő a beszédre is. — Amikor a nyolc általánost befejeztem, mezőgazda- sági technikumba jelentkeztem, és azt el is végeztem. Úgy volt, hogy mezőgazdász leszek, de végül is postás lettem. — Hogyan került kapcsolatba a telefonokkal? — Apám akkoriban Szülőkön — Somogy megyében — volt postahivatal-vezető. Azt mondta, ha nincs kedvem a mezőgazdasághoz, hát keressek magamnak munkát. Olvastam az újságban, hogy a Somogy megyei Posta dolgozókat keres, így én is jelentkeztem, aztán ott felvettek. Barcsra kerültem, a vonalfelvigyázók mellé, távir- damunkásnak. — Akkor ismeri a Mor- ze-ábécét is? — Előbb ismertem én azt, mint írni vagy olvasni tudtam volna. A katonaságnál is rádiós voltam, meg otthon, a postán is volt miből tanulni. 1956 tavaszán a hálózatépítőkhöz kerültem, Kaposvárra. Már az első napon tízméteres, duplalábas oszlopra kellett másznom. Idős szakik brigádjába kerültem, akik csak „spéci” melót végeztek. Voltam én ott ács, kőműves, kubikos és betonozó, kitanultam és ellestem a fogásokat. De mu- szály is volt. — Végül Tolna megyében kötött ki... Autóval már kön nyebb az élet — Apámat Györkönybe helyezték hivatalvezetőnek. Ez 1957-ben volt, akkor a szekszárdi hálózatépítők munkatársa lettem, rá egy évre bevonultam katonának Debrecenbe. — A leszerelés után hogyan alakult a további sorsa? — A fenntartási üzem szakembergárdájában találtam meg a helyemet, közben Sopronban elvégeztem a hathónapos vonalfelvigyázói tanfolyamot. 1963 óta dolgozom Bonyhádon. Mire eljutottunk a beszélgetésben eddig, újra magamra maradtam, mert Farkas Béla közigazgatási bejárásra indult. A köz- igazgatási bejárások az üzemek, intézmények területén kialakult változások utáni állapotot vizsgálják, és a postát érintő változás (villany, út, víz) ellenőrzése is útitársam feladata. Neki tudni kell, milyen vezeték, kábel vagy szerelvény merre húzódik, hogyan lehet ott építkezni. Nem kell gondolkodnom az újabb kérdéseken sem, mert Farkas Béla bepattan a kocsiba, gyakorlottan indít, halkít egyet a rádión és folytatja magától az emlékezést. — Akkoriban 12 község és a meglévő vezetékes rádióhálózat is hozzám tartozott. A magunk gazdái voltunk, ahogy dolgoztunk, olyan volt a terep, a feladat. Nyáron sokat, akkor köny- nyebb volt mindig a tél. Aztán 1966-ban körzetek alakultak, a vonalfelvigyázó- székhelyemet összevonták, és Bátaszéken alakult meg a körzet. Én zavarelhárítással foglalkozom. Ha beteg a vonal vagy a telefon, én orvoslom. — Nem volt ez a mun- ki mindig ennyire kényelmesen motorizált... — Azt nem mondhatom, mert nyolc motor fogyott el alattam, és gurultam velük több mint nyolcszázezer kilométert. Tél vagy nyár, mindegy volt, mert menni kellett. Vezetés közben igazít egyet a sapkán, megvakarja a feje búbját és folytatja. — Nagy hó volt az egyik télen, csak a majosi tsz-ma- jorig ment a hómaró is. Nekünk Lengyelbe kellett eljutnunk. Csúsztunk-mász- tunk, fáztunk, de mentünk. Visszafelé a bányabusz is mi utánunk jött Bonyhádra, egy nyomban, lépésben. Vagy a másik. Danuvia motorral mentünk Szászvárra, a bányához, végig jégben. Elestünk, fölkeltünk, nevettünk és dideregtünk, mégis odaértünk. A motoros korszak után ez a furgon már tiszta üdülés. — Milyen feladatok várnak megoldásra és mekkora a területe? — A zavarelhárításban a szekszárdi, bonyhádi és bajai területek interáramkörei (helyközi összeköttetések), az összes telefon-előfizető és 25 falu összes gondja-baja rám és IZS autómra vár. Emellett az alközpontok is, amelyek üzemek, intézmények, gyárak, szövetkeztek telephelyein vannak. De a munkafelvételek is hozzám tartoznak. Az igénylő bejelentése után terepfelmérés, jelentéskészítés... — Reggel kinél jelentkezett be telefonon? — A körzetmesternél, mert onnan jön a lecke. Reggel nyolckor szétbontják a berepülőzéseket — ha gond van valahol, azt is meg kell csinálni még aznap. A zavarnapló az én bibliám reggelente. Öhaj-sóhaj, panasz kerül beírásra, amit el kell végezni. — Nézzünk egy példát talán Bonyhádról. — Decemberben eddig 42 előfizetőnek volt gondja, ami azért megoldódott. A műszerészeink megállapítják a hiba lehetséges okait, akkor már van támpontom, ami után dolgozom. Ha elkészültem, visszajelzem. Mindig naprakésznek kell lennem, mert a felgyülemlett munka összecsapna a fejem fölött. Mennem kell, és akárhogy számolom, jócskán átléptem az egymillió kilométert a huszonkilenc év alatt. — Jön velem az aparhan- ti tanácshoz? — kérdez rám Farkas Béla. — Maradok, köszönöm — válaszolom — mert szeretném leírni azt, amiről beszéltünk... — Húsz éve írta egyszer a Népújság: az utakon a hatalmas havazásban csak két postást lehetett látni, akik motoroztak valahová. Az egyik én voltam ... Jót nevet ezen, kemény kézfogással indít utamra, és már el is veszik a ködben a zöld furgon, benne Farkas Béla vonalfelvigyázó, aki ezúttal Aparhantra autózik. SZABÓ SÁNDOR Fotó: CZAKÓ SÁNDOR
