Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-02 / 283. szám

4 2 Képújság 1984. december 2. Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Sinowatz kancellár Moszkvában tárgyalt, fogad­ta őt Konsztantyin Csernyenko is — Sangupmetti győzel­me az uruguay-i választásokon — Washington és Bag­dad diplomáciai kapcsolatainak felújítása — Mitterrand elnök szíriai látogatása. Kedd: Kádár János és Gustáv Husák budapesti talál­kozója — A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának üléssza­ka — Az öböl menti tanács csúcsértekezlete — Kinnock megbeszélései a szovjet fővárosban. Szerda: Spanyol—brit megállapodás a gibraltári vi­szályban — Belpolitikai feszültség, puccsveszély Bolíviá­ban. Csütörtök: Losonczi Pál befejezi laoszi tárgyalásait és hazaindul délkelet-ázsiai útjáról. — Véget ér a palesztin nemzeti tanács ammani ülésszaka, Arafat lemondása, majd újjáválasztása. Péntek: Amerikai—nyugatnémet és francia—brit csúcs- találkozó — Ügyrendi megegyezés a stockholmi konfe­rencián — A belga kormány halasztást javasol a rakéta­telepítés ügyében — Argentin—chilei egyezség a Beagle- csatornáról — Általános sztrájk Peruban. Szombat: Rendkívüli választások Ausztráliában — Folytatódnak a salvadori tárgyalások. A hét 3 kérdése Fred Sinowatz osztrák szövetségi kancellár hivatalos lá­togatást tett a Szovjetunióban. A képen: Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke üdvözli az osztrák kancellárt. (Telefotó.) 1. Milyen új fejleményei vannak a kelet—nyugati pár­beszédnek? A nemzetközi diplomácia, mondhatni „év végi hajrája” már egy jövő évi dátum jegyében áll. Ez pedig Gromiko és Shultz január 7-re és 8-ra kitűzött genfi eszmecseréje. Az elmúlt hétre is elsősorban az álláspontok kifejtése, a pozíciók jelzése, valamint a sorok rendezése volt a jel­lemző. Kádár János meghívására a héten Budapestre látogatott Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke. (Telefotó.) Konsztantyin Csernyenko két nyugati politikust foga­dott: Fred Sinowatz osztrák kormányfőt és Neil Kinnock brit munkáspárti vezetőt. Mindkét alkalmat felhasználta a Szovjetunió törekvéseinek megvilágítására. A bécsi vendégnek arról a szovjet kívánalomról szólt, hogy Moszkva hajlandó akár radikális fegyverietcsökkentésre is, de csak az egyenlőség s a kölcsönös biztonsági érde­kek tiszteletben tartása alapján. A brit partner számára volt egy különleges megjegyzése is: ha London hajlandó közép-hatósugarú rakétákat leszerelni, a Szovjetunió ugyanennyivel csökkenti készletét, s külön garanciát is nyújtana Anglia számára. Szovjet részről készek minden ésszerű kompromisszumra, s a kérdések új megközelíté­sére. Ugyanakkor — ez tűnt ki Zamjatyin nagy érdeklő­déssel fogadott cikkéből, — a korábbi genfi tárgyalások folytatására Moszkvában nem látnak módot. Ez érthető, hiszen a tárgyalási alap szétfoszlott, a héten közzétett adatok szerint az 572 amerikai „eurorakétából” már csak­nem százat brit, nyugatnémet és olasz területre telepí­tettek, ez eddig 272 atomtöltetet jelent. A Fehér Házban sorra fogadják a szövetséges vezető­ket: Kohl nyitotta meg a sort, s a közeljövőben várják Thatcher brit, valamint Nakaszone japán kormányfőt. A cél az egyeztetés, Washington nyilván a jövő héten ese­dékes NATO-tanácsülést is arra kívánja felhasználni, hogy maga mögött tudja szövetségesei támogatását. Egy bizonyos „politikai tudathasadás” tanúi vagyunk: az amerikai kormány a tárgyalások bajnokának akar lát­szani, ehhez szeretné megkapni a partnerek teljes egyet­értését, viszont nem szeretné, ha azok túl messze menné­nek a következtetések levonásában. Főként Belgiumról van szó, amely — a holland vonakodás után — szintén telepítési halasztást próbál elérni a szovjet—amerikai tárgyalásokra hivatkozva. Az amerikai álláspontot egyelőre a homály fedi, még nem került nyilvánosságra, mit jelent az „ernyő-terv”, vagyis az összes fegyverzeíkorlátozási témák egyetlen ernyő alá való helyezése és közös megtárgyalása. A Rea- gan-győzelem után átszervezés alatt álló, régi—új ad­minisztrációiban aimúgyis dúl a belharc (a szélsőséges hé­ják között számontantott Kirkpatrick asszony úgy mon­dott le EN-SZ-nagyköveti tisztéről, hogy visszahívják, méghozzá fontosabb állásba és a példákat lehetne foly­tatni) s a küzdelem egyik legfőbb Jerülete a külpolitika, a szovjet—amerikai kapcsolatrendszer kérdése. A wa­shingtoni politikai barométer hol kedvezőbb, hol zordabb időt jelez, tehát változatlanul érvényes a nem először hangoztatott megállapítás: csak a tettek alapján lehet ítélni. (Üdvözölte a genfi találkozó létrejöttét Kádár— Husák találkozóról kiadott közlemény is, az érdemi ha­ladás biztosító cselekvést sürgetve.) Kontinensünk érdekeltségét mutatja a feszültség csök­kentésére az a két biztató hír, amely a héten az európai biztonsági folyamattal állt kapcsolatban. A stockholmi konferencián ügyrendi megállapodás gyorsíthatja a ki­bontakozást, a kulturális fórum budapesti előkészítő ér­tekezletén, a közzétett rövid beszámolók szerint, ugyan­csak megfelelő a légikör. 2. Mi történt a palesztin parlament ülésén? A jordániai fővárosban véget ért a palesztin parlament kilencnapos ülésszaka. A nemzeti tanácsot a mozgalom egységének helyreállítása céljából hívták össze, de a je­lek arra mutatnak, hogy a közeledés helyett mélyült a szakadék. Az ülésszakról távolmaradtak a Szíria és Líbia közvet­len támogatását élvező nemzeti szövetség, valamint a legkövetkezetesebb baloldali szervezeteket magába fogla­ló demokratikus szövetség tagjai. A parlament kétharma­dos határozatképessége (ezt is sokan vitatják) formai többséget eredményezett, de egy csonka palesztin moz­galom, Szíria nélküli, vagy különösképpen Damaszkusz ellenére nem léphet fel igazi erővel és hatékonysággal nemzeti céljai elérésére. Ezt a PFSZ lemondott, majd némiképpen színpadias körülmények között újjáválasztott elnöke, Arafat is érez­hette, hiszen az ajtók nyitva tartásáról beszélt és a PFSZ tizennégy tagú végrehajtó bizottságában három he­lyet fenntartottak a távol maradó szervezetek képviselői­nek. Az ajtók azonban inkább záródtak, a hasonlatot folytatva, keskeny r.ésnyire szűkültek. A parlamenti ülés­szak politikai dokumentuma, szavakban, nem sokban kü­lönbözik a tavaly tavasszal megtartott algíri PNT hatá­rozataitól. De miközben elítélt! Camp Dávidét, szoros kapcsolatokat sürget Egyiptommal; miközben tárgyalá­sokat ajánl Szíriának, Jordániát tekinti a palesztin ren­dezés kulcsának; s miközben a mozgalom demokratiz­musáról szól, nem fogadott el gyakorlati intézkedéseket a PFSZ igazi szervezeti reformjára, a vitás kérdések meg­oldásának elősegítésére. Űjból bebizonyosodott a demokratikus szövetség állás­pontjának helyessége, amely a valósággal kikényszerített ülésszak helyett előzetes tárgyalásokat indítványozott — a valódi egység megteremtése érdekében. A palesztin mozgalom helyzete most mindenesetre még bonyolultab­bá Válhat. 3. Hogyan jellemezhetjük a latin-amerikai mozgásokat? 'Nicaragua változatlanul a figyelem előterében: a kont­rák és támogatóik nem tettek le terveikről, s hírek sze­rint hatezer ellenforradalmár készülődik újabb behato­lásra. De Közép- és Dél-Almerika más területeiről is va­lóságos jelentésözön érkezett, különböző előjellel. Uruguayiban lezajlottak a választások és remény van a polgári kormányzáshoz való visszatérésre. Bolíviában viszont egyre több szó esik puccsveszélyről, s kitapint­ható egy katonai államcsíny veszélye. Argentínában nép­szavazást rendeztek, ez erősítette Alfonsin elnök helyze­tét, s meghiúsították az ellene irányuló összeesküvést, bi­zonytalanná vált viszont a helyzet Peruban (általános sztrájk, rendkívüli állapot) és Chilében, ha lehet még nagyobb lendülettel folynak a tiltakozó akciók, folyta­tódnak a salvadori tárgyalások és halvány reménysugár! jelenthet az ünnepi tűzszünet elrendelése. Ugyanakkor a salvadori helyzet sem stabilitásáról nevezetes, elegendő a szélsőjobboldali hailálbrlgádok tevékenységére utalni, valamint arra, hogy megfenyegették Duarte elnököt is, ha folytatja a nemzeti párbeszédet. Csak a földrajzi körzet azonossága sugallta e hírek egy lapon való említését, nyilván az okok és eredők nem azonosak, hagyon kimenetelüket illetően is különböznek egymástól. Legfeljebb' azt a közös tanulságot lehet le­vonni, hogy La tin-Almer ikai mozgásban van, s ennek alapvető okát a kontinens társadalmi-ipolittkaii-gazdasági helyzetében, feszültségeiben és ellentmondásaiban kell keresni. RÉTI ERVIN A katonai diktatúrát követően 11 év után újra választá­sok voltak Uruguayban. A választásokból a Colorado Párt került ki győztesen. A párt vezetője dr. Julio Ma­ria Sanguinetti (balról) Montevideóban bejelenti pártja győzelmét. (Telefotó.) Magyar vezetők üdvözlő távirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke és Ap­ró Antal, a Magyar Népköztársaság országgyűlésének elnöke táviratban köszöntötte Kaysone Phomvihane-t, a Laoszi Né­pi Forradalmi Párt Központi Bizottsága főtitkárát, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnö­két és Szufanuvongot, a Laoszi Népi Demokratikus Köztár­saság elnökét, a Legfelsőbb Népi Gyűlés elnökét. A távirat szövege a következő: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, országgyűlése, valamint egész népünk nevében köszöntjük Önöket, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsá­gát, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság Miniszterta­nácsát, Legfelsőbb Népi Gyűlését és a laoszi népet nemzeti ünnepük, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kikiál­tásának kilencedik évfordulója alkalmából. Nagyra értékeljük azokat az eredményeket, amelyeket a laoszi nép pártja vezetésével a népi hatalom megszilárdí­tásában, hazája szocialista átalakításában elért. Támogatjuk a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságnak a békéért és biztonságért, a délkelet-ázsiai országok közötti jószomszédi viszony megteremtéséért kifejtett erőfeszítéseit. Örömünkre szolgál, hogy baráti kapcsolataink kiegyensú­lyozottan fejlődnek a marxizmus—leninizmus és az inter­nacionalizmus elvei alapján. Ez jutott kifejezésre a közel­múltban párt- és állami küldöttségünknek a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságban tett látogatása és tárgyalásai során is. Nemzeti ünnepükön kívánjuk önöknek, a baráti laoszi népnek, hogy érjenek el újabb sikereket a Laoszi Népi Forradalmi Párt III. kongresszusa határozatainak megvaló­sításában, ötéves tervük feladatainak teljesítésében, hazá­juk felvirágoztatásában, közös ügyünk, a szocializmus, a ha­ladás és a béke ügyének szolgálatában. * A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, a Magyar Szolidaritási Bizottság, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa is táviratban üdvözölte a laoszi partnerszervezeteit. A negyvenéves szabadságot ünnepelte az atomváros Megindul a menet, hogy megkoszorúzza a szovjet hősi emlékművet (Folytatás az 1. oldalról) szám ellenére évről évre nö­vekednek a terméshozamok. Ma már a paksi és Paks környéki mezőgazdasági üze­mek állják a versenyt a me­gyei átlaggal. Az ipart sem csupán a kon­zervgyár jelenti ma már, mint a felszabadulás előtt volt, bár ez az üzem is ma­nufaktúrából korszerű üzemmé fejlődött. Sorolhatnánk hosszan azt a nagy változást, amelyet az •ipar megjelenése és döntővé válása jelentett Paks és vá­roskörnyéke életében,- mégis egyet kell kiemelni. Ez pe­dig hazánk első atomerő­műve, amely az akkor nagy­község, majd város gazdasá­gi életét teljesen megváltoz­tatta. Az első blokk 1982. decem­berében. a második 1984. szeptemberében beindult. Je­lenleg húszmillió forint ér­tékű villamos energiát ad na­ponta a paksi atomerőmű az országos hálózatba. Szakértői vélemények szerint a világ egyik legbiztonságosabb atomerőműve a paksi. — De nemcsak városunk ipari életét határozza meg döntő mértékben az atomerő­mű — mondotta a szónok —, hanem megváltozott a város társadalmi struktúrája is: megnőtt a társadalmi munka- megosztásban magasabb kép­zettséget igénylő tevékeny­ségbe képes lakosok száma. A lakónépesség összetételének módosulása együtt jár a mű­velődési igények átrendező­désével, differenciálódásával is. Végül ezzel fejezte be ün­nepi beszédét a városi párt- bizottság első titkára: — A •megtett út ma már történel- lem. A történelmi mérföld­köveknél a viszatekintés ar­ra jó, hogy erőt merítsünk a továbbhaladáshoz. Most ün­nepelünk. Ünnepi fogadal­munk az legyen, hogy negy­venéves munkánk eredmé­nyeire támaszkodva, erőnket nem kímélve, mindent meg­teszünk hazánk és városunk további felvirágoztatására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom