Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-20 / 298. szám
1984. december 20. NÉPÚJSÁG 5 Körkérdés — téeszekben Igazodva az új szabályzókhoz A gazdaságokban ezekben a napokban ezt a kiadványt forgatják leggyakrabban Az agrárágazatok szabályozórendszerének továbbfejlesztése fontos, és ma már közismert célokat szolgál. A fokozott ösztönzéssel előtérbe kerül a hatékonyság javítása, az, hogy a termelés szerkezete jobban igazodjék a hazai és a külpiaci igényekhez. Fokozódik az önállóság a jövedelem felosztásában, szorosabb lesz a kapcsolat a vállalati működés hatékonysága, jövedelmezősége, valamint a dolgozók keresete között. Az egyik legnagyobb horderejű intézkedés a keresetszabályozás továbbfejlesztése. Figyelembe véve az eltérő természet- földrajzi és közgazdasági adottságokat, a sokszínű termelési szerkezetet, három keresetszabályozási formát vezetnek be, s a gazdaságok maguk döntik el, hogy közülük melyiket választják. Az új szabályozórendszerrel kapcsolatban tettünk fel néhány kérdést négy mező- gazdasági szövetkezetnek, ezekre a teveli Kossuth Tsz- től János István főkönyvelő, az aparhanti Búzavirág Tsz- tői Kerekes Ferenc elnök, a bonyhádi Pannónia Tsz-ből Solymosi József elnök, a kis- vejkei Szabadság Tsz-ből pedig Varsányi Kálmán főkönyvelő válaszolt. — A keresetszabályozás három formája közül melyiket választják, melyik keresetszabályozási formát tartják az üzemükhöz alkalmaz- hatónak, jónak, és miért? Tevel: Termelőszövetkezetünk az elmúlt években a bruttó jövedelemtől függő munkadíj-szabályozási formát alkalmazta. Ez a forma mintegy 4 százalékos bérfejlesztést tett lehetővé, ami a rohamosan növekvő árakhoz viszonyítva egy helyben topogásnak bizonyult. Az eddigi véleményünk szerint a nagyüzemi keresetadóztatási formával szimpatizálunk, döntés még nem született. Az adó vonzatának várható összegére vonatkozó felmérés most van folyamatban. Ezt a formát azért tartjuk jónak, mert a nyereség növekedésében, de legalább szinten tartásban bízunk, és így a keresetek korlátái nem olyan szűkre szabottak. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy minden áron növelni akarjuk a kereseteket, azonban ha a tagság jó munkát végez, és ez az eredményben realizálódik, akkor célszerű növelni az eredménnyel arányosan a kereseteket is. Aparhant: A keresetszabályozás három formája közül a nagyüzemi keresetszabályozást tervezzük választani. A választásnál előzetesen felmérést Végeztünk, melynél figyelembe vettük a 100 hektár új szőlő fokozatos termőre fordulását és ennek következtében a termés- mennyiség jelentős növekedését, mely várhatóan 4—6 millió forinttal fogja növelni a nyereséget. Az 1983. évi teljes részesedés tényszáma alapján kiszámított kereseti adó az akkori munkadíj adó kétszeresét teszi ki. Ennek ellenére — a nyereségnövekedés alapján — arra számítunk, hogy kedvezőbb bérnövelési lehetőséget tudunk elérni. Bonyhád: 1985-ben még a kísérleti keresetszabályozás harmadik éve él termelőszövetkezetünkben, így az új keresetszabályozási formák közül az egyiket sem választjuk. Kisvejke: Napjainkban még analizáljuk a keresetszabályozási formákat. Valószínű, hogy a nagyüzemi keresetadóztatást választjuk. Hogy miért? Az alternatívák közül megítélésünk szerint legjobban e formára építhető a belső érdekelteséget is kifejező ágazati—főágazati rendszer. — Hogyan látják a fejlesztési lehetőségeket a jövő évben, és miben változtatnának a következő évben, a következő években? Tevel: Az eddigi szabályozók szerint eléggé korlátozott a fejlesztési lehetőség, amit részben megértünk a népgazdaság helyzete miatt, azonban fejlesztés nélkül nincs bővített újratermelés, és ha nincs bővített újratermelés, akkor csak egy helyben topog a gazdaság. Ezt bizonyítja a tsz-gépmű- hely építésének hároméves halasztása is, noha a gépműhely feltétlen szükséges volna a korszerű gépjavításhoz. A fejlesztési lehetőség továbbra is korlátokba ütközik a fejlesztési pénzeszközök elvonása révén. A termelőszövetkezet vezetése abban látná a megoldást, hogyha megtermelte a fejlesztési pénzeszközt, akkor azt a magasabb szintű termelés érdekében fel is használhassa. Aparhant: Az utóbbi években rendelkezésre álló fejlesztési pénzekhez képest jelentős változásokra nem számítunk. Bonyhád: Fejlesztési lehetőségünk 1985-ben az előző évekhez hasonló mértékű lesz. Fejlesztési elképzeléseink között szerepel továbbra is az IGP-program keretében a növénytermesztés gépesítése, tovább folytatódik az agrokémiai telep építése a környező termelőszövetkezetekkel közösen, befejezzük a szarvasmarhatelep rekonstrukcióját, férőhelybővítést Kakasdon, átállítjuk gázüzemre szárítóinkat, hozzájárulunk a városi kórház rekonstrukciójához, valamint a crossbar rendszerű telefonhálózat kiépítéséhez, és 5—6 millió forint értékben egyéb gépeket vásárolunk. A következő ötéves terv folyamán mindenképpen napirendre kell tűzni a 15—20 évvel ezelőtt épített szarvasmarhatelepek rekonstrukcióját. Korszerűbb takarmánykeverőt kívánunk építeni. Szinten kell tartani, illetve tovább kell javítani a gépesítés színvonalát a termelés minden területén. Folytatni kellene a meliorációt, az üzemen belüli vízrendezést, de a jelenlegi támogatási rendszer erre nem nagyon ösztönöz bennünket. Kisvejke: A támogatások szűkítése miatt nyereségági fejlesztési lehetőségünk a bővített újratermelés alapja is szűkül. Potenciális termőképesség-növekedésre már nem számolhatunk. Így fejlesztési lehetőségünk az értékhatáron belül korszerűsítéssel oldható csak meg. Hogy miben változtatnánk? A beruházási hitelek tárgyévi törlesztő részletét az ál- lamkölcsönhöz hasonlóan a nyereségből visszafizetni... — Mi a véleménye arról, hogy a jövedelem különböző alapjainak képzése helyett az egységes alap képzéséről van szó. Tehát fejleszt vagy fizet? Tevel: Mindig örülünk azoknak az intézkedéseknek, amelyek a korábbi szétaprózott, körülszabályozott rendelkezéseket teszik egyszerűbbé, rugalmasabbá. A feltett kérdés második felére válaszolva azt mondhatjuk, hogy fejlesztünk is, és fizetünk is, ha az eredményünk lehetővé teszi. Aparhant: Helyes volt az érdekeltségi alap ilyen formájú megteremtése, ami lehetőséget biztosít a nyereség növekedésével arányosan a felhalmozás—fogyasztás helyes arányának kialakítására. Bonyhád: Helyes, mert a szövetkezetek önálló döntési lehetőségét növeli, ugyanakkor növeli az üzemek felelősségét is a „jövővel” kapcsolatban. Előfordulhat, hogy a fejlesztés rovására is fognak fizetni az üzemek. Kisvejke: Az egységes alapképzést helyesnek tartjuk. A fejleszt vagy fizet kérdés tekintetében megítélésünk szerint a „fizet” kategória a mai nagyüzemi mezőgazdasági termelésben már nem válhat fejlesztéssé, (legolcsóbb beruházás az élő munkaerő). Az üzemi fogyasztás, felhalmozás arányát — a fejleszt vagy fizet jelszó reagálásaként — megbolygatni célszerűtlen. — Hogyan készülnek a jövő évi szabályozókra az idei évi eredményfelhasználáskor — milyen alapokat próbálnak feltölteni? Tartalékalapokat, a személyes részesedést, netán bázist teremtenek? Tevel: A még érvényben lévő szabályzókat figyelembe véve lehet az idei évi eredményfelhasználást végrehajtani. Amint az első kérdésnél is hangsúlyoztuk, a személyi részesedésre kell az eddigieknél nagyobb hangsúlyt adni. Termelőszövetkezetünk megfelelő tartalékalapokkal rendelkezik, amit továbbra sem hanyagolunk el. Aparhant: Várhatóan az 1984. évi nyereség az előző évi szint körül fog alakulni, így az alapok feltöltésénél jelentős módosításokra nem kerül sor. A tartalékalapok jelentős feltöltésére sem kerül sor, mivel 1985-re a szőlőfeldolgozó beruházáshoz szabad fejlesztési forrásokat kell biztosítani. A személyes részesedés a nyereség függvényében az ésszerűség határáig kerül feltöltésre, így a bázist minimális mértékben — munkadíjadóval körülbelül 2 százalék megváltással — áll módunkban növelni. Bonyhád: A kísérleti keresetszabályozás miatt mindenképpen tartani kell a fogyasztás—felhalmozás arányát. A várhatóan mérsékeltebb eredmény miatt (jégkár) az önkéntes tartalék- alap továbbnövelésére valószínűleg nem lesz lehetőség. Az egyéb alapok, például a szociális, kulturális alap képzése és kiegészítése, a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan történik. Kisvejke: Elsősorban a nyereségtartalék-alapot szeretnénk feltölteni a jövő évi szabályozó mechanizmusának üzemi érvényesítése végett. — Szabad-e az amortizáció felhalmozódásakor magát az amortizációt nem fejlesztési célokra felhasználni? Tevel: E kérdésre egyértelmű a válasz: az amortizációs alapot feltétlen fejlesztési célra szabad felhasználni. Aparhant: A mi esetünkben nem tartjuk célszerűnek az amortizációs alapot nem fejlesztési célokra felhasználni, mivel jelenleg 20 százalékos zárolás miatt így is minimális fejlesztési forrás áll rendelkezésünkre. Bonyhád: Semmiképpen sem! Amortizációnak nem szabad felhalmozódni egy termelőüzemben. Kisvejke: Nem szabad. A mezőgazdaság tőkeigényes ágazat. — Mi lenne a hatása, ha nem állóeszközök pótlására használnák fel a rendelkezésre álló összeget? Tevel: Ha az amortizációt nem állóeszközpótlásra használnánk fel, akkor még az egyszerű újratermelést sem tudnánk megvalósítani, nem beszélve a bővített újratermelésről. További hatása a termelés visszaesése és a gazdaság csődje. Aparhant: Termelőszövetkezetünk gépparkjának állaga miatt beláthatatlan következményekkel járna, ha más célokra fordítanánk a rendelkezésre álló összeget. Bonyhád: A hatása fokozatos tönkremenéssel járna. Kisvejke: Aki nem fejleszt, értékhatáron belül nem korszerűsít — nem is arat. — Mi az a részletkérdés, ami legjobban érinti a szövetkezetét? Tevel: A legfőbb részlet- kérdés a tagság jövedelmének árarányos szinten tartása, ami feltétele a további eredményes munkának. Aparhant: Tekintettel arra, hogy a szőlőfeldolgozóberuházás miatt jelentkező felhalmozási adó érzékenyen érint bennnüket, súlyos teherként jelentkezik, hogy a felhalmozási adó mértékét az átlagos aranykorona-érték alakulásának függvényében állapították meg. Bonyhád: A beáramló ipari termékek árváltozásai azonnal hatnak, ugyanakkor a mezőgazdasági termékek felvásárlási árai — nagy része kötött ár — ezt nem tudja ellensúlyozni. Kis ve j ke: Kedvezőtlen termőhelyű termelőszövetkezet vagyunk. A háztáji és kisegítő gazdasági integrációval fejlesztés nélkül tudtuk növelni árbevételünket, különösen a bika bérhizlalás integrálásával. Az új szabályozó ezt megszünteti, sőt nem a támogatott nagyüzem termőterülete szerinti helységekben előállított kész állatok ráhizlalt súlyértékének árkiegészítési kulccsal szorzott összegét le kell vonnunk az egyéb termények, termékek árkiegészítéséből, míg a korábbi szabályozás erre lehetőséget biztosított. Napjainkban mintegy 460 bérhiz- lalású bika után a késztermékké váláskor 1985-ben jelentős összegű támogatási levonást kell végrehajtani. Megítélésünk szerint a szabályozás e kérdés tekintetében túl szigorú, nem ad átmeneti rendelkezést. Ugyancsak túl szigorúnak véljük, hogy árkiegészítés nem jár a tagoknak eladott, vagy juttatott termék értékesítése után. Üzemünk több éve évi átlagban mintegy 70 vagon terményt ad el a tagoknak. Megítélésünk szerint a népgazdaságnak szüksége van továbbra is a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetünk által megtermelt termékekre, állatokra. Az új szabályozás, a támogatás be- szűkítése miatt nyereségünk mintegy 60 százalékkal csökken. E kérdés tekintetében gond a bázisszemlélet a keresetszabályozásnál. Átmeneti rendelkezés hiányában bármely kereseti formát választjuk is, a bázisszemlélet miatt a nyereségcsökkenésből kifolyóan jelentős hátrány éri közös gazdaságunkat és tagjait. D. VARGA MARTA Hagyomány már, hogy ilyenkor, év végén a mun- kásőr-szakaszok számvetést végeznek: hogyák tettek eleget a kiképzés követelményeinek, hogyan látták el a szolgálatot, miként vettek részt a termelőmunkában, a lakóhelyet gyarapító, szépítő társadalmi munkákban. Az összegzés eredménye egyértelműen pozitív. A munkásőrök nagy többsége tevékeny résztvevője a kongresz- szusi és felszabadulási munkaversenynek, Dalmandtól Ozoráig, Dunaföldvártól Bá- taszékig részesei a jó termelési eredményeknek. Ezt a munkát anyagi és erkölcsi elismerések jutalmazták, az ozorai munkásőrszakasz a Hazafias Népfront Országos Tanácsa emléklapkettjét kapta, kiemelkedő társadalmi munkája elismeréséként. A paksi Takács György egység I. századának 1. szakasza ebben a szervezeti formában az első szakaszgyűlését tartotta a PAV KISZ- klubjában. Ezt a tényt emelte ki a munkát értékelő beszámolójában Reichardt Ferenc szakaszparancsnok is. A szakasz erkölcsi, politikai helyzete kiegyensúlyozott, Munkásőrök k l rr 8 r I W| rvu y1 * wOwl tagjai rendezett családi életet élnek, ez a háttér bizto- sítoltta, hogy a fegyveres szolgálat és a termelőmunka minden követelményének meg tudtak felélni. Pedig az 1984-es év nem volt könnyű. Az atomerőmű egyes blokkjának átrakása, a kettes üzembe helyezésének előkészületei sok túlmunkát kívántak. Ezt a helytállást fejezték ki a Kiváló dolgozó, a Kiváló munkáért kitüntetések, nemkülönben az, hogy a szakasz tagjainak adott anyagi elismerés közel 100 000 forint volt. Az atomerőműbe- ni munkák miatt a szakasz a tavaszi lőgyakorlaton nem a saját, hanem a tamási egység kötelékében vett részt. A lőgyakorlatot olyan fegyelmezettséggel hajtotta végre a szakasz, hogy egységparancsnoki dicséretet érdemelt ki. Az őr-ügyeleti szolgálatot is a legjobb tudásuk szerint teljesítették a szakasz munkásőrei, de példás fegyelemmel, dicséretesen tettek eleget olyan feladatnak is, mint a kettes blokk átadásának rendezvénybiztosítása. Rendkívül nehéz feladat volt az évzáró gyakorlat, amelyről azt állapította meg a parancsnoki beszámoló; vegyivédelmi felszerelésben harcfeladatot csak az tud teljesíteni, aki a kiképzés során elsajátította a szükséges tudnivalókat. A jövőre szóló feladatokkal is foglalkozott a szakaszparancsnok. Fel kell tölteni a szakaszt a szervezetszerű létszámra, javítani a megjelenési arányt, oda kelt hatni, hogy a speciális szakterületeken dolgozóknak megfelelő szakképzettségű helyettese legyen a fegyveres szolgálat teljesítésének idejére. A szakaszgyűlésen részt vevő Tatár Lajos, megyei parancsnok értékelte az 1984. évi munkát és ismertette az 1985-ös feladatokat. A megyei parancsnak tájékoztatója után a szakasz több tagja is felszólalt, majd az egységparancsnokság részéről Gyuricza Imre értékelte a szakasz és parancsnoka munkáját. A dombóvári Udvari Vince egység 1. szakaszának gyűlésén Kovács Endre szakaszparancsnok értékelte az egész évi munkát, 21 aktív és két tartalékos munkásőr példamutató helytállását a kiképzésben, a termelőmunkában. A szakasz az egység legjobb szakasza lett a szocialista versenyben — ezt fejezte ki a parancsnoki értékelés és a munkásőrök felszólalásai is. A szakaszgyűlésen felszólalt Cserép Imre, a dombóvári városi pártbizottság első titkára, Farkas Lajos, az országos parancsnokság osztályvezetője és Nagy Gábor, megbízott egységparancsnok. A tamási Gőgös Ignác egység III. szakasza és szállító raja Simontornyán, a párt- házfban tartotta meg évzáró gyűlését, amelyre meghívták a bázisüzemek politikai, gazdasági vezetőit, a tömegszer- vezetek képviselőit, a KISZ Ifjú Gárda, az úttörőcsapat képviselőit. A három rajparancsnok külön-külön személyre szólóan értékelte beosztottai munkáját, majd a szakasz munkáját ftigóczki Zoltán egységparancsnok. Sípos István, a megyei parancsnokság képviseletében megköszönte a lőtér korszerűsítésében résztvevő munkásőrök társadalmi munkáját, és a bázisüzemek segítségét, hasonló közreműködést kérve a további munkákhoz. A megyei törzs közvetlen ellátó szakasza Sióagárdon tartotta az évzáró értékelést. Baruts István szakaszparancsnok az állomány politikád, szakmai helyzetéről, helytállásáról adott igen részletes tájékoztatót. Kiemelte: az év folyamán a szakasz minden tagja politikai oktatáson vett részt, jelenleg is ketten tanulnak középfokú marxista—leninista iskolán. A szakasz eleget tett a kiképzési, a szolgálati feladatoknak, a géppisztody-lőgya- korlatot kiváló eredménnyel hajtotta végre, mindamellett értékes társadalmi munkát végzett a sióagárdi és a hared óvodánál. A felszólalók között Lozsá- nyi Sándor tartalékos munkásőr, a sióagárdi termelő- szövetkezet elnöke a szakasz tagjainak példamutatását méltatta, Málinger János MHSZ-klubtitkár a lőtérépí- téshez nyújtott támogatást. Hotter József munkásőr, a tsz-pártalapszervezet titkára pedig azt hangsúlyozta; az összevont kiképzés miként segíti majd a szakasz még teljesebb összekovácsoltságát. B. I.
