Tolna Megyei Népújság, 1984. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1984-12-19 / 297. szám

1984. december 19.

KÉPÚJSÁG 5

Azt gondolom, rövid definiálás is elég ahhoz, hogy a cím szavainak jelentését megmagyarázzuk. Az Értelmező kézi szótár szerint az év szavunk azt a 12 hónapból, 365 vagy 366 napból álló időszakot jelenti, amely alatt a Föld egyszer megkerüli a Napot. Közismert az is, hogy az év

január 1-től december 31-ig tart. A vég szó jelentése még ennyi magyarázatra sem szorul, hiszen ismert.

Oldalunkon egy év - 1984. - egyéni és kollektív sikereiről, gondjairól szólunk.

fiz eu sikere

Eredményeink képekben

Fogadkozunk

Csatádban, munkahelyen, településen, megyében

Dr. Nagy Elemérné, az Állami Biztosító megyei igazgatóságának személyzetise:

— Egy szülő boldog, amikor sikert ér el a gyereke. Még akkor is nagy az öröm, amikor úgymond hétköznapi sikerekről, azaz munkájából, a mi esetünkben a tanulásból adódó sikerekről van is szó. Tehát: a lányom idén érettségizett, majd fölvették Nyíregyházára, a tanárképző főiskola orosz-történelem szakára... Az én munkahelyem ? Egy évvel ezelőtt változtattam meg. S ez az egy év volt a tapasztalatok gyűjtése és a beilleszkedés éve. Boldog vagyok, mert úgy érzem, hogy sikerült beilleszkednem. Persze, ebhez hozzájárult az itteni jó légkör is. Mit is mondjak Szek- szárdról? Talán a Művészetek Házának átadása volt számomra a legnagyobb öröm. Szeretek kiállításokra járni — tehát egy nagy lehetőséggel gyarapodtunk e téren is. No és a megye? A rossz időjárás ellenére is ki. tett magáért mezőgazdaságunk. Jó eredményeket értek el. Külön is örülök, mert nekem a mezőgazdaság a „szívem csücske”.

Dr. Péter Gergely, a szekszárdi Városi Tanács igazgatási osztályának vezetője:

— Két fiam van, amolyan katonapalánták. Mindketten középiskolásaik: a nagyobb ebben a tanévben érettségizik, a másik harmadikos. Jól tanulnak, egészségesek. Az utóbbival szerencsére nálunk a családban nincsen gond... Korábban a járási hivatalban, most a városiban vagyok osztályvezető... Örülök, hogy az átszervezés szinte zökkenőmentes volt, sikerült már a helyi viszonyokat megismernem, ebben a munkatársaim sokat segítettek. Lak. helyemhez, Szekszárdhoz erősen kötődöm munkám révén in. Tudja, micsoda öröm lakásokat kiutalni ? Mióta osztályvezető vagyok, közel ötven alkalommal tettük. A „megyei szintű örömöm” is

Fillér Ferenc, a Húsipari Vállalat rakodómunkása:

— A magánéletemben csak öröm ért, gyerekünk született. Ami viszont nem sikerült, az biztosan másoknak is sok bosszúságot okozott.

Bérelt földön OTP-köl- csönnel szőlőt telepítettünk, már ebből is látszik, hogy hosszú távon gondolkodtunk, terveink vannak. Amint visszafizettük a telepítési kölcsönt, egy kis tanyát szerettünk volna építeni. Az anyaghiány azonban megakadályozta még az elkezdését is. Időközben lassan az építési engedélyünk is lejár. Sok bosszúságot okoz az ilyen kényszerhelyzet az embereknek. Az lenne a jó, ha mindig kapni lehetne azt, amire éppen szükség van. Talán majd jövőre több szerencsénk, illetve építőanyagunk lesz. ..

Hohsteiger Mihály, a Szekszárdi Állami Gazdaság áruforgalmi vezetője:

— Az én csalódásom már tízéves, nem közvetlenül kapcsolódik az 1984-es évhez. Tíz évvel ezelőtt anyagbeszerzőként kezdtem, ami akkor gond volt, ma is az. Az anyagbeszerzés ebben az országban általában is nehéz szakma, hát még ha akadályozzák is.

Némely monopolhelyzetben lévő cég úgy tesz, mintha szívességet gyakorolna, ha kiadja az anyagot.

Reggel hatkor indul a kocsink Budapestre, ha megérkapcsolódik munkámhoz. Örülök, hogy ebben a mechanizmusban is megtaláltuk egymást a megyével, a megyei szervek sokat segítenek nekünk. Igazán jő az együttműködés, mely a jövőnk alapja. Persze, az átszervezést követően keveset tudtunk segíteni a községekben dolgozó kollégáinknak.

Iker Gyula, a felsönánai Kossuth Mgtsz műhelyvezetője:

— Családunkban a legnagyobb sikert az jelentette, hogy befejezéshez közlekedik az 1982-ben megkezdett építkezésünk egy nyolclakósos sorházban. Az utolsó simításokat végzik a szakemberek.

örülünk, hogy Felsőnána határában van a megye közepe. Az ősszel szervezett béketúra eredményessége további közös munkára ösztönöz bennünket, mivel szeretnénk, ha kirándulóhely lenne ez a szép vidék. Az ifjúsági parlamentben a fiatalok társadalmi munkát ígértek, és ahogy ismerem őket, az ígéretet tettekre is váltják.

Kétszeres kiváló termelő- szövetkezet a miénk. Az ed- . digi eredményekre alapozva „megcéloztuk” az idén is a kiváló címet. A terméseredmények, valamint a termelő- szövetkezet pénzügyi helyzete azt bizonyítja, hogy bizakodásunknak jogos az alapja.

Újságolvasó ember lévén megyénk sikerét mezőgazdaságunk eredményei mellett abban is látom, hogy m5r üzemel Pakson a II. reaktor, valamint Szekszárd és Bony- hád „gázt” kapott. Ezek mind országos eredmények, országos sikerek is.

Tóth Sándorné tamási nyugdíjas:

— Ebben az évben lettem nyugdíjas és örülök annak, hogy jó erőben, egészségben tölthetem a megérdemelt pihenésemet. A mi családunkban a sikert az jelenti, hogy Sándor fiamat — elismerve az eddig végzett munkáját — A Szekszárdi Mezőgép főkezünk, minimum két órát várni kell, aztán állnak szóba velünk, majd végre megkapjuk a pecsétet, minden papír rendben, de akkor ki kell menni a telepre, valahova a városon kívül. Ott minden kezdődik elölről, még jó, ha közben nem lesz két óra, mert akkor már be sem engednek bennünket. Előfordult, hogy százötvenkétszáz kilométert utaztunk hiába, csak azért, mert az Éptek vagy a Vegytek ügyintézői lélek nélkül dolgoztak. Nem kellene sok ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzék, csak egy kis emberség.

Bosszant az is, hogy apróságok miatt állnak a gépek, a termelés, mert ha van nagy csavar, akkor nincs kicsi, vagy fordítva. A fogyasztók városi tanácsának vagyok a vezetője, ebben a minőségemben a legnagyobb csalódás, ami ért, kapcsolódik az előbbiekhez. Rájöttem ugyanis, hogy ami hiánycikk, az is kapható, csak nem mindenütt, és nem mindenkinek.

író Lajosné, a Szekszárdi Városi Óvodai Igazgatóság vezetője:

— Átlagos év volt. Az óvodai igazgatóság dolgai rendben mentek, nem mondhatok semmi különöset, a magánéletemben sem következett be fordulat.

— És a társadalmi munkában?

mérnökévé az idén nevezték ki. Siker az is, hogy a nagyobbik lányom munkáját elismerik, megbecsülik és az is, hogy a kicsi lányom, a Zsuzsi, jól tanul. A tudományos technikai úttörőszemle megyei döntőjén a legjobb tizennégy között végzett és bejutott az országos döntőbe.

Örülök, hogy nyugdíjasként tovább dolgozhatom a Kop-Ka Áfész által üzemeltetett úttörőházi büfében. Az örömöm azért jogos, mert nagyon szeretem a gyerekeket és jó közöttük dolgozni.

Jelentős „hazai”, megyei, de országos eredménynek tartom, hogy Tamási város lett, mert az itt élő emberek munkájának az elismerését is jelenti... Aztán sikernek tartom településeink fejlődését is. Jólesik látni a sok új házat, a korszerűsödő községeket.

Antal György, a zombai takarékszövetkezet ügyvezetője:

— A mi családunkban az idén nem volt semmi sikertelenség, mivel amit terveztem, „bejött”. Majdnem minden építőanyagot megkaptam, ami az új családi házunk építéséhez kell. Munkahelyem sikerét úgy tudnám jellemezni, hogy ilyen jó év még nem volt. Nyolcmillióval növekedett a betét és több mint tizenhárom millió forint kölcsönt tudtunk folyósítani. Ez óriási sikernek számít. Érdekesség és egyben jellemző is, hogy november, december hónapban nő leginkább a betétállomány.

Megyénk sikerének is látom azt, hogy Zombán jelentős társadalmi munkával megvalósult az iskola bővítése, de azt is, hogy Harc vezetékes ivóvizet kap. A rengeteg új ház, a személygépkocsik számának növekedése nemcsak az egyén, hanem a közösség, a szorgalmas emberek munkájának az eredménye, közös sikere is.

— Csalódásról ott sem beszélhetünk, a népfront városi elnöksége mellett működik egy pedagógiai albizottság. Sok mindent csináltunk. Volt, ami sikerült, volt, ami nem. Lassan az a vélemény alakult ki bennem, hogy ezt már nem lehet társadalmi munkában csinálni, főfoglalkozásban lenne értelme. A szülőknek tartott előadásokra gondolok. Manapság már egyre nehezebb megtalálni azt a témát, ami vonzza a szülőket, mindenkinek kevés az ideje, érdekes dolgokat kell kínálni, mert csak arra jönnek el az emberek. Azt meg, ugye, nem kell hangsúlyoznom, hogy mennyire fontos az óvodák, iskolák és szülői ház kapcsolatának, illetve együttműködésének a megteremtése. Ezt a munkát nem érzem sikeresnek, mert ebbe, illetve a családi klubok megszervezésébe fektetett energia nem térült meg.

Szigetvári Ernő nyugdíjas, a szekszárdi népfrontbizottság elnöke:

— Keserűség van bennem amiatt, hogy azt a munkát, amit annyira szerettem, és 27 éven át végeztem, egészség- ügyi okokból abba kellett hagynom, nyugdíjas lettem. Sokat köszönhetek a takarékpénztárnak, és nemcsak a munkahelyemnek, ahol szerettem dolgozni, hanem olyan értelemben is, hogy a

Bosszantó „apróságok”

Bevallom, a nóta, a „Már én többet nem...” sorai jutnak eszembe, amikor az év végi egyéni számvetésre és a vele együttjáró fogadkozásokra gondolok. Ilyenkor december táján, ugyanis nemcsak a különböző gazdasági egységek készítenek mérleget, hanem mi, egyes emberek is.

Sorra vesszük eredményeinket, hiányosságainkat, hibáinkat, aztán jó gyerekként megfogadjuk, hogy mindent másként teszünk ezután. Néhány példa minderre. Elhatározzuk, hogy munkahelyünkön legjobb tudásunk szerint dolgozunk, azt semmiféle ügyintézés ürügyén nem hagyjuk el, szeszes italt munkaidőben nem fogyasztunk, illetve a munkahelyünkre nem veszünk be. Lemondunk az alkoholról, csökkentjük a cigarettaadagot, vagy teljesen leszokunk róla. Ki nem fogadná meg azt is, hogy ezután több időt tölt a családjával és kevesebet a haverokkal — a hangulatkarbantartó vállalatnál. Elhatározásunk célja a pontosság, a figyelmesség és a többi jó erény is. Ugye ismerős dolgok.

Minden év végén fogadkozunk, de egy kicsit áltatjuk is magunkat azzal, hogy minden másként lesz. mint eddig volt. A valóság azonban más. Tudjuk, de nem valljuk be önmagunknak és nem is mondjuk ki hangosan azt, hogy senki sem tud kibújni a saját bőréből. E megállapításnak igazságtartalma van, ennek ellenére mégis minden évben megfogadunk valamit.

Lehet, hogy egyszer sikerül megvalósítani?!

családunk anyagilag nem tartana ott, ahol ma vagyunk az OTP, közvetve az állam segítsége nélkül. Sokat szidják ezt az intézményt, mi azért, mert azt szeretnénk, ha még jobban dolgozna, mások azért, mert nem ismerik a gondjait, de ettől függetlenül meggyőződésem, hogy ez az intézmény életünk egyik kulcsszerve, és még sokáig az is marad.

Kudarcról biztosan azért nem számolhatok be, a sok gond ellenére, mert észre tudom venni az élet apró szépségeit. Sok ember azért kesereg állandóan, és emiatt aztán érik is kudarcok, mert nem veszi észre a szépségeket, és nem becsüli meg az élet apró örömeit.

Szabó László, a Vöröskereszt megyei szervezetének egészségnevelési főelőadója:

— Nem ért semmi kudarc, vagy bánat. Viszont életvezetési kultúránkat nem tartom jónak, annak ellenére, hogy egyre többen tudják, hogyan is kellene élni. Még a oéldamutatással baj van néhol. A megyei rendezvényeken már nincs dohányzás, de nem vagyok meg- gvőződve róla, hogy egyetlen aktivistánk sem dohányzik. hogy csak a saját házunk tájáról mondjak példát. Ezek rossz szokások, amik a felnőttek körében rögződtek, megváltoztatásuk nem lehet gyors, azért leginkább a gyerekekre szeretnénk hatni, akikben nem alakultak ki a szokások.

Társadalmi ösztöndíjasok

Hajlamos az ember arra, hogy a pályakezdő fiatalok közül a társadalmi ösztöndíjasokat külön kategóriaként kezelje. És valljuk meg, hogy a munkahelyhez való kötődést illetően van Is a dologban valami. Több, e „kategóriába” tartozó fiatallal beszélgetve egyértelműen arra a következtetésre jutottunk, hogy legtöbbjük nem elsősorban!!) az anyagiak miatt kötött szerződést az illető megyei tanáccsal, hanem egészen más okok és célok vezérelték őket. Hallgassunk meg két pályakezdőt, akik ebben az esztendőben álltak munkába, mindketten ösztöndíjasai voltak megyénknek. <5k összegezik a mindössze fél éves tapasztalataikat, mondják el terveiket.

— Szekszárd-Szőlőhegyen lakom, s ott is dolgozom — kezdi Cser Gyöngyi óvónő. — Itt érettségiztem az óvónőképző szakközépiskolában, majd egy évig dolgoztam az Arany János utcai óvodában. Nagyon szerettem a munkámat, s úgy érzem, ha még jobban akarom csinálni, tovább kell tanulnom. Jelentkeztem Kecskemétre ... Már első évben megkötöttük az ösztöndíjszerződést. örültem, de nagyon. Ugyanis számomra ez azt is jelentette, hogy bíznak bennem, és számítanak rám, a munkámra. És csöppet sem zavart, hogy elköteleztem magamat. Hogy ide kerültem Szőlőhegyre, azt külön örömnek éreztem, és érzem ma is.. Sokat segítenek munkatársaim, akik régi ismerőseim. S még valami ... A mi óvodánkban korábban elég nagy volt a mozgás. Mivel a közelben

lakom, talán nem nagyképűség „fix pontnak” tartanom magamat... Terveim? Dolgozni és mindig lépni. Szeretném rendszeresen tovább- képzeni magamat. Már jelentkeztem is egy januári továbbképzésre, melyet Játék és munka címmel tartanak.

Dr. Paulai Mária orvosi egyetemet végzett, s még javában tölti az első munkaévet Szekszárdon, a megyei kórház idegosztályán. __

— Már harmadéves koromtól itt tölöttem rendszeresen a szakmai és évközi gyakorlatokat. Megszerettem a kórházat, úgy éreztem, hogy olyan a légkör, melyben kiegyensúlyozottan lehet dolgozni. Ezek után kötöttük meg a szerződést, s nyilván ide is jöttem dolgozni. Egyébként bajai vagyok, s érthető, hogy egy hasonló hangulatos kisvárosban otthon érzem magamat. Hogy mit jelentett számomra ez az év, s mik a terveim a jövőre vonatkozóan? Az 1984. és az 1985. valamiféle fordulópont az életemben, ahogyan minden pályakezdőében az az első munkában töltött esztendő. Nagyon tetszik a munkám, gyűjtöm a tapasztalatokat, kollégáim segítőkészek, s megteremtettek mindent, ami a beilleszkedéshez kell. Négyéves szakmai gyakorlat után lehet szakvizsgát tenni, tehát ebből következik, hogy a következő esztendők a munka és a tanulás jegyében telnek majd... A nővérszállón lakom, s majd valamikor beadom a lakásigénylést. Pillanatnyilag nem teszem, mert a szállón jól érzem magamat, kellemes a társaság, közösen szervezünk programokat: színházba és a jazzklubba járunk. ..

Az oldalt készítették: Ékes László, Gottvald Károly, Horváth Mária, és Ihárosi Ibolya.

Számítógép-vezérlésű szalagot helyeztek üzembe a Bonyhádi Cipőgyárban

Áramot termel Pakson a II. reaktor is