Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

1984. november 7. NÉPÚJSÁG 13 Atlétika Budapesten a KISZ KB székházában ünnepélyes ke­retek között értékelték az el­múlt négy esztendő munká­ját, az 1984-es esztendőben kiemelkedő teljesítményt el­ért versenyzők eredményeit. Az eseményre meghívták Sárközi Gyulát, a Szekszárdi Dózsa és Banai Róbertét, a Dombóvári VMSE kiváló fu­tóatlétáit is. Mindkettőjüket jutalomban részesítették, el­ismerve ezzel az IBV-n ta­núsított derekas helytállásu­kat. A szakvezetők közölték, hogy számítanak Sárközire és Banaira válogatott kerettag­ként. Remélik, hogy az ifjú­sági Európa-bajnokságon és az IBV-n az ideihez hasonló, ragyogó szerepléssel öregbí­tik a magyar atlétika hírne­vét. Sportoló óvodások Litvániában, a vilniuszi 126-os óvoda kétemeletes épülete nem sokban külön­bözik a hasonló gyermekin­tézményektől. Udvarán ugyanolyan hinták, mászó- kák, homokozók, játékszerek vannak. Évek óta mégis a figyelem középpontjában áll ez az óvoda. Szovjet és kül­földi — bolgár, NDK-beli, kubai, finn és afrikai — pe­dagógusok látogatnak Vil- niuszba, hogy megtekintsék az intézményt.' Hét évvel ezelőtt kezdő­dött el a kísérlet, amikor egy energetikus, ötletgazdag óvó­nő, Aldona Uszdovonéne az udvaron kosarakat szerelt fel és labdázni kezdett a gyerekekkel. Az apróságok gyorsan megtanulták a já­tékszabályokat, egy-két hét múlva ügyesen ütögették a labdát és pontosan céloztak. A kosárlabda Litvániában egyébként is népszerű sport. A gyerekek szabályosan, két csapatot alkotva, bíró­val játszanak a pontosan ki­jelölt pályán. Egyik csapat kenguru emblémás mezben játszik, a másik ruháján nyuszi van. Az óvoda kis lakói szí­vesen nézik a kosárlabda­mérkőzéseket a tévében és nem ritka az sem, hogy ki­váló sportolók tartanak ne­kik előadásokat. Az óvónők rendszeresen látogatják ve­lük a sportcsarnokban ren­dezett mérkőzéseket, a gye­rekek pedig már a követke* ző napon megpróbálják al­kalmazni az ott látottakat. Mindez számukra játék, vi­dám és könnyű szórakozás. A kísérletet már a Szovjet­unió többi köztársaságában is átvették és alkalmazzák. Az óvodai testnevelés ter­mészetesen itt sem korláto­zódik csupán a kosárlab­dára. Rendszeres edzés fo­lyik nyáron a nyitott me­dencében, télen a tornate­remben. A pedagógusok mo­solyogva emlékeznek visz- sza a kezdeti időszakra, ami­kor a szülők bizony ellenez­ték a nyitott ablaknál való foglalkozásokat. Ma már örülnek, hogy a gyerekeik megedződtek, egészségesen fejlődnek. Hatéves korukban testileg és szellemileg fris­sen kezdik meg az iskolai munkát. Egy beadvány nyomában Ma délután Pakson Rátvay elment—a Dózsa,, elszállt”? Hat mérkőzés — hat t--------------------------- vereség a Szekszárdi Dózsa kosár­labda-csapatának bajnoki mérlege. Ez még iákkor is váratlan eredmény, ha tud­juk, hogy új rendszerben bo­nyolítják le a bajnokságot, és a szekszárdi lányok az „A” csoportban, vagyis a legjobb tíz csapat között szerepelnek. Egyáltalán meglepő ez a si­kertelenség? Történt ugyanis a bajnokságot megelőzően valami, ami már előre jelez­te a Dózsa sorsát, mégpedig Rátvay Anita átigazolása. Ekkor a Szekszárdi Dózsa még azt is fontolgatta, hogy visszalép az „A” csoportban való szerepléstől. Mindez egyetlen játékos távozása mi­att? Ezt Verteties István ve­zető edző így magyarázta: — Anita játéka mérkőzé- senkét 20—30 pontot hozott. Ez nem azt jelenti, hogy eny- nyit dobott, hanem ekkora jelentőséggel bírt az, hogy a pályán volt. Ö 196 cm és igen ponterős, tehát amikor tá­madtunk, az ellenfél kényte­len volt behúzódni .rá, hogy nehezebb legyen bejátszani neki a labdát. Ez visoznt szá­munkra azzal az előnnyel járt, hogy az alacsonyabb já­tékosaink kintről zavartala­nabbá dobhattak, tehát köz­vetett módon így is elősegí­tette a pontszerzést. Nélküle csapatunk magasságban is elmarad a vetélytársaktól, és kintről is sokkal pontatla­nabbak a dobások, hiszen az ellenfelek nincsenek arra kényszerülve, hogy behúzód­janak, hanem nyugodtan za­varhatják a dobni készülő­ket. Ennyit jelenthet egy ilyen játékos kiválása. Ezek után talán nem meglepő, hogy a Szekszárdi Dózsa foggal-kö­römmel harcolt a megtartá­sáért. A határozat ismert, a Ma­gyar Kosárlabda Szövetség a Szekszárdi Dózsa jóváhagyá­sa nélkül a Tungsram SC-be igazolta Rátvay Anitát. En­nek kapcsán a Dózsa vezető­sége panasszal fordult az OTSH elnöke, Buda István államtitkárhoz. Bizonyára nem haszontalan, ha ennek a beadványnak a segítségé­vel betekintünk a dolgok hátterébe. Rátvay Anita már 1983 nyarán át akart igazol­ni, akkor a Tungsramnak és a Kecskemétnek is átigazolá­si lapot írt alá. A Dózsa meg­győzésének engedve, ekkor a játékos még visszavonta átigazolási kérelmét. Az ügy­ben az MKSZ ilyen határo­zatot hozott: „Értesítjük Önöket, hogy a Szekszárdi Dózsa és Rátvay Zoltán MKSZ-nek tett nyi­latkozata alapján, Rátvay Anita kosárlabdázó a Szek­szárdi Dózsa játékosa 1984. július 16-dig más egyesületbe nem igazolható.” A Tungsram SC legköze­lebb ’84 tavaszán jelentkezett a Dózsánál, azzal, hogy ked­vezményes átigazolással el tudják vinni Rátvay Anitát. Ez annyit jelent, hogy a ver­senyző a Budapesti Tanár­képző Főiskolára jelentke­zett, és ilyen esetben átiga­zolhat egy helyi első osztályú csapathoz. Csakhogy semmi­képpen sem a Tungsramhoz. Ez az OTSH álláspontjából is kitűnik: „Ha Rátvay Anita a Buda­pesti Tanárképző Főiskolán felvételt nyer, abban az eset­ben életbe lép a kedvezmé­nyes átigazolás, ami azt je­lenti, hogy a sportoló a to­vábbiakban a BEAC, a TFSE vagy a MAFC játékosa lehet. (...) A fentiek alapján a Szekszárdi Dózsa beleegye­zése nélkül semmiképpen sem lehet a Tungsram SC játékosa.” ' A dolog hamarosan érvé­nyét vesztette, ugyínis Rát- v.ayt nem vették fel a főisko­lára. A fővárosi csapat ezek után sem adta fel, kérte a Szekszárd beleegyezését a játékos átigazolásához. Sőt, azt is kilátásba helyezte a Dózsa számára, hogy ameny- nyiben ők nem járulnak hoz­zá, akkor az MKSZ, élve jo­gával, pótolni fogja azt. A Szekszárdi Dózsa 1984 au­gusztusában Rátvay Anita átigazolási kérelmét nemle­gesen zárolta, és erről a szö­vetséget is értesítette, és a következő kéréssel fordult hozzá: „Azzal a kérelemmel for­dulunk Tisztelt Főtitkár Elv­társhoz, hogy az eddigi he­lyesen kialakult hosszú gya­korlaton ne változtasson, és a sportegyesületünk hozzá­járulását az átigazolási sza­bályzat alapján ne pótolja.” Az MKSZ felhívta az ér­~ 1 " ------- dekelt feleket a mielőbbi megegyezésre. A budapesti csapat három játé­kost ajánlott cserébe Rátvay- ért. Csakhogy a Dózsa szá­mára ez nem jelentett volna megoldást, mint az kiderül a szövetséghez intézett levelük­ből: „Tárgyalásaink a Tungs­ram SC-vel eredménytelenül zárulták, miután számunkra elfogadható megoldás csakis megfelelő személycsere len­ne. A Tungsram által fel­ajánlott megoldásjavaslat — úgy ítéljük meg — formailag kifogástalanul udvarias, de tartalmilag elfogadhatatlan. A felajánlott személyek közül egy fő jelenleg a Sopron iga­zolt versenyzője, Földiné szü­lési szabadságon van, és so­ha nem gondolt arra, hogy Budapestről eljöjjön. Hor­váth Zsuzsanna irányító já­tékos pedig nem üti meg az NB I színvonalát (...) Ko­rábbi kompromisszumos ja­vaslatunkat fenntartva, kér­jük, hogy Rátvay Anita az 1984—85-ös bajnoki évet még színeinkben végigjátssza, most záradékolnánk kiadatását a következő évre. A bajnoksá­got követően új klubjában szerepelne. Ennyi idő szá­munkra is elegendő lenne gondjaink megoldásához.” — Ha Anita marad még egy évig, akkor mellette pá­lyára küldhettem volna egy másik fiatal, magas játékost, így az újonc megfelelő rutint szerezne, annak ellenére, hogy nem nehezedett volna rá akkora teher. Most ered­ménytelenül próbálkozom ilyennel, mert az ellenfelek könnyen semlegesítik. Mint az már sejthető az előjelekből, az MKSZ októ­ber 2-án a Szekszárdi Dózsa számára kedvezőtlen döntést hozott. Az átigazolást a szö­vetség így indokolta: „Az MKSZ Elnöksége 1983. évi átigazolási időszakban védelmet nyújtott a Szek­szárdi Dózsának Rátvay Ani­ta átigazolása, illetve leállí­tásának megakadályozásá­hoz. 1984-tben a játékos át­igazolási szándéka végleges­sé vált. Középiskolai tanul­mányait Baján befejezte. Nem Vétett a Szekszárdi Dó­zsa ellen. Nem indokolt a já­tékos visszatartása.” Az indokok közül igazán csak az elsőinek lenne súlya. Csakhogy a Dózsa ’83-ban nem szorult segítségre, hi­szen Rátvay Anita akkor visszavonta átigazolási kérel­mét. Ha valakinek védettsé­get biztosított a szövetség, akkor az maga a játékos, aki két együttesnek is átiga­zolási lapot írt alá. Eddig a beadványhoz csatolt doku­mentumok vázlatos ismerte­tése. Vajon mit remélhet et­től a Dózsa? — Illúziókat nem kerge­tünk. Egyszerűen csak sze­retnénk, ha egy vidéki kis csapatnak erkölcsi kárpótlást nyújtanának a rajta esett sé­relemért. A döntés is bizo­nyítja, hogy a kétéves ke­mény munkát és az elért eredményeinket a szövetség nem értékeli — mondja Ver­texes edző. Még azt is el­mondta, hogy bár még csak a bajnokság elején tartunk, csapatával már a rájátszás­ra készülnek, ott szeretnék kiharcolni, hogy továbbra is az „A” csoportban szerepel­hessenek. A kosárlabda-szövetségnek határozataival mindig a sportág érdekeit kell szolgál­nia. A mostani döntésével jó­szerével megfosztott egy csa­patot attól, hogy sikerrel ve­gye fel a versenyt vetélytár- saival. Ez természetesen ki­hat a bajnokság színvonalára is, hiszen akkor kiélezett, magas színvonalú, ha közel azonos képességű csapatok versengenek egymással. Az új bajnoki rendszernek ez is volt a legfőbb célja. Mai ösz- szetételében a Dózsa erre gyakorlatilag képtelen. De igazságtalan volna egy­oldalúan szemlélni a kér­dést, hiszen Rátvay Anita az egész magyar kosárlabdasport ígérete. Fejlődése hol bizto- sítottabb? A Tungsram mel­lett szólnak a jobb feltételek, és az, hogy ott válogatottak­tól tanulhat. Ezzel szemben mit nyújthatna a Dózsa? Azt, hogy kemény csatákban, sorsdöntő mérkőzések légkö­rében edződhetne. A szek­szárdi csapatban kulcsember volt, akire nehéz feladatokat bíztak, a Tungsramban tar­talék, aki akkor léphet pá­lyára, amikor már nem törté­nik baj. Ki-ki eldöntheti magá- ----------- ban, hogy ez a dön­tés mennyire szolgálja a já­tékos és a kosárlabdasport érdekeit. Lehet, hogy ez a ha­tározat többet ártott, mint használt? P USKÁS IMRE Magyarország-Törökország Mint arról már beszámol­tunk lapunkban, az 1985. évi, Magyarországon meg­rendezendő UEFA-tornára készülő magyar ifjúsági lab­darúgó-válogatott a felkészü­lés időszakában több nem­zetközi mérkőzést vív. Ezek sorában méri össze erejét Törökország hasonló korú válogatottjával két alkalom­mal. Hétfőn, november 5-én Dunaújváros volt a színhe­lye a két ifjúsági válogatott első találkozójának. A Ko­hász SE stadionjában gól nélküli döntetlen született. A második összecsapásra ma délután Pakson, az ASE lakótelepi pályáján kerül sor. A 14 órakor kezdődő mérkőzés iránt nagy az ér­deklődés. Biztosra vesszük, hogy a Duna-parti városba látogató szurkolók lelkes biz­tatása kíséri majd a magyar fiatalok játékát, győzni aka­rását. Sportvezetők kitüntetése A Minisztertanács a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 67. évforduló­I ja alkalmából, a testneve­lési és sportmozgalomban szerzett kiemelkedő érde­meik elismeréséül a Ma­gyar Népköztársasági Sportérdemérem bronz fo­kozatát adományozta dr. Sólyom Bódognak, a Szek­szárdi Dózsa SE kosárlab­da-szakosztálya elnökének és dr. Szűcs Lászlónak, a Tolna megyei Labdarúgó Szakszövetség főtitkárának. Dr. Sólyám Bódog: — Ez az elismerés nemcsak ne­kem szól, hanem szerintem értékeli a szakosztály, a tár­sadalmi és szakmai vezetés érdemeit is. Nem kevésbé a csapat munkáját, az elmúlt időszakban elért eredménye­it. Az együttes mostani si­kertelenségét itt indokolni nem kívánom, de részben ismert objektív okai vannak. Ennek ellenére komoly mun­ka folyik a Szekszárdi Dózsa szakosztályában. Hi­szem, hogy ennek meglesz az eredménye. Ez alkalommal is szeretném megköszönni a megye és Szekszárd város párt- és állami vezetésének azt a támogatását, amivel hozzájárultak a munkánk eredményes végzéséhez. Dr. Szűcs László: — Meg­lepett a kitüntetés, de na­gyon örülük neki, mert egy olyan sportág megyei elis­merését tükrözi, amelyet — néha okkal, néha ok nél­kül — az utóbbi időben na­gyon sok kritika ért. Meg­ítélésem szerint az elisme­rés azt a kollektív munkát jutalmazza, amit az elmúlt időben a megyei labdarúgó­szövetség apparátusa fejtett ki a sportág szinten tartása és az utánpótlás-nevelés ér­dekében. A kitüntetés arra kötelez bennünket, hogy a jövőben a kiadott irányelvek és állásfoglalások szerint mindent megtegyünk azért, hogy a megyénkben is leg­népszerűbb sportág vissza­hódítsa elvesztett híveit. Legfőbb feladatunknak a já­ték tisztaságának megóvását és a színvonal emelését te­kintjük. Ennek elérése érde­kében szakszövetségünk a közeljövőben olyan intézke­dések bevezetését tervezi, amelyek tovább szilárdítják — a játéktéren és a nézőtéren egyaránt — a fegyelmet és elősegítik a játék színvona­lának emelkedését. Sportműsor Asztalitenisz: A Tolnai VL női csapata NB I-es mérkő­zésen a Bp. Spartacus együt­tesét fogadja 11 órakor. Kézilabda: Szekszárdon a Zrínyi utcai csarnokban 8 órától November 7. Kupa női és férfi ifjúsági torna. Labdarúgás Válogatott mérkőzés: Pak­son az ASE lakótelepi pá­lyáján 14 órakor Magyaror­szág—Törökország ifjúsági C-válogatottak mérkőzése. Megyei ifjúsági bajnokság: Tamási—Bonyhádi Pannónia (Albert) 13 órakor. Körzeti bajnokság: Dal- mand—Szakcs (Sándor) 13.30 órakor. Előkészületi találkozók: Bólyi MEDOSZ—Szekszárdi Dózsa 13.30, Atomerőmű SE —Paksi SE 12.15 órakor. Tájfutás November 7. Kupa A Tolna megyei Tájfutó Szövetség a Paks melletti Imsós erdőben rendezte meg hagyományos November 7. Kupáját, öt megye 14 szak­osztályának 120 versenyzője előtt Mittler József, a me­gyei szzöveltség elnöke mon­dott megnyitót, majd ismer­tette a verseny lebonyolítá­si rendjét. Olyan jelentős szakosztá­lyok is indították verseny­zőiket, minit a Pécsi VSK, a Kaposvári Rákóczi, a Bala­tonfüredi SK, a Pécsi Vörös Meteor. Megyénket a Paksi SE, valamint a szekszárdi Garay János Gimnázium, a szekszárdi MHSZ, Dunaföld- vár és Gyönk csapata képvi­selte. A jól szervezett ver­senyen — melyet a szomszéd megyék képviselői elismertek — az alábbi eredmények szü­lettek : N-15: 1. Molnár Veronika, 2. Sárosi Zita, 3. Bán Ágnes (mindhárom Paksi SE). N-17: 1. Gőry Enikő (Szek­szárd Garay), 2. Lehota Edit (Paksi SE), 3. Szabó Ildikó (Szekszárd Garay). N-21: 1. Pozsgai Erzsébet (Balatonfüred), 2. Endrédi Mária (PVSK), 3. Rauth Ka­talin (Paksi SE). F-13: 1. Deli Zoltán (Bala­tonfüred), 2. Németh László (Paksi SE), 3. Varga Sándor (Balatonfüred). F-I5: 1. Mittler István (Paksi SE), 2. Dull Béla (Du- n»földvár), 3. Prantner Jó­zsef (Paksi SE). F-17: 1. Girst Gábor (Paksi SE), 2. Balogh Attila, 3. Bod­ri Tibor (mindkettő Szek­szárd Garay). F-21: 1. Székely Gábor (Pé­csi VM), 2. Sótonyi Sándor (Balatonfüred), 3. Weisz László (Szekszárd MHSZ). Rauth Katalin, a Paksi SE versenyzője, aki az eddigi legeredményesebb női tájfu­tója Tolna megyének hat­éves versenyzés uitán a No­vember 7. Kupa keretében el­búcsúzott a tájfutásitól. A jö­vőben munkahelyén, az Atomerőmű MHSZ-klubjá- ban sárkányrepüléssel foly­tatja sporttevékenységét. Ökölvívás November 3—4-én Kecs­keméten rendezték meg a Petőfi Népe elnevezésű II— III. osztályú ökölvívó-viadalt. Ezen megyénket a Paksi SE három versenyzője képvisel­te. Közülük Mocsán Attila középsúlyban és Cseke Já­nos nagyváltósúlyban egya­ránt az első helyen végzett, míg Rácz Péter könnyűsúly­ban harmadik lett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom