Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-10 / 264. szám

1984. november 10. NÉPÚJSÁG 11 A díváktól a heroinákig Egyre gyakrabban hallhat­juk az éter színpadáról is énekelni Rohonyi Anikót, a budapesti Operaház fiatal! művészét. A napokban a Tosca, a Turandot címszere­peiből] adott elő részleteket. Most pedig Az álarcosbál rádiófelvételére készül amelyben ugyancsak a női főszerepet alakítja. — Éppen itíz esztendeje indultam el a pályán és azt hiszem, az egy évitized ko­ronája a Turandot vdlt — mondja a művésznő. Nagy izgalommal készültem fel Puccini remekművének tol­mácsolására. A rendkívüli szerep, számomra is nagy próbatétel, és mégis boldog­nak, szerencsésnek mondha­tom magam, hogy egymásra találtunk. Az Erkel Színház előadá­sain a közönség nagy taps­sal fogadta Rohonyi Anikót Turandot megszemélyesíté­séért. Addig a Tosca volt a legsikeresebb szerepe, és a dívából a legtitokzatosabb heroinává változott, énekbe­li és színészi képességeinek legjavát csillogtatva. És amíg felért a Tu ran dot-i csúcsrai, Erkel, Verdi, Gior­dano, Puccini, Mascagni mű­veinek főszerepein érlelte tudását. A szegedi közönség megismerhette Leonóra-ala- kítását a Trubadúrból, aiz Erkel Színházban pedig a külföldi vendégművészek partnerévé választották, Fio- renza Cosotto, Nikolai Ged­da, Siegfried Jerusalem tár­saságában az Aida, a Tosca, a Lohengrin előadásain. — Felejthetetlen számom­ra az az est, amikor a Don Carlosban JeLena Obrazco- vával, Jevgenyij Nyesztye- renkóval, Nagy Jánossal, Miller Lajossal énekeltem Erzsébet szólamát. A Tosca, amelyben Theo Adam éne­kelte Scarpiát, szintén cso­dálatot keltett bennem. Ju- rij Szimonov Lohengrin-di- rigátósa a mű szépségeit, ér­tékelt felszínre hívogató módszerével segített Elza Jelenet a Toscából, Roho­nyi Anikó partnere Theo Adam, Scarpia szerepében megformálásában. Giuseppe Piaitané az Aidához nyújtott örök érvényű szakmai tapasz­talatokat. A drámai szopránt a kül­földi színpadokon is nagy becsben tartják. Rohonyi Anikó bemutatkozott a moszkvai Bolsojban, feltűnt a szófiai énekversenyen, Varsó, Prága közönsége is szeretettel fogadta, Bécsben, Münchenben koncertpódiu­mon énekelt. — Ügy érzem, tíz eszten­dő kemény munkájának a gyümölcsei érnek be reper­toáromban. Szívemhez nőt­tek Erkel operái, ünnepet hoznak hétköznapjaimban azok az esték, amikor né­hány órát a színpadon tölt- hetek Szilágyi Erzsébetként. Ez a varázslat kíséri sze­repről szerepre Rohonyi Ani­kót, és ha már hangszalagon lesz Améliája Az álarcos­bálban, újabb erőpróbára ké­szül, vágyaiban már megje­lent Fidélió, Beethoven egyetlen operájának, bátor, nagyszerű asszonya... Erdős! Mária A Budapesti Nemzetközi Vásárközpontban A Fiatal Művészek Stúdiójának őszi kiállítása Mindig azt várták a fiatal képzőművészektől itthon és külföldön, hogy újítsanak. Nem is lehet rosszabb vá­lasztás a fiatalok esetében a megállapodásnál, az ismét­lésnél. A probléma évek óta nálunk abból adódik, hogy kísérletező kedvük nem a mű véglegességére törekszik, hanem sokszor megelégszik egy gesztussal, akcióval, így sokszor félkész képek, plasz­tikák születnek. Ez elég a meghökkentésre, de nem elég a gyönyörködéshez, a felis­meréshez. Ez a képzőművé­szeti divat nálunk is meg- hnosodott. Sürgős felülvizs­gálatra van szükség, mert a művészet szabadsága nem adhat teret olyan szabados­ságnak, mely eleve lemond az értékről ahelyett, hogy új elemekkel, eszközökkel va­lósítaná meg. Akkor lesz igazán jó a magyar stúdió- nemzedék őszi seregszemlé­je, ha nem elmúló divatje­lenségekre, hanem önmagára, társadalmi feladataira össz­Soós György: Art Deco Leleményben nincs hiány, pazar ötletek váltakoznak, sokszor az elmélyülés, a fi­nomítás, a véglegesítés hiá­nyával. Barabás Márton preparált madarai és zongo­raroncsa képelemmé alakul jellemző választékossággal, ö legalább mindig kitalál valamit, ezúttal is, bár világ- érzése sötét. Igényesen, nem biztos, hogy indokoltan. Mérték a szélsőség, mely olykor érdekes is, mint Csa­ba Iván Kígyóbőre, Koncz András, Fehér László, Lono- vics László felületei. Több szerkezet, belső építészeti egység látványa, működése hatáskeltő, így Jovián György Mediterrán szertar­tása, B. Szabó Zoltán hu­szonhárom méteres Taója mely a belső tér land’ art elképzelése vászonra terítve. Érdekes: se több, se keve­sebb. Sok a képi elemzés, ebből tűnik ki Kovács Péter Ba­lázs: Okirata, Bukta Imre: Mossák a gyümölcsfákat so­rozata, Papp Tibor szellemes Casanova-értelmezése. Di­csérendő Homolya Gábor emblematikus tömörségű Moliére-plakátja, Farkas László ironizáló plasztikája, Buták András objektje, Kö- rösényi Tamás installációja, Török Richárd füves altalaj­ba ejtett Petőfi-feje. A team-munkák közül fi­gyelmet érdemel Kalmár István—Sinkó István Vízi­zenéje; muzsika, plasztika, tér összhatásaként, és a nagyatádi tereprendezési terv, melynek vázlatrajzait és makettjét láthatjuk a ki­állításon — Samu Géza, Trombitás Tamás, Romvári János, Kalmár István közös elképzelését. A holnapot akaró ifjú magyar képzőművészek ak­kor érhetnek el sikert és maradandó eredményt, ha a jövőben képzeletüket sokkal szigorúbban kötik egybe a társadalom várakozó igényé­vel, s meghökkentés helyett a kísérletező kedvet fel nem adva, hanem elmélyítve — megoldásra törekednek. Mű­vekre. Egyetemlegesen, mint stúdió, egyénenként, mint a művészet jelöltjei. LOSONCI MIKLÓS Múzeum Kiscellben Az egyik leghangulatosabb teremben az 1713-ból való bu­davári Szentháromság szoborcsoport alakjait helyezték el. Az Óbudát szegélyező dom­bok egyik teraszán a pompás barokk épületben lévő mú­zeumban őrzik a Budapesti Történeti Múzeum rendkívül gazdag új és legújabbkori gyűjteményeit. Grafikákat, festményeket, szobrokat, fo­tókat, térképeket, ipartörté­neti emlékeket, különböző műtárgyakat és dokumentu­mokat 1686-tól napjainkig. A Kiscelli Múzeumban van Budapest egyik leggazdagabb képzőművészeti gyűjteménye. Bár a Fővárosi Képtár anya­gának zöme 1957-ben a Nem­zeti Galériába került, egy ré­szét, a várostörténeti témájú műveket visszakapta a Buda­pesti Történeti Múzeum, s azóta is jelentős vásárlások­kal bővült, alakult ki a mai gyűjtemény. A mai kollekció csaknem száz év gyűjtő munkájának eredménye. A múlt század utolsó harmadában alakultak ugyanis Európa-szerte a vá­rostörténeti múzeumok. A Fővárosi Múzeum létesítésé­nek szükségességét — a gon­dolatot először Rómer Flóris vetette fel —, a Fővárosi Ta­nács 1885-ben hozott határo­zatával ismerte el. De csak másfél év múlva, 1887 no­vemberében Krammermayer Károly polgármester elnök­lete alatt tárgyalták meg az előterjesztést és rendelték el a Várostörténeti Múzeum megszervezését. 1899-ben a főváros közgyű­lése — az ezredévi kiállítá­son bemutatott várostörténe­ti anyag együtt-tartása mel­lett döntött. A kiállítás zö­mét értékes- makettek (a ki­rályi palota terve, városrész­letek, Bazilika), tervrajzok, térképek és néhány képző- művészeti alkotás (Benczúr Gyula: Buda visszafoglalása) adta. Ekkor ajándékozta Tol- dy LásZló főlevéltárnok 291 darabos fényképgyűjtemé- nyét a múzeumnak, megala­pozva a fényképtárat. Az ala­kuló várostörténeti anyagot az 1885-ös Országos Kiállítás Stefánia (Népstadion) úti Képzőművészeti Pavilonjá­ban gyűjtötték. A nagyközönség számára 1907-ben itt nyílt meg a Fő­városi Múzeum kiállítása. Adományok, hagyatékok, vá­sárlások bővítették az anya­got. Weiszberger Miklós ha­gyatéka 818 metszetet, város­képet tartalmazott. Csak 1938-ban költözött a múzeum mai helyére, Óbudá­ra az egykori trinitárius ko­lostorba, amelyet Schmidt Miksa, bécsi bútorgyáros ha­gyományozott a fővárosra. A gyűjteményben legko­rábbi ábrázolások az 1600— 1700-as évekből származó metszetek, grafikák. Törzs­anyagát Lanfranconi Enea 332 lapos városképgyűjtemé­nye adja, amelyet a múzeum alapításakor adományozott a fővárosnak az olasz szárma­zású mérnök. A legrégibb vízfestmény, az 1550-es évek végén készült és egy török követnek Budán tett látoga­tását ábrázolja. A grafikai gyűjtemény őrzi Buda legel- - ső rajzos megjelenítését, Wolgemut fametszetét, amely 1493-ban jelent meg Schedel Világkrónikájában. A 10 ezer darabos metszettár egésze, az egyedi grafikai és akva- rellgyűjtemény 70 százaléka helytörténeti jellegű. Az I. világháború idején vásárolták meg Procopius Béla 1368 darabos érem-kol­lekcióját. A Buda visszafog­lalásától 19144g, a főváros életének minden területére adatokat szolgáltató gyűjte­mény az alapja a mai érem­tárnak. Épületdíszítő Szent László- szobor, 18. századi oltárkép a Mátyás-templomból, a Mar- tinellinek az Invalidus palo­tát ábrázoló festményével kezdődik a Pest-Buda művé­szeti emlékei a 18—19. szá­zadból című képzőművészeti kiállítás, amely a barokk je­les és korfestő ábrázolásaitól kezdődően vezet el napjaink művészetéig, a Budapest mű­vészete a 19—20. században című kiállítás terméig. Osztrák, német mesterek vedutái, korabeli pest-budai városképei, portréi, szobor- alakjai sorakoznak a barokk művészetet reprezentáló ter­mekben. A Budán megtele­pedett Binder és a Pesten működő Donát képei a hazai művészet kezdeteit jelzik. Az épület egyik alapítójának, Zichy Miklósnak díszes sír­emlékéről való dombormű, — Bebó Károlyinak, iá Zichy- csailád udvari szobrászának alkotása. Ez az egykori trini­tárius templom egyetlen, a helyszínen megőrzött emléke. Idősebb Markó Károly, Telepy, Brodszky, Borsos, Barabás remek portréi és tájképei a nemzeti művészet kialakulásának tanúi. Törté­neti festészetünk jelentős kompozícióinak vázlatai, — Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Madarász Viktor, Than Mór művei sorakoznak a falakon. Lotz Károly fres­kótervei és színvázlatai (az Operához, a Vígadó étterem­hez), Zala György millenniu­mi emlékművének, Ligeti Antal Anonymus-szobrának kisméretű változatai. Paál László, Munkácsy Mi­hály, Szinyei Merse Pál, Zi­chy Mihály néhány műve te­tőzi be a 19. századi meste­rek parádés felvonulását. A 19. századtól a doku­mentáció szerepét a képző­művészetektől a fotó veszi át. A múzeum legújabbkori képzőművészeti szerzemé­nyezésében elsősorban a mű­vészi értékekre koncentrál. Képviselve van a századfor­duló és a 20. század minden jelentős művészeti kezdemé­nyezése. A szecesszió, a nyol­cak és az aktivisták, a Gre­sham kör, a szentendreiek és az európai Iskola, a szür- naturalizmus, a realizmus, vagy a 60-as évek grafikai törekvései mind megtalálha­tók. Olyan nevekkel jelezve, mint Ferenczy Károly, Med- nyánsZky, Rippl-Rónai, Ti­hanyi, Uitz, Szőnyi, Derko- vits, Egry, Désy-Huber, Czó- bel, Aba-Novák, Amos Imre, Vajda Lajos, BÍarcSay, Kon­dor —, hogy csak néhányat említsünk. Folytatva a sort: napjaink grafikája, festésze­te és szobrászta is meglehe­tős bőségben. , Biedermeier stílusú búto­rok, állványok, patikai cégér, tégelyek, folyadéküvegek, mérleg, méregszekrény, az 1794-ben alapított Arany Oroszlán patika hangulatos enteriőrje és az ipartörténeti értékű 18—19. századi nyom­dászat technikáját, gépeit, írásos emlékeit, nyomtatott dokumentumait bemutató ki­állítás tölti meg a múzeum földszinti termeit. Az egyko­ri Franklin Társulat vezető­sége az egyik 1848-as nyom­dagépet, amelyen a 12 pontot és a Nemzeti dalt nyomták, mint nemzeti ereklyét ado­mányozta a múzeum elődjé­nek. Megalapozva ezzel az ország leggazdagabb nyom­datechnikai kollekcióját. Nemrégiben az Egyetemi Nyomda 18—19. századi mat­rica- és patricagyűjteménye került Kiiscellre, ahol a sok­oldalúan gazdag gyűjtemé­nyi anyagnak természetesen csak néhány százaléka lát­ható. KADAR MARTA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom