Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-10 / 264. szám
IO 'rtÉPÜJSÁG 1984. november 10. IRODALOM Janez Tryzan: Hat esztendeje múlt, hogy kérvényt adtam be a posta- igazgatóságra, szereljenek fel a lakásomon telefonkészüléket, mikor egy nap váratlanul beállítottak a szerelők. — Tryzan elvtárs — mondták —, sem objektív, sem szubjektív nehézségek nem akadályoznak abban, hogy teljesítsük a kérését. Őszintén meg kell mondanom, hogy először ámulatba ejtett a szerelők nyelvezete, de aztán a szívem vadul megdobbant az örömtől. Két óra múlva működött a készülék. — Még most sem szereltük volna be, de szerencséje volt — mondta a vezetőjük. — A szülőotthon a város másik végébe költözött, és maga kapta meg az állomásukat. Alighogy távoztak, felhívtam valamennyi ismerősömet, barátomat, és boldogan elújságoltam, hogy már van telefonom. Miután az utolsóval is beszéltem, abban a pillanatban, hogy a villára helyeztem a hallgatót, vad csengetés hangzott fel. — Mi van ott?!! — üvöltött egy hang a kagylóban. — Fél órája hívom, de folyton ül rajta valaki! Kérem, mondja meg, szült-e már Grizljeva. A férje van a telefonnál. Három nap és három éjjel magyaráztam, hogy téves kapcsolás, hogy ez magánlakás, hogy a szülőotthon elköltözött, hogy új száma van, hogy én nem vagyok a szülőotthonnak se a portása, se a telefonkezelője, hogy ... hogy . . . satöbbi. A roham nem gyengült a következő napokban sem. Már az idegösszeomlás határán voltam, a folytonos csengetés, az álmatlan éjszakák csaknem az őrületbe kergettek. Végül arra az elhatáro- rozásra jutottam, hogy a hívó felekkel ravaszul kell bánnom; inkább azt mondom nekik, hogy a feleségük fiút vagy lányt szült, mintsem elmeséljem az egész históriát, hogyan jutottam a szerencsétlen telefonállomáshoz. Eleinte még megelégedtem egy fiúval vagy egy kislánynyal. később már ikrekkel, hármasikrekkel, négyesikrekkel örvendeztettem meg a hívó feleket... Jól szórakoztam az ugratásokon, különösen az ideges emberek reakcióját élveztem a drót másik végén. Amikor az egyiknek azt mondtam, hogy a hitvesének hetesikrei születtek, négy fiú és három kislány, mindnyájan egészségesek és a felesége forrón üdvözli, mély sóhaj hallatszott, aztán \ valami zuhanásszerű robaj. A városban óriási zűrzavar támadt. A szülőotthonból elbocsátották a telefonkezelőt, meg a portást, és azzal vádolták őket, hogy isznak szolgálatban. Isten tudja, mivel végződött volna a dolog, ha rá nem unok az ugratásra. Bejelentettem a postaigazgatóságnak. hogy lemondok a telefonomról. A postán se- hogysem értették ezt a lépésemet. „Hat évig várt a készülékre, állandóan morgott miatta, most meg, hogy felszereltük, három hónap után leszerelteti. Ez komolytalan dolog, Tryzan elvtárs." Az én állomásomat Hrast szomszéd kapta meg, aki hét éve várt a telefonra. Három hét múlva szívroham érte a szerencsétlent. Érdeklődéssel várom, ki lesz a következő áldozat. ZAHEMSZKY LÁSZLÓ fordítása. Schiller évfordulói Schiller, Goethe mellett a legnagyobb német költő, kettőszázhuszonöt évvel ezelőtt született, s az évforduló ürügyén megpróbálkozhatunk azzal, hogy szoborrá merevedett klasszikus alakját valódi nagyságában állítsuk magunk elé. Mert már a szobor is csal: mégpedig épp a legnevezetesebb, amely Goethével, a halhatatlan baráttal, költő- és küzdőtárssal együtt ábrázolja. Az efféle párba állítás mindig hamisítás is, amikor szinte sziámi ikrekként kapcsol össze önállóan megálló óriásokat — Bachot és Handelt, Rousseau-t és Vol- taire-t, Marxot és Engelst, Aranyt és Petőfit, Bartókot és Kodályt. Az egyenlősdi- ben a párosnak egyik vagy mindkét tagja rosszul jár, mert saját nagysága lesz csonkává. Goethe ugye mennyivel többet élt, és mennyivel többet is teremtett, no de mennyivel meg- alkuvóbb (vagy szebben mondjuk: „realistább”) volt, mint Schiller; főminiszteri pozíciójában mennyivel nyu- godtabban dolgozhatott. Kettejük közül pedig Schiller a lángolóbb szellem, ő a jó értelemben idealista, a német felvilágosodás sokszor kusza világnézetű, ámde ragyogó harcosa. Nagyságát épp az fedi el, hogy amit létrehozott, egész kultúránknak (a magyar irodalomnak is) részévé vált, beépült mindannyiunk tudatába: megannyi, saját korában friss meglátása közhellyé szürkült. Csakhogy a közhelyek jó része azért közhely, mert igaz, és épp ezért köztulajdon. — A társadalmi igazságtalanság miatt bőnözővé lett nagy személyiség lázadásának rablóromantikája (Haramiák) a művészet lélek- és társadalomnemesítő hivatásának és hatásának megfogalmazása, a Szépségnek az élet fölé (vagy helyére?) állítása, a munka, a szakértelem, a szorgalom dicsőítése (Ének a harangról), a népi összefogás, a demokratizmus meghirdetése és folytathatnék oldalakon át. Persze Schillernél csak polgári demokratizmusról van szó, de a háttér, sőt a hajtóerő már a nép. Nem véletlen, hogy a mondabeli Teli Vilmos számunkra is szinte mitológiai hős, kulcsfigura. Megfor- málója, Schiller, azonban sosem volt a történelem játékszere, hanem forrongó művész, noha csak a feudális abszolutizmus ellenfele, ezáltal mégis minden elnyomás ellen küzdött, bár jól látta a kispolgári korlátoltságot és korlátozottságot is (Ármány és szerelem). S nem volt-e helyénvaló példa ez egy félfeudális országban, nálunk is, egészen a fel- szabadulásig? Léteznének-e s vajon milyenek volnának Arany balladái a schilleri minta nélkül? A történelem mozgásának, a személyiség szerepének, a determinált- ság és a szabad döntés dialektikájának van-e mélyebb művészi ábrázolása, mint Walenstein drámai eposza? S nincs-e benne, de Schiller megannyi más művében is a harmincéves háború pusztításától a feudális önköny- ben való megrekedésen, a Habsubrg-hatalmon a kiskirályokig és a nagy elnyomók uralmán, az elvetélt forradalmakon át szinte századunkig az egész német nyomorúság? A másik oldalon pedig a szabadság, a szépség és a nemes kötelesség kanti kultuszán túl az öröm jogának meghirdetése? Ez a reménybeli Öröm aztán Beethoven zenéjében szárnyal egészen — megint csak schilleri kifejezéssel — az istenülésig. Nem, Schillerről nem lehet csak néhány sort írni. Inkább további évfordulóját említjük: épp kétszáz éve, hogy a hercegi gazdája által rákényszerített katonaorvosi szolgálatból megszökve a színháznak szenteli magát, és folyóiratával elindítja az egész Shakespeare utáni színműirodalom és színjátszás elméleti reformját. Százkilencven éve köt mindhalálig tartó barátságot Goethével éppúgy, mint a korabeli természettudományosság legkiemelkedőbb alakjával, Humbolttal. Száz- nyolcvan éve írja meg a Telit, hogy egy évre rá elpusztítsa a hajsza, a puszta megélhetésért való küzdelem és a közelmúltig szinte „kötelező” költőbetegség: a tüdőbaj. Negyvenhat évével manapság még az alkotói pálya fölfelé ívelő szakaszában lehetne... KRISTÓ NAGY ISTVÁN Csavdar Sinov: Szervezési hiba X városban az operaház épületének befejezése előtt négy nappal .az építésvezető izgatottan .lépett a törzsigazgató dolgozószobájába és bejelentette, hogy az épület, amelyet felépítettek, egyáltalán nem hasonlít színházra.. Nem hasonlít! Nem hasonlít! — mérgelődöt az igazgató — Te talán nem ismered a modern építészeket, akik a fantázia szárnyain szárnyalnak? Mostanában ilyen modern operaházak vannak divatban. — Nem, ez nem opera! — makacskodott az építésvezető. — Inkább halkonzervgyárnak néz ki. — Hagyd a sületlen vicceidet! Mi nem azért vagyunk itt, hogy szellemeskedjünk, hanem hogy pontosan kivitelezzük a tervet! — dühönött az igazgató, aki különben már maga is régóta gyanította, hogy halkonzervgyárat építenek, csakhogy nem szólt róla senkinek. — Rendben van, de hol látott ön olyan operaházat, amelynek nincs színpada? Igaz, helyette van egy hat halászhajót befogadó kikötője... — folytatta rendületlenül az építésvezető. — Tűnj el és ne avatkozz bele az építészek művészi elképzeléseibe! A mi dolgunk az, hogy határidőre magas színvonalon elvégezzük a kivitelezést, az övék meg, hogy tervezzenek... Körülbelül ugyanebben az időben Y tengerparti faluban a halkonzervgyár épületéből komoran lépett ki a frissen kinevezett igazgató. Vállat vont és kijelentette, hogy életében először lát ilyen gyárait. — Mire vallók ezek a kristályégők? — tárta szét értetlenül a 'karját. — Mire valók ezek a márvánnyal díszített körfolyosók? Kinek van szüksége ennyi fogasra? És ez a sok szék is minek? — kérdezte .az építővállatat vezetőjét. — így tervezték — mentegetőzött az; egyébként már őt is régóta homályos sejtések gyötörték. — Mi mikromilimé- ternyi pontossággal követtük a tervrajzot. Ellenőrizheti. — Rendben van, de hogyan fogunk ezekkeli a csillárokkal és fogasokkal konzervet gyártani? — dühöngött az igazgató. — Aat nem tudom — ismerte el az építővállalat vezetője. Két hét múva szakértő-bizottság alakult, amely hitelt érdemlő módon bebizonyította, hogy X város központjában — 193 kilométerre a tengertől. — havi ötvenezer darab termelési kapacitású halkonzervgyár épült. Ugyanez a bizottság azt is megállapította, hogy Y tengerparti faluban forgószínpaddial felszerelt ezerszemélyes operaház épült. Az okokat vizsgálva a bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez a tervezőintézet titkárnőjének hibájából ered, aki szórakozottságában összecserélte a tervrajzokat. A titkárnő írásbeli megrovást kapott. Jelenleg a hiba kiküszöbölésének a munkálatai folynak. Építeni kezdtek egy csatornát, amelyen a halászhajók feljutnak X város központjába, a tengerparti operaház köré pedig 80 ezer lakosú várost létesítenek. Még mondja valaki, hogy vannak a világon helyrehozhatatlan hibák! M. Zsaveckij: Mi teszi az embert...? Jelent-e az valamit, hogy az embernek milyen a külseje. Nem. Semmit. A legfontosabb az, hogy mit hord az ember a fejében. Számít az valamit, hogy milyen alakú az arcod, az orrod? Tyúk- vagy birka- szemeid vannak. Csekélység. A leglényegesebb az, ami a fejedet belülről kitömi, aztán a nézeteid, az intelligenciád ... Csak ez számít... Persze, ha ehhez még szép külső is párosul, úgy még jobb. Akkor már csak pénzt kell szerezni. De jelent valamit egyáltalán a pénz? Nem, semmit. Akkor, amikor okos vagy, s ráadásul még a külsőd is sokkal jobb az átlagosnál... Persze, a pénz is jó, ha van ... De ez aztán minden. Ehhez már csak legfeljebb az kell, hogy a férj és a feleség szeresse egymást ... Ha okos vagy, remek külsővel áldott meg az ég, s a szerelem sem hiányzik a házadból, akkor már csak a karrier hiányzik. Hiányzik? Nem, nem hiányzik, de jó ha van ... Ha okos vagy, az alakod is jó, pénzed is van. a karriered és a családi boldogságod is megbízható alapokon nyugszik, akkor az a fontos, hogy egészséges is légy. A többi igazán nem számít, mert nem a ruha teszi az embert... Fordította: SALGA ATTILA Kuti Horváth György Októberi vers Jutkának Lement a nap szemed horizontjáról kihullanak a nyárvégi erdők kökény kéklik s bronz avar zizeg a szarvas-léptű estén föLszívódsz bennem Te is mire a kelő hold kiül a fénylobogós csillagok közé tej utad leszek megleslek csillaglesen s megközelítlek árnyék-ingoványon szerelmem leszel tér és idő megsemmisül csupán a hold miarad meg a csillagokkal és szerelmünk szívünkhöz hűséges egyetlen értelem... C. Melamed: a fiatalokkal A fiatalok őszinték voltak hozzám: — Tudod, bácsika, úgy döntöttünk, hogy nekünk nem kell gyerek. — És ha szabad kérdeznem, miért nem? — Olyan keservesen tud bömbölni egy kisbaba, hogy az borzasztó! — mondja az újdonsült férj. — Rengeteg pelenkát kell mosni egy újszülöttre — világosít fel az asszonyka. — Ha baba van a háznál, lehetetlenség elmélyülni, mondjuk, a hegymászás tudományában. .. — Vagy teszem azt az ejtőernyős sport szépségeiben. . . — Igazatok van — hajoltam meg az érvek előtt. — Az ember karjában ott szunyókál a bébi, és egy alvó gyerekkel kiugrani a gépből, az nem megy. Lehetetlenség. A fiatalok egyből megérezték hangomban az iróniát, nem csoda, hogy egy seregnyi okot, indokot sorakoztattak fel elhatározásuk alátámasztására. Én meg közben azon törtem a fejem, hogyan lehetséges, hogy az emberiség ilyen észérvek hatására még nem szűnt meg létezni. — Egyetértek veletek, hogy nem kell gyerek — s felemelt kézzel megadtam magam. — Ennek ellenére nem árt, ha a lakásban rajtatok kívül van más élőlény is. — Macskát fogunk tartani! — mondta az asszonyka. — Egy aranyos kis cicát. — A macska állandóan nyávog — vágtam közbe. — Szerintem jobb, ha szerzünk egy kutyát — mondta ki a döntést az ifjú férj. — A kutya folyton nyűszít, ugat — tiltakoztam. — Azt tanácsolom nektek, hogy vegyetek egy akváriumot. A halak nem nyávognak, nem nyüszítenek, nem ugatnak éjjel-nappal. — Igazad van, bácsikánk! — mondták egyszerre a fiatalok. Sőt! A halak a pelenkát sem piszkítják be... Ezek szerint eldöntöttük: akváriumot veszünk és kész! Eltelt egy jó fél év, s én újra elmentem a fiatalokhoz látogatóba. — Na gyerekek, hogy telt a nyár? Hol nyaraltatok? Merre jártatok? Milyen magas hegyeket másztatok meg? Hogy sikerült az első ugrás? — Az a helyzet, bácsika, hogy nem voltunk sehol. — És miért nem? — Hát azt hiszed, hogy ezzel a halakkal teli akváriummal lehet ide-oda utazni? — fortyant fel a férj. Ezeket a halaikat gondozni kell. Ki ád enni nekik, ha mi elutazunk? — És ki cseréli ki rendszeresen az akvárium vizét? — vágott közbe az asszonyka. Aztán elkapta a pillantásomat, domborodó hasán gyorsan begombolta a pongyoláját, elpirult, majd a fülembe súgta: — Tudod, toácsika, mivel nem tudtunk kimozdulni a lakásból, hát egy füst alatt ezt is elintéztük... (Oroszból fordította: Kiss György Mihály) Rózsa Endre: Fölver egy hang Fölver egy hang: nehéz zápor a port. Kőkockákat a zivatar békái. Ki fogja le: ne ugrándozzanak?! Ideje odébbállni. özbak fején recsegve ütköző első agancs. — Holtak lehellete a fortyogó gaz s tobzódó bozót... Moccanni lehet-e? Clősdi kaccsal fölfutó neszek. Szulák virága, nagyothalló tölcsér. Ég mellhártyáján szirom-fonendoszkóp. Nem hall többet a csöndnél. Csak a moha. Kőlyukban füldugó. A döbbenő dél dombjai a kripták. Vattán-átvérző léptek száradnak kt. Ki volt, ki itt járt.
