Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

1984. november 7, 12 ^PÜJSÄG gyVIAGAZINJÉ MAGAZIN ... € MAGAZIN i V % MAGAZIN fí . MAGAZIN s', MAGAZIN , < is 's' ' . fi MAGAZIN : MAGAZIN , MAGAZIN MAGAZIN MAGAZIN 1 MAGAZIN " Az öregedő Európa Szaporodnak a ráncok Eu­rópa arcán, öregszik a kon­tinens, ahol a gyerekek ki­mentek a divatból s Írorszá­got és Görögországot kivéve sehol sem születik annyi gyerek, hogy számuk ellensú­lyozni tudná a lakosság csökkenését — állapítja meg a nem szocialista európai or­szágok demográfiai helyzetét elemző cikkében a The Eco­nomist brit gazdasági heti­lap. Ez persze nemcsak Európá­ban van így. A születési ráta drasztikus esése már a 60-as években volt tapasztalható az Egyesült Államokban, Ausztráliában. Japánban az egy nőre jutó gyermékek szá­ma a második viliágháború utáni 4,5-ről a hetvenes évek végére 1,7-re csökkent. A demográfusok szerint ha az egész világot nézzük, ak­kor a csökkenés általános okának az ipari fejlődés tű­nik, közelebbről pedig az ipari társadalom családi modelljében bekövetkezett változás A népességcsökkenés okait kutató közgazdászok szerint a gyerek ma luxus és tar­tós fogyasztónak tekinthető. Ha egy fiatal pár magas jö­vedelemre számít, várható­an korábban köt házassá­got és több gyermeket vál­lal. Míg, ha pesszimistán te­kintenek saját jövőjük elé, akkor inkább később háza­sodnak és kisebb családot alapítanak. A The Econo­mist szakírója a családtámo­gató szociális intézmény- rendszer hiányát tartja a több gyermek vállalását gát­ló fő oknak. A magas szak- képzettséggel rendelkező és jó anyagi körülmények kö­zött élő dolgozó asszonyok karriermegfontolásból nem engedhetik meg maguknak, hogy — bölcsödé, óvoda hí­ján — évekig otthon marad­janak gyermekeikkel. Az alacsonyabb képzettségű asz- szonyok viszont anyagi okok­ból nem szülnek. Negyven év múlva a munkaképes korú emberek aránya Európa lakosságában megmarad ugyan az 50—55 százalékos szinten, de az összes dolgozókon belül sok­kal több lesz a negyvenes- ötvenes éveiben járó ember, és ennek szociális következ­ményeit egyelőre igen nehéz megjósolni. Washington Oroszul tudni kell... Ha az orosz nyelvet tanu­ló hallgatók számából, a Szovjetuniót tanulmányozó szakemberek képzésének bő­vüléséből indulunk ki, két­ségtelenül megállapíthatjuk, az Egyesült Államokban nőtt az érdeklődés a Szovjetunió iránt — írja az AP hírügy­nökség. Több mint egy év­tizednyi visszaesés után újra nő a Szovjetunióval kapcso­latos speciális kollégiumokat, tantárgyakat választó diákok száma. Az amerikai sajtóban meg­nyilvánuló széles körű figye­lem a fegyverkezési hajsza, a szovjet—amerikai kapcso­latok és a szovjet belpoliti­ka iránt megnövelte az ér­deklődést, egyidejűleg mind nagyobb hiány mutatkozik jól képzett szakemberekben is. Egyes oktatók véleménye szerint közrejátszik az a tény is, hogy ilyen módon jók az e területen végzett hallgatók elhelyezkedési lehetőségei is. A Szovjetunióval kapcsolatos kutatások akkor futottak föl először igazán az Egyesült Államokban, amikor a Szov­jetunióban felbocsátották az első mesterséges holdat. Mi­re azok, akik most kezdik el tanulmányaikat, végeznek, addigra azok, aíklik a háború után, illetve a „szputnyik idején” kezdték el tevékeny­ségüket, többségükben visz- szavonulnak — mondta a columbiai Harrimann-intézet igazgatóhelyettese, Jonathan Sanders. — Végzőseink több ajánla­tot kapnak, mint ahányan vannak. Hiány mutatkozik a Szovjetunióban vagy kelet­európai országokban végzett gazdasági szakemberekben is. Ahogy valaki ilyen diplomát szerez, valamelyik bank rög­tön lecsap rá. A kormány- hivatalok és a magánalapít­ványok, „agytrösztök” egy­aránt keresik a szakembere­ket. Sok végzős újságíró lesz, Vagy a Szovjetunióval keres­kedelmi kapcsolatokat fenn­tartó vállalatoknál, intézmé­nyekben kap munkát — so­rolta Sanders. Bár az amerikai egyete­misták nehéznek tartják az orosz nyelvet, az elmúlt év­ben 26,7 százalékkal nőtt az oroszul tanulók száma, s míg 1980-ban 6399-en, 1983- ban már 30 386-an tanultak oroszul az egyetemeken, főis­kolákon. Az oktatók szerint ennél is fontosabb az a tény, hogy a kezdőikkel egyidejűleg jelentősen nő azoknak a szá­ma, akik be is fejezik tanul­mányaikat, nem adják fel az első év nehézségei után. A szakemberhiány okozta problémák megoldásának szándékára utal, hogy a múlt év végén a kongresszus olyan törvényt fogadott el, amely­nek értelmében évente meg­határozott összeget kell for­dítani a Kelet-Európávail és Szovjetunióval kapcsolatos magas színvonalú kutatások­ra. Az 1985 szeptemberével záródó évre 4,8 millió dollárt hagytak jóvá erre a célra. Megnövekedett a Szovjet­unióval foglalkozó szakembe­rek képzését és a kutatáso­kat támogató magánalapít­ványok száma is. A neves amerikai üzletember, Averell Harriman, aki korábban az Egyesült Államok moszkvai nagykövete is volt, 1982-ben 10 millió dollárt adományo­zott a New York-i Columbia egyetemnek, amelyből létre­hozták a Szovjetunió tanul­mányozására hivatott Ave- raii Harriman intézetet. A Roland- és Gladis Harri- man-alapítvány további más­fél millió dollárt biztosított egy, a Szovjetunió gazdasá­gával foglalkozó tanszék lét­rehozására. A Rockefeller-alapíitvány egymillió dollárt adott a ber- keley-i California egyetem­nek és a stanfordl egyetem­nek a Szovjetunió külpoliti­káját tanulmáyozó közös ku­tatási program finanszírozá­sára. Ugyancsak egymillió dollárt kapott a Columbia egyetem hasonló célra. A Harvard egyetem ötmil­lió dolláros programjához ke­res támogatókat. A Szovjet­unióval kapcsolatos kutatá­sokra specializálódott köz­pontot kívánnak létrehozni és több tudományos progra­mot szándékoznak elindítani. Jonathan Sanders mind­azonáltal rámutatott: mind­az, amit az Egyesült Álla­mokban a másik nagyhata­lom tanulmányozására fordí­tanak, sem méreteiben, sem mélységében nem hasonlít­ható össze azzal az energiá­val, amelyet a Szovjetunió­ban az Egyesült Államok ta­nulmányozására fordítanak. — Megdöbbentő — mond­ta a szakember az AP-nek — amikor egy moszkvai utazás során az ember rájön, hogy az amerikai nagykövetség munkatársainak problémájuk van az orosz nyelvvel. Sanders hangsúlyozta: a szovjet kormányt egy ko­moly tudományos intézet (az Egyesült Államok és. Kanada kutató intézet — a szerk.) se­gíti az észak-amerikai kérdé­sek kezelésével kapcsolatos döntésekben. Ehető kaktusz? Az Opuntia nevű kaktusz Földünk forró égövi vidéke­in mindenütt elterjedt nö­vény. Amerikai kutatók sze­rint a világ növekvő táplá­lékszükségletének fontos for­rásává válhatna, hiszen ter­mése cukorban és vitami­nokban nagyon gazdag. Er­jesztett, sok cukrot tartal­mazó leveléből több ország­ban pálinkát főznek. Ugyan­csak több országban frissen vagy főzve táplálékként fo­gyasztják, egy tüske és tövis nélküli termesztett változa­tát pedig állatok takarmá­nyozására használják. Az Opuntia az amerikai földrész fölfedezése után gyorsan elterjedt Ázsiában, Afrikában és a déltengeri szigeteken is. Kitűnően bír­ja a hideget és a szárazságot. Ha elegendő a napsütés, hat méter magasságúra is meg­nő. Mivel 130 különböző Opuntia-faj és azokon belül számos fajta létezik, a leg­különbözőbb természeti adottságú vidékeken ter­meszthető. Sítalpú gyermekkocsi Ez a fotó egy valóban ötletes találmányt mutat be (egy nürnbergi kiállításon kapták lencsevégre): a sítalpakra szerelt gyermekkocsit. Mindennapos városi használatra persze nem ajánlható, azokon a vidékeken azonban, ahol esetleg több hónapon keresztül hó és jég borítja az utakat, jól használható. Könnyűszerkezetes csarnoképítés-------------------------------------------------------------------—----------------­E gy nehézacél-szerkezetet gyártó csarnok könnyűszerke­zetes felépítményének szerelési munkálatai A fémszerkezetek igazi elő­nye az, hogy alkalmazásuk­kal az építőipar valódi szere­lőiparrá alakül át. Megfele­lő épületszerkezetek — lefe­dőelemek, falak, hő- és ned­vességszigetelő anyagok stb. tömeggyártásává] és iparosí­tott építésmóddal például az egyszintes csarnokok súlya mintegy tizedrésze csak a vasbetonszerkezet súlyának. A technikai haladás a könnyű vázú, gyáripari elő- - állításé, összeszerelhető, nagy fesztávú épületek felé mutat. A könnyűszerkezetes építósmód egyik nagy előnye a hagyományos építésmód­dal szemben, hogy alkalma­zásával a beruházók lénye­gesen gyorsabban tudják el­készíteni és rendeltetésének átadni új létesítményeiket, és hogy így az építési költ­ség is gyorsabban megtérül. Ezt a hazánkban már meg­valósult könnyűszerkezetes épületek is bizonyítják. Többféle ' könnyűszerkeze­tes építési ' rendszert isme­rünk. Ezek egyike — talán a legjobban bevált — egy angol acélszerkezeti vállalat­tól (CONDER) megvásárolt licenciára alapszik, a magyar viszonyoknak megfelelően honosítva és kiegészítve. A rendszer alkalmas egyszin­tes, egy- vagy többajtós, da­ruzott vagy daruzatlan ipari csarnokok, tornatermek, uszodák, repülőgéphangárok, nagy fesztávú garázsok, öm- lesztettanyag-tárolók stb. épí­tésére. Méretrendszere: 9—51 m fesztávolság, a keretállás távolsága 6, 7,20 és 9 m bel­ső pillérsornál 12 és 14,40 m; a névleges magasság 4,80— 10,80 m. A tető lejtése 10—30 százalékos, a kívánalmaknak és a tetőfedés módjának megfelelően. Gyorsított Egy újszerű kengyel a fog- szabályozásnak eddig lega­lább két évig tartó időtarta­mát sok esetben hónapokkal megrövidíthetné. A fogsza­bályozás elve a következő: ha egy fogra hosszabb ideig va­lamilyen erő hat, a fogme­derben olyan elváltozások mennek végbe, amelyek le­hetővé teszik, hogy a fo­gak a kívánt irányba elmoz­duljanak. A hagyományos kengyellel azonban — mert deformálódik — nehéz állan­dó, egyenletes és megfelelő erősségű nyomást kifejteni, ezért azt havonként ki kell cseréim. A nltilonhuzalból (nikkel és titán ötvözet) készült új kengyel a kezelés egész tartama alatt a szájban ma­rad, vagy legfeljebb egy­szer cserélik ki. Ez a niti- nol különleges tulajdonságá­nak köszönhető. Az anyagot először harapófogóval a kí­vánt formába hajlítják, rövid ideig 800 C-fokon hevítik, majd szobahőmérsékletre le­hűtik. utána a huzalt ki­egyenesítik, s a fogakat rög­zítik vele. A test melegének hatására a huzal ismét igyekszik feltölteni a hevítés alatti alakját, s így a kí­vánt erővel és irányba nyom­ja a fogakat. A nitinolhu- zalt az iowai egyetemen fej­lesztették ki. Hulló falevél Szöveg nélkül Vadászat acélsöréttel Ha Marianne mesélni tudna Az Egyesült Államokban mind több vadásznak hozzá kell szoknia ahhoz, hogy ólomsörét helyett acélsörétet használjon. Már 23 szövet­ségi állam megtiltotta az ólomsörét használatát, mivel számos vízimadár pusztult el ólommérgezésben. Különö­sen a vadkacsák mérgezik meg magukat ólommal. Ezek ugyanis emésztésük előmoz­dítására a sekély víz fene­kéről apró köveket kapkod­nak fel, de a kövektől nem tudják megkülönböztetni a sörétszemeket. A vadászok nem lelkesed­nek a tilalomért, mert az acélsörét lényegesen drágább, mint az ólomsörét, ezen fe­lül könnyebb is, minél fogva gyorsabban veszít a sebessé­géből. Ha Marianne, ez a bájos, faragott tanyaiak mesélni tudna, másfél évszázad francia történelmi viharairól regélne. Erre emlékeztet az a párizsi kiállítás is, ame­lyet a napokban nyitottak meg az Orly repülőtéren a helyi önkormányzati jogokat kiszélesítő, 1884-es francia helyhatósági törvény 100. évfordulója alkalmából. Marianne eredete tisztá­zatlan. Egyesek szerint a nagy Francia Forradalom idején Jean Paul Barras, a Direktórium egyik vezetője adta a nevet a köztársaság jelképének egyik társa fele­sége, Marie-Anne Reubel iránti hódolatául. Mások szerint így hívtak egy köny- nyűvérű leányt, aki a forra­dalmi ünnepeken a Köztár­saságot személyesítette meg. Először 1848-ban jelenik meg a görög arcélű, babér­koszorús nőalak a II. Köztár­saság bélyegein. 1852-ben, III. Napóleon hatalomra ju­tása után Londonban titkos társaság alakult Ledru-Rol- lin vezetésével „Marianne” néven. Ettől kezdve így ne­vezik barátok és ellenségek egyaránt a köztársaság radi­kális híveit. Mac-JMáhon el­nöksége idején (1873—1879) a köztársasági helyhatóságok már a városházák legszebb termében helyezik el Mari­anne mellszobrát, mint az új jog szimbólumát. Ettől kezdve minden kor­nak megvannak a maga ked­velt Marianne-jai. A III. Köz­társaság (1871—1946) Injal- bert és Poisson szobrászok mellszobrait kedveli, a IV. Köztársaság idején (1946— 1958) pedig Saupique-é a pál­ma, de mindenféle alkatú, és stílusú Marianne-okkal talál­kozunk ebben a másfél év­században. Hol olajfából fa­ragják ki, és vonásai a góti­kus Madonnákat idézi, hol derős, elegáns márvány-nő­alak, klasszikus ruházatban, ápolt frizurával, hol félmez­telen lázadó nő frígiai sapká­val, bronzból, tésztából gyúr­va, szabadkőműves nőként, vagy parasztlányként meg­mintázva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom