Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-07 / 262. szám
1984. november 7, 12 ^PÜJSÄG gyVIAGAZINJÉ MAGAZIN ... € MAGAZIN i V % MAGAZIN fí . MAGAZIN s', MAGAZIN , < is 's' ' . fi MAGAZIN : MAGAZIN , MAGAZIN MAGAZIN MAGAZIN 1 MAGAZIN " Az öregedő Európa Szaporodnak a ráncok Európa arcán, öregszik a kontinens, ahol a gyerekek kimentek a divatból s Írországot és Görögországot kivéve sehol sem születik annyi gyerek, hogy számuk ellensúlyozni tudná a lakosság csökkenését — állapítja meg a nem szocialista európai országok demográfiai helyzetét elemző cikkében a The Economist brit gazdasági hetilap. Ez persze nemcsak Európában van így. A születési ráta drasztikus esése már a 60-as években volt tapasztalható az Egyesült Államokban, Ausztráliában. Japánban az egy nőre jutó gyermékek száma a második viliágháború utáni 4,5-ről a hetvenes évek végére 1,7-re csökkent. A demográfusok szerint ha az egész világot nézzük, akkor a csökkenés általános okának az ipari fejlődés tűnik, közelebbről pedig az ipari társadalom családi modelljében bekövetkezett változás A népességcsökkenés okait kutató közgazdászok szerint a gyerek ma luxus és tartós fogyasztónak tekinthető. Ha egy fiatal pár magas jövedelemre számít, várhatóan korábban köt házasságot és több gyermeket vállal. Míg, ha pesszimistán tekintenek saját jövőjük elé, akkor inkább később házasodnak és kisebb családot alapítanak. A The Economist szakírója a családtámogató szociális intézmény- rendszer hiányát tartja a több gyermek vállalását gátló fő oknak. A magas szak- képzettséggel rendelkező és jó anyagi körülmények között élő dolgozó asszonyok karriermegfontolásból nem engedhetik meg maguknak, hogy — bölcsödé, óvoda híján — évekig otthon maradjanak gyermekeikkel. Az alacsonyabb képzettségű asz- szonyok viszont anyagi okokból nem szülnek. Negyven év múlva a munkaképes korú emberek aránya Európa lakosságában megmarad ugyan az 50—55 százalékos szinten, de az összes dolgozókon belül sokkal több lesz a negyvenes- ötvenes éveiben járó ember, és ennek szociális következményeit egyelőre igen nehéz megjósolni. Washington Oroszul tudni kell... Ha az orosz nyelvet tanuló hallgatók számából, a Szovjetuniót tanulmányozó szakemberek képzésének bővüléséből indulunk ki, kétségtelenül megállapíthatjuk, az Egyesült Államokban nőtt az érdeklődés a Szovjetunió iránt — írja az AP hírügynökség. Több mint egy évtizednyi visszaesés után újra nő a Szovjetunióval kapcsolatos speciális kollégiumokat, tantárgyakat választó diákok száma. Az amerikai sajtóban megnyilvánuló széles körű figyelem a fegyverkezési hajsza, a szovjet—amerikai kapcsolatok és a szovjet belpolitika iránt megnövelte az érdeklődést, egyidejűleg mind nagyobb hiány mutatkozik jól képzett szakemberekben is. Egyes oktatók véleménye szerint közrejátszik az a tény is, hogy ilyen módon jók az e területen végzett hallgatók elhelyezkedési lehetőségei is. A Szovjetunióval kapcsolatos kutatások akkor futottak föl először igazán az Egyesült Államokban, amikor a Szovjetunióban felbocsátották az első mesterséges holdat. Mire azok, akik most kezdik el tanulmányaikat, végeznek, addigra azok, aíklik a háború után, illetve a „szputnyik idején” kezdték el tevékenységüket, többségükben visz- szavonulnak — mondta a columbiai Harrimann-intézet igazgatóhelyettese, Jonathan Sanders. — Végzőseink több ajánlatot kapnak, mint ahányan vannak. Hiány mutatkozik a Szovjetunióban vagy keleteurópai országokban végzett gazdasági szakemberekben is. Ahogy valaki ilyen diplomát szerez, valamelyik bank rögtön lecsap rá. A kormány- hivatalok és a magánalapítványok, „agytrösztök” egyaránt keresik a szakembereket. Sok végzős újságíró lesz, Vagy a Szovjetunióval kereskedelmi kapcsolatokat fenntartó vállalatoknál, intézményekben kap munkát — sorolta Sanders. Bár az amerikai egyetemisták nehéznek tartják az orosz nyelvet, az elmúlt évben 26,7 százalékkal nőtt az oroszul tanulók száma, s míg 1980-ban 6399-en, 1983- ban már 30 386-an tanultak oroszul az egyetemeken, főiskolákon. Az oktatók szerint ennél is fontosabb az a tény, hogy a kezdőikkel egyidejűleg jelentősen nő azoknak a száma, akik be is fejezik tanulmányaikat, nem adják fel az első év nehézségei után. A szakemberhiány okozta problémák megoldásának szándékára utal, hogy a múlt év végén a kongresszus olyan törvényt fogadott el, amelynek értelmében évente meghatározott összeget kell fordítani a Kelet-Európávail és Szovjetunióval kapcsolatos magas színvonalú kutatásokra. Az 1985 szeptemberével záródó évre 4,8 millió dollárt hagytak jóvá erre a célra. Megnövekedett a Szovjetunióval foglalkozó szakemberek képzését és a kutatásokat támogató magánalapítványok száma is. A neves amerikai üzletember, Averell Harriman, aki korábban az Egyesült Államok moszkvai nagykövete is volt, 1982-ben 10 millió dollárt adományozott a New York-i Columbia egyetemnek, amelyből létrehozták a Szovjetunió tanulmányozására hivatott Ave- raii Harriman intézetet. A Roland- és Gladis Harri- man-alapítvány további másfél millió dollárt biztosított egy, a Szovjetunió gazdaságával foglalkozó tanszék létrehozására. A Rockefeller-alapíitvány egymillió dollárt adott a ber- keley-i California egyetemnek és a stanfordl egyetemnek a Szovjetunió külpolitikáját tanulmáyozó közös kutatási program finanszírozására. Ugyancsak egymillió dollárt kapott a Columbia egyetem hasonló célra. A Harvard egyetem ötmillió dolláros programjához keres támogatókat. A Szovjetunióval kapcsolatos kutatásokra specializálódott központot kívánnak létrehozni és több tudományos programot szándékoznak elindítani. Jonathan Sanders mindazonáltal rámutatott: mindaz, amit az Egyesült Államokban a másik nagyhatalom tanulmányozására fordítanak, sem méreteiben, sem mélységében nem hasonlítható össze azzal az energiával, amelyet a Szovjetunióban az Egyesült Államok tanulmányozására fordítanak. — Megdöbbentő — mondta a szakember az AP-nek — amikor egy moszkvai utazás során az ember rájön, hogy az amerikai nagykövetség munkatársainak problémájuk van az orosz nyelvvel. Sanders hangsúlyozta: a szovjet kormányt egy komoly tudományos intézet (az Egyesült Államok és. Kanada kutató intézet — a szerk.) segíti az észak-amerikai kérdések kezelésével kapcsolatos döntésekben. Ehető kaktusz? Az Opuntia nevű kaktusz Földünk forró égövi vidékein mindenütt elterjedt növény. Amerikai kutatók szerint a világ növekvő táplálékszükségletének fontos forrásává válhatna, hiszen termése cukorban és vitaminokban nagyon gazdag. Erjesztett, sok cukrot tartalmazó leveléből több országban pálinkát főznek. Ugyancsak több országban frissen vagy főzve táplálékként fogyasztják, egy tüske és tövis nélküli termesztett változatát pedig állatok takarmányozására használják. Az Opuntia az amerikai földrész fölfedezése után gyorsan elterjedt Ázsiában, Afrikában és a déltengeri szigeteken is. Kitűnően bírja a hideget és a szárazságot. Ha elegendő a napsütés, hat méter magasságúra is megnő. Mivel 130 különböző Opuntia-faj és azokon belül számos fajta létezik, a legkülönbözőbb természeti adottságú vidékeken termeszthető. Sítalpú gyermekkocsi Ez a fotó egy valóban ötletes találmányt mutat be (egy nürnbergi kiállításon kapták lencsevégre): a sítalpakra szerelt gyermekkocsit. Mindennapos városi használatra persze nem ajánlható, azokon a vidékeken azonban, ahol esetleg több hónapon keresztül hó és jég borítja az utakat, jól használható. Könnyűszerkezetes csarnoképítés-------------------------------------------------------------------—----------------E gy nehézacél-szerkezetet gyártó csarnok könnyűszerkezetes felépítményének szerelési munkálatai A fémszerkezetek igazi előnye az, hogy alkalmazásukkal az építőipar valódi szerelőiparrá alakül át. Megfelelő épületszerkezetek — lefedőelemek, falak, hő- és nedvességszigetelő anyagok stb. tömeggyártásává] és iparosított építésmóddal például az egyszintes csarnokok súlya mintegy tizedrésze csak a vasbetonszerkezet súlyának. A technikai haladás a könnyű vázú, gyáripari elő- - állításé, összeszerelhető, nagy fesztávú épületek felé mutat. A könnyűszerkezetes építósmód egyik nagy előnye a hagyományos építésmóddal szemben, hogy alkalmazásával a beruházók lényegesen gyorsabban tudják elkészíteni és rendeltetésének átadni új létesítményeiket, és hogy így az építési költség is gyorsabban megtérül. Ezt a hazánkban már megvalósult könnyűszerkezetes épületek is bizonyítják. Többféle ' könnyűszerkezetes építési ' rendszert ismerünk. Ezek egyike — talán a legjobban bevált — egy angol acélszerkezeti vállalattól (CONDER) megvásárolt licenciára alapszik, a magyar viszonyoknak megfelelően honosítva és kiegészítve. A rendszer alkalmas egyszintes, egy- vagy többajtós, daruzott vagy daruzatlan ipari csarnokok, tornatermek, uszodák, repülőgéphangárok, nagy fesztávú garázsok, öm- lesztettanyag-tárolók stb. építésére. Méretrendszere: 9—51 m fesztávolság, a keretállás távolsága 6, 7,20 és 9 m belső pillérsornál 12 és 14,40 m; a névleges magasság 4,80— 10,80 m. A tető lejtése 10—30 százalékos, a kívánalmaknak és a tetőfedés módjának megfelelően. Gyorsított Egy újszerű kengyel a fog- szabályozásnak eddig legalább két évig tartó időtartamát sok esetben hónapokkal megrövidíthetné. A fogszabályozás elve a következő: ha egy fogra hosszabb ideig valamilyen erő hat, a fogmederben olyan elváltozások mennek végbe, amelyek lehetővé teszik, hogy a fogak a kívánt irányba elmozduljanak. A hagyományos kengyellel azonban — mert deformálódik — nehéz állandó, egyenletes és megfelelő erősségű nyomást kifejteni, ezért azt havonként ki kell cseréim. A nltilonhuzalból (nikkel és titán ötvözet) készült új kengyel a kezelés egész tartama alatt a szájban marad, vagy legfeljebb egyszer cserélik ki. Ez a niti- nol különleges tulajdonságának köszönhető. Az anyagot először harapófogóval a kívánt formába hajlítják, rövid ideig 800 C-fokon hevítik, majd szobahőmérsékletre lehűtik. utána a huzalt kiegyenesítik, s a fogakat rögzítik vele. A test melegének hatására a huzal ismét igyekszik feltölteni a hevítés alatti alakját, s így a kívánt erővel és irányba nyomja a fogakat. A nitinolhu- zalt az iowai egyetemen fejlesztették ki. Hulló falevél Szöveg nélkül Vadászat acélsöréttel Ha Marianne mesélni tudna Az Egyesült Államokban mind több vadásznak hozzá kell szoknia ahhoz, hogy ólomsörét helyett acélsörétet használjon. Már 23 szövetségi állam megtiltotta az ólomsörét használatát, mivel számos vízimadár pusztult el ólommérgezésben. Különösen a vadkacsák mérgezik meg magukat ólommal. Ezek ugyanis emésztésük előmozdítására a sekély víz fenekéről apró köveket kapkodnak fel, de a kövektől nem tudják megkülönböztetni a sörétszemeket. A vadászok nem lelkesednek a tilalomért, mert az acélsörét lényegesen drágább, mint az ólomsörét, ezen felül könnyebb is, minél fogva gyorsabban veszít a sebességéből. Ha Marianne, ez a bájos, faragott tanyaiak mesélni tudna, másfél évszázad francia történelmi viharairól regélne. Erre emlékeztet az a párizsi kiállítás is, amelyet a napokban nyitottak meg az Orly repülőtéren a helyi önkormányzati jogokat kiszélesítő, 1884-es francia helyhatósági törvény 100. évfordulója alkalmából. Marianne eredete tisztázatlan. Egyesek szerint a nagy Francia Forradalom idején Jean Paul Barras, a Direktórium egyik vezetője adta a nevet a köztársaság jelképének egyik társa felesége, Marie-Anne Reubel iránti hódolatául. Mások szerint így hívtak egy köny- nyűvérű leányt, aki a forradalmi ünnepeken a Köztársaságot személyesítette meg. Először 1848-ban jelenik meg a görög arcélű, babérkoszorús nőalak a II. Köztársaság bélyegein. 1852-ben, III. Napóleon hatalomra jutása után Londonban titkos társaság alakult Ledru-Rol- lin vezetésével „Marianne” néven. Ettől kezdve így nevezik barátok és ellenségek egyaránt a köztársaság radikális híveit. Mac-JMáhon elnöksége idején (1873—1879) a köztársasági helyhatóságok már a városházák legszebb termében helyezik el Marianne mellszobrát, mint az új jog szimbólumát. Ettől kezdve minden kornak megvannak a maga kedvelt Marianne-jai. A III. Köztársaság (1871—1946) Injal- bert és Poisson szobrászok mellszobrait kedveli, a IV. Köztársaság idején (1946— 1958) pedig Saupique-é a pálma, de mindenféle alkatú, és stílusú Marianne-okkal találkozunk ebben a másfél évszázadban. Hol olajfából faragják ki, és vonásai a gótikus Madonnákat idézi, hol derős, elegáns márvány-nőalak, klasszikus ruházatban, ápolt frizurával, hol félmeztelen lázadó nő frígiai sapkával, bronzból, tésztából gyúrva, szabadkőműves nőként, vagy parasztlányként megmintázva.
