Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

1984. november 7. rtÉPÜJSÁG 9 Kombinált erőművek Víz éa atom Az Ukrán SZSZK-ban, a Dél-Bug folyón épül az első szovjet kombinált energia­rendszerű erőmű, amely egye. siti az atom-, a víz-, és a hidraakkumulációs energia- termelést. Az óriási erőmű 6,2 millió kilowatt teljesít­ményű lesz. Pjotr Nyeporozsnij, szovjet energetikai- és villamosítás- ügyi miniszter így nyilatko­zott erről: — Az energiaprogram a Szovjetunió európai területén évi 10 millió kilowatt telje­sítményű, villamos energiát termelő atomerőmű-egységek üzembe állítását irányozza elő. Az ilyen erőműkapacitá­sok sajátossága abban áll, hogy állandó terheléssel mű­ködhetnek. A fogyasztásban ugyanakkor számolnunk kell a csúcsidőkkel. A hidroakku- mulációs rendszerben éjsza­ka, a fogyasztási apály idő­szakában, az atomerővel ter­melt villamos energiát fel lehet használni a víztömeg átemelésére a magasabb szin­ten lévő víztározóba. Nappal viszont ez a víztömeg — visz- szaáradva — újra energiát termel az egységes energia- rendszerben. Az ilyen kombinált hidro- akkumuláoiós atomerőművek — a szovjet energiaprogram előirányzatának megfelelően — az atomenergia termelé­sének egyötödét teszik majd ki. Szovjet-magyar együttműködéssel Hagy teljesítményű paradicsemszedő kombájn Stilizált kalászkoszorú és fogaskerék, a Moszkvában a nyáron rendezett „Szelhoz- tyehnyika—84” nemzetközi kiállítás emblémája. A szov­jet fővárosban a mezőgazda- sági technika újdonságait 25 ország több mint 500 cége mutatta be. Hagyományosan a szovjet kiállítási részleg volt a legnagyobb. A „Szelhoztyehnyika—84” egyik legérdekesebb kiállí­tási részlege volt a Szovjet­uniót, Bulgáriát, Csehszlová­kiát, az NDK-t, Lengyelor­szágot és Magyarországot egyesítő nemzetközi gazda­sági szervezet, az Agromas termékeinek, a kertészeti, a zöldség- és gyümölcstermesz­tés gépeinek bemutatója. — Az Agromas tevékeny­ségének méreteiről ékesszó­lóan beszélnek a számok — mondta V. Nyikolajenkov, a szervezet moszkvai képvise­letének vezetője. — A szer­vezet 1978-ban 64,5 millió rubel értékben állított elő termékeket, öt év múlva 92 millió rubel értékben. Jelen­leg az Agromas keretében minden ország meghatározott témaköriben dolgozik. A Szov­jetunió például a paradi­csom-, és a szőlőszüretelő technikáért felelős, Bulgária a gyümölcsszedő, és a szőlős- kerteket művelő gépekért, a Német Demokratikus Köz­társaság a gyökérzöldséget megművelő, betakarító- ás feldolgozó gépekért. Az Agromas megkezdte a második generációs mező­gazdasági gépek kidolgozását és gyártását. Ezeket a gépe­ket a kiváló megbízhatóság, a nagy teljesítő képesség és gazdaságosság, a kiszolgálók maximális kényelme jellemzi. Erre jó példa a magyar szakemberekkel közösen szerkesztett paradicsomszedő kombájn, amelynek a telje­sítő képessége 20 tonna para­dicsom, egy óra alatt. Míg a régi kombájnnal 24 fős bri­gád dolgozott, ezt a gépet mindössze öt ember szolgál­ja ki. A „Szelhoztyehnyika—84” kiállítás nemcsak a mező- gazdasági technika nagy se­regszemléje volt, hanem a ta­pasztalatok cseréjének jó le­hetősége is. A kiállítás szem­léletesen igazolta, hogy a szocialista gazdasági integrá­ció Komplex Programja és a KGST hosszú távra szóló célprogramja a gépesítés te­rületén sikeres. Az idei legnagyobb nagyberuházás a dél-ukrajnai atom­erőmű építkezésén a második energiaegység. (Fotó: TASZSZ-APN-KS — A. Kremko felvétele). 1990-ig kétszázezer ipari robot A Nyugat-Szibériába repülőgéppel szál­lított berendezéseket már nagyon várták az ott dolgozó földgázbányászok. A ládák tartalma: az urengoji lelőhely kitermelé­sét megkönnyítő mikroprocesszoros rend­szer. Ennek üzembe helyezésével jelentősen csökkenthető a kitermelésen dolgozók lét­száma. A közeljövőben pedig a körzet másik jelentős lelőhelyén — Jamburgban — olyan automata kitermelő rendszer üzembe helyezését tervezik, amely teljesen emberi közreműködés nélkül működik majd. Itt már minden gázkitermelési fel­adatot robotok látnak majd el. A Nyugat-Szibériában — a Világ kőoűaj- és földgáztermelésónek több mint egytize- dét adó körzetben — tervezett kitermelések megvalósítása egyértelműen jelzi a szovjet röbotépítés kijelölt fő irányát. Nyugat- Szibériában állandó a magasan képzett szakemberek hiánya. Ennek egyik oka, hogy az Északi Jeges-tenger közelsége miatt rendkívül nehezek az élet- és mun­kakörülmények. A robotok alkalmazására elsősorban az egészségre káros, monoton, nehéz fizikai munkafolyamatoknál kerül sor. A Lenin­grad melletti petrodvoreci óragyárban üzembe helyezett 150 robot például évente 4 millió óraszerkezetet szerel össze. Ennek megfelelően mintegy ezer dolgozó került más, általában magasabb képzettséget igénylő és jobban fizetett munkakörbe. A szükséges szakmai továbbképzés költségeit, — a korábbi fizetés fenntartása mellett — a gyár finanszírozza. A szovjet robotgyártásra jellemző adat, hogy amíg 1983-ban a teljes ipari termelés növekedése 4 százalékos, addig ' a robot- gyártás növekedése 96 százalékos volt. Ez számokban kifejezve 10,7 ezer darabot je­lentett. 1990-ig a Szovjetunióban és a robotizá- cióbain résztvevő KGST-tagországokban együttesen 200 ezer ipari robot üzemelte­tésére kerül sor. Megkönnyítik az emberek munkáját, de nem fosztják meg őket a munkalehetőségtől. APN-KS Légi szerelők T ávvezeték-építés a Kaukázusban Napjaink egyik fontos fel­adata a Szovjetunióban a villamos erőművek összekap­csolása egységes hálózatba, hogy könnyebben lehessen gazdálkodni az energiafolya­mokkal, átirányítani az ener­giát bármilyen napszakban az ország bármely vidékére. A legnehezebben megközelít­hető helyeken — a Kaukázus hegyei között, a Pamírban, a Szaján-hegységben, a BAM- vasútvonal mentén, a villa­mos távvezetékeket helikop­terek segítségével építik. Szvetlána Omelcsenko, az APN tudósítója az egyik ilyen szakaszont járt — a Kauká­zusban. A hegyszorosban szinte ne­gyedóránként változik az idő. Az előbb még tiszta volt az ég, most pedig mindent köd borít. 2700 méter magasan va­gyunk a tengerszint felett, a Nahar-hágó lejtőjén, a Kau­kázus fő gerincének egyik legnehezebben megközelíthető pontján, ahol a levegőből, helikopter segítségével állít­ják helyükre a távvezeték­oszlopokat. Az épülő távve­zeték az Inguri Vízierőművet köti össze a Sztavropoli Köz­ponti Körzeti Vízierőművel, — ez az első energiahíd Oroszország és Grúzia között. A távvezeték hossza 627 ki­lométer. A helikopterek segí­tenek ott, ahol a szokásos módszerekkel nem lehetsé­ges, az oszlopok felállításá­ban, a vezetékek kihúzásá­ban, a szigetelőláncok elhe­lyezésében, a betonszállítás­ban, a szerelők eljuttatásá­ban a magas hegyi építési te­rületekre. A közelgő MI—IOK zúgá­sára mindenki fedezéket ke­res, mert a helikopter kavar­ta légörvény ledönti az em­bert a lábáról, éles homok­szemek és sziklatörmelékek milliárdját vágja az arcunk­ba. A MI—IOK helikopter, vagy ahogy nevezik — a repülő daru, fedélzetén van a helikopteres szerelés úttörő­je, a Szovjetunió kiváló piló­tája, az Állami-díjas Genna- gyij Malcev. Északról érke­zett ide, ám itt, a déli hegy­vidéken sincs könnyebb dol­ga. Maleev mindennap elő­ször próbarepülésre indul, hogy ellenőrizze a légáram­latokat, a helikopter stabili­tását. Nehéz feladat az osz­lopok szerkezeti elemeinek szállítása a sziklák között, a százados erdőkben vágott szűk nyiladékok mentén, majd a leeresztés a 30 méte­res függesztek segítségével az oszlopalapra. Mikor elcsendesedett a helikopter kavarta légör­vény, és a gép visszaindult az újabb elemért, Zaur Sza- nlkidze, a távvezeték Nahar- hágói szakaszának építésve­zetője odanyújtotta nekem a távcsövét. Balra, egy mere­dek sziklafalon, majdnem háromezer méter magasság­ban dolgoznak a szerelők. In­nen húzzák ki helikopterek­kel a vezetékeket. A Nahar- hágón keresztül vezető táv­vezeték építése során kipró­bált térbeli teherirányítási rendszer a szerelői létszám jelentős csökkentését, a mun­katermelékenység növekedé­sét, és az anyagúkkal való takarékoskodást teszi lehe­tővé. Nagy távolságokon és nehéz domborzati viszonyok között pótolhatatlanok az olyan „égi szerelők”, mint a MI—IOK a légi daru), villamos távvezetékek és gázvezetékek épí­tésénél. A MI—IOK sok tonnás acélszerkezeteket juttat el háromezer méteres magas­ságba, a Kaukázus meredek hegyei között épülő, a legmagasabban fekvő szovjet táv­vezetékhez. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom