Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-03 / 259. szám
1984. november 3. NÉPÚJSÁG 11 Szalay Lajos grafikái a Vigadó Galériában Salamon Inspiráció Előzetes a Dunatáj 1984. évi 4. számából Vadas Ferenc: Rácegres-Simontornya-Ozora Gondolatok egy irodalmi emtéklriállításról 1902 novemberében, halottnak napján Rácegres-pusatán fiúgyermek született, A születést szenvedő boldog kismamát az újszülöttet keresztvíz alá itantó kereszt- szülők, de még a születési adatokat bejegyző pálfai pap sem gondolhatta, hogy az anyakönyv üresen maradó rovatába, oda, ahova a közönséges halandók bérmálási és házassági adatait jegyzik, egykoron majd ezt írják: „híres költő”. A szokatlan bejegyzés Illyés Gyula neve uitán áll; sajnos, a hajdani völgyben fekvő, cserepes, meszelt falú szülőház már nem áll, a pusatalakók lebontották. Becsületükre legyen, hogy a földosztáskor a költőnek juttatták, de mivel ő az ékes igék közepette felkínált ajándékot nemes gesztussal visszautasította-, ez az épület sem kerülhette el sorsát, csákány ailá került, fundamentumát is elhordták. A hazalátogató költő nem sajnálja a nyomorúságos falak eltűnését. Jólesik tudnia, hogy szülőháza téglái egészséges ottthonok alapjaiba kerültek de nekünk egy kicsit összeszoruü a szívünk az egykori magában álló épület hűlt helyének láttán, hiszen szemközt az ököristálló áll, a téesz állatai lakják; lakatlanul ügyem és viharverten, de megvan a kastély, s a puszta túlsó szegletébe épült hajdani cselédház, a Rúzsai ház is diaeali még iaz idővel. A sors úgy rendezte, hogy a szülőházzal nem állíthatunk maradandó emléket a költőnek, varázsával nem erősíthetjük a jelenbe vetett hitet; szerencsére, a szülőhely közvetlen vonzáskörzetében ott van Ozora, amely nemcsak bicskásairól, v hanem 48-as hazafias helytállásáról is híres (Ozorai példa). Ozorán él a rokonság, az apai ág; a család által épített Cinca-híd még mais szolgál. Ide jár rokonM- togatásra, a nyári vakációkat és kényszerű háborús szüneteket is Ozorán (vagy Cecén) tölti. Boldog napokat, hónapokat tölt iitit egyhuzamban, a földosztáskor is ide siet. A falut álmai városának nevezi, lelki szemeinek a párizsi Notre-Dame is aiz ozorai Szentháromság teret idézi. A szülőföld fogalmába Rácegres ;a szülőházzal! éppúgy beletartozik, minit ia szülőfalu, Sárszenitlőrinc Petőfi- emlékeivel vagy Pálfa az ADponyi-kastéllyail s a katolikus templommal ahol megkeresztelték. de Illyés lírába oltott prózai vallomásában -a szülőföld ennél is tágasabb: Ahol :3' Balatonból csordogáló Sióhoz hirtelen társul szegődik északról a Sárvíz, de mégsem ömlik bele, hanem egy vármegye hosszíán féli— másfél kilométernyi távolságban mellette ballag, szinte kar-karban, kacérkodóén át-átkacsinttva, mint az an- dalgó szerelmesek, — én ott vagyok hon-n, az az én világom. Ebben a fél vármegyére terjedő hiaitárkijelölésben, ahol fenlt a Sárrét, lent a Sárköz fekszik, az érzelmi kötődés és a szellemi töltés miatt, Ozora a központ, és a legalkalmasabb arra, hogy a költőnek maradandó emléket állítsunk; nem olyat, amelyet — Arany János közszemlére állított veseköveiről értesülvén — maga is megmosolygatlt, hanem olyat, -améljy a szellemiségre építkezve a tájba és a korba, a történelembe ágyazva mutatja be a gazdag életUtat. Az itáliai ihletettségű ozorai várait a XV. század elején Filippo Scolari (Ozorai Pipo) építtette. A kor- és művészettörténeti szempontból is jelentős építmény az évszázadok viharában is megőrizte gótikus formáit; Habsburg Miksa hadainak 1491. évi ostroma uttán a nyugati homlokzat reneszánsz értékekkel gazdagodott, a hódoltság utáni XVIII. századi átépítésnél pedig a délii oldal öltözött divatos barokk ruhábai. A négyzet alakú, emeletes téglaépület impozáns termei, szegmentíves, kőkeresztes ablakai, nyitott és zári, díszes erkélyei a többszöri átépítés ellenére még a mai állapotukban is lenyűgözőek. A kastélyok magas vaskerítései, a várkastélyok vastag külső falai és kerek saroktornyai a belül lévőket izolálták, szinte jelképesen is elválasztották attól a világtól, a puszták népétől, amely gazdagságukat termelte. A puszták világát, a feudális Magyarország nagybirtokrendszerét hitelesen bemutatni igazából csiaik e két póluson együtt lehet Jó, hogy Ozorán erre is nyílik alkalom, hiszen a várkastély közelében fekvő Esterházy- pusztán szinte minden megtalálható, ami a dunántúli pusztára jellemző; van kastély, vannak cselédházak, műemlék jellegű istállók, nem hiányzik a park sem. A várkastély és a pusztai együttese így szinte kínálja, hogy illyési rendezőelv szerint kerüljenek bemutatásra. A várkastély és puszta együttes bemutatásának ily- lyési rendezőelvét magas hivatalok már jóváhagyták, pecsétjükkel ellátták. Nyitva maradt viszont egy kérdés: mi és mennyi kerüljön az életműből, annak tárgyiasult emlékeiből a szülőföldre? A kérdés megválaszolása a család legbensőbb ügye. A hagyatékot féltve őrző és rendező özvegy és a muzeológia berkeiben élő leánya is ismeri elképzeléseinket, a helyszínen is jártak. Nagy örömünkre szolgál, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy még az ozorai vár építkezéseinek befejezése előtt, Si- montornyán Illyés Gyulaemlékkiállítást rendezzünk. Jóváhagyó egyetértésükkel együtt a kiállításhoz tárgyi és dokumentációs anyagot is adtak. Simontornya Illyés gyermekkorában egy-két utcájában már inkább város, mint falu. Nevezetesebb épületei a bőrgyár, a finánclaktanyia, a templom és a község nevét adó Árpád-kori vár, megyeit Saliamonfiia Simon alor- szágbíró építtetett Kun László uralkodása' idején. Később a Laokfiak, Garadak, Buz- layak, a hódoltság idején meg a törökök lakják: Ga- rai Lászlóval és Újlaki Miklóssal szövetkezve innen indul Mátyás ellen Szilágyi Mihály, s századok múltán itt olvassa ai történelemért Jókaiit a még gyermek Illyés az öreg vár donzsonjának árnyékában, amelynek tetején egykor a család jövője ködlött. Ozora a fél vármegyényi szülőföld központja, Simontornya a puszta utolsó postája, oda visz a poros járási út egyik vége, ide, a falu vé- . gi hentesház bérelt kicsi szobájában a boldogság, a jókedv meleg fészkébe költözik a család 1912-ben; itt végzi Illyés Gyula az dltemi iskola ötödik osztályát, kitűnő eredményével rácáfolva a rokonok jóslatára, akik a falusi iskola szigorától szelleme bukását várták. Ozorával egyezően Simontornya is hegy tövében, ia Sió mellett fekszik. Mindkettőnek vára van. Simontor- nyán is a várba — ahonnét a régi iskola és a család által bérelt hajdani nagy vendéglő kőhajltásnyira van — került „Szülőföld” című kiállításunk, amely nemcsak nevében, hanem témájában is a szűkebb hazára épül: — a dimbes-dombos tájra, melynek északról jövet a Mózsé-hegy a kapuja; — a vidékre, ahol a dombok hajlatában a füge is megterem; — a kerítés nélküli házra és a kétablakos szobára, melyben a költő született; — a kivételesen gazdag családélményre; — a puszták világára, iskoláira és a falvakra, ahol hosszabban időzött; — az elődökre és példaképekre (Petőfi, Babits); — a népből, nemzetből, történelemből arra, amit a sors bölcsője köré rakott. Ezit a sokrétű és sokszínű világot (két teremben) dokumentumok, kéziratok, könyvek, képek és tárgyak segítségével is csak érzékeltetni tehet, megismeréséhez könyvek, Ulyés-művek keltenek. A Puszták népe — és prelúdiumai a Három öreg s a Hősökről beszélek —, az Ebéd a kastélyban és a többiek a szülőföldről átfogó képeit, részletes ábrázolást, viszonylagos egészet adnak, de itágabb horizontot, újabb értékeket a szűkebb pátria is csak az életmű egészében kap. Kiállításunk ennek, a magyar és iaz európai irodalom szempontjából egyaránt jelentős oeuvrenek részletes bemutatását nem vállalhatta, már csak tér- és témabeli kötöttségei miatt sem, ezért az életmű egészét könyvekkel kívánja demonstrálni. Nemcsak az általa írt verses és prózai művek. a különböző korú és nyelvű kiadások kerültek a polcokra, hanem az ezekről készült értékelések, méltatások, kritikák is. A családdal való egyetértésben ki áUfláltottuk a költő munkaasztalát, a századforduló körül készülhetett pa- rasztbútort is; színeivel, formájával és hangulatával jól illeszkedik a környezetbe, csakúgy, mint az öltrészes könyvespolc, a József-hegyi utcai dolgozószoba egy részének pontos mása, amelyre aiz életművet összegző kötetek kerültek. Az alkotás eszköze, a népi eredetű munkaasztal egyúttal! szimbólum is, jelkép, amely az írót a szülőfölddel, a szülőföldét az életművel, Ozorát a nagyvilággal köti össze. A polcokon sorjázó kötetek meg a gazdag termést mutatják, nem jelképesen, valósághűen. A rendezés során arra törekedtünk, hogy a kiállítás gondolatilag és megjelenésében is szervesen épüljön a vár reneszánsz képébe. Nem száműztük a régi bútorokat sem; nem szegényíteni, hanem gazdagítani akarunk, ismereteket gyarapítani, egy olyan író indíttatását bemutatni, aiki a nemzetet nemcsak beszédre, hanem a lélek nyelvére is tanítottál, aki az ősöket tisztelte, akinél az osztályhoz-hazához való hűség mindvégig becsület dolga volt. Lelkiismeretfurdalai Mesterségből jeles A II. országos rajzbiennálén Kilencvennyolc művész 187 munkája szerepel a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum termeiben a II. országos rajzbiennálén. Noha az idén jóval kevesebben (csak kétszázan) kaptak meghívást a kiállításra, mint két évvel ezelőtt az első biennáléra, mégis 516 mű közül válogathatott a zsűri. A számok persze itt nem mondanak sokat. Annál többet az a tény, hogy a rajzművészet sokféle irányzattal, technikával van képviselve, s hogy a fiatal' és középgeneráció jeleskedik ezúttal is. Kollekciójuk tükrözi a mai magyar rajzművészet színvonalát, sokféleségét. (A rangidős mesterek Barcsay, Hincz Gyula, Martyn Ferenc, Reich Károly — csakúgy, mint az első biennálén, most is távol maradtak.) örvendetes, hogy a korábban kissé háttérbe szorult rajz, amely pedig a legősibb szépmesterség, újra teret kap országos tárlaton. „A gondolatoktól a kiállítható gesztusrajzokig a rajz megjelenési formája végtelen...” — írja Keserű Katalin A rajz, mint önálló művészet címmel a biennálé katalógusában —, majd így folytatja: „A rajz azonnal rögzíti a külső-belső, gondolati-vizuális élményt, minden más műalkotásnál közvetlenebbül, természetesebben. Az idei tárlaton sokféle a technika: toll- és tus-, ceruza-, színes ceruza, grafit, szén-, ecset-, golyóstoll-rajz tempera és vegyes technikák. Vannak klasszikus rajzok, „képírások”, gesztusrajzok, szimbolikus képi ábrák, gondolati megfogalmazások — a megjelenési formák is igen különbözők. Archaizáló, szürrealizmusba hajló, geo- metrizáll'ó, groteszk, lírai, ironikus rajzok sorakoznak egymás mellett. Sok a technikai, rajzi bravúr, jóval kevesebb a társadalmi, szociális gondolat. A mívesség, a klasszikusnak nevezett rajz mintha megsokasodott volna. Banga Ferenc, aki a Nógrád megyei Tanács nagydíját nyerte el boszorkányos figuráival, valószerű mesevilágot idéz. La- cza Márta, E. L. KazovszkiJ, Gazsó Rozália, Maracskó Gabriella, vagy éppen Orosz János finoman megmunkált lapjaira hivatkozhatunk. Engel Tevan István költői illusztrációi, Würltz Ádám briliáns rajzai is e vonulatba tartoznak. Nádler István nagyméretű tempera vonal-rajzai keleti kalligráfiákat villantanak fel. Vonal-labirintussal játszik Luzsicza Árpád. Kalmár István Rajz-teremtés sorozata filozófiai gondcilátokat vet fel. Betűk, szavak, sorok adják Hegedűs 2. László és Lux Antal grafikáinak tartalmi és formai jellegzetességeit. Dekoratívan artisztikusak Haász István, Drozsnyik István és Topor András lapjai. ef. Zámbó István Boldog sivatagát halak, madarak, csillagok, emberi testek, szétszórt tárgyak népesítik be. Szabó Tamás, Szabados Margit, Muzsnay Ákos, vagy a Csohány Kálmán-díjat nyert Lóránt János művei folthatásokra építkeznek. Sorolhatnánk még a neveket, műveket. Hiszen a színvonal, a mesterségbeli tudás jellemzi a kiállítás csaknem minden darabját. A második országos rajz- biennálé megrendezésével csak megerősödött az a koncepció, amely az egyedi rajz otthonává Salgótarjánt választotta. Az elképzelés szerint a magyar grafika központja Észak-Magyarország tesz — ezen belül Miskolc a sokszorosított grafikáé, Eger az akvarelilé. Egy évtizedes készülődés után az 1982-es, majd az idei kiállítás bizo* nyitotta, hogy a Nógrádi Sándor Múzeum e seregszemlére alkalmas központ. Joggal sorolható már Salgótarján a rajz gyűjtő-bemutató centrumává. Kádár Márta
