Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-29 / 280. szám

1984. november 29. NÉPÚJSÁG 5 Kis alapszervezet nagy feladatai • • Ügyfélszolgálat Simontornyán A tamási szakmunkáskép­ző intézetben kis pártalap- szervezet működik, mindösz- sze nyolcán vannak, de a fel­adataik és a hatásuk nagysá­gát nem ezen, hanem a ta­nulók létszámán lehet in­kább lemérni, hiszen a poli­tikai feladatuk elsősorban az ő nevelésük. Az idei tanév­ben 430-an iratkoztak be az iskolába. Személyükben nem kevesebbről, mint a jövő munkásosztályának a nevelé­séről van szó. Az alapszervezet nem öt, hanem három évről számolt be a taggyűlésen, mert a vá­rossá alakulást követően ön­állósodtak a pedagógus párt- szervezetek. A taggyűlést kö­vetően beszélgettünk az alap­szervezet titkárával, Kondor Gyulával. — Mi a legnagyobb gond­ja önnek és az alapszervezet­nek? — A nevelő, oktató munkát egyre nehezebb feltételek kö­zött kell folytatnunk. A ta­nulólétszám állandóan nő, míg az épület, ahol tanítunk, nem változott. Nem kell ta­karóznunk semmivel, de a városi pártbizottság is meg­állapította, hogy az intézet­ben eredményes munka fo­lyik, ám azt is hozzátették: ,Az oktatás eredményességét jelentős mértékben hátráltat­ja a zsúfoltság. A képzés szükséges bővítésének határt szab a tanterem és a kollé­giumi férőhely hiánya”. Ez van, de reménykedünk, hogy a következő ötéves tervben lesz változás. Sok, habár kel­lemes gondot jelent a simon­tornyai kihelyezett tagozat is. Ott is dolgozik két párt­tag, de a községi alapszer- vezeíhez tartoznak. Nagy problémánk a közlekedés. Kevés a tanár, ezért intéze­tünkben 14 vállalati szak­ember is dolgozik, mint külső óraadó. A gyerekek órarend­jét úgy kellett összeállítani, hogy a tanárok idejébe is be­leférjen, de a gyerekek uta­zási idejéhez is alkalmazkod­jék. Ezért nálunk folyamatos a tanítás délután háromig, tehát ebéd után is van még óra. Ha a tanulók három óra 10 perckor nem tudnak el­menni az iskolából, akkor so­kan csak este nyolckor tud­nának hazautazni. Sokat tár­gyaltunk már a Volánnal- ki­elégítő megoldás még nem született, mert hiszen sok te­lepülésről van szó. A meg­oldás a kollégium lehet csak. A helyzet nehézségeket okoz a délutáni KISZ- és szabad­idős programok megszervezé­sében is. — Jó párttitkárnak lenni? — Ezen még nem gondol­koztam. de végül is jó, mert bíznak bennem. A pártveze­tőség kapcsolata jó az iskola- vezetéssel, a pártszervezet az iskolai élet középpontjában van, odafigyelnek a szavunk­ra. Természetesen ez plusz munkát jelent, de sok időt azért nem vesz el, mert az órákat meg kell tartani, ta­nítási időben, ha lehetséges, nem megyek sehova, hiszen akkor órát ell cserélni, vagy megszervezni a helyettesítést. A vezetőség csak kéttagú, de megosztjuk a munkát. Jogról - mindenkinek A tartós földhasználat A családalapítás egyik leg­fontosabb feltétele a lakás. Manapság az állam egyre ke­vesebb lakást tud építeni. Te­hát kinek-kinek magának kell gondoskodnia a feje fölé kerülő tetőről. A családiház-építtetők már sokféle hitéig szociálpoli­tikai kedvezmény formájá­ban kapnák segítséget. De hova építkezzen az, akinek nincs telke? A magánsze­mélyektől megvásárolható föld egyre kevesebb, szinte alig megfizethető, és na­gyon kevesen vannak olyan előnyös helyzetben, hogy szü­leik telke sarkából csíphetnek le egy darabot. Van egy olyan lehetőség azonban, amely enyhít az építkezni 'kisebb területen gazdálkodni) szándékozók gondján: az állami és szövet­kezeti földeknek magánsze­mélyek rendelkezésére való bocsátása. Igaz ugyan, hogy ezeken a területeken tulaj­donjogot szerezni nem lehet, de a tartós használatnak nincs akadálya. A föld az államé (szövetkezeté) marad, de aki ilyet használatra kap, bizton gazdának érezheti ma­gát. A telekre a házát úgy építheti fel, hogy annak ő lesz a tulajdonosa, az általa ültetett növény is az övé. A tartós használat legki­sebb időtartama ötven esz­tendő, de amíg az épület áll, (akár száz évig is, vagy to­vább) a földhasználati jog is érvényes. Aki nehéz munkával ott­hont teremtett magának, sze­retné. ha később a gyereke is élvezhetné. Nos, ennek sincs akadálya. Az épület tu­lajdonjogával együtt örököl­hető a föld használati joga is. Hogy lehet ilyen telekhez jutni? A helyi tanácsok tartják számon ezeket a földterülete­ket. és a feltételek megjelö­lésével közhírré teszik. A sze­rencsés igénylőnek egyszeri használatba vételi díjat kell fizetnie, amelynek összege ál­talában a helyben kialakult telekárakhoz igazodik. Ha a szerződést a tartós földhasz­nálatra a felek (a tanács és az igénylő) megkötötték, le­het építkezni. Nemcsak le­het, meg is kell kezdeni az építkezést, mert ha a haszná­ló a határidőn belül nem építkezik, elveszti a haszná­lati jogosultságát, és kártala­nítás ellenében meg is foszt­ják tőle. Az építkezési határ­idő minimálisan három év. Felépült a ház, a házastár­sak beköltöztek. Mi lesz a házzal, ami nem saját tulaj­donú telken épült, ha elvál­nak. Ki menjen el. ki marad­jon? A jog ezt úgy rendezi, hogy a torzsalkodó feleket nem a tanácshoz, hanem a bí­rósághoz utasítja. A közös használatnál a közös tulaj­don szabályait kell alkal­mazni. A bíróság dönti el, hogy az elvált házastársak közül ki legyen az egyedüli használó. Aki a kizárólagos használó lesz, az a másiknak megváltást köteles fizetni. És mi a helyzet az ilyen ingatlanok adásvételével? Annak, aki a tartós haszná­latba kapott építési telkén lévő lakó- vagy üdülőépületét eladja, vagy ezek tulajdon­jogát más módon átruházza, például elcseréli, elajándé­kozza, természetesen a fel­építmény alatti telkéről is rendelkeznie kell. A vevő megfizeti az eladónak az adásvétel időpontjában hely­ben érvényes használatba vé­teli díjnak megfelelő össze­get. Ezzel nemcsak az épület tulajdonjogát szerzi meg, ha­nem a föld használati joga is átszáll rá. Tehát a tanács­csal új szerződést nem kell kötnie. DR. KERTÉSZ ÉVA — Délutáni, esti rendezvé­nyek is vannak, mit szól a család? — Vannak, de ezt termé­szetesnek fogjuk fel, a fele­ségem is tanár, a héten ma már másodszor megy a nagy­mama az óvodába, de általá­ban én szoktam elmenni a lányokért, öt- és hároméve­sek. Igyekszünk velük is so­kat törődni, ezt vállaltam, szívesen csinálom. — És még sok mást, hiszen két szakmai csoportnak is az osztályfőnöke, tanít a mar­xista középiskolában, társa­dalmi munkatárs a városi pártbizottság mellett, a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedőre is felkészíti a diákokat, s még biztos lehet­ne sorolni. — örülünk neki, hogy az utóbbi években mindig ott voltlunk a megyei verseny élén. az országosra is eljutot- tunk, ott azonban még so­sem szereztünk az ötödik helynél jobbat, de úgy tűnik, ehhez szerencse is kellene. A marxista középiskolát úgy osztjuk meg egymás között, hogy félévenként egy-két előadás jut egy emberre, te­hát az nem sok. Hogy igyek­szem hasznosítani magamat a városi pártmunkában, az meg természetes, fiatal va­gyok, most kell dolgozni. — Hogy sikerült a beszá­moló taggyűlés, hányán szól­tak hozzá? — Természetesen nyolcán, ilyen kis alapszervezetben nem lehet hallgatni, minden­kinek van véleménye, és azt el is mondta. — i — Egymillió kéve nád Egymillió kéve nádat ta­karít be a télen a Balaton délnyugati — Szigligettől Keszthelyen át Fonyódig hú­zódó — partszakaszáról a Zalaszentgróti Állami Gaz­daság. A hozzávetőlegesen háromszáz hektáros nádten­ger termésének jelentős ré­szét, a 'NÁDEX Külkereske­delmi Vállalat közvetítésével, a Német Szövetségi Köztársa­ságba és Olaszországba ex­portálják. A nádat a gazda­ság battyánpusztai üzemé­iben készítik elő szállításra, illetve dolgozzák fel hazai felhasználásra. A nádaratáshoz hat mo­csárjáró kombájnt használ­nak. Ezek a széles kerekű gé­pek levágják, kévébe kötik és a jármű platójára rakják a nádat. A gépek indulásra készek. Amint hidegebbre fordul az idő, megkezdik a tópart jellegzetes téli mun­káját. Két esztendeje működik a simontornyai tanács ügyfél- szolgálata. Kezdetben egy személy látta el ezt a türel­met, lelkiismeretességet és nem utolsó sorban ember­séget követelő feladatot, egy éve azonban már ketten dol­goznak a kis ablak mögött. Somogyi Istvánná a pénz- és adóügyekkel foglalkozik, míg Bősze Jánosné az igazgatási területtel.' A simontornyaiak igénybe is veszik ezt a szol­gáltatást, ami számukra egy­szerűsítést, a tanácsi ügyin­tézésben pedig könnyítést je­lentett. Az adófizetéseken, „papír­ügyeken” kívül gyakoriak a közérdekű panaszok, így jó­részt a vízelvezetés megoldá­sát, közárok fejlesztését szor­galmazzák, a kereskedelem, boltellátással foglalkoznak a bejelentések. Havonta átla­gosan két-háromszázan kere­sik fel a közvetlenül a bejá­rat mellett elhelyezkedő kis irodát, hogy gondjukra or­voslást kapjanak. S mint megtudtuk, kilencven száza­lékban azonnal el is intézik az ügyeiket. Amennyiben ez nem lehetséges, az illetékes osztályra, vagy a hatáskörbe tartozó társszervhez irányít­ják az érdekelteket. Így üvegablak a bejárat mellett ] mondhatni, egyfajta közvetí­tőszerepet is betöltenek ala­kosság és a különböző szer­vek között. Simontornyán nem vezet­ték be azonban a nyújtott ügyfélfogadást, ami az or­szágban már sok helyen ál­talánosnak mondható, s töb­bé kevésbé bevált. Meilinger Gyula vb-titkár elmondta ugyanis, hogy a községben éppen ipari jellege miatt er­re nincs igény, felesleges Sokszor már a hirdetőtábla is „felvilágosít” lenne. Hiszen a nagy részt váltott műszakban dolgozó emberek vagy délelőtt, vagy két óra után el tudják in­tézni ügyes-bajos dolgaikat. Ezzel is magyarázható az az általános tapasztalat, hogy főként a reggeli órákban, 8 —9 óra között, vagy délután két órától növekszik meg a forgalom a kis ablak előtt. De például adófizetéskor is a szokásosnál többen fordul­nak meg az épületben. Nem egyszer előfordult az is, hogy nyugdíjasok, magá­nyos, idős emberek keresik fel Somogyi Istvánnét, hogy egy sürgős, hivatalos leve­let gépeljen le, SZTK-ügyét segítsen elintézni, felvilágo- sítést kérjen, vagy egyszerű­en csak elbeszélgessen egy fél órácskát a faluban tör­téntekről, legfrissebb esemé­nyekről. És ilyenkor sem ta­lálnak zárt ajtót és kaput, holott semmiféle szabályzat nem rögzíti a figyelmessé­get, türelmet ezen a terüle­ten. De hát az emberekkel való foglalkozáshoz legalább annyira szükséges az ember­ség, mint a szakmai ismeret, felkészültség. T. Zs.—K. A. Sómalom Nem lisztet, sót őröl a vá- sárosnaményi malom. A ga­bona feldolgozására már al­kalmatlan malmot a Com- pack Kereskedelmi Vállalat és a varsánygyürei Tisza Ter­melőszövetkezet részvételével létrejött gazdasági társulás alakította át sómaiammá. A Lengyelországból, az NDK- ból, Romániából és a Szovjet­unióból érkező, különböző szemcsenagyságú sót őrölik itt egyenletesen finommá. Emellett nyolcféle ízű fűsze­res sót is készítenek, illetve csomagolnak. A Szekszárdi Húsipari Vállalat felvételt hirdet az alábbi szakmával rendelkezők részére: húsipari szakmunkás, karbantartó villanyszerelő, elektroműszerész. Női és férfi munkavállalók részére két- illetve há­romműszakos beosztásba: húsipari betanított munkás, húsipari anyagmozgató, üzemi takarító. munkakörbe. Jelentkezés és felvilágosítás a Szekszárdi Vállalat munkaügyi osztályán: u. 24. Szekszárd, Húsipari Keselyűsi (425) Német nemzetiségi óvónőképzés indul Szekszárdon A Kaposvári Tanítóképző Főiskola szekszárdi kihelye­zett tagozatának fejlesztési tervében a nemzetiségi óvó­nőképzés beindítása is sze­repel. A terv a jövő év szep­temberétől valósággá válik, ugyanis már „megvan” a miniszterhelyettesi engedély a német nemzetiségi óvónő­képzés elindítására. A szűkszavú hír ennyit árulna el, de érdemes egy kicsit kibontani. Az előzmé­nyekről, a megvalósítandó el­képzelésekről ezért dr. Deli István tagozatvezetőt kér­deztük meg, aki elmondta, hogy Tolna és Baranya me­gye közösen tett előterjesz­tést, amelyben kimutatták az említett képzés szükségessé­gét. Az érvek között szere­pelt, hogy magas a német nemzetiségek aránya a la­kosság körében és a szülők már az óvodában szeretnék anyanyelvükön taníttatni a gyerekeket. Feszítő gond, hogy nincs szakképzett óvó­nő, mert eddig kevés lehe­tőség volt a képzésükre, ugyanis csak a soproni kép­ző végez nemzetiségi kép­zést. Az alaosony keretszám, valamint a nagy távolság mi­att alakult így a helyzet. Az elképzelésekről szólva a ta­gozatvezető elmondta, úgy döntöttek, ha belevágnak, korszerűsítik a képzést. A korszerűsítés lényege abból áll, hogy Szekszárdra „fel­használva” a rendelkezésre álló erőket, több tárgyat — pszichológiát, matematikát, anyanyelvet, irodalmait, vala­mint az ezekhez kapcsolódó módszertant — németül ta­nítják, így :nagy segítséget kapnak a hallgatók a maj­dani foglalkozások levezeté­séhez. A tagozaton új státust is kaptak a minisztériumtól. Ügy tervezik, hogy német nyelvű lektort hoznak a fő­iskolára, aki az anyanyelvi miliőt biztosítja majd. NDK- beli pedagógusra gondoltak elsősorban, de ha ez a terv nem sikerülne, akkor olyan németül tudó tanárt vesznek fel, aki minden helyzetben németül beszélne és így biz­tosítaná az anyanyelvi kör­nyezetet. A vállalt és kapott feladat megoldását úgy ter­vezik, hogy szeptembertől már nem 50, hanem 70—75 óvónőjelöltet vesznek fel és ezzel a csoportfejlesztéssel elért plusz létszám lesz a le­hetőség a tolnai, a somogyi, a baranyai német nemzetisé­giek számára. Elképzelhető — mondta a tagozatvezető, — hogy Bács-Kiskun megye azon területének is biztosít­ják a képzést, ahol erre igény van. A jövő év szep­temberétől induló nemzetisé­gi óvónői szakra minden érettségizett jelentkezhet. Ad­dig Szekszárdon ki akarják dolgozni a felvételi új köve­telményeit, hiszen az általá­nos felvételi tárgyak mellett egy nyelvminimum vizsga is szükségeltetik. Dr. Deli István azt is el­mondotta, hogy a Kaposvári Tanítóképző Főiskola által kiadott felvételi tájékoztató­ban már szerepel a német nemzetiségi óvónőképzés, a pályaválasztási tájékoztató­ban is szót ejtenek róla és az érintett megyék megyei ta­nácsain is tudnak erről a le­hetőségről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom