Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-25 / 277. szám

^ rttPÜJSÄG 1984. november 25. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Nem lehetne megoldani? Dr. Lemle Zoltánná, Szek­szárd, Béri Balogh Ádám u. 27. szám allatti olvasónk ír­ta: „A Béri Balogh Ádám u. 23—33 számú tömbház mö­götti játszótéren az ott lakó gyerekeken kívül (körülbelül 180) játszik még a környék­beli gyereksereg is. Érthető, hisz ez a legzártabb játszó­tér. A játékokat egykettőre tönkreteszik és ráadásul a lépcsőházban végzik el a dol­gukat. A szennyvízvezető kö­zelében nem lehetne egy for­más WC-t építeni a gyere­keknek?” A kérdésre Kovács János, a szekszárdi városi tanács el­nöke válaszolt: — A Béri Balogh Ádám utcai játszótér játszóeszkö­zeinek kijavításáról, szük­ség szerint cseréjéről intéz­kedtem. A javítást és a cse­rét a költségvetési üzemünk még az idén elvégzi. — Ami a gyerekek „lép- csőház-szennyezését” illeti, ennek megszüntetése érde­kében egyelőre csak azt tud­juk tenni, hogy felhívjuk annak a két iskolának a fi­gyelmét erre, amelyből ide járnak a gyerekek játszani. Tudom, hogy ez nem lehet végleges megoldás, de egy valóban esztétikus WC léte­sítéséhez szükséges pénzzel nem rendelkezünk. — Levelében ír arról is, hogy a játszótér mellett la­kó gyermekek is okoznak ilyen problémát. Ennek meg­oldása kimondottan nevelé­si kérdés. Ebben segíthetnek a szülők és az ott lakó fel­nőttek. Válasz a válaszra Korábban közöltük a Dél­dunántúli Áramszolgáltató Vállalat üzemigazgatóságá­nak válaszát a szekszárdi Batthyány utcai közvilágí­tással kapcsolatos panaszra. A választ nem tartottuk ki­elégítőnek, ezért újabb vá­laszt kértünk most már Pécs­ről, a Dél-dunántúli Áram- szolgáltató Vállalat központ­jától. Innen a következő vá­laszt kaptuk: A Batthyány utcai lakosok közvilágítással kapcsolatos panaszbejelentését, valamint a bejeletésre adott üzem­igazgatási válaszban foglal­takat felülvizsgáltuk, mely­nek eredményéről az alábbi­akban tájákoztatjuk a szer­kesztőséget : Szolgáltatási munkánk végzésével az állampolgári közérzet javításán fárado­zunk. A közvilágítás minősé­gi szolgáltatásával kapcsola­tos tevékenység az állampol­gárok, a tanácsi szervek és az áramszolgáltató hármas kapcsolatán alapul. A kiala­kult közvilágítási problémá­kért nem egyértelműen az áramszolgáltatót terheli a fe­lelősség. A Falussy elvtárs álláspontját megerősítjük ab­ban a vonatkozásban, hogy a jelzett közvilágítási körzet­ben célszerű lenne a lámpa­helyek számának növelése, a lámpatestek korszerűsítése, hiszen az magasabb üzem- biztoságot, minőségibb szol­gáltatást jelentene a lakosok számára — A közvilágítási berendezések létesítése és korszerűsítése a 60/1966. (NIMÉ. 1967. évi 1.) NIM. sz., utasítás előírásai szerint az illetékes tanácsi szerv feladatát képezi. A javítási tevékenységünk­ről adott tájékoztatás a szol­gáltatási feltételeik hatékony megoldásának egyik mód­szere, amely konkrétan cso­portos, körzetenkénti javítást jelent. A kifogásolt körzet­ben a hibabejelentéseket kö­vetően a javítások minden esetben, még ciklusidőn be­lül el lettek végezve (1984- ben négy alkalommal). Szekszárd területén a közvi­lágítás üzemeltetési gyakor­lata, hogy a közvilágítási körzeteket 1—1,5 hónapos ciklusokban ellenőrzik dol­gozóink, tekintettel arra, hogy a városi tanács vb GAMESZ kéthetente ellen­őrzi a közvilágítást, s a hi­bás helyek listáját kéthavon­ta továbbítja az üzemigaz­gatóságra. A jövőben fokozni kíván­juk a közvilágítás-javítás szekszárdi gyakorlatának el­lenőrzését a szekszárdi üzem- igazgatóságunk, illetve ki- rendeltségünk területén. Egyetértünk az üzemigaz­gatóság azon álláspontjával, hogy a közvetlenül fellépő hibák kijavítására a gyor­sabb ügyintézés érdekében a hibabejelentést a szekszárdi kirendeltségre várjuk elsőd­legesen, de munkánk előbb­re vitele érdekében szüksé­gesnek tartjuk a közérdeklő­désre számot tartó fogyasz­tói észrevételek hozzánk va­ló eljuttatását is. A levelet Schmalcz József ÜV'FO és Zelnik István FMO- vezető írta alá. A levélből egyértelműen csak az derül ki: a DÉDÁSZ 1—1,5 havon­ként ellenőrzi a közvilágí­tást, a GAMESZ kétheten­ként, viszont csak kéthavon­ta továbbítja az észlelt hi­bák jegyzékét az üzemigazga­tóságra. Hogy mennyi idő telik el addig, amíg a hibát megszüntetik, csak következ­tetni lehet. Egyetértünk azzal, hogy a lakosság közvetlenül a szek­szárdi kirendeltségnek jelez­ze a hibát. A Batthyány ut­ca lakói többször jelezték is. Azért fordultak szerkesztősé­günkhöz levelükkel, hogy ne csak ígéretet kapjanak. Je­lenteni csak akkor érdemes valamit, ha gyors intézkedés is történik, nem kell két-há- rom hónapot várni a hiba megszüntetésére, örülnénk, ha a jövőben a kirendeltség­nél bejelentők azt tapasztal­hatnák, hogy rövid időn, nem két-három hónap múlva szüntetnék meg a hibát. Mert a két-három hónap an­nak, aki sötétben botorkál — nagyon hosszú idő, ennyi idő alatt a nyakát is törheti. Miért nem áll meg? Ifjú Göblyös Imréné Sza- kály-Ürgevár lakosai nevé­ben írta a levelet. Azt kér­te: álljon meg a Tamásiból 12 óra 10 perckor Szekszárd- ra induló autóbusz Ürgevár­nál is. Igaz, hogy ez gyors­járat, de van ürgevári le­szálló, akkor miért ne áll­hatna meg? A kérdést feltettük Pech Jó­zsefnek, a Volán 11. számú Vállalat igazgatójának is. aki a következőiket válaszolta: — A Szekszárd—Tamási autóbuszvonalon Ürgevár autólbuszmegáUó érintésé­vel hétfőtől péntekig 18 járat- pár közlekedik, ebből az em­lített megállóban 12 járat­pár áll meg. Szombati napo­kon 12 járatpár közlekedik, a megállóban öt járatpár áll meg. Vasárnap az arra köz­lekedő 11 járatpárból ebben a megállóban négy járatpár ugyancsak megáll. — Ezen a vonalon közle­kednek továbbá a Harkány— Veszprém, Pécs—Veszprém, Szeged—Siófok és Szekszárd —Siófok autóbuszjáratok, s ezek közül két siófoki járat az ürgevári megállóban meg­áll. A többi járat — amely távolsági járat — a kifogá­solt megállóban nem áll meg. Ezeket azonban a pécsi, a veszprémi, illetve a szegedi Volán közlekedteti. — Munkanapokon a már említett megállóban 12 járat­pár áll meg, ami az ürgevári utasoknak nagy választékot biztosít. Ehhez az eltérő uta­zási céllal közlekedők alkal­mazkodni tudnák. Az „ürge­vári gazd. bej. út.” megálló­ban jelenleg azok a távolsá­gi járatok nem állnak meg, amelyek gyorstáraiként köz­lekednek. Ezeknek a járatok­nak a megállítását a jövőben «•■®m tervezzük, mivel a gyors- járati jelleg fenntartását szükségesnek tartjuk és az utasok is .igénylik. Ml VÁLASZOLUNK Történelmi feljegyzések enyhe és zord telekről Természetesen, mint minden évszaknak, a télnek is meg­vannak a jellegzetességei, bár hazánkban — mivel földraj­zilag átmeneti terület —, nagy eltérések alakulhatnak ki az átlagokhoz képest. A tudomány meteorológiai és csillagá­szati telet különböztet meg, ezek időben nem esnek egybe. A meteorológiai tél december 1-től február végéig tart, te­hát éppen három hónapig. A sok évi átlag szerint a napi középhőmérséklet december 1-én süllyed 3 fok alá, és feb­ruár végén emelkedik e fölé. A csillagászati tél a téli nap­fordulóval, december 21-ével vagy 22-ével kezdődik (nálunk ekkor a legrövidebb a nappal, és leghosszabb az éjszaka), s március 21-ig, a tavaszi napéjegyenlőségig tart. Ez az idő­szak szintén 90 nap. Persze az időjárás sokszor megtréfál­ja ezeket a kezdő- és végnapokat, a gyakorlati életben nincs is jelentőségük. Jobban közelít a valósághoz, ha a tél de­rekához képest egy elő- és egy utószakaszt különböztetünk meg. Réthy Antal professzor felosztása szerint az előtél át­lagos napi középhőmérséklete 0 és 4 fok között van. Álta­lában november 16-tól december 21-éig tart, éppen a csil­lagászati tél kezdetéig: ez 36 nap. Télen a napi közáphő- mérséklet 0 fok alá süllyed, ez átlagosan december 22-től február 16-ig tart, ez 57 napos időszak. Télutóról beszélünk, amikor a napi középhőmérséklet ismét 0 és 4 fok között mozog, ez általában február 17-én köszönt be, és március 6-ig tart, tehát 18 napig. E felosztás szerint tehát a tél ná­lunk 111 napos. (Ugyanezen felosztás alapján a tél Bécsben 124 nap, három nappal előbb kezdődik és 10 nappal tovább tart, mint nálunk.) Példák sokasága igazolja, hogy a valóságban igen nagy időeltolódások lehetnek a tél beköszöntésében és búcsúzá­sában. Előfordult, hogy október végén kezdődött, máskor viszont még áprilisban is tombolt. Van, amikor hónapokig tart, máskor egy-ikét hónapra korlátozódik. Az igazság az, hogy az egyik szélsőség sem kedvező: akkor a legelőnyö­sebb a tél, ha a hőmérséklet egy kevéssel a 0 fok alatt ma­rad. Az évszakok közül a tél vésődik legjobban be az embe­rek emlékezetébe, főként, ha hosszúra nyúlik. Tény, hogy a kemény tél nagyon megterhelheti mind az egyént, mind a társadalmat, ezért a többség a sok évi átlagnak megfelelő, normális telet várja. De milyen is nálunk a normális, a zord és az enyhe tél? Normális a tél, ha a középhőmérséklet (a három téli hó­nap középhőmérsékletének az összege osztva hárommal) nul­la fok körül, tehát —1 és +1 fok között van. Ha —2,5 fok­nál alacsonyabb a tél középhőmérséklete, akkor zord a tél, ha +2,5 foknál magasabb, akkor enyhének számít. Történelmünkben visszapillantva az írásos feljegyzések óta nagyon zord tél volt 1783—84, 1788—89, 1794—95, 1798— 99, 1812—13, 1829—30, 1840—41, 1857—58, 1879—80, 1887— 1888, 1890—91, 1892—93, 1928—29, 1939—40, 1941—42, 1946— 47, 1953—54, 1962—63 és 1963—64 években. A hidegrekordot az 1829—30-ias tél tartja —5 Celsius-fok középhőmérséklet­tel. A sokak számára még emlékezetes 1928—29-es tél —3,6 fokos volt. Nagyon enyhék voltak viszont a telek az 1790—91, 1793— 94, 1795—96, 1805—06, 1806—07, 1821—22, 1823—24, 1824—25, 1833—34, 1842—43, 1872—73, 1901—02, 1909—10, 1914—15, 1915—16, 1920—21, 1935—36, 1947—48, 1950—51, 1971—72, 1982—83 években. Érdekes, hogy többször is két enyhe tél követte egymást, ami a zord teleknél csak egy alkalommal fordult elő. Az enyheségrekordot az 1950—51-es tél tartja, ekkor a középhőmérséklet +3,5 fok volt. A két véglet között, a —5,0 és a +3,5 fok között 8,5 fok a különbség. Ez rendkívül nagy ingadozás, és csakis a téli időszakban fordulhat elő. Lehet tehát a telünk olyan enyhe, mintha a Földközi-tenger partján élnénk, de lehet olyan hideg is, mint a Keleti-tenger partján. Régebbi történelmünkben is sok téli furcsaságot jegyez­tek fel. 1327-ben például már januárban virágba borultak a fák, és olyan enyhe volt az idő, hogy pünkösd napján arattak, Jakab-napkor (július 25.) pedig szüreteltek. 1572 feb­ruárjában már minden kizöldült, nyíltak a virágok, köl­töttek a madarak, és márciusban a szabadban lehetett für­deni. Ezeken a teleken a középhőmérséklet valószínűleg el­érte a +5 fokot. Van példánk a másik végletre is. 1234-ben például olyan hideg volt, hogy a pincékben a bor megfagyott, és fonton­ként súlyra árulták. 1443—44 telén Hunyadi és a törökök kénytelenek voltak fegyverszünetet kötni a nagy hideg mi­att. 1458. január 24-én a Duna jegén választották Mátyást királlyá. 1708—09-ben oly kegyetlen tél tombolt, hogy ki­fagytak a fák, úton-útfélen megfagyott embereket lehetett látni, a farkasok csordákban támadtak a falvakra. E telek középhőmérséklete feltehetően —5 fok alatt volt. Ezek per­sze évszázados ritkaságok, de bármikor — persze napjaink­ban is — megismétlődhetnek. Igaz, hogy az ilyen téli idő­járás elemi csapásnak számít. A felszabadulás óta eltelt csaknem 40 évben egy-egy ki­vétellel sorozatosan enyhe teleket éltünk át. Mindössze négy telet mondhatunk hidegnek és havasnak, mégoedig az em­lített 1946—47, 1953—54, 1962—63 és 1963—64-ben. Azóta enyhe vagy normál telek követik egymást, vagyis „igazi” télben nemigen volt részünk, el is szoktunk tőlük. M. I. Háromezerötven darab, a XIV. század harmincas éveiben vert pénzérme került elő Veszprémben, egy építkezés során. A leletet tisztítás és kezelés után a Nemzeti Múzeumban helyezik el. Zsigmond-kori pénzlelet Veszprémben A Büntető Törvény- könyvet módosítja a Magyar Népköztár­saság Elnöki Taná­csának 1984. évi 19. számú törvényerejű rendelete és új büntetési nemként bevezeti a szigorított javító-nevelő munkát, ami az elítélt személyi szabadsá­gának korlátozásával együtt járó munkára kötelezést je­lent. A szigorított javító-ne­velő munkára elítélt alapvető kötelessége, hogy a kijelölt munkahelyen dolgozzék, a ki­jelölt helységben tartózkod­jék, a kijelölt szálláson lak­jék, és annak rendjét meg­tartsa. Az elítéltet a bünte­tésvégrehajtási szervek irá­nyítják a konkrét munka­helyre, s a szigorított javító- nevelő munka legrövidebb időtartama egy, a leghosszabb időtartama két év. A törvényerejű rendelet in­dokolása szerint az új bün­tetési nem bevezetését a köz- veszélyes munkakerülők szá­mának emelkedése, s a bűnö­zés növekedésének ezzel együt járó veszélye tette szük­ségessé. A Büntető Törvénykönyv módosításával egyidejűleg természetesen módosítani kellett a büntetőeljárásról, Valamint a büntetések és in­tézkedések végrehajtásáról szóló, jelenleg hatályban lévő jogszabályokat is, és erre az Elnöki Tanács 1984. évi 20. számú és 21. számú törvény- erejű rendeletével került sor. Az említett valamennyi jogszabály a Magyar Közlöny f. évi 45. számában jelent meg. és 1985. évi január hó 1. napján lép hatályba, s mert bízunk benne, hogy olvasóink túlnyomó többségét a bünte­tőjogi szabályok közvetlenül a továbbiakban sem érintik, e szabályok részletesebb is­mertetésétől eltekintünk. A tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szól az 1984. évi IV. törvény, amely általános rendelkezésként mondja ki, hogy: „Tilos a gazdasági tevékenység folyta­tására jogosult jogi szemé­lyeknek és magánszemélyek­nek — ideértve a magánsze­mélyek társaságát is — gaz­dasági tevékenységet tisztes­ségtelenül — különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető, illetőleg az üz­leti tisztesség követelményei­be ütköző módon — folytat­ni.” Tiltja a törvény a tisz­tességtelen versenyt, a fo­gyasztók megtévesztését, a gazdasági verseny korlátozá­sát, az árukapcsolást, a gaz­dásági erőfölénnyel való visz- szaélést, a tisztességtelen ár érvényesítését, részletesen szabályozza a jogkövetelmé­nyeket és az igények érvé­nyesítésének mikéntjét. Kü- lön felhívjuk a figyelmet ar­ra, hogy: „A törvény rendel­kezéseinek megsértése esetén a külön jogszabályban foglal­ták szerint egyéb polgári jogi szankciók alkalmazásának, illetőleg szabálysértési vagy büntető eljárás megindításá­nak is helye van." , A törvény 1985. január hó 1. napján lép hatályba. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1984. évi 23. számú törvényerejű ren­delete a gazdálkodó szerve­zeteknek meghatározott tevé­kenységre történő utasítását szabályozza, kimondva azt, hogy gazdálkodó szervezetet meghatározott gazdasági te­vékenységre az állami válla­latokról, a honvédelemről, a külkereskedelemről és a piacfelügyeletről szóló jog­szabályok rendelkezései sze­rint lelhet utasítani, ilyen utasítást — ha jogszabály másként nem rendelkezik — a jogszabályokban feljogosí­tott szerv vezetője adhat ki és csak írásban. Utasítás csák akkor adható ki. ha a tervbe vett gazdasági cél más eszközzel nem érhető el. Ren. delkezik a jogszabály arra az esetre is, ha az utasítás tel­jesítése következtében anyagi hátrány keletkezik, s ki­mondja, hogy a kártalanítás­ról az érintett gazdálkodó szerv kérelmére az utasítást adó szerv gondoskodik. Nem alkalmazható ez a rendelke­zés, ha az utasítás kiadását a Minisztertanács rendelte el. Ez a jogszabály is 1985. évi január hó 1. napján lép ha­tályba, a kártalanításra vo­natkozó rendelkezéseit ter­mészetesen csak a hatályba lépését követően kiadott uta­sítások által okozott anyagi hátrány esetében kell alkal­mazni. Az utóbb említett két jog­szabály a Magyar Közlöny idei, 46. számában olvasható. DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom