Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-24 / 276. szám

1984. november 24. 1 a Képújság Sportműsor SZOMBAT Kézilabda: A tanítóképző főiskola tornacsarnokában 8 órától TÉV Kupa női torna. Kosárlabda: A Szekszárdi Dózsa NB I-es csapata 16.30- kor a Kecskeméti SC együt­tesét fogadja a Zrínyi ut­cai csarnokban. Az NB II- ben: Bonyhádi MSC—Ka­posvári TK 11 órakor. Teke: Az NB I-ben: Bor­sodi Bányász—Dombóvári Spartaucs Egerben 8.30 óra­kor. VASÁRNAP Asztalitenisz: Tolnai VL— TTC Judenburg BEK-mérkő- zésre kerül sor 10 órakor a tolnai sportszékházban. Ökölvívás: Az NB II-ben a csapatbajnokságért: SZIM Vasas—Paksi SE 10 órakor Székesfehérváron. Labdarúgás NB II: Debreceni Kini­zsi—Szekszárdi Dózsa 10.30 órakor. Területi bajnokság: Bony- hád—Sellye, Risdorog—Üj- petre, Mázaszászvár—Paksi SE 13 órakor. Megyebajnokság: Bátaszék —Németkér (Kleiber), DVMSE—Hőgyész (Farkas), Tengelic—Tevel (Verdi), Nagydorog—Nagymányok (Dörnyei), Dunaföldvár—B. Pannónia (Dobra), Aparhant Ozora (Stumpf), Kocsola— Tamási (Unyatinszky), ASE —D. Vasas (Dravecz) 13 óra­kor. Világ Kupa gála A szarajevói Zetra sport- csarnokban szombaton 18 órakor kezdődő Világ Kupa gála súlyemelő-viadalra csü­törtökön estig három szov­jet és egy nyugatnémet ver­senyző kivételével már min­denki megérkezett. Így a két­szeres ifjúsági világbajnok magyar Szanyi Andor is, aki híres bolgár társaival együtt a pénteki napot az edzések­nek szentelte. — Nagyon készültem erre a rangos eseményre, az el­múlt heti ifjúsági bajnoksá­gon csak az volt a célom, hogy olyan eredményt érjek el, amellyel első leszek — mondotta Szanyi. — Szaraje­vóban szeretnék nagyot pro­dukálni, esetleg új országos csúcsokat felállítani, válto­zatlanul a 400 kilós össze­tettről álmodozom. Nekem sikerül! Ha az ember egy dolog­gal sokat foglalkozik, ak­kor az megmarad benne. Ez a tanulás alapja is. Én az utóbbi időben sokat be­szélgettem Vertetics edző­vel Rátvay Anitáról. Leg­utóbb, mikor a beharango- zót készítettük, ismét szóba került, ez ugyan még nem lenne baj, de az edzői nyi­latkozatban is szerepel a neve lapunkban, mintha is­mét Szekszárdon játszana. Még ez sem lenne baj, a baj csak az, hogy ez nem igaz. Akinek sikerült „visz- szaigazolnia”: P. I. Egy álom beteljesületlenül maradt „A birkózással nem szakítani” Hegedűs Csaba Dombóvá­ron ! — Ez szerepelt az or­szágos birkózó vasutasbaj- nofcságról készült beharan- gozónltoban. Ebben a hitben éltem magam is, és készül­tem a találkozásra, a birkó­zósikerek kovácsával. Érthe­tően a helyszínen azonnal őt kerestem, ám a rendezők sietve lehűtötték lelkesedé­semet. Felvilágosítottak, hogy ez csupán nézőcsaloga­tó fogás volt. Talán nem kell bizonygatnom, mennyire bosszankodtam. De ekkor vi­gaszképpen mondtak egy ne­vet. Bevallom töredelmesen Hegedűs Csaba lehet olim­piai-, világ- és Európa-baj- nok, e mellett a birkózó „aranycsapat” mestere, mind­ezért nagyon nagyra becsü­löm, de ekkorra már elfelej­tettem a mérgem. Hiszen he­lyette ott volt az a birkózó, akitől elvették Moszkvában az olimpiai bajnokságot, amiért megingott a hitem a sportban rejlő igazságban. Az a birkózó, aki elsőnek jutott eszembe, amikor be­jelentették, hogy a magyar sportolók nem vesznek részt az olimpián. Az a birkózó, akiért elmentem a szocialis­ta országok versenyzői szá­mára rendezett budapesti versenyre, hogy utoljára lás­sam a szőnyegen. Ez a bir­kózó pedig nem más, mint Tóth István kétszeres világ­bajnok, olimpiai ezüstérmes. Nehezen indult Amíg távolról figyeltem pályafutását, úgy gondoltam, szerény, közvetlen ember. Most már tudom. Nem ké­rette magát, nem szabódott, azonnal „kötélnek állt”. A kezdetekkel indítottuk a beszélgetést, pontosabban a válogatottsága előtti idők­kel. — Sokáig Réczi László ár­nyékában volt. Itthon már gyakran legyőzte, mégis őt szerepeltették a válogatott­ban. Nem tartotta igazságta­lannak? — Volt időszak, amikor egyértelműen jobban szere­pelt nálam. Aztán már itt­hon sokszor legyőztem, de a nemzetközi porondon még eredményesebben szerepelt. Eddig még helyénvaló, hogy ő kapott bizaílmait a váloga­tottban. Ekkor következett 1978, amikor már nemcsak itthon, hanem nemzetközi­leg is eredményesebben bir­kóztam, mégis mellőztek. Ezt tartom sérelmesnek. De szerencsém volt, mert ekkor lett szövetségi kapitány He­gedűs Csaba, így én is szó­hoz jutottam. — Ha már felmerült He­gedűs Csaba neve, mit je­lenített a csapatnák? — Megteremtette a felté­teleket ahhoz, hogy a lehető legjobban tudjunk dolgozni, és ez nagyon fontos. Ha már a feltétel meg volt teremtve, akkor bátran kérhetett, sőt, követelhetett munkát. Azt vallom, az eredmények egyet­len alapja a munka. Erre bi­zonyság a magyar birkózó­válogatott kitűnő szereplése. San Diego - Moszkva, fent és lent A sok, néha kegyetlen munkáinak meg is lett az eredménye. Soha nem feled­hető módon szerepeltek a magyar birkózók San Diegó- ban. Ma már legenda az a négy arany. Tóth István is a világbajnokok között volt. A csapat ekkor volit a csú­cson, és még Moszkvában. Tóth István azonban az olim­pián nagyon mélyre került, no nem az eredményét te­kintve, ezüstérmes leitt, ha­nem lelkileg. — Moszkvába világbaj­nokként utazott, gondolom, olimpiai bajnokként akart hazatérni. „Vallom, az eredmények egyetlen alapja a munka.” „Az egy borzasztó dolog, ha az embertől elveszik a legnagyobbat.” „A birkózásnak ma is rab­ja vagyok.” — Akkor, amikor kiutaz­tam, az volt a cél, hogy a legjobbak között szerepel­jek. Nem szerettem úgy ki­menni egy versenyre, hogy föltétlenül nyerek. Olyan el­határozással indultam, hogy tudásom legjavát kell ad­nom, és ha az elég a győ­zelemhez ... — Az olimpián úgy tűnt, elég, a pontozók mégis más­képp látták. Mit érzett, ami­kor élvették az aranyat? — Az egy borzasztó dolog, ha az embertől elveszik a legnagyobbat, amit elérhet. — Nem gondolt a vissza­vonulásira? — Dehogynem, az első gondolatom az volt, hogy ezt nem szabad tovább csinálni. Am van ennek a sportágnak egy olyan varázsa, ami en­gem annyira magával raga­dott, hogy képtelen voltam abbahagyni. A birkózástól annyit kaptam, emberileg annyit formált rajtam, hogy akkor is és ma is rabja va­gyok. Akkor ugyan komo­lyan megfordult a fejemben a szakítás gondolata, de ma már tudom, nem vagyok ké­pes rá. Közbevetőleg megjegyzem, a Testnevelési Főiskola har­madéves hallgatója, ha vé­gez, szakedző lesz. Sőt, afe­lől is kaptam némi „fülest”, hogy nem véletlenül vett részt a vasutasbajnokságon, hanem jövendő .versenyzőit szemlélte meg. A BVSC ve­zető edzője lesz. Ezt ugyan Tóth István nem erősítette meg, de úgy tűnik, végleg megmarad szeretett sportága mellett. Új szabályok — Moszkva után még vi­lágbajnok, és a többiek is értek el egy-egy szép sikert, de valahogy már nem tün­dököltek a régi fényben. — Borzasztó helyzetbe ke­rültünk, ugyanis az olimpia után sor került egy komoly szabályváltoztatásra. Három­szor három perc helyett két­szer háromra rövidült a mérlkőzésidő. Korábban mi a jobb fizikumunkkal fel­őröltük az ellenfeleket. Erre voltunk felkészülve. Ahhoz, hogy az élvonalba tudjanak maradni azok az emberek, akik a sikerek kovácsai vol­tak, még az eddigit is felül­múló munkát kellett végez­niük. — Nem kellett volna fiata­lítani? — A fiatalításnak csak ak­kor van értelme, ha az újak legalább megközelítően ké­pesek azokat az eredménye­ket produkálni, mint az „öregök”. Márpedig mi még mindig jobbak voltunk, más­részt nem lehetett az egyik pillanatról a másikra félre- álllítani azokat, akik sokat tettek ezért a sportágért. — Az még érthető, hogy az új szabályok nehéz hely­zetbe hozták a magyar csa­patot, de a szovjeteíknek és a bolgároknak is újak voltak. — Ez igaz, csakhogy míg nálunk igen szűk az élme­zőny, addig a Szovjetunió­ban és Bulgáriában renge­teg kiváló birkózó vár arra, hogy bekerüljön a válogatott­ba. A szakvezetőknek nem volt más dolguk, mint kivá­lasztani a hosszú, nyúlánk alkatúakat, akik leginkább megfelelnek az új követel­ményeknek. Ezzel szemben nálunk fel kellett nőnie egy új generációnak, ami négy­öt év lemaradást jelentett. Ma már nálunk is szerepel néhány ilyen fiatal birkózó: Gáspár, Komáromi, Bódi. „Csak azért műttettem meg a kezem” Tóth Istvánt nem retten­tették vissza sem az új sza­bályok. sem a jelentkező fia­talok. Érhették magánéleti buktatók, váratlan veresé­gek, meg-megújuló sérülé­sek. Lehettek az edzések ke­gyetlenek, sokszor számára már terhesek. A buktatókon túltette magát, a veresége­kért visszavágott, a sérülé­sekből felépült, és az edzé­seken minden addigit felül­múlóan dolgozott. — Az utolsó két év már szenvedés volt. A kezemet is csak azért műttettem meg, hogy a birkózásra alkalmas legyen, különben semmi szükség sem lett volna rá. Tette mindezt azért, mert volt még egy megvalósulat­lan álma. Csakhogy hiába szenvedte végig azt az utol­só két évet, és a műtőasz­talra is fölöslegesen feküdt. Tekintete egyre gyakrab­ban téved a szőnyegre, ahol talán éppen valaki a billen- tést alkalmazza, az 5 ked­venc fegyverét. Ilyenkor ta­lán visszavágyiik, de hiszen megmondta: képtelen a bir­kózással szakítani... PUSKÁS IMRE Popper a WUKO Tavasszal Párizsban a ka­ratesport európai szövetsé­gének kongresszusán Popper Györgyöt, a Magyar Karate Társadalmi Elnökség vezető­jét állandó megbízottá ne­vezték ki, ami egyet jelent az európai szövetség végre­hajtó bizottsága főtitkárhe­lyettesi beosztásával. Né­hány napja újabb rangos ki­nevezésnek örülhetett: ezút­tal Maastrichtban a WUKO Végrehajtó Bizottsága tag­jává kooptálta. Melyik a rangosabb meg­bízatás? — kérdezte az MTI munkatársa Popper Györ­gyöt. — Kétségkívül az utóbbi. A WUKO-ról tudni kell, hogy a sportkarate legtekin­télyesebb nemzetközi testü­leté, a Karatedo Szervezetek Világszövetsége. Mindkét munkaköröm révén lehetősé­gem nyílik arra, hogy a szo­cialista országok kanateszö- vetségei sokkal aktívabban kapcsolódjanak be a sport­ág nemzetközi vérkeringésé­be. Természetesen a magyar karatesport is előnyöket él­vez. Alkalom lesz különféle nemzetközi edzőtáborokban bővíteni a sportszakmai tu­dás,!, nagy tudású instrukto­rokat megnyerni arra, hogy György vb-tagja nálunk oktassák a siker­sportág műhelytitkait. Magyarország eddig is szép számmal bonyolított le nagy­szabású világversenyeket. Vélhetően a jövőben is így lesz, hiszen az európai főtit­kárhelyettes az ön szemé­lyében magyar... — A gyönyörű Budapest Sportcsarnok ideális hely ka­rateviadalok szervezésére. 1985. áprilisában rendezzük meg az II. Oyama Világ Ku­pát a kiyokushinkai szakág­ban — az első lebonyolítása is Budapest nevéhez fűződik! —, 1987-ben pedig a WUKO Világ Kupa rendezési jogot adott nekünk. Ezen az úgy­nevezett „no kontakt” stí­luságak vetélkednek. És még egy megtiszteltetés: 1986-ban a sportkaratéban dolgozó sportorvosok világtanácsko­zását is mi látjuk vendégül. Ismert: a karatesport nem­zetközi vezérkara szeretné a sportág olimpiai elismerte­tését. A számos stílusirány­zat közül melyik számíthat olimpiai „tagságra”? — Tudni kell, hogy a taekwon-do és a „no kon­takt” ágak a legnépszerűb­bek a földkerekségen. Ez ad­ja a kérdésre a választ. Jól tanultak, jól sportoltak Pénteken a Budapest Sport­csarnok különtermében ünne­pélyes keretek között adták át az Országos Testnevelési és Sporthivatal, a KISZ KB, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa és a Művelődési Mi­nisztérium által meghirdetett „Jó tanuló, jó sportoló” pá­lyázat dijait. A középfokú tanintézetekben — gimnáziu­mokban, szakközépiskolák­ban, szakmunkásképző inté­zetekben — tanuló fiatalok közül hatvan'hatan érdemelték ki a címet azzal, hogy az is­kolapadban és a sportpályán is az átlag fölé emelkedtek. Asztalitenisz BEK Következik a TTC Judenburg A Tolnai VL újabb erő­próba előtt áll. Miután Fran­ciaországban, Bruzban le­győzték a helyi együttest 5:1 arányban, most az osztrák TTC Judenburggal szemben állnak asztalhoz a tolnai sportszékházban vasárnap 10 órakor. A mérkőzésnek nem kisebb a tétje, mint a BEK elődöntőjébe jutás. A tolnaiak ellenfele több­szörös osztrák bajnok, aki felvonultat két válogatottat is Dolores Fetter és Elisabeth Maier személyében. A har­madik helyre Michaele Trippl és Manuela Grodam pályá­zik. Az osztrák együttes mér­kőzés nélkül jutott a legjobb nyolc közé, miután a svéd Varberg visszalépett. Ám, hogy nemcsak ennek kö­szönhetik a továbbjutásukat, azt bizonyítja, hogy egy elő­ző BEK-sorozatban már el­jutottak a legjobb 8 közé, és éppen a neves svéd együttes­sel szemben. A Tolnai VL a bruzi „győ­zőkkel” — Balogh Ilona, Bol- vári Ildikó, Bolvári Katalin — áll ki, tartalék Kiss Ani­kó lesz. Az esélyekről Sáth Sándor így nyilatkozott: — A mérkőzés egyértelmű esélyesei mi vagyunk, sőt, már az is csalódást okozna, ha szorossá válna a talál­kozó. Annak ellenére, hogy mindez így van, nem szabad elfelejteni, hogy ez az együt­tes már egyszer meglepetést okozott a Varberg ki verésé­vel. És bár az osztrák asz­talitenisz nem tartozik az európai élvonalhoz, a Juden- burgban szereplő két váloga­tott egy-egy nemzetközi ver­senyen is megmutatta már képességét. Ha Baloghék továbbjut­nak, és erre minden esélyük megvan, akkor az elődöntő­ben minden bizonnyal a Hra- chovával kiálló TJ Vitkovi- ce lesz az ellenfelük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom