Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-24 / 276. szám
1984. november 24. 1 a Képújság Sportműsor SZOMBAT Kézilabda: A tanítóképző főiskola tornacsarnokában 8 órától TÉV Kupa női torna. Kosárlabda: A Szekszárdi Dózsa NB I-es csapata 16.30- kor a Kecskeméti SC együttesét fogadja a Zrínyi utcai csarnokban. Az NB II- ben: Bonyhádi MSC—Kaposvári TK 11 órakor. Teke: Az NB I-ben: Borsodi Bányász—Dombóvári Spartaucs Egerben 8.30 órakor. VASÁRNAP Asztalitenisz: Tolnai VL— TTC Judenburg BEK-mérkő- zésre kerül sor 10 órakor a tolnai sportszékházban. Ökölvívás: Az NB II-ben a csapatbajnokságért: SZIM Vasas—Paksi SE 10 órakor Székesfehérváron. Labdarúgás NB II: Debreceni Kinizsi—Szekszárdi Dózsa 10.30 órakor. Területi bajnokság: Bony- hád—Sellye, Risdorog—Üj- petre, Mázaszászvár—Paksi SE 13 órakor. Megyebajnokság: Bátaszék —Németkér (Kleiber), DVMSE—Hőgyész (Farkas), Tengelic—Tevel (Verdi), Nagydorog—Nagymányok (Dörnyei), Dunaföldvár—B. Pannónia (Dobra), Aparhant Ozora (Stumpf), Kocsola— Tamási (Unyatinszky), ASE —D. Vasas (Dravecz) 13 órakor. Világ Kupa gála A szarajevói Zetra sport- csarnokban szombaton 18 órakor kezdődő Világ Kupa gála súlyemelő-viadalra csütörtökön estig három szovjet és egy nyugatnémet versenyző kivételével már mindenki megérkezett. Így a kétszeres ifjúsági világbajnok magyar Szanyi Andor is, aki híres bolgár társaival együtt a pénteki napot az edzéseknek szentelte. — Nagyon készültem erre a rangos eseményre, az elmúlt heti ifjúsági bajnokságon csak az volt a célom, hogy olyan eredményt érjek el, amellyel első leszek — mondotta Szanyi. — Szarajevóban szeretnék nagyot produkálni, esetleg új országos csúcsokat felállítani, változatlanul a 400 kilós összetettről álmodozom. Nekem sikerül! Ha az ember egy dologgal sokat foglalkozik, akkor az megmarad benne. Ez a tanulás alapja is. Én az utóbbi időben sokat beszélgettem Vertetics edzővel Rátvay Anitáról. Legutóbb, mikor a beharango- zót készítettük, ismét szóba került, ez ugyan még nem lenne baj, de az edzői nyilatkozatban is szerepel a neve lapunkban, mintha ismét Szekszárdon játszana. Még ez sem lenne baj, a baj csak az, hogy ez nem igaz. Akinek sikerült „visz- szaigazolnia”: P. I. Egy álom beteljesületlenül maradt „A birkózással nem szakítani” Hegedűs Csaba Dombóváron ! — Ez szerepelt az országos birkózó vasutasbaj- nofcságról készült beharan- gozónltoban. Ebben a hitben éltem magam is, és készültem a találkozásra, a birkózósikerek kovácsával. Érthetően a helyszínen azonnal őt kerestem, ám a rendezők sietve lehűtötték lelkesedésemet. Felvilágosítottak, hogy ez csupán nézőcsalogató fogás volt. Talán nem kell bizonygatnom, mennyire bosszankodtam. De ekkor vigaszképpen mondtak egy nevet. Bevallom töredelmesen Hegedűs Csaba lehet olimpiai-, világ- és Európa-baj- nok, e mellett a birkózó „aranycsapat” mestere, mindezért nagyon nagyra becsülöm, de ekkorra már elfelejtettem a mérgem. Hiszen helyette ott volt az a birkózó, akitől elvették Moszkvában az olimpiai bajnokságot, amiért megingott a hitem a sportban rejlő igazságban. Az a birkózó, aki elsőnek jutott eszembe, amikor bejelentették, hogy a magyar sportolók nem vesznek részt az olimpián. Az a birkózó, akiért elmentem a szocialista országok versenyzői számára rendezett budapesti versenyre, hogy utoljára lássam a szőnyegen. Ez a birkózó pedig nem más, mint Tóth István kétszeres világbajnok, olimpiai ezüstérmes. Nehezen indult Amíg távolról figyeltem pályafutását, úgy gondoltam, szerény, közvetlen ember. Most már tudom. Nem kérette magát, nem szabódott, azonnal „kötélnek állt”. A kezdetekkel indítottuk a beszélgetést, pontosabban a válogatottsága előtti időkkel. — Sokáig Réczi László árnyékában volt. Itthon már gyakran legyőzte, mégis őt szerepeltették a válogatottban. Nem tartotta igazságtalannak? — Volt időszak, amikor egyértelműen jobban szerepelt nálam. Aztán már itthon sokszor legyőztem, de a nemzetközi porondon még eredményesebben szerepelt. Eddig még helyénvaló, hogy ő kapott bizaílmait a válogatottban. Ekkor következett 1978, amikor már nemcsak itthon, hanem nemzetközileg is eredményesebben birkóztam, mégis mellőztek. Ezt tartom sérelmesnek. De szerencsém volt, mert ekkor lett szövetségi kapitány Hegedűs Csaba, így én is szóhoz jutottam. — Ha már felmerült Hegedűs Csaba neve, mit jelenített a csapatnák? — Megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a lehető legjobban tudjunk dolgozni, és ez nagyon fontos. Ha már a feltétel meg volt teremtve, akkor bátran kérhetett, sőt, követelhetett munkát. Azt vallom, az eredmények egyetlen alapja a munka. Erre bizonyság a magyar birkózóválogatott kitűnő szereplése. San Diego - Moszkva, fent és lent A sok, néha kegyetlen munkáinak meg is lett az eredménye. Soha nem feledhető módon szerepeltek a magyar birkózók San Diegó- ban. Ma már legenda az a négy arany. Tóth István is a világbajnokok között volt. A csapat ekkor volit a csúcson, és még Moszkvában. Tóth István azonban az olimpián nagyon mélyre került, no nem az eredményét tekintve, ezüstérmes leitt, hanem lelkileg. — Moszkvába világbajnokként utazott, gondolom, olimpiai bajnokként akart hazatérni. „Vallom, az eredmények egyetlen alapja a munka.” „Az egy borzasztó dolog, ha az embertől elveszik a legnagyobbat.” „A birkózásnak ma is rabja vagyok.” — Akkor, amikor kiutaztam, az volt a cél, hogy a legjobbak között szerepeljek. Nem szerettem úgy kimenni egy versenyre, hogy föltétlenül nyerek. Olyan elhatározással indultam, hogy tudásom legjavát kell adnom, és ha az elég a győzelemhez ... — Az olimpián úgy tűnt, elég, a pontozók mégis másképp látták. Mit érzett, amikor élvették az aranyat? — Az egy borzasztó dolog, ha az embertől elveszik a legnagyobbat, amit elérhet. — Nem gondolt a visszavonulásira? — Dehogynem, az első gondolatom az volt, hogy ezt nem szabad tovább csinálni. Am van ennek a sportágnak egy olyan varázsa, ami engem annyira magával ragadott, hogy képtelen voltam abbahagyni. A birkózástól annyit kaptam, emberileg annyit formált rajtam, hogy akkor is és ma is rabja vagyok. Akkor ugyan komolyan megfordult a fejemben a szakítás gondolata, de ma már tudom, nem vagyok képes rá. Közbevetőleg megjegyzem, a Testnevelési Főiskola harmadéves hallgatója, ha végez, szakedző lesz. Sőt, afelől is kaptam némi „fülest”, hogy nem véletlenül vett részt a vasutasbajnokságon, hanem jövendő .versenyzőit szemlélte meg. A BVSC vezető edzője lesz. Ezt ugyan Tóth István nem erősítette meg, de úgy tűnik, végleg megmarad szeretett sportága mellett. Új szabályok — Moszkva után még világbajnok, és a többiek is értek el egy-egy szép sikert, de valahogy már nem tündököltek a régi fényben. — Borzasztó helyzetbe kerültünk, ugyanis az olimpia után sor került egy komoly szabályváltoztatásra. Háromszor három perc helyett kétszer háromra rövidült a mérlkőzésidő. Korábban mi a jobb fizikumunkkal felőröltük az ellenfeleket. Erre voltunk felkészülve. Ahhoz, hogy az élvonalba tudjanak maradni azok az emberek, akik a sikerek kovácsai voltak, még az eddigit is felülmúló munkát kellett végezniük. — Nem kellett volna fiatalítani? — A fiatalításnak csak akkor van értelme, ha az újak legalább megközelítően képesek azokat az eredményeket produkálni, mint az „öregök”. Márpedig mi még mindig jobbak voltunk, másrészt nem lehetett az egyik pillanatról a másikra félre- álllítani azokat, akik sokat tettek ezért a sportágért. — Az még érthető, hogy az új szabályok nehéz helyzetbe hozták a magyar csapatot, de a szovjeteíknek és a bolgároknak is újak voltak. — Ez igaz, csakhogy míg nálunk igen szűk az élmezőny, addig a Szovjetunióban és Bulgáriában rengeteg kiváló birkózó vár arra, hogy bekerüljön a válogatottba. A szakvezetőknek nem volt más dolguk, mint kiválasztani a hosszú, nyúlánk alkatúakat, akik leginkább megfelelnek az új követelményeknek. Ezzel szemben nálunk fel kellett nőnie egy új generációnak, ami négyöt év lemaradást jelentett. Ma már nálunk is szerepel néhány ilyen fiatal birkózó: Gáspár, Komáromi, Bódi. „Csak azért műttettem meg a kezem” Tóth Istvánt nem rettentették vissza sem az új szabályok. sem a jelentkező fiatalok. Érhették magánéleti buktatók, váratlan vereségek, meg-megújuló sérülések. Lehettek az edzések kegyetlenek, sokszor számára már terhesek. A buktatókon túltette magát, a vereségekért visszavágott, a sérülésekből felépült, és az edzéseken minden addigit felülmúlóan dolgozott. — Az utolsó két év már szenvedés volt. A kezemet is csak azért műttettem meg, hogy a birkózásra alkalmas legyen, különben semmi szükség sem lett volna rá. Tette mindezt azért, mert volt még egy megvalósulatlan álma. Csakhogy hiába szenvedte végig azt az utolsó két évet, és a műtőasztalra is fölöslegesen feküdt. Tekintete egyre gyakrabban téved a szőnyegre, ahol talán éppen valaki a billen- tést alkalmazza, az 5 kedvenc fegyverét. Ilyenkor talán visszavágyiik, de hiszen megmondta: képtelen a birkózással szakítani... PUSKÁS IMRE Popper a WUKO Tavasszal Párizsban a karatesport európai szövetségének kongresszusán Popper Györgyöt, a Magyar Karate Társadalmi Elnökség vezetőjét állandó megbízottá nevezték ki, ami egyet jelent az európai szövetség végrehajtó bizottsága főtitkárhelyettesi beosztásával. Néhány napja újabb rangos kinevezésnek örülhetett: ezúttal Maastrichtban a WUKO Végrehajtó Bizottsága tagjává kooptálta. Melyik a rangosabb megbízatás? — kérdezte az MTI munkatársa Popper Györgyöt. — Kétségkívül az utóbbi. A WUKO-ról tudni kell, hogy a sportkarate legtekintélyesebb nemzetközi testületé, a Karatedo Szervezetek Világszövetsége. Mindkét munkaköröm révén lehetőségem nyílik arra, hogy a szocialista országok kanateszö- vetségei sokkal aktívabban kapcsolódjanak be a sportág nemzetközi vérkeringésébe. Természetesen a magyar karatesport is előnyöket élvez. Alkalom lesz különféle nemzetközi edzőtáborokban bővíteni a sportszakmai tudás,!, nagy tudású instruktorokat megnyerni arra, hogy György vb-tagja nálunk oktassák a sikersportág műhelytitkait. Magyarország eddig is szép számmal bonyolított le nagyszabású világversenyeket. Vélhetően a jövőben is így lesz, hiszen az európai főtitkárhelyettes az ön személyében magyar... — A gyönyörű Budapest Sportcsarnok ideális hely karateviadalok szervezésére. 1985. áprilisában rendezzük meg az II. Oyama Világ Kupát a kiyokushinkai szakágban — az első lebonyolítása is Budapest nevéhez fűződik! —, 1987-ben pedig a WUKO Világ Kupa rendezési jogot adott nekünk. Ezen az úgynevezett „no kontakt” stíluságak vetélkednek. És még egy megtiszteltetés: 1986-ban a sportkaratéban dolgozó sportorvosok világtanácskozását is mi látjuk vendégül. Ismert: a karatesport nemzetközi vezérkara szeretné a sportág olimpiai elismertetését. A számos stílusirányzat közül melyik számíthat olimpiai „tagságra”? — Tudni kell, hogy a taekwon-do és a „no kontakt” ágak a legnépszerűbbek a földkerekségen. Ez adja a kérdésre a választ. Jól tanultak, jól sportoltak Pénteken a Budapest Sportcsarnok különtermében ünnepélyes keretek között adták át az Országos Testnevelési és Sporthivatal, a KISZ KB, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Művelődési Minisztérium által meghirdetett „Jó tanuló, jó sportoló” pályázat dijait. A középfokú tanintézetekben — gimnáziumokban, szakközépiskolákban, szakmunkásképző intézetekben — tanuló fiatalok közül hatvan'hatan érdemelték ki a címet azzal, hogy az iskolapadban és a sportpályán is az átlag fölé emelkedtek. Asztalitenisz BEK Következik a TTC Judenburg A Tolnai VL újabb erőpróba előtt áll. Miután Franciaországban, Bruzban legyőzték a helyi együttest 5:1 arányban, most az osztrák TTC Judenburggal szemben állnak asztalhoz a tolnai sportszékházban vasárnap 10 órakor. A mérkőzésnek nem kisebb a tétje, mint a BEK elődöntőjébe jutás. A tolnaiak ellenfele többszörös osztrák bajnok, aki felvonultat két válogatottat is Dolores Fetter és Elisabeth Maier személyében. A harmadik helyre Michaele Trippl és Manuela Grodam pályázik. Az osztrák együttes mérkőzés nélkül jutott a legjobb nyolc közé, miután a svéd Varberg visszalépett. Ám, hogy nemcsak ennek köszönhetik a továbbjutásukat, azt bizonyítja, hogy egy előző BEK-sorozatban már eljutottak a legjobb 8 közé, és éppen a neves svéd együttessel szemben. A Tolnai VL a bruzi „győzőkkel” — Balogh Ilona, Bol- vári Ildikó, Bolvári Katalin — áll ki, tartalék Kiss Anikó lesz. Az esélyekről Sáth Sándor így nyilatkozott: — A mérkőzés egyértelmű esélyesei mi vagyunk, sőt, már az is csalódást okozna, ha szorossá válna a találkozó. Annak ellenére, hogy mindez így van, nem szabad elfelejteni, hogy ez az együttes már egyszer meglepetést okozott a Varberg ki verésével. És bár az osztrák asztalitenisz nem tartozik az európai élvonalhoz, a Juden- burgban szereplő két válogatott egy-egy nemzetközi versenyen is megmutatta már képességét. Ha Baloghék továbbjutnak, és erre minden esélyük megvan, akkor az elődöntőben minden bizonnyal a Hra- chovával kiálló TJ Vitkovi- ce lesz az ellenfelük.
