Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-18 / 271. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 271. szám Ara: 1,40 Ft 1984. november 18., vasárnap Mai számunkból VAN PÖRBÖLY! (3. old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) ISMERI ÖN AZ ORCHIDEÁKAT? (5. old.) ISKOLAKÓSTOLGATÖ (3. old.) Tartalékaink i* Háromszázötven közgazdász tanácskozott nemrégiben Siófokon, a Központi Statisztikád Hivatal, meg mások szervezésében, A tartalékok szerepe a hatékonyság növelésében címmel. (Egyetemi tanárok, az Országos Tervhivatal, az Ipari Minisztérium, az Állami Fej- tak az előadói emelvényre, hogy kifejtsék ezzel kap- lesztési Bank, meg más jeles intézmények vezetői áil- csolatos gondolataikat és javaslataikat. Ha akt mondjuk, hogy milliárdos — sőt, a távlatokban: százmilliárdos — összegekben mérhető az ilyen viták tétje, egyik-másik Olvasónk metán túlzásra gondol. Pedig szó sincs ilyesmiről. Ez már akkor is 'kiderül, ha hozzávetőleges leltárt készítünk arról, hogy mit nevezünk napjainkban ki nem használt lehetőségeknek, adottságoknak, vagyis hogy mit értünk az oly sokat emlegetett tartalékok fogalmán? Kezdjük az energiával. Sokak előtt ismert, hogy 1979-ben még 10,7 millió tonna kőolajat használt fel az ország, az utóbbi esztendőkben pedig már csak mintegy 8,5 millió tonnát, jóllehet az 1980—83 közötti négy évben mintegy 5 százalékkal nőtt az ország nemzeti jövedelme. A számok egybevetéséből világosan megállapítható, hogy az egységnyi ipari-mezőgazdasági termék előállításához ma jóval kevesebb olajra, energiára van szükség, mint azelőtt. Ha így folytatódik, közüggyé válik — és kell is, hogy váljék — nálunk az ésszerű, takarékos energiagazdálkodás. Már azért 'is, mert a nemzetközi összehasonlítási programok egyértelműen kimutatják, hogy még most is vagy 30 százalékkal magasabb fajlagos energiafelhasználásunk, mint sok nálunk fejlettebb és gazdagabb országé. Ugyanezt mondhatjuk az anyaggazdálkodásról is. Közhelyszámba megy már, hogy gépeink 20—30 százalékkal még ma is súlyosabbak, mint a hasonló rendeltetésű, korszerű, nyugati berendezéseké. Az ilyen túlsúlyos gépeket eladni is bajosabb, mint a köny- nyebbeket. Senkit sem vigasztalhat az a tudat, hogy néhány esztendeje még többet nyomtak termékeink, vagyis itt is tettünk mér egyet és mást. A témával foglalkozó szakemberek egyébként már rég kimutatták, hogy minden százaléknyi anyagmegtakarítás 10 milliárd forint kiadástól mentesíti az országot. Áttérhetünk a készletekre, amely majdnem olyan sokat kaptatott fogalommá vált, mint az anyag és energia. Sokak előtt ismert, hogy a legtöbb nyugati gyár néhány napos raktári készlettél dolgozik, nálunk viszont — a hiánycikkek viszonylag magas száma, a szerződéses és szállítási fegyelem lazaságai meg más okok miatt — sok vállaltunk szinte hörcsög módjára halmozza fel raktárterületén az flyen-olyan alkatrészeket, félkész árut, egyebeket. Emiatt — a KSH kimutatása szerint — 1982 végén 687 milliárd forintot tett ki a népgazdaság készletállománya, összehasonlításul nem árt tudni, hogy ugyanabban az évben 696 milliard forint volt az ország nemzeti jövedelme, más szavakkal: ma már majdnem annyi ilyen-olyan anyag ■hever raktárainkban, mint amennyi egy évi munkánk haszna. Igaz ugyan, hogy a készletgazdálkodós ésszerűsítésében, korszerűsítésében is elértünk már egyet és mást, de hogy mit jelentene számunkra a készlet- csökkentés minden százaléka, az könnyűszerrel kiszámítható. Ezzel csak három területet ragadtunk 'ki az anyagi tevékenység szférájából. Nem beszéltünk még a hulladékok és másodnyersanyagok hasznosításáról (vannak országók, ahol alig marad hulladék, mert szinte mindent újra felhasználnak), nem térünk ki arra, hogy drága, sokszor milliós értékű gépeink 'kevésbé vannak kihasználva az alacsony műszakszám miatt, mint például az NSZK hasonló rendeltetésű berendezései. De a „leltár” érzékeltetéséhez elég 'lesz talán ennyi is. Az említett leltálhoz tartozik még sok más, tonnában, kilóban és hasonlókban nem mérhető szellemi tevékenység 'is, mint például az ugyancsak évtizedek óta emlegetett munka- és üzemszervezés. Elképzelhető, hogy ez sem hat az újdonság erejével, dehát a tények azok tények: az Ipari Minisztérium adatai szerint azokban a gyárakban, ahöl külföldi üzemszervezőket állítottak be, rövid idő alatt 20—74 százalékkal nőtt a munka termelékenysége. S vannak olyan helyek — ilyen például a vgm-ek világa —, ahol még külföldi szervezőkre sem volt szükség, s mégis ilyen látványosan megugrott a produktum. De még ezzel sem teljes a lista, hiszen épp a minap szólt arról a televízió képernyőjén az ország egyik legismertebb nagyvállalatának vezérigazgatója, hogy véleménye szeriint a szürkeállományban rejlenek a legnagyobb tartalékok. Értve ez alatt, hogyha a magyar mérnökök és persze munkások érdekeltebbek lesznek abban, hogy újítsanak, feltaláljanak, akkor több olyan találmányt jegyez fel a világ, mint például a Rubik- kocka vagy a Cavington értágító gyógyszer. Bár még ezzel sem értünk a bizonyos leltár végére, annyi talán érthetővé válik, hogy a vezető gazdaságpolitikusok miért beszélnek oly gyakran a tartalékok mozgósításának szükségességéről. Aki áttekinti egy kicsit az előbbi listát, az meggyőződhet arról, hogy jövőbeni boldogulásunknak valóban ez a kulcsa. A gazdaságirányítás korszerűsítése is azt célozza, hogy ezeket a ki nem használt lehetőségeket kiaknázzuk végre. MAGYAR LÁSZLÓ Jelentés a falugyűlésekről Növekvő érdeklődés Hozzászólások közérdekben A kölesdi falugyűlés résztvevői Nágyvejke Október elején kezdődtek, s néhány nap múlva fejeződnek be megyénkben az őszi falugyűlések. összeállításunkban képet igyekszünk adni e fontos összejövetelek hangulatáról, az érdeklődés mértékéről, s természetesen arról, hogy a lakosságot milyen gondok, problémák foglalkoztatják, melyek azok, amelyeket mihamarabb szeretnének megoldottnak tudni, s természetesen arról is, hogy az utóbbiak közül mi minden valósulhat meg a tanácsok irányításával a közeljövőben. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb falugyűlésre többen mentek el, mint régente. Az állampolgárok jórészt a köz érdekében emelkednek szólásra, s az sem ritka, hogy a közösség gondját előadva, ott, a helyszínen máris kiegészítik mondandójukat a megoldást jelenthető javaslatokkal, elképzelésekkel. Gyakori, hogy utcájuk lakói nevében társa- dalmimunlka-felajánlást tesznek. Több helyein viszont azt is elmondták: a beszámolók pontosan tükrözik, hogy a vezetők milyen mélységben ismerik a települések gondjait. S pontosan azért „mondtak le” többen is a hozzászólásról, mert a beszámoló „elvette” tőlük a szót, azaz az állampolgárok és választott vezetőik vélekedése megegyezik sok-sok dologban, magyarán, közös nevezőn vannak. Fácánkert A közigazgatásilag Tolnához tartozó Fácánkertben nyolcszázötvenen élnek. A falugyűlésre ötvenen (!) jöttek el, s közülük 17-en szólaltak fel. A számok igen beszédesek, hozzá kell tenni még azt, hogy itrt is a „tipikus” eset történt: a miden- re kiterjedő beszámoló többeket hallgatásra „kényszerí- tet-t”. Megegyeztek, hogy mind- annyiak örömére folyik már a villamos hálózat és a köz- világítás korszerűsítése; a kereskedelmi ellátás viszont akadozik, elsősorban ami a kenyeret illeti (egyébként hasonló a helyzet Tolnán és Mözsön is.) A községben egyetlen üzlet van az áfész fenntartásában. Többen hiányolták, hogy ott kertiszerszámok nem kaphatók. A nagyközségi közös tanács azon nyomban felvette a kapcsolatot az áfész-szel. ígéretük nyomán hamarosan lehet a fácánkerti boltban kapát, ásót és más egyéb, korábban hiánycikket vásárolni. A fő téma a gyűlésen a vezetékes vízellátás volt. Mivel ez már korábban is felvetődött a kis településen, már meg is történtek az előzetes előkészítés fontos lépései. Most pedig megszületett a döntés: 1986-ban elkezdik a munkát, s a tervek szerint 1987 végére el is készülnek vele. Persze, ehhez a lakosságnak is hozzá kell járulnia: a falugyűlés résztvevői elfogadták a családonként 15 ezer forint hozzájárulási ösz- szeget. Kölesd A kölesdi kultúrházban két órakor kezdődő falugyűlésre összegyűlt mintegy fél száz választópolgárt — valamint a Tolnia megyei Tanács V. B. személyzeti osztályvezetőjét, dr. Fülöp Lajost — dr. Kisz- ler Gyula a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke köszöntötte, és emlékeztette a résztvevőket arra, hogy a legutóbb, ez év februárjában megtartott falugyűlésen is sokan itt voltak a „mai” esemény résztvevői közül. A köszöntőt követően Höger János, a kölesdi Községi Közös Tanács elnöke ismertette, hogy a községi közös tanács mit tett az elmúlt négy évben a közérdekű panaszok és bejelentések intézéséért. Elmondta, hogy az elmúlt négy évben összesen 136 közérdekű bejelentés és javaslat érkezett a tanácshoz, melyek közül anyagi lehetőségeikhez mérten, de a javaslat ésszerűségét is tekintve többet megvalósítottak. A tanácselnök beszámolója az élet szinte minden területét érintette. Természetesen ismét örömmel szólt az idei év két legnagyobb eredményéről, az általános iskola bővítéséről és a temetői út elkészüléséről, majd megköszönte a kölesdiek társadalmi munkáját. Ezt követően Hőger János szólt az idei év fejlesztési és felújítási tevékenységéről és nagyvonalakban vázolta a tanács VII. ötéves tervi feladatait. A falugyűlés másik lényeges epizódjaként dr. Kiszler Gyula ismertette az új választási törvény lényeges vonásait, és az ezzel kapcsolatos tennivalókat Ezután vette kezdetét a beszámoló feletti vita: többen felszólaltak, s elmondták javaslataikat, észrevételeiket. Volt olyan felszólaló, aki az elkövetkező időben egy úszómedence építését javasolta, más köztisztasági problémát hozott a falugyűlés elé, s többen az elért eredmény alapján jónak minősítették a tanács és a tanácstagok muíkáját. Nagyvejkén, a nem egészen háromszáz lelket számláló /településen mintegy negyvenen gyűltek össze a művelődési házban a kora esti órákban tartott gyűlésre. Kovács Péter az aparhanti Közös Tanács elnöke tartott beszámolót. Foglalkozott a községben gondot jelentő népességcsök- kenéssel, s egyúttal megjelölte a feladatokat is: az élet- és munkakörülmények javításával kell maradásra bírni, vagy odacsalogatni a lakosságot. Majd Nagyvejke alapellátásáról szólt a tanácselnök. A lakáshelyzet a községben megoldott. A tavaly áthelyezett trafóállomással a korábban észlelt áramingadozás megszűnt, a pb-gázel- látásban azonban zavarok vannak. Az egészséges ivóvíz biztosításáért a kiépített vezeték bővítését igényelte a lakosság, s egy társulat megalakítását vetette fel a vízmű megépítéséhez. A tanulmányterv ehhez már elkészült, a tárgyalások már folynak. A társközség nagy részén ^szilárd burkolatú út húzódik, tavaly a bekötőutat szélesítették, korszerűsítették. Még idén tervezik a bolt előtti földút korszerűsítését, szórt alapú burkolat lerakását. A járdahálózat fele felújításra szorul. (Folytatás a 3. oldalon.) Kongresszusi és felszabadulási munkaverseny Anyagmegtakarítást ért el a Kossuth brigád A Tolna megyei Tejipari Vállalat szekszárdi sajt- és tejüzemének 1967-ben alakult és azóta tizenhatszorosan kitüntetett Kossuth brigádja teljesítette az MSZMP XIII. kongresszusának és hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére tett vállalását. A tizennégy tagú, a sajtműhelyben dolgozó brigád jelentős, forintokban és nem forintokban egyaránt mérhető eredményeket ért el. A kiadott normához viszonyítva zsírban 1000 kilogramm, folyadékban pedig 100 ezer liter mennyiséget takarítottak meg. A segédanyagoknál összesen 200 ezer forintnyi értéket takarítottak meg. Ezeken kívül az alvadékport is összegyűjtötték, ugyanígy a sajtszéleket, majd ezeket értékesítették. Fegyelmezett munkával és anyagfelhasználással a savót veszteség nélkül adták a további felhasználásra, fegyelmezett munka" végzésük eredményeként nem történt náluk üzemi baleset. A Kossuth brigád minden tagja két nap kommunista műszakon vett részt, és társadalmi munkájukkal a szekszárdi városi tornacsarnok építéséhez is hozzájárultak. Emellett mindenki több óra társadalmi munkát végzett A bonyhádi Építőipari Szövetkezet minden dolgozója tegnap — az év eleji kongresszusi és felszabadulási munkaverseny-vállaláson felül — reggel hét órától délután fél négyig kongresz- szusi műszakot tartott. A teljes napi munkaidő alatt a fizikai dolgozók saját munkahelyükön tevékenykedtek, míg a szövetkezet admiaz óvodákban, a bölcsődékben, valamint az öregek szociális otthonában. nisztratív állományának tagjai a különböző belső és külső munkák színhelyén, a termelőműhelyekben segédkeztek az éppen soros feladatok megoldásában. A kongresszusi műszakon megtermelt értéket a szövetkezet dolgozói szociális célra, valamint a társadalmi munkában épülő lakásépítésre ajánlották fel. Kongresszusi műszak Bonyhádon
