Tolna Megyei Népújság, 1984. november (34. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-02 / 258. szám

1984. november 2. %PÜJSÄG 3 Egységes Van-e még vita az állami és nem állami ipar között, s ha igen, akkor miben? össze­függ-e mindez a területi iparfejlesztéssel, általában a településfejlesztéssel, s ha összefüggne, miképpen? Sokan felteszik ma ezeket a kérdéseket, országszerte. Nem öncélúan, hanem azért, mert nyomós okuk van rá. Erre inti őket a múlt tanul­sága, jelen igénye, s még in­kább a jövő követelménye. Ami a múltat illeti, az át­lagembert olykor kiélezett polémiák figyelmeztették ar­ra, hogy a magyar ipar még­sem azonos a minisztériumi iparral. Még az államival sem, hiszen a minisztérium és a tanácsi ipar csak az ipar termelésének 83 százalé­kát adja. A „többi” nem el­hanyagolható 17 százalékon mindenekelőtt a tsz-, illetve a szövetkezeti ipar osztozko­dik. Számottevő a magánkis­ipar is, valamivel több mint egy százalékos részesedés­sel, s ott vanak még a gmk-k meg mások is — igaz, csak néhány tized százalékkal. Mindez idáig csak száraz statisztika. Húsba-vérbe vá­gó témává akkor vált, amikor egyik-másik nagyobb válla­latunk igazgatója kifakadt: milliós, tízmilliós értékű gé­pek állnak nálunk kihaszná­latlanul, mert a tsz-mellék- üzemágak elszívják tőlünk az embereket... Erre persze a tsz-ek sem voltak restek, gyakran kontráztak, például éképpen: némely vállalatunk igencsak visszaél monopol­helyzetével, erőfölényével. Nem hajlandó például elég huzalszöget gyártani a lakos­ságnak, ám vehemensen til­takozni kezd, ha azt tapasz­talja. hogy az egyik közeli tsz „ráhajt” a szögek előállí­tására. .. Talán máig tartanak az ilyen csatározások, ha nem kiált megálljt az Ipari Mi­nisztérium, mondván: az ilyen vitáknak nincs értel­me. Az elkülönültségre he­lyezik a hangsúlyt, pedig nem ez a maghatározó. A Taurus Gumiipari Vállalat például mintegy száz tsz-ipa- ri üzemmel, ipari szövetke­zettel és más kis szervezet­tel kooperál ilyen-olyan gu­miáruk előállítására, export­jára. Se szeri, se száma még az ilyen, vagy ehhez 'hason­ló ipari társulásoknak, ame­lyeket a kölcsönös függés száz meg ezernyi szála fűz egybe. Hogy vannak köztük érdekellentétek, meg viták? Hát persze hogy vannak, mint ahogy a legjobb család­ban is előfordulnák. S még­sem ez a meghatározó a köl­csönös függőségek szövevé­nyében, hanem az egymásra utaltság, az érdekazonos­ság. Ebben a szellemben szólt szeptember végén, a bábolnai mezőgazdasági napok alkal­mából Kapolyi László ipari miniszter, amikor megálla­pította: A mi felfogásunk­ban a magyar ipar egységes, amelynek szerves, integráns része az állami, a szövetke­zeti ipar és a mezőgazdasági üzemek ipara, illetve a ma­gánkisipar egyaránt. Olyan egységes ipar ez, ahol nincs helye a konfrontációnak, ahol egyformán kötelező az innovatív szemlélet... Ezzel talán le is zárhatjuk a múltat, s rátérhetünk a je­len igényére és a jövő köve­telményére. Ezt fémjelzi pél­dául. hogy maholnap már az ország mind a 19 megyé­jében megalakulnak a TEB- ek, vagyis területi ipari bi­zottságok. E testületek tag­jai között találjuk az illeté­kes párt- és tanácsi veze­tőket ,a szövetkezeti és tsz- ipar, a magánkisipar képvi­selőit. a területi akadémiai bizottságok iparral foglal­kozó tudományos kutatóit, meg másokat. E bizottságok megalapítása, léte azt doku­mentálja, hogy az Ipari Mi- misztérium, a megyék párt- és állami vezetői tudatában vannak annak, hogy a ha­zai ipar egységét deklarálni nem elegendő. Ha ugyanis csak ennyit tennénk, beér­nénk a szép szavak hangoz­tatásával. Ennek az egység­nek ugyanis mindenekelőtt a ipar gyakorlati munkában kell megnyilvánulnia. Akkor, amikor — a párt központi bizottsága iparról szóló ha­tározatának szellemében — elemzik a helyi iparfejlesz­tési igényeket és lehetősége­iket, s amikor azt az Ipari Minisztériummal meg más országos főhatóságokkal ösz- szehangolják. A feladat, ami ránk vár, nem könnyű. Az ország bár­mely részében is fejlesztjük az ipart, arra csak akkor ke­rülhet sor, ha gazdaságos. Ez a sarkalatos 'követelmény helyenként és időnként ellen­tétbe -kerülhet egy másak társadalmi programmal: ar­ra kell törekednünk, hogy a különböző országrészek fej­lettségi szintje tovább köze­ledjék egymáshoz, ebben pe­dig nyilván, továbbra is je­lentős szerepe lesz az ipar­nak. Persze, a tervgazdálko­dás, a szabályozott piac vi­szonyai között meg lehet ta­lálni a modus vivendit, vagyis az olyan iparfejlesz­tést, amely — minthogy jól alkalmazkodik az adott táj ipari kultúrájához — gazda­ságos i-s, s közben a felzárkó­zásra is lehetőséget nyújt. Csakhogy senki sem garan­tálhatja, hogy -az élet auto­matikusan „tálalja” az ilyen megoldásokat. Ezeket -meg kell keresni, ki kell munkál­ni, s meg kell vitatni -az Ipa­ri Minisztériummal meg má­sokkal. Csak így, sok munka árán -lehet eljutni a legtöb­bet ígérő változathoz. Vagyis eljutottunk oda, hogy a jövőben is lesznek vi­ták a különböző ipari szer­vezetek, meg az ipari szer- vszetek és a minisztérium között — talán több, mint -idáig. De ezekre a polémiák­ra -már nem az egymásra mutogatás lesz a jellemző. Itt a lehetőség arra is, 'hogy elmaradjanak, megszűnjenek az á-lla-mi ipar, tsz-ipar egyik-másik üzeme közötti vádaskodások MAGYAR LÁSZLÓ Hóértekezlet” a közúti igazgatóságon Még nincs itt a hó, de ér­kezésére számítani kell, és főleg felkészülni a fogadá­sára. Ezért tartottak érte­kezletet csütörtökön — a té­li közlekedésben leginkább érdekelt szervek képviselői­lek részvételével — a Pécsi Közúti Igazgatóság szekszár­di koordinációs üzemmér- lökségén. Az igazgatóság képviselő­ié az értekezleten elmondta, iogy -a november 15 — már- :ius 15-i időszakra -a felké­szülést megkezdték és aiz rendben folyik. A közúti igazgatóság téli feladatai közül a két leg­fontosabb: a sikosság elleni /édekezés és a hóeltakarí- ;ás. Ami -az előbbit illeti, a számozott u/takon az eddig s szokásos sózással folyik a síkosság elleni védekezés, bár feleannnyi -anyaggal, nint az elmúlt években, de ígyan-akkora hatékonyság­gal ; az alacsonyabbrendű utakon érdesítő -anyaggal fo­lyik a védekezés a veszé­lyeztetett szakaszokon. Hu­szonnégy órás, tehát állandó szolgálat lesz -az idén is, va­gyis ahal szükséges, az em­berek és a gépek azonnal be tudnak avatkozni. A hóel- takarí’tásnáll hasonló a hely­zet, a megfelelő emberi és anyagi feltételek biztosítot­tak. Ha kell, azonnal indul­nak a gépek. Az alacso­nyabbrendű utaikon — az érintett helyi erők is részt vesznek a hóeltakaríitásban. Kihangsúlyozták azt is a megbeszélés résztvevői, hogy a tél nemcsak a közúti igaz­gatóságra ró feladatokat, ha­nem a közlekedőkre is, le­gyenek -azok vállalatok vagy magánosok. Az időtényezőit feltétlenül vegyék figyelem­be, számítsanak megnöveke­dett menetidőre, de arra is, hogy a szórás hatására csak bizonyos idő elmúltával szű­nik meg a jegesség, vagy a hóeltakarításhoz is megfe­lelő időre lesz szükség. Megelégedéssel vették tu­domásul, hogy Szekszárdon a két elsősorban érintett szerv — a városgazdálkodá­si vállalat és -a- költségveté­si üzem — elkészítette ter­vét a védekezésre és ezt kérték a többi várostól! is. Továbbá a>z is fontos, hogy az utakon folyó munkála­tokat, amelyek a közlekedést zavarják, november közepére fejezzék be s ezután csak az akkor keletkezett hibák elhárítására kerüljön sor. Még egy igen fontos do­log, amit a közlekedőknek figyelembe kell venniök: a lefagyások reggel 6 és 7 óra között keletkeznek, tehát ez a kritikus időpont, és a ki­szórt só is csak akkor fejti ki a kivánt hatást, ha -a hő­mérséklet -nem süllyed —10 —12 oC alá. Csiszolókoronggyári rekonstrukció Megújul a gépipar ellátá­sának egyik fontos ágazata, i csiszolókorong-gyártás. A iránit Csiszolószerszám- és Kőedénygyártó Vállalat bu- iapesti telepén megkezdő- lőtt az elavult, régi csiszoló- :orong-üzem rekonstrukciója. A. több mint 600 millió fo­rintos beruházásra kiírt ver­senytárgyalás két győztese, i Pest megyei Állami Epí- lőipari Vállalat, valamint a Közmű- és Mélyépítési Vál- alat dolgozói a régi üzem ■nellett hozzáfogtak a 12 ;zer négyzetméter alapterü- etű új üzemcsarnok építé­séhez. Egyúttal az új létesít­mény berendezéséhez szük­séges korszerű gépek gyár­tása is megkezdődött. A Grá­nit Vállalat ugyanis megvá­sárolta egy kanadai cég kor­szerű csiszolókorong-gyártási know-howját, s a műszaki dokumentációk alapján a csepeli Egyedi Gépgyár ké­szíti el a nagy teljesítmé­nyű és automatikus beren­dezéseket. A külföldi part­nerrel kötött szerződés azt is lehetővé teszi, hogy a cse. peliek ne csak a budapesti új gyárnak szállítsanak ilyen korszerű berendezéseket, ha­nem harmadik piacokon is értékesíthessék. A rekonstrukció és az új technológia bevezetése együtt jár a termékszerkezet kor­szerűsítésével, olyan új gyártmányok létrehozásával, amelyeket eddig csak kon­vertibilis elszámolású im­portból szerezhetett be a gépipar. A tervek szerint 1987 első felében fejeződik be az új beruházás, amely. lyel a jelenlegi évi 2700— 2800 tonnás csiszolókorong­termelés 4000 tonnára növe­kedik. Ezzel évente mintegy 800 tonna konvertibilis va­lutájú importtól mentesíti az országot, ugyanakkor lehető, vé teszi, hogy a korszerű, kerámiakötésű csiszolóko­rongokból évente 500 tonnát nyugati piacokon értékesít­hessenek. Szekszárd szemlén Szekszárd város Tanácsa a köztisztaság fenntartásáról szóló tanácsrendeletét az év elején módosította. Ebben konkrétan meghatározták kinek-kinek a feladatát. Megállapodtak abban, hogy rendszeresen tartanak kör­nyezetvédelmi és település- tisztasági őrjáratokat. Ezek­nek a célja elsősorban az, hogy a várost aprólékosan „feltérképezzék”, felderítsék azokat a problémákat, me­lyek megoldása részben az intézmények, üzemek és la­kosság hozzáállásán múlhat. Az őrjáratok végeztével írás­ban rögzítik a tapasztalato­kat, s a hiányosságok meg­szüntetésére határozatot hoz­nak. Ezek a figyelemre méltó bejárások meglehetősen hasz­nosak — mindannyiónk ér­dekében, s meg kell jegyez­ni azt is, hogy ilyen jellegű szemlékre az országban alig. alig van másutt példa. A szerda délelőtti körútra el­kísértük mi is a bizottságot, s így invitálhatjuk az Olva­sókat, hogy ők is tartsanak velünk e ködös délelőtti sé­tán. Ne lepődjenek meg, hogy gyakran talán megmo­solyogni való apróságokról is szó lesz, de úgy véljük, sokszor nagy dolgok múlhat, nak apróságokon, i Délelőtt tíz óra. A tanács vb-termében Füredi Ferenc elnökhelyettes röviden is­merteti a mai feladatot, mely annyiban tér el a szokásos őrjáratoktól, hogy a novem­ber 7-re ünnepi díszbe öl­tözködő város, pontosabban annak központja milyen ren­dezett, illetve az elkövetke­ző néhány nap alatt mit kell még tenni, hogy az ünnep­rontó „látványok” megszűn­jenek. Indul máris a „csapat”. A tanács épületéből kiérve a Béla térről esik szó, árgus szemek gyakorlottan figyel­nek mindenre. — A 48-as emlékmű kö­rül még a gyöngykavicsot kell felkapálni — szól Füredi Ferenc. Rohr Ferenc, a Költségvetési Üzem vezető­je egyetértőén bólint, s hoz­záteszi : Ezekre az állványokra itt nincs szükség — A gyalogosok utat jár­tak ki a parkban. Tavasszal lerakjuk járdalapokkal. — Nagyon helyes. Az igé­nyek, a szokások is fonto­sak — jegyzi meg Kovács Béla, a műszaki osztály he­lyettes vezetője. (A további­akban pedig számtalan példa adódik, mely azt bizonyítja, hogy a bizottság csöppet sem merev; a javaslatok születésekor mindig kalku­lálnak — persze, csak ahol az megengedhető — a lakos­ság szokásaival, igényeivel. De a városképi szemponto­kat soha nem mellőzik!) A régi megyeháza támfa­la elkészült. Ezt követően a Szekszárdi Állami Gazda­ságnak határozták meg a fel. adatot: hasonló stílusban kell elkészíteniök a borki­mérés és bortároló oldalfa­lát. Mint sokan tudják, lát­ták, ez is megtörtént. Viszont az építkezésből maradt tör. melék, szemét most is ott éktelenkedik. — Telefonon szólok, hogy szállítsák el — mondja Ham­vas Ferenc, a GAMESZ ve­zetője, s emlékeztetőül jegy­zetfüzetébe ír ... (Egyébként a határidő rövidsége miatt ilyenkor, az ünnepek előtti bejáráskor általábon a tele­fonon történő intézkedés a gyakorlat.) Lefelé jövet az utca jobb oldalán folyik a lakóház­felújítás. Állványozott épüle­tek sora. Az állványok rend­ben is lennének... De! Épí­tőanyag az utcán, állványok a fának támasztva, a korlát­tartók pedig a villanyoszlo­pot „támogatják”. — Jobb helyen a korlát­tartók felnibe vannak he- gesztve — így Füredi Fe­renc. — Az egész olyan, mint a Csáki szalmája... A téglát az udvaron is lehet tárolni, az állványokat — amire nincs szükség — el kell hordani. — A gyalogosközlekedés sincs megoldva. Az építke­zés idejére „Megállni tilos” táblát teszünk ki, oda a sa­rokra. — Hamvas Ferenc javaslatát egyetértőén fogad­ják. Az ötvenes élelmiszerüzlet előtt Rohr Ferenc tesz javas­latot a belső fasor kivágá­sára. — Satnyák a celtixfák, nem kapnak fényt, zavarják a forgalmat, sőt a hó elta­karítását is akadályozzák. — A főkertésszel beszé­lünk erről, majd azután döntünk. — Itt meg a vízmű bon­tott — mutat valaki a rosz- szul betemetett gödörre. — Az is lehet, hogy né­hány nap múlva süllyedt meg a föld — véli Knopf Attila, a KISZ városi bizott­ságának titkára. — Ilyen esetekben nem ártana a munka elvégzése után két héttel újból felülvizsgáltatni a terepet. — Így igaz! — Az OTP falából kisza­kították a villámhárítót — mutatja a Városgazdálkodá­si Vállalat egyik munkatár­sa. — Amott a sarkon pedig a DÉDÁSZ bontott. Az aszfal. Hogy el ne dőljön a kor­láttartó, avagy a villany- oszlop tozást még mindig nem csi­nálták meg ... Hiába, nem az ő profiljuk..., de erre nem lehet hivatkozni, a munkát el kell végezni — szól határozottan Füredi Fe­renc. A gimnázium, s a megyei tanács előtti füves részt is kitaposták a járókelők, hogy megkurtítsák útjukat. — A tavasszal korrigáljuk ezt is — szól Rohr Ferenc. — Bajuszt kell alkalmazni itt, ott és másutt is. („Ba­jusz” annyit tesz e témában, hogy lekerekíteni a parkot. Ügy, ahogyan a svédek, fin­nek már régóta teszik ...) — Ha a tavasszal esedé­kes munkákat is beleszámít­juk, akkor lassan a 200 000 forintnál tartunk ezen a rö­vid szakaszon — említi a Költségvetési Üzem vezető­je. Sok a baj a Hunyadi tömb­belsővel. Az egyik épület mögött magas gaz, szemét. Másutt a lakók keze nyomán szép virágok, cserjék. A Népbolt Vállalatot hiába szólították föl korábban, még a mai napig sem szállítot­ták el a csúf, megdőlt hir­detőtáblát. (Telefon!) Ugyan, csak az a rendőrségnek, ugyanis a CZ 74—45-ös rend. számú gépkocsinak a park­ban lelt „megfelelő” helyet a gazdája ... A Művészetek Háza körül már két süttői mészkőlapot törtek el, amott a telefon- fülke vandálok „ügyködését” mutatja. A PIXI disco és a főiskola gólyabáljának rek­lámja a platánok törzsére szögelve; arrébb a buszváró oldalára plakátot ragasztot­tak. A körút a Skála felé foly­tatódik, majd a két teme­tőt járják be. A szó pedig arról folyik, hogy nem sza­bad tovább lojálisnak lenni. A jövő esztendőben bírságot rónak ki mindazoknak, akik a városunk érdekében hozott határozatot nem hajtották végre. V. HORVATH MARIA Fotó: Kapfinger András „Csendélet” a Garay téren

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom