Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-07 / 236. szám

1984. október 7. NÉPÚJSÁG 3 Nyugdíj mellett munkában Hiányszakmák fusiban A kórházban nélkülözhetetlenek Az időskorúak foglalkoztatását vizsgálta a megyei népi ellenőrzési bizottság, ezt megelőzően valamennyi területi bizottság. Az első és legfontosabb megállapí­tás, ami egyben igen örvendetes is, hogy e területen szabálytalanságot nem tapasztaltak a népi ellenőrök. Mindenütt a jogszabályoknak megfelelően az idősko­rúak, vagy a nyugdíj mellett vagy pedig a korhatár betöltése után is rendes munkaviszonyban. Ez utóbbi­ak vannak kevesebben, sőt egyre kevesebben, számuk ugyanis az utóbbi években tovább csökkent. Tolna megyében 1984. január 1-én közel 57 ezer nyugdíjaskorú volt, ebből majdnem 20 ezer férfi és közel 37 ezer nő. Az előző évben már nyugdíjban ré­szesültek 50 200-an, ebből mintegy négyezren nincse­nek benne a fenti számban, ugyanis ők még a korha­tár betöltése előtt szereztek nyukdíj jogosultságot, ben­ne vannak viszont a baleseti járadékosok is. A fenn­maradó mintegy 10 ezer ember, vagy aktív keresőként dolgozott, vagy pedig egyáltalán nem szerzett nyug­díjjogosultságot. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a korha­tár felett is aktív kereső foglalkozást folytatók ará­nya a hetvenes évtizedben 7,9 százalékról 3,3 száza­lékra esett vissza. Ennek oka döntő mértékben a ter­melőszövetkezetben dolgozók nyugdíjkorhatárának a leszállítása volt. Megyénkben ugyanez az arány 9,8 százalékról 2,9 százalékra esett vissza, amit már csak részben indokol az eltérő gazdasági szerkezet, a mező- gazdaságnak az országosnál nagyobb súlya. A helyzet sokkal inkább az lehet, hogy a megyé­ben nagyobb a szerepe a háztáji és kisegítő gazdasá­goknak, mint másutt. Ebből következik, hogy a ki­mutatott mintegy 4500 munkaviszonyban lévő nyugdí­jasnál jóval rtöbben folytatnak kereső munkát, ami természetesen népgazdaságilag is hasznos tevékeny­ség. Jelzi ezt az is, hogy amíg 1981-ben az alkalmazás­ban állók 10 százaléka vette igénybe az ösztönző nyugdíjpótlékot — vagyis dolgozott tovább, azért, hogy magasabb legyen a nyugdíja — ezek az arányok há­rom év alatt 4,5, illetve 0,8 százalékra módosultak. Mindez azt is bizonyítja, hogy a rendszer nem fejt ki ösztönző hatást. Ezt a vizsgálat más területen is kimutatta, tehát nemcsak a mezőgazdaságból nyug­díjba vonulókra érvényes. A téma jelentősége abban van, hogy ebben az évti­zedben a munkaképes korú népesség létszáma stagnál, emelkedés nem lesz, esetleg még kismértékben csök­ken is. Tolna megyében igen magas a foglalkoztatási arány, a népesség 48 százaléka aktív kereső, ez már jelentősen nem növelhető. E miatt egyes területeken az idősebbek foglalkoztatásának egyre fontosabb sze­rep jut. A vizsgált egységek közül a megyei kórházban és rendelőintézetben 72 nyugdíjast foglalkoztatnak, va­lamennyit korábbi munkakörében, szakmájában, hasz­nosítva nagy gyakorlati és helyi ismereteit. Mindez az egészségügyi intézet célirányos belső érdekeltségi és irányítási rendszerének eredménye. Hasonlóan fontos lenne más hiányszakmákban is, hogy a nyugdíjas tovább dolgozzon, illetve nyugdíja mellett alkalmazásban álljon korábbi munkakörében, de erre alig van példa. Érthető okokból, ugyanis ezek a szakmák olyan keresettek, hogy munkaviszony nél­kül is tovább folytathatók, méghozzá lényegesen ma­gasabb kereseti lehetőséggel, mintha „hivatalosan” dolgoznának. A vizsgálatot a népi ellenőrzés a szakszervezettel közösen folytatta, üzemi ankétokat is szerveztek. - Ezeken hangzott el, hogy a nyugdíjemelkedés mértéke alacsony, ezért azok reálértéke csökken. Elhangzott az is hogy a jelenlegi nyugdíjrendszerben nem célszerű 32 évnél tovább dolgozni. A megvizsgált 16 munkahelyen a foglalkoztatott 526 nyugdíjas munkakörének 59 százaléka nem esik a nyugdíjfolyósítás korlátozása alá, tehát döntő több­ségük őrzési, fűtői, vagy takarítói munkakörben dol­gozik. A vizsgálat jegyzőkönyvei szerint a dolgozók munkakörüknek megfelelő díjazásban részesülnek, a saját dolgozót rendszerint a korábbi bérrel foglalkoz­tatják. Megállapították a népi ellenőrök azt is, hogy az ala­csony-nyugdíjasok vállalnak általában munkát, mert így a nyugdíjjal együtt jövedelmük akár kétszeresére is emelkedhet. A megyei népi ellenőrzési bizottság a KNEB-nek az alábbi javaslatokat továbbította, a megvitatott anyag alapján. Javasolják a mentesítési kérelmek eltörlését, ezek száma ugyanis elenyésző és minden esetben meg is adják. A munkahelyek számára is kényelmesebb volna — főleg a fizikai munkakörökben — ha nem lenne időkorlátozás. A fentiek alapján célszerűnek lát­szik az egyáltalán nem ösztönző nyugdíjpótlék rend­szerének felülvizsgálata. Szükséges az információs rendszer kiszélesítése is, mert jelenleg kevés adat áll rendelkezésre e körből. Iharosi Háromnegyedévi gyorsjelentés a kohászatról és a gépiparról Az Ipari Minisztériumhoz tartozó kohászati és gépipari vállalatok az év eddig eltelt időszakában mintegy 2 száza­lékkal több árucikket ter­meltek, mint tavaly ilyenkor, s ez 0,2 százalékkal meg­haladja az ez évre tervezett előirányzatot. A minisztérium háromne­gyedévi gyorsjelentéséből az is kitűnik, hogy a kohászati vállalatok a vártnál nagyobb ütemben bővítették termelé­süket. Az egyes gépipari ágazatok differenciáltan fejlődtek. Az átlagosnál kedvezőbb terme­lési eredményeket könyvel­hetnek el a villamosipari gé­peket és berendezéseket gyártó üzemek, a híradás- és vákuumtechnikai eszközöket előállító vállalatok. A közle­kedési eszközöket gyártók ál­talában az ipari átlaggal megegyező mértékben növel­ték termelésüket, míg attól elmaradt a műszeripar és a fémtömegcikkipar termelése. A minisztérium azt is meg­állapította, hogy évközben a gépipari termelés gyakran ütemtelen volt, ennek leg­főbb oka az importbeszerzés nehézsége. Konzervgyártás Faddon Szilvabefőtt, savanyúság, saláta őt világrészre lágrész, több mint két tucat országába szállítanak. Amerikától Japánig, a Szovjetuniótól Irakig. S a vevő manapság már vevő, nemcsak fizető. Van olyan nyugati partner, aki meg­mondja, hogy egy üvegben hány szem koriander, mek­kora babérlevél, s két szem szegfűszeg legyen, az ubor­ka pedig hatvan milliméter­nél nem lehet rövidebb és kilencvennél nem lehet hosz- szabb. S akkor még arra is gondolni „illik”, hogy a Ja­pánba küldött uborka ne a szibériai télben utazzon, ha­nem akkor, amikor ott eny­hébb az idő. De, nézzük kissé közelebb­ről, mit is csomagoltak az idén üvegbe, hordóba? A rendkívül tiszta, rendezett telepen, a raktár ad erre választ, mert még ott tor­nyosulnak a nyáron üvegbe rakott szilvák, meggyek, zöldségfélék, savanyúságok — a szállítást a paksi gyár központi raktárából intézik. Zöld paradicsomból 250 tonnát küldenek a piacra, a csemegeuborka 680 tonnát tett ki, a szilvabefőtt megha­ladta a 300 tonnát, a vegyes darabos savanyúság 400 tonna lesz, a paradicsomlé 470 tonna. Többek között, ugyanis a kisebb, öt-tíz va- gonos tételeket a „nagy” ter­meléshez nem is kell hozzá­tenni, ezek szinte ráadások, sőt szinte vizsgamunkák. Ezek azok a különleges por­tékák, amelyeket a nyugati hogy készáruvá rakják el a zöldséget, gyümölcsöt. Nagy edényekbe, tartályokba, hor­dókba, üvegekbe töltik és novembertől elkezdik a ren­delő szerinti kívánság telje­sítését, ötnegyedes, literes, félliteres üvegekbe rakják, azaz a félkész terméket kész- szé teszik, egészen március végéig, április derekáig, amikorra a magozott meggy és a külföldi dzsemek készí­tése marad. Szóval, egész évben, min­den napra van tennivaló A szeptember 25-e utáni kritikus időjárást szerencsé­sen túlvészelte a konzerv­ipar, azaz a mezőgazdaság, nem csípte meg a dér a szántóföldön a növényt, le­hetett még szedni ezen a héten a zöld paradicsomot, paprikát. S így Varga Ist­ván, a faddi konzervüzem vezetője már csak az októ­ber tizediké körüli időtől tart, mert sok éves tapasz­talat, hogy ha ezen a ponton is átbillennek dér nélkül, ak­kor nyert ügyük van. Az 1984-es évhez hason­ló meglehetősen régen tette próbára az embereket, s mégis egyik kiesett növényt pótolva a másikkal, ennek piacot keresve, a tervet ösz- szességében lehet s kell is teljesíteni. — Csaknem százan ügy­ködünk itt ennek érdekében — mondja Varga István. — Huszonhárom éve vagyok a konzerviparban, munkatársa­im jelentős része velem egy időben kezdte itt a munkát, s minden évben úrrá let­tünk a nehézségeken. Mert, bár felettünk van tető, de a nekünk termelő gazdaságok­nak az időjárás is parancsol. Hogyan is kezdődött az idei szezon? Ügy mint min­den évben. Valóságos kör­forgalomban „úszik”« minden konzervgyár. Ez Faddon kö­rülbelül ilyen: A tavaszi zöldborsó szezonra a mun­kások nagy része elmegy az anyagyárba, Paksra, s a fad­di üzemben csak a mesterek, lakatosok, gépészek, villany- szerelők maradnak, felújítani az egész évben nyúzott ter­melő berendezéseket. S jön az új termés, az uborka, cse­megeuborka, hazai de leg­inkább külföldi vevőknek, aztán meggy, szilva, lecsó, saláták, vegyes savanyúság, paradicsom pirosán, zölden, s október vége felé, amikor a földekről az utolsó termést is behordták, elkezdik a nyá­ri munka folytatását, azaz a „kiszerelést”. Ugyanis a fő­szezonban nincs arra mód, A cseresznyepaprikát alaposan megmossák, tisztítják s olyan ízűre készítik, mintha otthon savanyítottuk volna. Igaz, ezt ügyes asszonyok, nem „ügyetlen” gépek ízesítik. Gondosan válogatják a zöld paradicsomot Sterilizálás után rakodólapon gyűjtik az üvegeket Elszállításra vár tizenöt vagon vegyes savanyúság, az üvegekben piros paradicsom és uborka Faddon. Ez a tény pedig sta­bilizálta a létszámot, akik itt vannak sok éve, jól érzik magukat. A keresetre sem lehet panasz, a konzervipari szakmunkások fizetése órán­ként huszonnégy forintnál kezdődik, a betanított mun­kások tizenhét forintot kap­nak, természetesen óránként. Nem is csoda, ha ez a kol­lektíva szinte család, s min­denki érzi munkájának fon­tosságát, az egyén teljesít­ményének jelentőségét, az egész munkájában. Molnár Józsefné és a Petróczi Lász- lóné brigádjai húsz éve gyűjtögetik az elismeréseket, oklevél, kitüntetés és pénz­jutalom formájában, abban kiváltképpen, hogy a vevők elégedettek a faddiak gyár­totta élelmiszerekkel. Pedig kényes vevőik vannak, öt vi­és a szocialista országok ve­vői kérnek. Például a Szov­jetunióba 2,5 százalékkal édesebben gyártják a befőt­tet, a savanyúságot meg kis­sé fokhagymásabban s az uborka ettől olyan ízű, mint a magyar nyári kovászos uborka... A héten a faddi üzemben zöld paradicsomból készítet­tek savanyúságot. Az ötlite­res üvegekbe töltött áru nagy része külföldre kerül. A ter­mést főleg a Duna—Tisza közéről küldték a termelők. Esemény volt még a héten, hogy szerdán mind a három motoros targonca elromlott, s az asszonyoknak fél napig kézikocsikkal kellett a kon­ténereket húzni-vonszolni... PÄLKOVÄCS JENŐ Fotó: Czakó Sándor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom