Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-06 / 235. szám

1981. október 6. KÉPÚJSÁG 11 Cságoiy Klára emlékkiállítás Cságoiy Klára, a közelmúltban fiatalon elhunyt textil* tervező iparművész munkáiból nyilt emlékkiállítás Tatán, a Kuny Domokos Múzeumban. Kazah népművészet Közép-Azsia pusztáin címmel a kazah népművészetet be­mutató kiállítás nyílt a Néprajzi Múzeumban. A tárlaton az ázsiai nép életmódjának és művészetének legjellegze­tesebb darabját: a lakóhelyül szolgáló eredeti jurtát, va­lamint az abban található teljes felszerelést — használati tárgyakat és díszítő elemeket — láthatja a közönség. Nagy az érdeklődés irán­ta, pedig éppen hogy csak működik. Óvodák, iskolák, művelődési házak máris köl­csönözni óhajtanak a bu­dapesti — kőbányai — Arto- tékából. Az Artotéka elnevezés olyan képzőművészeti gyűj­teményt takar, amely a Fő­városi Szabó Ervin Könyv­tár X. kerületi 12. számú ke­rületi könyvtárában létesült azzal a céllal, hogy képző- művészeti alkotásokat köl­csönözzön. A könyvtárak már hosz- szabb ideje nemcsak köny­vek és folyóiratok, hanem egyéb dokumentumok — diafilmek, hanglemezek stb. — gyűjtői, közvetítői is. A képzőművészeti alkotások színrelépése a legújabb fej­lemény. Az Amerikai Egye­sült Államokban találták ki, onnan terjedt el, érkezett Európába. Nyugaton a köl­csönzés üzlettel is párosul: a műveket el is adják, a köl­csönzés mintegy közbülső lépcsőfok. A megvétel azon­ban nem kötelező, csupán le­hetőség. A szocialista orszá­gok közül a Német Demokra­tikus Köztársaság és Cseh­szlovákia néhány könyvtá­rában létesültek az első kép­kölcsönzők. Harmadikként Magyarország teremtette meg ezt az új esztétikai nevelé­si módot. A képzőművészeti kölcsönzést a miskolci és a jászberényi városi könyvtár kezdte meg néhány esztende­je. Miskolcon diákat és posztereket, Jászberényben sokszorosított grafikákat és ex libriseket bocsátanak a beiratkozok rendelkezésére. A kőbányai Artotéka mind­kettőnél nagyobb, művészeti szempontból is tekintélyesebb alapgyűjteménnyel nyílt meg szeptember 26-án. Famet­szetek, linómetszetek, lito­gráfiák, monotípiák, rézmet­szetek, mezzotintók, rézkar­cok, akvatinták, tehát sok­szorosító eljárással készült, az Országos Széchényi Könyvtártól kötelespéldány­ként idekerülő lapok tára. A 4000 műalkotásból egyelőre 2700-at kölcsönöznek — pél­dául Banga Ferenc, Barcsay Jenő, Csohány Kálmán, Gyulai Líviusz, Rékassy Csaba, Szász Endre, Würtz Ádám 1966—1972 között ké­szült grafikáit. Rövidesen újabb lapokkal igyekeznek bővíteni a választékot. Tverdota Miklósné dr., a könyvtár vezetője, a gyakor­lati tudnivalókat így foglal­ta össze: — Egyéneknek, intézmé­nyeknek egyaránt odaadjuk a grafikákat — paszpartuba és könnyű, esztétikus fém­keretbe illesztve őket. Az in­Abrahám Rafael: Olasz házak tézményektől nem kérünk pénzt, az egyéni kölcsönzők három hónapra 50 Ft köl­csönzési díj ellenében vihet­nek haza egy-egy alkotást. A határidő egyszer hosszab­bítható, azaz összesen félév­re kölcsönzünk. A vidékiek is igénybe vehetik szolgálta­tásunkat vagy egyénileg, úgy, hogy fölutaznak hoz­zánk, vagy az illetékes me­gyei könyvtár révén könyv­tárközi kölcsönzéssel. Az Artotéka sok lehetősé­get hordoz magában. A kö­zönség bizonnyal megszokja, megkedveli. A kőbányai könyvtár mindenesetre nagy kedvvel, szeretettel várja a vidéken élőket is. Reméli: győzi képpel. Gy. L. Velencei hadművelet Filmfesztivál 4 sikerek nélkül A nagy nemzetközi film­fesztiválok nagyszabású had­gyakorlathoz hasonlítanak. Megalakul a vezérkar, azaz a szervezőbizottság; a főpa­rancsnokság, azaz az elnök­ség, titkárság, a szállási, ét­keztetési, szállítási és hír­adórészlegek, majd a szak­értők útnak indulnak a világ minden tájára, hogy kivá­lasszák a bemutatásra legal­kalmasabb filmeket. Ha ez már megvan, szétküldik a meghívókat. A filmek alko­tóinak, szereplőinek, produ­cereinek és a „nehéztüzér­ség” tagjainak: a kritikusok­nak, riportereknek, tv- és rádiótársaságoknak. A „had­gyakorlat” kezdetére fellobo­gózzák a várfalakat — a fesztiválpalotát s a „legény­ség” elhelyezésére szolgáló szállodákat, megfújják a csa­takürtöt, illetve a díszbemu­tatóra érkező közönséget kö­szöntő fanfárokat, s megkez­dődik a csata. Az egyik ol­dalon a filmek, szemben ve­lük a közönség és a sajtó. Minden film — egy ütközet. Ha sikeres a produkció, a vezérkar piros pontot kap. Ha bukás — feketét. Két hét múlva pedig, a harci cselekmények, illetve a fesz­tivál befejeztével összeszám­lálják a pontokat, azaz át­adják a díjakat, a kritiku­sok pedig levonják a látot­tak alapján a tapasztalato­kat, kiosztják a „bizonyít­ványt”. * Az idei, sorrendben negy­venegyedik velencei nem­zetközi filmfesztiválról be­számoló tudósítások többsé­ge azt állapíthatta meg: a hadgyakorlat sikerült, de győztesek és vesztesek nem voltak. Igazán rossz film és valódi remekmű nem került a közönség és a nemzetközi zsűri elé. Néhány parázs összecsapásra azért sor ke­rült, így — a többi között — az olasz filmművészet fene­gyereke, Marco Ferreri A jövő: a nő című filmjét kö­vető sajtófogadáson. Ferreri minden évben a velencei se­regszemle botrányköve. Té­maválasztása kétségtelenül eredeti, a megvalósítás ru­tinos, de amit mond, amit felmutat, az felbőszíti a leg- jámborabb nézőket is. Így volt ez most is. A napjaink­ban játszódó történet egyik főszerepét a népszerű olasz filmsztár, Ornella Muti ala­kította, 6—7 hónapos terhes asszonyként. Nem kipárnáz­va, hanem a maga valóságá­ban, mert hogy többnyire csak melltartót és apró biki­nit viselt. Ez azonban nem akadályozta meg, hogy be­fészkelje magát egy házas­pár otthonába, és családi ágyába, ahol vidám hancú­rozások kezdeményezőjeként „domborított”, a szó ezúttal kettős értelmében. A házas­ság hármasban nem sokáig tartott- a férj halálos bal­eset áldozata lett. Ornella kisasszony és a megözve­gyült feleség (Hanna Schy­gulla) kettesben maradva, forró csókban forrt össze a leszbikus szerelem dicsősé­gére ... Steven Spielberg, az ame­rikai szuperfilmek egyik leg­ismertebb alkotója (Cápa, E. T.) ezúttal ismét bebi­zonyította a maga nemében páratlan rendezői kvalitásait, no meg szárnyaló fantáziá­ját. Indiana Jones című szu­perfilmje Indiába vezet, méghozzá egy rejtélyes szek­ta földalatti birodalmába, ahol a papok naponta em­beráldozattal hódolnak alvi­lági isteneiknek, s a környék­beli falvakból elrabolt gye­rekekkel bányásztát ják a föld mélyén megbúvó szenet. Indiana Jones, a bátor ar­cheológus behatol a szekta rejtekhelyére, és egymaga legyőzi a fanatikus gyilko­sok hatalmas seregét. A film főjelenete: a hős és két part­nere — a vonzó külsejű lo­kálénekesnő és egy tündéri kínai kisfiú — száguldó csil­lében menekül az üldözők elől, sok kilométer hosszúsá­gú föld alatti bányavágatok­ban, tűzhányók fölött, for­rongó lávatengereken át. A világ filmgyártása ilyen ha­tásos képsorokat mindeddig aligha produkált, mint ez a csillevágta. Azok, akik az ilyesfajta ifjúsági filmeket kedvelik, bizonyára megtöl­tik majd a hazai mozikat is... * A magyar filmművészet két alkotással képviseltette magát az idei fesztiválon. Vészi János A csoda vége című művét már láthattuk a hazai mozikban, Jeles András Mennyei üdvözlet című művének viszont Ve­lencében volt az ősbemuta­tója. Sajnos egyik sem ara­tott átütő sikert, de bukásról sem beszélhetünk. Minden­esetre akadhatott volna al­kalmasabb új magyar pro­dukció is, amely nagyobb eséllyel vehette volna fel a versenyt a meglehetősen kö­zepes produkciókat felsora­koztató mezőnyben. GARAI TAMÄS Jelenet az Indiana Jones című amerikai szuperfilmből: Harrison Ford és Kate Capshaw Artoteko Grafikai lapokat kölcsönöz bárhová az országban Az első látogatók Bálványos Huba: Falusi kocsin

Next

/
Oldalképek
Tartalom