Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-06 / 235. szám

1984. október 6. ínÉPÜJSÁG 5 Vezetők és beosztottak Mindig érdeklődéssel hallgatom a rádióban, televízióban, olvasom a lapokban azokat a beszélgetéseket, amelyekben munkások feketén-fehérenkijelentik: azért nem vállalják az iskolát, a ltovábbtanuflást, mert félnek, hogy kiemelik őket, akárcsak középvezetői beosztásba is. Magyarázatiként aztán ezt a mondatot követik a pontos, s kéltségbe aligha vonható számsorok: mennyit keres egy szakmunkás a gép mellett, s mennyit az, aki mondjuk elvállalta akár csak tucatnyi dol­gozó közvetlen irányítását. A vezetők (tekintélyének meglétét, vagy éppen hiányát elő­ször is itt, az anyagi megbecsülésben kell keresnünk, s ez ma már általánosan elismert alaptétele közgondolkodásunk­nak. Nem véletlen, hogy gazdasági előrelépésünk múlhatat­lan feltételeként fogalmazódtak meg az utóbbi hónapokban újra a műszaki középvezetők gondjai — a képzésüktől a termelésben elfoglalt helyükig —, s váltak ezek a gondok a sajltópolémiák, a közvélemény vitáinak tárgyává. Az elismerés, a megbecsülés, a tekintély hiányát jelzi az is, hogy a munkások jó része féli láttái: elveszíti társai között kivívott szakmai tekintélyét, ha feljebb lép. Éppen ,az említett okok miatt korántsem mindig azok ke­rülnek vezetői beosztásokba, akik arra a legrátermettebbek, akik szakmailag, emberi tulajdonságaik okán elhivatottak arra, hogy embereket irányítsanak. A köznyelv ezt a jelen­séget így nevezi: „elfelejtette, hogy honnan indult, hogy honnan jött”. Amikor az addig szerény, s csupa jó tulajdon­sággal bíró emberről egyik napról a másikra kiderül: fenn­héjázó, nagyképű, s csak saját trónját építgétő vezető lesz. Az ilyen vezétő képtelen a társadalom, a közösség javára tenni, mert emberi tulajdonságai miatt egyszerűen nem bírja társai, adott esetben beosztottjai bizalmát. így aztán éppen annak a követelménynek nem tud megfelelni, ami hivatása lenne: a nagyobb célokat nem tudja lebontani, em­berközelbe hozni, s a mindennapokban végrehajtani, végre­hajtatni. Esett már szó a közgazdasági érdekrendszerek felemás­ságáról. S az emberi tulajdonságok alakulásának véletlenjei mellett itt is van még mit javítanunk. Hiszen mit szóljon annak a nagyvállalatnak megannyi dolgozója, ahol a cég ve- zétői egy „levezető” álvita után körlevélben közölték min­den részlegvezetővel, dolgozóval: ezután személyesen felel­nek minden csavarért, s fizetésük bánja, ha eltűnik vala­mi a raktárakból. Ám ugyanez a levél homályban hagyta, hogy a felelősség [leépítése után, miért felelnek a vállalatok felsőbb vezetői. S homályban maradt az is: konkrétan miéit is itebtő felelőssé a középvezető, s, hogy mit kérhet ő számon a saját beosztottjaitól. És nem akadt egyetlen részlegvezető sem, aki a körlevéL ellen tiltakozott volna. A prémium, úgy­nevezett jó légkör megőrzése érdekében mindenki tudomásul vette az intézkedést. A gondok ismertek, felsorolásukkal gyanítom, nem sok újat mondtunk. Ám, ha figyelembe vesszük, hogy gazdasá­gunk fejlesztéséhez minél több felelősen, önállóan gondol­kodó vezetőre van szükségünk, olyanokra, akik érdemben tudják a munkát megszervezni és irányítani, akik az év mindennapján egyformán bírják beosztottjaik bizalmát, -ak­kor talán nem volt felesleges a gondokra újra ráirányítani a figyelmét. Nem véletlenül kerülnek napjainkban újra napvilágra a középvezetők problémái. A gazdaságirányítás továbbfejesz- tése, a vállalátok, üzemek irányításának megújítása, ennek eredményessége múlik azon: milyen az összhang vezetők és beosztottak között. Ehhez pedig mindenekelőtt szakmailag kiválóan képzett, s emberi tulajdonságok miatt sem kifogá­solható vezetőkre van szükség. Friss Róbert Az aszály és a tej Az elmúlt hónapban a szakemberek kicsit többet be­széltek a megszokottnál a tejről. Érthető okok késztették disputára termelőket, feldolgozókat, kereskedőket. Kezdő­dött azzal, hogy a iskolaév kezdetének első napjaiban a megyeszékhelyen gyenge volt tejből, tejtermékből az el­látás. Pedig köztudott, hogy a tejipar a legpontosabb szál­lítója a kereskedelemnek, az iskolaév e tekintetben mégis rosszul indult, hozzátesszük. hogy éppen az iskolakez­dés napján péksüteményből sem volt jobb az ellátás — ne csodálkozzunk, ha a vásárló is tárgyalt a tejről. Amikor Lakos József, a TESZÖV elnöke a múlt hé­ten arról beszélt, hogy az aszály is oka a tejtermelés csök­kenésnek, fején találta a szeget. Ám ez a tény nem in­dok arra, hogy az ellátás az üzletekben gyenge legyen. Ugyanis mintegy húszszázalékos felvásárláscsökkenés következett be, de ez nem ok a hiányra, mert a rendel­kezésre álló készletek is elegendőek a lakosság ellátására. Úgy, hogy a feldolgozó üzemben gyorsan tudnak átprogra- mozni, különbséget tenni a termelés sorrendjében. Az viszont tény, hogy a tejtermelésre hatással volt az aszályos év. Jól tudjuk, hogy tavasz idején növekszik az üzemekben a tej termelése, s azt is jóízűen vesszük tudomásul, hogy a tejnek tavaszi-fű íze van. Az év folyamán, ahol folyama­tosan legeltetnek, zölddel etetnek, ott jó volt a tejterme­lés. Amikor az éves vetési szerkezetet tervezték a mező- gazdasági üzemekben, mindenütt számba vették, hol, mit vessenek, hogy a takarmányozás folyamatos lehessen tö­megtakarmányból. Ezért az aratás után sok helyütt vetettek kukoricát, ko­ra őszi zöldtakarmánynak. Azonban a kedvezőtlen idő mi­att a siló nem indult fejlődésnek. Éppen csak kikelt, az aszály miatt alig-alig nőtt, s fél lábszárig-térdig ért csak még szeptember elején, amikor már viszont számí­tottak erre a tömegtakarmányra a gazdaságokban. Mert a legelők is általában a kilencedik hónapban égnek ki, fogy el róluk a fű. S most, ha nem is mindennapi esettel álltak szemben a gazdasági vezetők — mert volt már aszályos évek tapasztalata a tarsolyban — mégis hátrá­nyos helyzet állott elő a tervezetthez képest. Ugyanis hiába számították előre a várható felhasználást, számos állatra vetítve, a takarmány mennyisége nem termett meg, így a szűkös készlettel tudtak csak boldogulni. A másik tejtermeléssel kapcsolatos gond volt az el­múlt hónapban, hogy több helyen, éppen az aszály okoz­ta terméskiesés miatt, a télire eltett tömegtakarmány­hoz kellett nyúlni. Azt pedig nem kell különösebben ma­gyarázni, hogy az állat etetésének megváltoztatása bi­zonyos „leállással” jár együtt. A szarvasmarhának is át kell állni az új növényre, az új táplálkozási rendre és ez óhatatlanul tejtermelés-kieséssel jár. — Pj — Testvér megyénk, Karl-Marx-Stadt Ünnepre virrad holnap a Német Demokratikus Köz­társaság. Fennállásának harmincötödik évfordulóját ün­nepli a német földön létrejött első munkás-paraszt ál­lam. Az az állam, amely a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával testvéri szövetségben azon igyekszik, hogy eleget tegyen az európai béke és biztonság védelméből reá háruló különleges feladatoknak. Külpolitikai tevékenységéhez megbízható alapot ad bel­ső gazdasági, politikai rendje, stabilitása, amely természe­tes jó hatást fejt ki a dolgozók szellemi, kulturális szín­vonalára. Az államvezetés nemes céljai jó visszhangot találtak a lakosságban és számos tömegmozgalomban öl­töttek testet, amelyek révén mind szebb, kényelmesebb, tartalmasabb és nem utolsósorban egészségesebb életet élnek az NDK állampolgárai. A hétköznapokba enged bepillantást ez a képriport, amelyet testvérújságunknak, a Német Szocialista Egy­ségpárt Karl-Marx-Stadt megyei Bizottsága lapjának munkatársai küldtek számunkra. Zwickau, az NDK és természetesen Karl-Marx-Stadt me­gye legnagyobb járási székhelye. Itt készül a „Trabant” de egy sor egyéb nagyüzeme is van. Pedagógiai főiskolá­ján tanítókat képeznek. Ebben a városban született a világhírű zeneszerző Robert Schumann, akinek emlékére rendszeresen hangversenyeket rendeznek. A sétahajózás kedvenc időtöltés az NDK-ban. A Karl- Marx-Stadt megye területén üzemelő 9 kirándulóhajó egy-egy nyári szezonban mintegy 400 ezer turistát visz. Egy hajótúra hossza átlagban 12 kilométer, hajónként 120—130 utas sörözgetve, zeneszó mellett élvezi a ter­mészet szépségeit. Az elmúlt évben testvérmegyénkben huszonkét és fél ezer lakást építettek. Az ez évi tervek 23 300-at Írnak elő, Ebből 12 750 új lakás lesz, amelyekhez természetesen is­kolákat, óvodákat, bölcsődéket, üzleteket és orvosi ren­delőket is építenek. A képen látható IW 83-as típusú la­kóházak rövidesen benépesülnek. Ez év májusában Karl-Marx-Stadt egyik lakónegyedé­ben avatták az itt látható uszodát. A két lakótelep ha­tárán fekvő uszodában 25 méteres medence és 24 sze­mély befogadására alkalmas szauna van. Az utóbbi két évben Karl-Marx-Stadt megyében nyolc iskolai tornate­rem és két sportcsarnok épült. Jelenleg a megyeszék­helyen újabb uszoda építését kezdték meg. Az üzem 100. évfordulóját ünnepük az idén a zwickaul akkumulátor gyárban. Az NDK fennállása óta 18-szoro- sára nőtt az üzem termelése, az export pedig meghar- mincszorozódott. Legismertebb gyártmányai a vasúti vi­lágító-berendezések, a bányák és hajók egyedi áramfor­rásai, a nikkel-kadmium-akkumulátorok, valamint a teherautók és természetesen a Trabant akkumulátorok, íme egy modern gépsor. Kedvelt kirándulóhelyek a városok környékén létesített szabadtéri színpadok, ahol á nyári délutánokon rendszeresen tartanak előadásokat. A Karl-Marx-Stadt közelében lévő greifenstelni színpadon a felvétel készítésekor egy kalandjátékot láthattak a nézők. Karl-Marx-Stadt több ke­rületében különleges tar­tálykocsiba gyűjtik azokat a konyhai hulladékokat, I amelyek kevés ráfordítás árán állati takarmányo­zásra alkalmassá válhat­nak. Ügy számolják, hogy 25 kiló konyhai hulladék­ból 1 kUó hús nyerhető. Más számítás szerint 25 tonna huüadék 1 hektár | föld termését váltja ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom