Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-05 / 234. szám
2^ÍÉPÜJSÁG 1984. október 5. Országos közművelődési tanácskozás Csütörtökön a Parlament kongresszusi termében megkezdődött az országos köz- művelődési tanácskozás. A kétnapos konferencián a közművelődési törvény 1976. évi megalkotása óta eltelt idő legfontosabb tapasztalatait vitatják meg. Többszáz népművelő, szociológus, kultúrakutató és számos más, a kulturális életben tevékenykedő szakember elemzi azokat a társadalmi és kulturális kérdéseket, amelyekre a közművelődésnek is választ kell adnia. A megnyitón jelen volt Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai és Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Megnyitó beszédet Győri Imre, az Országos Közművelődési Tanács elnöke mondott. A megnyitó beszédet követően Köpeczi Béla művelődési miniszter tartott vitaindító előadást a közművelődés helyzetéről, fejlesztésének feladatairól. Az elmúlt tíz esztendő fejlődési tendenciáit áttekintve hangsúlyozta : jelentős eredményeket értünk el a kultúra demokratizálódásában, abban, hogy felkeltsük és kielégítjük a tömegek kulturális igényeit, és felkészítsük az ifjúságot az általános műveltség és a szakmai tudás befogadására. Mint mondatta: ma a megfelelő korosztályú gyermekek 96 százaléka végzi el az általános iskolát, 78 százalék szerez bizonyítványt középfokon, vagyis szakmunkásképzőben, szakközépiskolában, illetve gimnáziumban. Nőtt a felsőfokú iskolai végzettségűek száma. A rádió műsora minden otthonba eljut, a televízió-előfizetpk száma elérte a 2,9 milliót. A lakosság vásárolta könyvek értéke 1983-ban 3,1 milliárd forint volt, átlagosan egy-egy lakosra 7—8 kötet jutott. Jelentősen nőtt a múzeum- és a kiállításlátogatók száma és tavaly már meghaladta a 18 milliót. Jellemző kulturális életünkre, hogy az elmúlt évtizedben egyre fokozódó igény mutatkozott a szórakoztatás különféle formái iránt, s ezt a szükségletet gyakran az értelemnek és az ízlésnek tett engedmények árán elégítettük ki. A továbbiakban kitért a kultúra támogatásával összefüggő kérdésekre. ~~ Az elmúlt 10—15 esztendőben megsokasodtak a különféle irányzatok a magyar művészeti életben — állapította meg Köpeczi Béla. Az állam, mint mecénás természetesen nem közömbös az új mondanivalókhoz nélkülözhetetlen új előadásmódok kikísérletezése iránt, de a fő feladat a nagyközönség igényeinek színvonalas kielégítése és ízlésének fejlesztése. A művelődéspolitikában az utóbbi esztendőkben kevés szó esett az úgynevezett mindennapi kultúráról, amelybe beletartozik egyebek közt a beszéd, a munka, az egészségügy- és a lakás- kultúra is. Sok területen a régi normák és szokások helyett újak alakultak ki, ugyanakkor törekedni kell az általános, humánus értékek és magatartásformák megőrzésére. A lazasággal, a rendetlenséggel szemben az értelmes rend, a mindenkit szolgáló fegyelem, a tisztesség atmoszféráját kell kialakítani — hangoztatta. Köpeczi Béla a továbbiakban részletesen foglalkozott a közművelődési munka több, az előrelépés szempontjából különösen lényeges területével, összefüggésével. Előadását mintegy ösz- szefoglalva befejezésül hangoztatta: — Nyitottság az újra; a hazai és a külföldi — mindenekelőtt szocialista — értékek jobb számontartása; az igények kielégítése és felkeltése; a tudomány, az irodalom, a művészetek kimagasló értékeinek előtérbe állítása; nagyobb rugalmasság a formákban és az eszközökben ; társadalmasítás; gazdaságosság, de nem kom- mercializálás; az értelmiség különböző rétegeinek cselek- vőbb részvétele; a közművelődés munkásainak tudatosabb elkötelezettsége és jobb felkészítése, társadalmi szerepük erősítése és megbecsülése — ezek a legfontosabb célok, amelyeket meg kell valósítanunk. A vitában hozzászólók abból a szempontból vizsgálták a közművelődés folyamatait, illetve egy-egy részterületét, hogy a legutóbbi tíz évben valóban végbement-e a kívánt szemléletváltozás a köz- művelődésben, s valóra vált-e a közművelődési törvény minden előírása. A felszólalásokban megfogalmazódó válasz szerint az előrelépés vitathatatlan, de kétségtelen, hogy több területen elmaradtunk valódi lehetőségeinktől. — A tanácskozás ma folytatódik. PANORÁMA MÜNCHEN Willy Brandt, volt nyugatnémet kancellár szerdán tiltakozott a 4. SS hadosztály veteránjainak október 13— 14-én a Würzburg melletti Marktheidenfeldben tervezett összejövetele ellen. A találkozó ellen tüntetéseket helyeztek kilátásba különböző nyugatnémet társadalmi szervezetek és szakszervezetek is. JOHANNESBURG Folytatódtak a tüntetések a Dél-Afrikai Köztársaság feketék lakta városaiban. A Johannesburgtól északkeletre fekvő Duzulában az oktatás alacsony színvonala miatt tüntető diákok felgyújtottak egy postahivatalt, és járműveket döntöttek fel. A rendőrséggel történt összecsapásban egy nőt megöltek. A hét elején lezajlott tüntetéseken a rendőrség könnyfakasztó gránátokkal támadt a tömegre. Négyen életüket vesztették. STOCKHOLM A stockholmi konferencia csütörtöki ülésén felszólalt Szigeti Károly, hazánk stockholmi nagykövete, aki a magyar küldöttséget is vezeti. A jogilag is kötelező erejű magatartási normák között különösen fontos az erőszakról való lemondás megerősítése, amely a leghatékonyabban a szocialista országok által javasolt szerződés keretében valósítható meg — mondotta a magyar küldöttség vezetője, egyidejűleg kifejezve készségünket a katonai bizalomerősítő intézkedések kidolgozására is. Viharfelhők Hispániában Csütörtök esti kommentárunk. A bonyólult és nehéz spanyol gazdasági és politikai helyzet megjavításának lehetőségét remélte mindenki, politikus csakúgy, mint az egyszerű polgár egyaránt attól az úgynevezett társadalmi szerződéstől, amelyet a nyár dereka óta próbál kidolgozni a kormány, a szakszervezeteik és a munkáltatók hármasa. Egy ilyen egyezményre kétségkívül igen nagy szüksége lett volna Hispániának, hiszen a gazdaság gondjai nyomasztóak, tíz százalékosnál jóval magasabb a munkanélküliség (a hivatalos és a szakszervezeti adatok jócskán eltérnek), 12 százalék körüli lesz az idei infláció, komoly bajok vannak a spanyol áruk versenyképességével külföldön. Tehát hatalmas problémákat kellene iefcüzdenie az országnak, s ez vitán felül leginkább a társadalmi békesség légkörében kecsegtetne sikerrel. Ezt szolgálta volna a szerződés, egyfajta kompromisszum a dolgozó tömegeket képviselő szakszervezetek és a vállalkozói szempontokat képviselő munkáltatók, valamint az ország általános gazdasági érdekeit szem előtt tartó kormány között. A várt kompromisszum azonban nem született meg. Szerdán ugyanis a legnagyobb szakszervezet, a Munkásbizottságok Szövetsége bejelentette, hogy nem írhatja alá a szerződést, mert az a kormány által kialakított formájában nem felel meg a dolgozók érdekeinek. A szakszervezet álláspontja szerint a szocialista kabinet „engedett a munkáltatók zsarolásának”. A vállalkozók ugyanis a gazdaság össznemzeti érdekének nevezték, hogy a költségek csökkentésére, a spanyol áruk versenyképességének javítása végett erőteljesen mérsékeljék a béremeléseket. Ezáltal azonban a szerződés jövőre csak 5,5—7,5 százalékos átlagos béremelést helyez kilátásba, miközben a pénzromlás legalább 11—12 százalékos lesz. Tehát — vélekedik a Munkásbizottságok — ismét a bérből és fizetésből élőkre hárulna a gazdaság talpraállításának terhéből a túlnyomó rész. Ráadásul a kormány és a munkáltatók szinte semmit nem ajánlanak a munkanélküliség csökkentésére. Érthető, hogy a legnagyobb szakszervezet éles harcot hirdetett ez ellen a politika ellen. Mivel a szerződést csak a szocialista párt által befolyásolt, nagyságra második szakszervezet, az UGT fogadta el, s a Munkásbizottságok mellett az összes kisebb szakszervezet is élutasította, várható, hogy Spanyolországban a közeljövőben heves társadalmi viharok robbannak ki. sztrájkokkal, munkástüntetésekkel. Márpedig ez súlyos politikai fenyegetés, amikor az országban a baszk problémák miatt amúgy is igen feszült a helyzet. AVAR KAROLY A 35 EVES NDK-BAN ittWW Iliim Magyar karmesteri pálca is hozzájárul ahhoz, hogy az NDK születése idei 35. évfordulójának ünnepségsorozatai minél emlékezetesebbek legyenek. A nagy múltú és nagy hagyományú berlini Schauspelhaus újbóli megnyitása ugyanis akkora esemény az NDK állampolgárai számára, mint nekünk volt e napokban az Állami Operaházé. Az egykor nemzeti színház jellegű drámai szín házat a háború pusztításai után hosszú évek munkájával hozták helyre eredeti stílusában, impozánsan restaurált környezetben, hogy most, az ünnepet bevezető héten a berlini filharmonikusok állandó otthonává «d- ják át. A megnyitó hangversenyt követő koncertek sorában két estén át föllépnek a budapesti szimfonikusok is: Kovács János vezényletével, s Felix Mendelssohn Bartholdy, Haydn. Bartók, Ránki muzsikája hangzik fel előadásukban. Más estéken a leningrádiak, prágaiak, a londoni Royal szimfonikusai, a luzerni Festival Strings, az amsterdami Camarata együttes, a francia rádió zenekara és mások váltják egymást. Számos ország hírneves zenészei kapcsolódnak az ünnepbe. A zene közös nyelvén sok ország művésze szólal meg itt, az NDK fővárosában. Talán nem tűnik túlságosan erőlletettnék, ha ezt némiképpen az új államiság, a szocialista német állam jelképének iS tekintjük. Szép jelképének. Mert egyebek között a zene, a művészet nemzetközi jelenléte mintegy azt is mutatja: az NDK ma már minden területen részese a nagyvilág életjeleinek. Réges régen kilépett abból az elszigeteltségből, amely születése első időszakában — a testvérországok kivételével — körülvette, s amelyet egyes imperialista körök tartósítani szerettek volna. Napjainkban már 131 országgal tart fenn diplomáciai kapcsolatot, tagja az összes figyelemre méltó nemzetközi szervezetnek, és ezekben a békés egymás mellett élés, az új lehetőségeket és utakat feltáró megegyezések, a világbéke megőrzése mellett emelik fel szavukat küldötteik. — Ez nem önmagától alakult így — emlékeztetett rá Berlinben, a külügyminisztériumban tett látogatásom alkalmával Klaus Steinhofer, a szomszédos országok (melybe hazánk is tartozik) osztályvezetője. — Ezért becsüljük nagyra a Szovjetunió és a töbi szocialista ország, köztük a Magyar Népköztársaság aktív támogatását, sok éven át mind a mai napig tanúsított szolidaritását. Mindegyik testvérországgal azonosan magas szintűek a kapcsolataink és eredményesen fejlődnek, de első helyre a Szovjetuniót tesz- szük, amellyel a legátfo- góbbak és a legmagasabb rendűek. Ügy véljük: az NDK jelenlegi nemzetközi elismerése egyben a szocialista közösség közös győzelme. Létünket már nem vonják kétségbe. s az NDK nemzetközi helyének elismerése jut kifejezésre több államfői, kormányfői találkozóban a tőkés országokkal is. Klaus Steinhofer hozzátette még: a szocialista országok támogatása mellett az NDK helyéhez, szerepéhez jelentősen hozzájárult, hogy stabilan fejlődött és születésétől kezdve aktív békepolitikát folytatott. Kijelentette azonban, hogy vannak még olyan erők, amelyekkel komoly vitát kell folytatni. Az NSZK-ban befolyásos körök adnak hangot az úgynevezett nagy német állam gondolatának, amely az 1937-es határok között jönne létre. E mögött természetesen a szocializmus felszámolásának óhaja is rejlik. Ezért kellett későbbi időpontra halasztani Erich Honecker NSZK-ba tervezett látogatását, ahol egyébként 18 év óta először fordult elő, hogy egy kancellár — ez esetben Kohl — olyan gyűlésen vegyen részt, amely revansista szellemben jött össze. — Ki csodálkozhat azon — jelentette ki Klaus Steinhofer —, hogy ilyen látogatás, amely a béke és biztonság jegyében állott, most nem jött létre. Az az álláspontunk — amit nem lehet kétségbevonni —, hogy nincs nyílt német kérdés. Amíg csak lehetséges volt. támogattuk az egységes Németország gondolatát. Nem mi választottuk ketté Németországot, hanem az imperializmus, a saját ambíciói érdekében, így jött létre a két német állam és nem két állam Németországban. Ez ma már történelem, és nálunk szocialista nemzet van kialakulóban, amely nem vonja kétségbe a II. világháború nyomán létrejött határokat. Hogyan alakulnak a két német állam közti további kapcsolatok? — erre a kérdésre a következő választ kaptuk: — Ezek a kapcsolataink beágyazottak a mindent átfogó béke kérdésébe. Éppúgy belesoroljuk ebbe az NSZK-t, mint más tőkés országot. Nincs külön kapcsolat, nem is akarjuk, hogy ilyen legyen, vagy ahogyan az NSZK revansista körei szeretnék, belnémet kapcsolat alakuljon ki. Az NDK— NSZK közötti alapszerződés szerint kell kölcsönösen tevékenykednünk, mert csak akkor következhetnek be észlelhető javulások. Sajnos napjainkban ennek sokminden ellentmond az NSZK- ban. Márpedig különös mértékben nagy a felelősségünk, mivel a történelemben már két alkalommal indult ki innen világháború. Kötelezettségvállalásunk mindent megtenni azért, hogy ez soha többé ne ismétlődhessék meg. Mint tudjuk: az NDK valóban mindent meg is tesz érte. Tanúsítja ezt tárgyalási készsége különféle fórumokon és szembeszállása a fegyverkezési hajszával. „Jobb tízszer tanácskozni, mint egyszer lőni” — ezt az elvet hangoztatták beszélgetésünk alkalmával is a minisztériumban. Ezt szolgálja a katonai stratégiai egyensúly fenntartása. „A történelmi tapasztalatok azt mutatják — mondották —, hogy a szocializmus ellenségei minden gyengeségünket azonnal kihasználni igyekeznek és az imperializmus mindenütt, ahol lehet, illetve azt hiszi, hogy lehet, katonai erőszakkal lép föl. Mi nem kívántuk a rakétákat, de e felismerés és a tényleges helyzet miatt vált elkerülhetetlenné. az egyensúly biztosítására.” Sokoldalúan érezheti a támogatást az NDK vezetése. Nemcsak azokban a tüntetésekben, széles körű demonstrációkban, amelyek — különösen tavaly — lezajlottak Berlinben és a megyeszékhelyeken a béke megvédése mellett, hanem az NDK állampolgárainak mondhatni folyamatos megnyilvánulásaiban. Akár arról van szó. hogy gyűléseken juttassák kifejezésre véleményüket akár arról, hogy a mindennapi munkában bizonyítsák. Másként hogyan is lett volna elérhető, hogy az NDK alapításának évében elért 24,1 milliárd márka nemzeti jövedelem (amely egyébként a háborús következményeket magánviselő feltételek között igen figyelemreméltó volt) azóta csaknem kilencszeresére, évi 210,1 milliárd márkára nőtt. Ez azt is jelenti, hogy az egy lakosra számított nemzeti jövedelem háromszor nagyobb a nemzetközi átlagnál. Ebből következően állandóan javultak a lakosság életkörülményei, így például csak tavaly 197 ezer lakást adtak át és 1990-re minden háztartásnak önálló lakást kívánnak nyújtani. Növekszik ugyanakkor a családok felszereltsége műszaki fogyasztási cikkekkel: száz háztartásból már csak egynek nincs hűtőgépe és hétnek televíziója, személygépkocsija pedig minden 42.-nek van. Kiragadott példák csupán természetesen ezek. Mégis jelzik cseppben a tengerként —. hogy jubileumi esztendejében békében, barátságban, növekvő jólétben él az az állam, amelyről tavaly decemberi berlini látogatásakor így beszélt Kádár János: „Az első német munkásparaszt állam létrejötte és fejlődése, Marx és Engels szülőföldjén, Európa második világháború utáni történelmének kiemelkedően fontos tényezője. A szocializmus útján járó Német Demokratikus Köztársaságnak a két világrendszer határán jelentős szerepe van a béke és biztonság megőrzéséért, a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett éléséért vívott küzdelemben.” LOKOS ZOLTÁN Fiatalok tüntetése az NDK-ban, a békéért, biztonságért IV. Békében, barátságban
