Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-31 / 256. szám
1984. október 31. ^RrEPÜJSÁG 3 19 A békemozgalom ereje Ez talán a 'legrosszabb: nem tudjuk ki lesz a gyilkosunk. Nem tudjuk: mikor melyik tábornok adja ki a parancsot, hogy a rakétát ki kell lőni. Oda, ahol éltünk, élünk, a gyerékeinkkel, iáinkkal, barátainkkal, könyvtárunkkal. Most szombaton meg vasárnap többen ideges karikákat rajzoltak a X. országos békekonferencia, beszédei alatt és néhány golyóstoll nyomán kiszakadt a papír, annyira aláhúzták Pozsgay Imrének, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának egyik feljegyzett gondolatát: A magyar társadalomban az elmúlt egy-két esztendőben föltámadt a személyes veszélyérzet a háború dolgában. De mitől személyes? Rakétát eddig többnyire csak képernyőn láttunk, atomfelhőt meg csak öreg hirosimai fotókon. De a veszélyt éppen a személytelensége teszi személyessé. A technikával is elidegenített modern világ lelki lenyomata válik bennünk személyes félelemmé, a vész- foga'lom ölt bennünk képet. Talán ezer kilométernyire lehetnek a hozzánk legközelebbi rakétakilövő-helyek. A II. világháború alatt százak, ezrek halhattak meg egy bombázás alatt, ma száezrek pusztulhatnának el, levegőstől, mindenestől. A különbség embertömegben számítva óriási, de a személyes halálfélelem dolgában — minden azonos. Németh Károly, az MSZMP KB titkára mondta a konferencia első napján: „Közös otthonunk, Európa van veszélyben!” A mostani veszélyérzet tehát sok százmillió európai ember személyes veszélyérzete. Ezért kell a megnyugtató szó, ami mögött ott a biztonsági érzetünket féltámasztó ösz- szefogás. Ezt az összefogást jelenti a X. Országos Békekonferencia, amely megállapítja: „A magyar békemozgalom, amely társadalmunk érdekeit, az emberiség egyetemes ügyét szolgálja, alapvetően teljesíti feladatát: hozzájárul ahhoz, hogy népünk meggyőzően adjon hangot békeakaratának, cselekedjen a béke védelmében. Mozgalmunk á IX. Magyar Béke- kongresszus óta eltelt hat évben is hozzájárult a béke erőinek világméretű összefogásához.” A dokumentum kiemeli: a magyar békemozgalomnak jelenleg szembe kell néznie a nemzetközi feszültség, a fegyverkezési verseny, a tömegpusztító eszközök növekedéséből fakadó súlyos problémákkal. Vallja: a Szovjetunió, a szocialista közösség tagországai, a nemzetközi munkásosztály, a nemzetközi felszabadító mozgalmak. az el nem kötelezett országok, a földkerekséget átfogó békemozgalmak alkotják azt az erőt, amely képes megakadályozni egy újabb világégést és előre- viheti a béke ügyét. „Az elmúlt negyven év bebizonyította, hogy a magyar békemozgalom ügye elválaszthatatlan hazánk nemzeti és társadalmi felemelkedésétől” — szól az állásfoglalás, majd így folytatódik: „aki ma becsülettel építi hazánkban a fejlett szocialista társadalmat, az a béke ügyét szolgálja. További előrehaladásunk irányának megjelölésében kiemelkedően fontos szerep vár az MSZMP 1985 tavaszára összehívott XIII. kongresszusára, amely újabb lendületet adhat a hazai békemozgalomnak is.” A kétnapos tanácskozás fókuszában ott a törekvés: a magyar nép békeakaratát kifejezve, a társadalom minden rétegét mozgósítsa Magyarország békepolitikájának alakításához. Az ország legyen szerves része a szilárd biztonságért, a nukleáris leszerelésért küzdő nemzetközi társadalmi erőknek. Le kell fogni a háborúéhes tábornokok kezét. Ehhez nyújt erkölcsi erőt a kétnapos budapesti konferencia. F. D. A kiskereskedelmi forgalom alakolása A Belkereskedelmi Minisztérium áruforgalmi jelentése szerint az első háromnegyed évben a lakosság 347,9 milliárd forint értékű árut vásárolt, folyó áron 9, összehasonlító áron pedig 0,2 százalékkal többet, mint a múlt év azonos időszakában. Folyó áron a legdinamikusabban — 10 százalékkal — az iparcikkek forgalma növekedett, valamivel kisebb mértékben — 7,7 százalékkal — az élelmiszereké és élvezeti cikkeké. Szeptemberben a kiskereskedelmi forgalom az előző hónapok dinamikus növekedésétől eltérően csak mérsékelten — folyó áron számolva 3,9 százalékkal — volt több, mint tavaly e hónapban. Az áruellátás összességében kielégítő volt. Élelmiszerekből és élvezeti cikkekből a kiskereskedelem kiegyensúlyozott, jó kínálatot biztosított. Tőkehúsból és húskészítményekből úgyszólván minden igényt kielégítettek. A húskészítmények választéka diabetikus és kímélő töltelékárukkal bővült, s ezenkívül több új hurkaféleséggel, s más olcsó termékkel gyarapodott a kínálat. A korábbiaknál többféle szalonna volt az üzletekben, szalámiból és szárazkolbászból, továbbá füstölt-főtt árukból azonban a kereslet változatlanul meghaladta a kínálatot. Elegendő mennyiségben és megfelelő minőségben árusítottak baromfit és élő halat, s jó volt az ellátás tejből és tejtermékekből is. A szabadpiacokon úgyszólván valamennyi zöldségből és gyümölcsből többet kínáltak szeptemberben, mint tavaly ilyenkor. Ennek eredményeként a júliusi—augusztusi magas árak mérséklődtek, bár a burgonyát, zöldséget és gyümölcsöt a fővárosi piacokon még így is átlagosan 15,3 százalékkal drágábban adták, mint tavaly szeptemberben. A híradástechnikai eszközök közül több asztali rádió, HiFi-torony és magnetofon is elkelt volna. Változatlanul hiánycikk a színes televízió, az automata mosógép, a nagyobb villanybojler, valamint a hazai hűtőszekrény és a mélyhűtő. rr Őszinte eszmecserék Ember és ember kapcsolata mindig alapvetően fontos volt a párt történetében. A párbeszéd — amelynek során ki-ki őszintén elmondja véleményét — a politikai munka elengedhetetlen eleme, s tükre is lehet annak. Ebbe a tükörbe néznek bele a pártalapszerve- zetek, amikor a vezetőség tagjai elbeszélgetnek az aflapszervezetök tagjaival. Ezekben a hetekben kerül sor az egyéni beszélgetések legtöbbjére, hiszen a beszámoló párttaggyűlések sorozata — ezeket követően — november tizenötödikétől kezdődik, és tart egy hónapig. Az alapvető 'téma a XII. pártkongresszus óta végzett munka értékelése. Mégpedig — és ezt külön hangsúlyozni kell — helyi értékelésre, hiszen ahány párt- alapszervezet, annyiféle munkahelyi vagy lakóhelyi közösség mindennapjairól van szó. Évek, évtizedek óta együtt dolgozó vagy együtt élő embereket jelentenek ezek a kommunista közösségek, ahol a vezetőség tagjai sokszor szinte családias kapcsolatban vannak az alapszervezeti tagakkal, s joggal érzik úgy: nyitott könyv számukra a másik ember. De vajon a mindennapi rohanásban mennyire volt idejük olvasni ebből a nyitott könyvből? Hiszen a titkárnak és az „egyszerű” párttagnak egyaránt megvan a maga dolga a műhelyben, vagy a földeken, az íróasztal mellett vagy a tanári katedrán, a pult mögött vagy a műtőasztalnál. Életünk mai tempója ritkán ad alkalmat elmélyült beszélgetésre. Pedig sok olyan párttag van, aki évekig nem kér szót a nyilvánosság előtt, ám ha kettesben, hármasban leülnek vele beszélgetni, kiderül, hogy nagyon is határozott véleménye van mindenről, okosan érvel, s észrevételei megszívlelendők. Az is kiderülhet, hogy súlyos gond nyomasztja, amelyről nem akart a nyilvánosság élőtt beszélni, de ha emberséggel melléáUnaik. örömmel fogadja a segítséget. Sokszor előfordul, hogy egyszerű félreértés, jelentéktelennek tűnő mellőzés tesz passzívvá olyan embereket, akiknek korábban létélemük volt a közösségi munka; az, hogv mások ügyes-bajos dolgával törődjenek. Az őszinte beszélgetés tisztázhatja a félreértéseket, orvosolhatja az esetleges sérelmeket. Mondanivaló akad mindenütt, a párttagok elvárják, hogy véleményüket megkérdezzék, hogy a kölcsönös nyíltság és bizalom légkörében fejthessék ki álláspontjukat. Arról is, hogy milyen tekintélye van a pártalapszervezetnek, hogy miként alakult a kommunista közösség élete, munkája a legutóbbi pártkongresszus óta, hogy miként tudott hatni a környezetében élő pártonkívüliekre. Hogy milyenek a párttag- gyűlések, hogy miként lehetne erősíteni a pártcsoportok szerepét, vagy például, hogy milyen információk birtokában lehetne növelni a politikai meggyőződés hatékonyságát. Arról is őszintén kell beszélni ezeken az eszmecseréken, hogy a vezetőség miként ítéli meg a párttag tevékenységét, pártmegbízatásának teljesítését; véleményt cserélni arról, mennyire képviseli a párt politikáját a vitában, vagy 'megmarad-e a kívülálló kényelmes szerepében. Lényeges kérdés, hogy a kommunistát milyen kapcsolat fűzi pártonkívüli társaihoz, hogy mennyire ismeri, s mennyire igyekszik befolyásolni azok véleményét. Tanulságosak lehetnek a pártvezetőségek számára az új párttagokkal folytatott beszélgetések, s értékes észrevételei lehetnek az eltérő sajátosságú, más alap- szervezetekből érkezett kommunistáknak is. Az újonnan felvett és a máshonnan érkezett párttagok véleménye sem nélkülözhető a folytonossághoz, s a folyamatos megújuláshoz. I. E. Játszótér a Bródi utcában Gyerekek és felnőttek együtt a téren igénnyel épült és épülő lakóSzekszárdon, a Városfenntartási Gazdasági Műszaki Ellátó Szervezet vezetője, Hamvas Ferenc és Flotz Já- nosné főelőadó rosszat sejtve, kérdőn néz rám, mikor a város játszóterei felől érdeklődöm. Már ez az őszi időpont is gyanút ébreszt, hiszen tavasszal keresik őket ilyen problémákkal. Végül is készséggel tájékoztatnak. A tanácstagok, a környezetvédelmi bejárás és a lakossági kezdeményezés összegezett tapasztalata alakítja aj parkfenntartási tervet. Az’ éves költségvetésben az ilyen célra fordítandó összeg meghaladja az ötmillió forintot. Ebből kimondottan játszótér kialakítására, karbantartására idén háromszázezer forintot terveztek. Az új lakótelepek megszületésével szinte párhuzamosan jelentkező igény a játszótér. A város- fenntartási szervezet nem tart nyilván kiemelt területet, ahol megkülönböztetett figyelemmel biztosítanának teret a gyerekek játékának. Az igények érkezésének sorrendjében határozzák meg feladataikat. így kerül helyére, használatra a háromrészes hinta, a mókuskerék, a rönkhomokozó, a csúszda és a mászóházak különböző fajtája. A társadalmi munka ösz- szefogása, irányítása, később értékelése is a főelőadó munkatervében szerepel. Vegyes érzelmekkel lehet beszélni erről a tevékenységről. Adódik ez a sok-sok ember különbözőségéből. Az újonnan alakult lakóközösségek esetében gyakran mérsékelni kell a kezdeményezőkészséget. Másutt apró, házilag gyorsan megoldható munkákhoz is segítséget kell kérni. A város játszótereiről, parkjairól pontos kimutatás van. Akad természetesen olyan is, amelyikről csak később vesznek tudomást, mert a lakók közvetlen környezetükben önmaguk formálnak a célnak megfelelően egy kihasználatlan területet. Példa erre a Bródi Sándor utca. Ez a fiatal utca Szekszár- don, a kórház kazánházai és így szinte a város fölött húzódik. Innen tiszta, napos időben Tolnától Bátaszékig lehet látni. A szép fekvésű telkeken egyéni ízléssel, házak sorakoznak az utca nyugati oldalán. A keletin egyetlen ház áll csupán. A körülötte levő telek egyik részén erdő, a másikon játszótér. Az „erdő” és „játszótér” természetesen túlzás. Megegyeznek abban, hogy mind a kettő tenyérnyi. Egy néhány éves gyermeknek azonban ez éppen elegendő ahhoz, hogy kis világának e pontjait naponta felfedezve illeszkedjék a közösségbe. A közösség miatt kér helyet a játszótér ezeken a hasábokon. Akkor, amikor elidegenedésről, egymás iránti közömbösségről, érzéketlenségről hallani és beszélünk mi magunk is, akkor példát is kell keresni és felmutatni a kollektív szellem életjelét. Jankó Sándor, a Bródi utca lakója túl az ötvenedik életévén, szabadtéri játszó- eszközök meghonosítását tervezi a háza közelében, ö maga erdész. Tekintetét így sajátos szemszögből hordozza a városon. A zöld területeket keresve... Ügy érzi, kevés a meglévő. Egy vidéki kisvárosnak, amely nem is olyan régen nagy falu volt, jobban kellene tisztelnie az idős fákat, az azokat körülvevő bokrokat, ligeteket. Ezt a véleményét hangsúlyozva tesz érte, ahol lehet. Megjelenése és a munkába állása tekintélyt és egyszersmind követendő példát parancsol, ad ifjabb utcabelieknek. Nélküle nem nyilatkoznak szívesen, mert úgy érzik a Bródi utcai játszótér létrehozásának ő a szülő atyja. Erre bólint rá dr. Babina Ferenc, Gerőfi Lajos, dr. Kovács Attila, Matus László, Mózer István, Lakatos Csaba... ök a résztvevői a beszélgetésnek. Ök képviselik a közösséget. Nincs közöttük szekszárdi születésű. Ismeretségük az építkezés során alakult. A munkából adódó nehézségek gyakran egymás ellen fordítják az embereket. Ezt ők is elismerik. Túl ezeken, megfogalmazatlanul vágyódnak a gyermekkori falusi közösségek után. Amikor ha kellett jóban, rosszban egyszerre lépitek a közös cél felé. Félreértés ne essék, a játszótér nem a legfontosabb gondjuk, ám alkalom a közösség formálására. Alkalorrf, hogy az élet sokkal súlyosabb gondjait is megbeszéljék. Alkalom, hogy mértékkel koccintsanak is egymás egészségére. Alkalom, hogy a világ dolgait megvitassák, tegyenek érte. Arról esik ilyenkor szó egyebek között, hogy egyre több településen úgy adnak, értékesítenek telkeket, hogy a közművesítés valamennyi feltétele biztosított. Ezt ők itt a Bródi utcában még nem élvezték. Arról is beszélnek, hogy a különböző kábelek lefektetésével egy időben telefonvezeték is a földbe kerülhetett volna. Arról is hallhatni ilyenkor, hogy a bevásárló háziasszonyoknak meg kell gondolni, hogy miről feledkezhetnek meg, mert a legközelebbi ABC is mesz- sze van. Az idei mustok cukorfoka is beszédtéma, meg a jól sikerült névnapi halászlé is. Most pedig azért jöttek össze, hogy a játszótérről beszéljenek, összenéznek, nincs mit modani... Tenni kell. Egyikük lapátért megy, a másik kapát, fejszét hoz. Hintabak ácsolódik, korlát emelkedik abból az akácfából, amelyet kedvezményesen szereztek. Ki-ki megtalálja helyét, munkáját ezen a tenyérnyi telken, amely úgy tűnik, olyan erővel fogja össze a néhány embert, hogy ők a közösségek nagyobb céljaiért is egyszerre mozdulnak most már. Szekszárdon kilencven játszótér van. Területük 62 500 négyzetméter. A városfenntartási szervezet nyilvántartásában még nem szerepel ez, amelyik harmincöt gyereket érint, amelyik most születik itt a Bródi utcában. Lakatos Csaba és dr. Babina Ferenc korlátot ácsol Decsi Kiss János
